|
2009-07-27 17:04:33, hétfő
|
| |
| |
A csend
Anthony de Mello gondolatiságának békés "csendjében" így fogalmazott: "A csend a tevékeny embereket látogatja".
"A csend néha átölel és megnyugtat, néha fáj és félelmetes. A költő azt mondja: "Lombja van a csöndnek", s egy másik állítja: a lélek békéje önmagával a leggazdagabb csend, amit elérhetünk. A csillagász úgy vélekedik, hogy a kozmoszban honol a legfenségesebb rend, a mély értelem átjárta csend. "... - a csendet képtelenség megismerni, a másik szerint viszont akár tetten is érhető, hiszen az a teremtés előtti pillanat... Csendben lenni nagyon nehéz. A csend néha átölel és megnyugtat, néha azonban "ordít", néha fáj, néha üres és kietlen, néha pedig félelmetes. Olykor a kívül megteremtett csendben vesszük észre, hogy az igzai zaj nem is kívül van, hanem bennünk magunkban. Néha pedig a csönd elkezd beszélni hozzánk, feladatokat ad, és újra összezavar, hogy a csendet vagy a zajló életet keressük-e inkább..."
A Csend a végtelen Élet - nevezd Istennek, ha akarod.
A Csend a végtelen Változás - nevezd Taónak, ha akarod.
A Csend a végtelen Halál - nevezd Zennek, ha akarod.
A Csend a végtelen Állandóság - nevezd Nirvánának, ha akarod."
A csend "kézzelfoghatósága" megfogalmazhatatlanul nehéz, mert talán-e paradox gondolatmenet folyományaként nehezen fenntartható, fogalmazhatnék úgy is, hogy folyamatos körforgásban, mozgásban van, kívül, és belül. Ha lelked mélyén csendre, békére vágysz, tudatod akkor is pillanatról pillanatra érzékeli a külvilágot. A belső csend eléréséhez vezető út megtalálásának első lépcsője a megvilágosodott mesterek szerint a külső csend megteremtése. "lezárjuk az edényt". Már nem korlátoz egod, magad mögött hagytad csapongó gondolataid, a többnyire zajos kesze-kusza kirakatvilágot. Vedd kezedbe vándorbotod, hogy elzarándokolhass legbenső lényed szentélyéhez. A csend békéje, a lélek békéje is, a teremtés előtti pillanat..., mint ahogy minden kezdet előtt csend van, minden vég után is. Most csendesedj el, lapozd fel emlékkönyved időtlen lapjait, s e nemes rituálé időtlenségében hallgasd meg a csillagok üzenetét, vedd magadhoz az Élet elixírjét, hogy begyógyulhassanak fájó sebeid. A végtelen morajlásának lassan hömpölygő történései vették át az irányítást gyengéden átölve, betöltve egész lényed. Elnémult a zajos világ... milyen szép, milyen békés nyugalom árad szét teljes valódban helyreállítva az áhított harmóniát. Ő a Megnyugvás csendje, az "Örökvaló" misztériumának végtelen nyugalma, a mély értelem áthatotta csend, a Mindenség Csendje.
A csönd békéje most körbefon,
átkarol, s elnyugszik a válladon
megpihen, tán ezredéve nem tette ... |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok |
|
|
|
|
|
Offline
