|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
|
|
2009-07-25 21:33:29, szombat
|
| |
| |
Wass Albert: Álomtündérhez
Add a kezed, úgy halkan, csendesen.
Te nem lettél még hozzám hűtelen.
Mikor mindenki csalfán elhagyott,
Gyújtottál bennem reménycsillagot.
Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta
Te elvittél az álmodó avarra.
S te mutattál mindent, ami ott terem
A bűvös, varázsos álom-réteken.
Ha megtépett az élet rózsabokra,
Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.
Ha vérző szív volt mellemen az érem,
S töviskoszorú messiási bérem,
Te glóriává változtattad azt,
Virágot hintettél rám és tavaszt.
Ha voltam bűnös, lázadó Kain,
Vittél az eszme-Krisztus után,
S hogy az igazság sugározzon rám,
Vezettél fönt a néma Golgotán.
Ha rám viharzott lent az ember átka,
Vittél a béke messze csillagára.
Féltem. . . kezed kezembe tévedett.
Óh, örökre áldott legyen neved! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-25 11:58:46, szombat
|
| |
| |
Kassai-Kaszás Imre :Olvass el
Az arcom összegyűrt papír.
Ha hozzáérsz, zörög.
Itt-ott felsejlenek
apró betűk,
írásjelek.
Simítsd ki ezt az
összegyűrt papírt,
olvass a ráncaim között:
mulasztott szépek,
el nem halasztott bűnök
nyoma már örök.
S ha visszaborzadsz attól,
mi ott írva van,
gondolj bele:
nem voltam mindig én
bűnökkel tele.
Voltam gyerek,
mint tiszta hó.
Akartam megfelelni
anyának, papnak,
s feltétel nélkül
elfogadtam azt,
mit adtak.
De hosszú volt az út
s poros.
És arcomat,
ez összegyűrt papírt
ha megsimítod
- gondolj csak bele -
kezedre átragadt betűim
semmi
nem mossa le. |
|
| |
|
1 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-25 10:27:01, szombat
|
| |
| |
11 versszak
Legördülő könnycsepp, s benne a végtelen
Benne van minden, mi eddigi életem.
Ami volt az nincs már, az út tovahaladt
Mások tapossák már, elhagyott álmomat.
Ez a búcsú perce, lelkem útra kél
A réginek vége, a kerék visszatér tér.
Mit annyira kívántam, szorítottam, fogtam
Meghalt kezeim közt, annyira akartam.
Én voltam a rabja, bár hittem, hogy én fogom
Elsorvadtunk együtt, s elgyengült karom.
Minden mit akartam, megragadtam, kértem
Szétoszlik most lassan, halkan a sötétben.
Halott kis testét elengedem szépen
Pihenjen meg végre, szívem tengerében.
Eltemetem véle régi önmagamat
Ki tán igaz sem volt, gyászolom magamat.
Görcsös markom a semmit szorítja
Lassan elmosódik az óceán homokja.
Úgy érzem, sötét van, s nincs ablak szívemen
Elfáradt hullámok gördülnek szenvtelen.
Sós könnycsepp gördül, lassan, mint a tenger
S lilává változik belülről az ember.
Nem hajszol a vágy, megváltozott minden
Nem nyújtja a karját, nincs bennem félelem.
Minden mi szép volt, enyészetté válik
Meghal, hogy porából születhessen másik.
Nem történik semmi, csak a kerék forog
S ha ezt nem látod meg, könnyed mindig csorog.
Mindig tanít minden, az út végtelen
Megtanult leckék, s kinyíló értelem.
Értem már a törvényt, lebegni tudni kell
Az élet tengerében szüntelen úszni kell.
Minden hullám új, csodás s nagyszerű
Mi kifutott a partra halott és képszerű.
A pillanatba zárva lakozik az élet
Ha kapaszkodsz, ragaszkodsz, eltöröd e szépet.
Ha nem maradt semmid, csak halott képek sora
Felragyog feletted egy magenta korona.
S ha felnyitják föntről a sok apró csodát
Lényed új szintre lép, s megtalálja magát.
Felkel a nap újra, vörös fénye izzik
S kohójában ismét tiszta acélt izzít.
Hit és akarat kovácsolja kardod
S hiszed, hogy ez új célt mindörökké tartod.
De ismét jő a törvény, s elfárad a karod
Elhaló izmaid nem bírják a kardod.
Földre hull a penge, s úrrá lesz a rozsda
Vesztes leszel mindig, oda vagy sorozva.
Születnek új dolgok, s járod az utad
Míg meg nem érted végre, mit mindenki kutat.
Kell, hogy legyen több, mi a valónál valóbb
Mi csendre inti eztán ezt az örök bakót.
Elmúlik minden, a pénz és értelem
Egy örök szó van csak, az hogy ,,szeretem".
Feltárul a szívem, kiárad most minden
Bilincs és lánc nélkül, enyém lehet minden.
Jöjjön holnap bármi, nem élek sötétben
Szivárványszín hídon indulok feléje.
Ott a túlsó parton, hol ébred a művészet
Együtt leszünk újra én, te s a szeretet.
Értem már azt is, hogy az út vételen
S benne az életem örökké élhetem.
A mindenség kezét bilincs nélkül fogva
Senki sem lesz többé, önnön kínzó foglya.
Így leszünk majd együtt, békében magunkkal
S körénk gyűlik lassan, minden ember-angyal.
2008. október 19.
Dóra Gyula |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-07-25 10:24:59, szombat
|
| |
| |
Semmi nem változtatja meg jobban az életünket, mint az önmagunknak feltett kérdések.
(Greg Leroy)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A nap idézete |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 6
|
|
|
|
2009. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
180 db bejegyzés |
| e év: |
1308 db bejegyzés |
| Összes: |
12857 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 387
- e Hét: 1427
- e Hónap: 4648
- e Év: 30776
|
|
|
Offline
