Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Nyerj egy autót! - becsapás!
  2009-07-07 23:05:59, kedd
 
 
Rákattintottam egy felhívásra: Nyerj egy autót, ha öt kérdésre válaszolsz, autót sorsulunk ki a helyes válaszadók közül. Mind az öt kérdésre helyesen feleltem, kiküldték a kódot, mellyel a nyerési esélyemet megerősítettem, majd rögtön utána jött egy email: Előfizettél a Zengő fogadott emelt díjas szolgáltatóra.....


Hihetetlen, mennyi becsapás van az interneten! Máskor is jártam így, amikor azt írták, hogy én vagyok a 999999. látogató valamelyik oldalon és nyertem, majd miután beregisztráltam, küdték, mennyit kell fizetnem.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Joshi Bharat mai idézete
  2009-07-07 21:39:37, kedd
 
 
"A gyáva nap mint nap meghal, a bátor csak egyszer." 		 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Elpotyáztam a fikuszomat
  2009-07-07 19:34:18, kedd
 
 
Kiárultam baráti áron a négy-ötezer forintos nagyméretű virágomat ezerötszáz forintért, s nem tudok belenyugodni, ugyanis az internetre, telefonra, kábeltévére, egy könyvrészletre és bérletre gyűjtöttem pénzt, így határoztam el, hogy pár 36-os, 38-as ruhától megválok és vadonatúj könyveimtől, melyeket nyertem és a virágtól. Sajnáltam szegényt, mert nem fért el a lakásban, annyira kicsi a hely, valamint annyira körbeszigetelték a panelt - sosem gondoltam volna, hogy panel-csótány leszek! -, hogy fő az ember egész nap, hiába megy a ventillátor. Már ma házszámot is kapott a feladatát jól teljesítő utca, melyben a lakóknak csodálatosan felújított lakásaik vannak. Én vagyok a legszegényebb közöttük, nekem nem telik tapétázásra.

Visszatérve a virágra, vásárlási szándék jelzése után egy nappal átvette a vásárló, perecesi házaspár. Ahelyett, hogy örültek volna annak, hogy ennyire olcsón ilyen nagy virágot vettek, levelet küldtek nekem azzal a kérdéssel, hogyan tartottam a virágot, hogyan kell bánni vele. Feleltem, hogy hőségben tartottam, ezért adtam el, mert sajnáltam szegényt, tágas tér kell neki és legalább hetente kétszer állott vízzel meg kell locsolni. Mondani sem kell, hogy nem kaptam jó pontot a gyors vásárlásért, s én eszem magam, mert a pénz is elment azóta, hiába akartam gyűjteni és elpotyáztam a virágomat.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Botrányos Neoton
  2009-07-07 18:02:17, kedd
 
  Közeleg a Neoton-musical premierje, de a tagok között áll a bál. Mást mond a gitáros és az énekesnő is.


Szép nyári nap címmel musical készül a Neoton-slágerekből, ám az együttes dalaira épült bemutatót konfliktus árnyékolja be. Kiderült ugyanis, hogy Végvári Ádám (58), a zenekar oszlopos tagja előtt titkolták az egész musical létrejöttét! Nem is ok nélkül: kihagyták ugyanis a Végvári által szerzett számokat, csak olyan dalok szerepelnek benne, amelyeket a Pásztor-Jakab-Hatvani szerzőtrió jegyez.

- Még el kell gondolkodnom erről az egészről, még nem tudom, hogyan álljak hozzá, hiszen a darabbal kapcsolatban komoly jogi kérdések is felmerülnek - hárította először a kérdésünket Ádám, de azért bevallotta, valóban mérges volt.

- A mai napig nem kaptam meghívót a premierre és az egészről a sajtóban dolgozó lányomon keresztül értesültem. Nekem nem szólt senki, hogy ez készül, mi is ez konkrétan! - tette hozzá a zenész.

- Én lehet, hogy másképp csináltam volna, más dalokat választottam volna, de végül is eez a színház szíve joga - zárta röviden Végvári.

A Neoton énekesnője, Csepregi Éva szerint, aki maga is szerepel a Szép nyári nap című darabban a nézeteltérés egy régi konfliktusból adódik.

-- Ádám nekem azt mondta, örül a musicalnek- kezdte Csepregi Éva. - Egyszerűen arról van szó, hogy a produceriroda Pásztor Lászlót kereste meg és az is tény, hogy ők szerezték a Neoton dalainak 99 százalékát. Ádám színpadi zenész és megértem, hogy szeretett volna nyakig benne lenni ebben, de ez így alakult, megpedig egy a Laci és a közte levő régebbi konfliktus miatt - súgta meg Éva, aki ennek ellenére örülne, ha a premieren a közönségben Végvári Ádámot is láthatná.
- Az ilyen tipusú musicalecet mindig a dalok köré írják, nem tudatosan hagytuk ki Ádám dalait - tette hozá Lőrinczy György társproducer.


B. P.

Forrás: Blikk, 2009. július 7. kedd		  
 
0 komment , kategória:  Vas-Forgószél 1945-től  
Interjú Földes László (Hoboval
  2009-07-07 11:51:13, kedd
 
  Rock Évkönyv 1981. január-december

Zeneműkiadó Budapest, 1982.
Szerkesztette: Sebők János

A főnixes Mici Mackós Annás apokalipszis a szentháromsággal indulva (Illés, Omega, Metro) érintve a babiloni korokat, köztük a vaskort, cserépkort, az Útont, a kutyákat, valamennyi egyházat a biblia történetéből. Kezdet: 1946-os tűzkutya évében született Koncz Zsuzsa és a Vörös Oroszlán misztikus szülöttjei és különféle zsidó rendjei.


Kelet-európaiság a rockzenében

Interjú Földes Lászlóval


Ha egyetlen szóval kellene jellemezni a hetvenes évek rockzenéjét, első helyre vita nélkül az üzlet szó kerülne, s aligha jönnének számításba olyan, a fiatalság zenéjével korábban szorosan összefonódó fogalmak, mint az ellenkultúra, a beatmozgalom vagy az undergorund.

A hetvenes évekre az egykor "pimaszul magabiztos zajcsinálásból", az örömzenéből, a fiatalok rebellis lázadásának közvetítő és kifejező eszközéből a szórakoztatóipar legjövedelmőbb ágazata lett. A rockmessiások, a beat-apostolok helyébe szupersztárok léptek, az alulról elinduló zenei kezdeményezéseket előre kiszámított, betervezett manipuláció és kalkuláció váltotta fel.

A hetvenes években alapvetően megváltozott a rock és a közönség kapcsolata is. Eltűntek a klubok, elsorvadt az amatőrmozgalom. A fiatalok ugyan ma is nagy számban járnak a koncertekre, de a rockzenét éppúgy csak fogyasztják, mint a sporteseményeket, vagy a rágógumit. A megfizethetetlen összegekbe kerülő felszerelés pedig úgyszólván lehetetlenné teszi, hogy új nevek, tehetségek törjenek be az élvonalba.

A hazai rock jelenlegi helyzete lehangoló, s bár keveset beszélünk róla, de a műfaj mint kulturális, társadalmi jelenség - külföldön is, Magyarországon is - komoly válságba került. Különösen az önkifejező, illetve az értelmiségi tipusú zenélési formák hiányoznak nagyon a magyar rockéletből. Az évtized első felének csendessége után ugyan nálunk is kibontakozott egy meglehetősen nagy társadalmi visszhangot kelrő rock-hullám, de a Piramis, vagy Beatrice jelenségként emlegetett mozgolódás nem tudott mozgalommá, értékteremtő szubkultúrává szerveződni. Sőt, az első évek zajos, botrányos időszaka, reményekkel teli indulásai után ez a hullám is lecsendesedőben van és a "nagyok - Piramis, P. Mobil, Edda, Hobo Blues Band, Beatrice - után már csak divatlovagok jöttek, akik amíg a divat tartott, a kemény rockra esküdtek, majd a divat változásával gyorsan köpönyeget fordítottak.

A magyar rockzene évek óta húzódó csendes válsága tulajdonképpen ezzel - is - magyarázható. Ok és következmény is egyben a jelenlegi állapot és az ördögi körből - legalábbis egyelőre - nincs menekülés. Nemcsak a társadalmi-gazdasági-kultúrális feltételek változtak, de azok az új egyéniségek is hiányoznak, amit a hatvanas évek folyamán kivívott magának. Ilyen meghatározó, irányt mutató új egyéniségeket, törekvéseket - egyként kivételtől eltekintve - a hazai rockzene lassan egy évtizede nem tudott kitermelni magából. Az utóbbi egy-két évben felbukkant új rock-bálványok között is csak egy valaki akadt - igaz, életkorban ő is a beatnemzedékhez tartozik - , aki a szórakoztatás és pénzkereset mellett művészetként, illetve ideológiai szinten, kultúrális jelenségként is felvállalta a műfajt: Földes László, alias Hobo.


Volt már tanár, népművelő, rocktörténész, Szerémi László néven íróként is nevet szerzett, mégis rockzenészként vált országosan ismertté és népszerűvé. Közönségkedvenc, ugyanakkor zenekara is, ős is kezdetektől fogva dühödt támadások célpontja. Azújságokban nevezték már paranoiás őrültnek, abnormálisnak, az ifjúság megrontójának, s ahogy egyik dalában énekli, gyorsan rásütötték a bélyeget: gazember, lázító, ellenzéki. Előfordult az is, hogy a koncert után megfenyegették, sőt néhány esetben megverték a színpadon elmondott szövegei miatt. Nemzedéktársai íróasztalok mögött ülnek, ő felnőtt fejjel is maradt, aki volt, közép-európai hobo, egyike a beatnemzedék utolsó mohikánjainak. A fiatalok szemében ma ő a rock egyik hazai elkötelezettje, aki nemcsak zenészként, de polgári foglalkozásaival is - népművelőként, íróként, tanárként, rocktörnénészként - nagyon sokat tesz a rock magyarországi népszerűsítéséért, elismertetéséért. Interjúkban a hazai rockműfaj helyzetéről kértünk tőle véleményt.

- Magyarországon a rockműfaj szakmai körökben is meglehetősen sok és zűrzavaros fogalom kering. Ismeretes a beat, pop, rock elnevezés, használják a könnyű és tánczene megjelölést, de sokan ma is - értékítéletet mondva ezzel - egyszerűen csak nyugatmajmolásnak tartják ezt a zenét. Próbáljuk meg körvonalazni, ha rockról beszélünk, miről is van szó tulajdonképpen és Te miért tartod fontosnak a rock népszerűsítését?

- Én a rockzenét egy alapvetően új, századunk történetében komoly jelentőségű, egyetemes kulturális jelenségnek tartom, amely az ötvenes évek közepén jött létre együttesektől, előadóktól, irányzatoktól, vagy országoktól teljesen függetlenül. A szó szoros értelmében tömegkultúra született ekkor - jelen pillanatban már több mint 1 milliárd ember "fogyasztja" a rockzenét valamilyen szinten -, s nemcsak azért, mert a tömegkommuniációs eszközök révén bárkihez eljuthat, hanem mert a tömegeknek készül, tömegek hallgatják és olyanok "állítják elő", akik maguk is a tömegből jöttek. Eredetét tekintve a rock az angol amerikai zenéből származik, annak sajátos társadalmi-kulturális hátteréből. Zenei és gondolati tartalmak elsősorban az amerikai néger kisebbségi zenékből kerültek bele, amelyek ötvöződnek az angol-amerikai népzenével, vallásos dalokkal, valamint az amerikai szórakoztatózene és jazz tradicióival. Mindez az idők folyamán különböző stílusokba, irányzatokba szívódott fel, ami ma mind rockzene. Ez az új műfaj aztán a későbbiekben Amerikából kiindulva fokozatosan elterjedt, előbb Angliában és Európában, majd az egész világon kialakítva egy kultúrkört, amit - mivel sokszor a hagyományos kulturális formákat, értékeket támadta, kérdőjelezte meg -, popkultúrának vagy ellenkúltúrának neveztek. M már ez a kultúra - ez bebizonyosodott az elmúlt 25 év során - egyetemes érvényű és az angolszász zenének körülbelül az írásban a latin betűnek, az ABC-nek. A rock kezdetei az ötvenes években a rock and roll születési idejére tehetők, majd 1962-ben a Beatles megjelenésével és az ezt követő tömeghisztéria kialakulásával elindult egy folyamat, amelyet a szórakoztatásban nyugodtan nevezhetünk forradalminak, s amelynek során néhány évvel később a rock az ifjúsági lázadással, a diákmozgalmakkal és az együttesek jelentős politikai szerepet is játszott. Ezekben az években az együttesek és szólisták ezrei születtek, a műfaj kibővült, kölcsönhatásba lépett más művészetekkel - film, színház, képzőművészet, irodalom -, s minden országban akadtak olyan egyéniségek, akik a rockot el tudták fogadtatni, össze tudták egyeztetni saját országuk zenéjével, kulturális tradícióival. Így a rockzene idővel olyan országokba is "begyűrűzött" - például hozzánk is -, ahol a társadalmi-kulturális háttér nemhogy azonos, de mégcsak hasonló sem volt ahhoz az alaphoz, amelyen a rock először kivirágzott.

- Megjelenésekor nagyon sok országban - így Magyarországon is - ellenérzésekkel fogadták a rockot, idegennek, kozmopolitának bélyegezték és ezek a vádaskodó, "nyugatmajmolást" emlegető hangok még ma sem ritkák. Ha egyetemes kulturális jelenségről van szó, mi az oka ennek az idegenkedésnek?

- Kezdettől fogva értetlenül hallgatom ezeket a véleményeket. Más művészeti ágak esetében senki sem emel szót, ha nyugati színdarabokat fordítanak le, vagy olyan külföldi szerző szimfóniáit mutatják be, aki Nyugaton él. Maradva a klasszikus zenei példánál, azon sem botránkozik meg senki, ha egy szimfónikus zenekarban az ötödik hegedűs egész életében kottából játszik és nyugati szerzőt interpretál. A rockzenében viszont nemcsak az interpretáció, hanem a zenei formanyelv - a blues, amely ma már éppoly nemzetközi zenei kifejezési forma, mint az irodalomban a szonett - átvétele is nyugatmajmolásnak számít.
Az elidegenedés másik oka, hogy a rockot és a népzenét sokan szembeállítják egymással. Pedig a rock Magyarországon sem a népzene ellenében született és bontakozott ki, hanem ellenkezőleg, segített annak újrafelfedezésében, felszínre hozásában. Magyarországon a zenei kultúrában a német eredetű operett és magyarnótavilág a XIX. századtól kezdve fokozatosan tért hódított. A rock születése pillanatától a hagyományos tánczene, a könnyűzene ellen indította meg harcát, az ellen a zene ellen, amely ezt az idegen eredetű, "gyarmati" mivoltunkból ránk maradt kulturális, zenei örökséget folytatta. Az igaz, hogy a magyar rockzene űttörői kezdetben valóban a külföldi példákat másolták le, de megjegyzem, hogy pályája kezdetén Bob Dylan, a Beatles, a Rolling Stones és szinte kivétel nélkül mindenki más forrásokból, az elődök munkásságából, elsősorban a néger kisebbségi zenékből merített. A magyar zenészeknek sokáig a "forrás" kizárólag angolszász zene volt, de 1967-68-ra, elsősorban az Illésék jóvoltából, megszületett a művészi színvonalú önálló magyar rockzene is.

- Művészi színvonalról beszéltél. Nálunk sokan megkérdőjelezik a rock művészeti jelentőségét is. Te viszont a rockzenét egyértelműen művészetnek tartod. Miért?

- Mert szerintem a rock egy közösségi zenélési forma és a közösségi jelzőn ugyanazt értem, mint a népzene esetében. Egyrészt mindkét művaj olyan emberek számára teremt lehetőségeket, akik bármikor kiléphetnek és visszaléphetnek egy közösségbe, másrészt mind a kettő a mindennapi élet, a valóság kérdéseire ad választ a maga művészi eszközeivel úgy, hogy az embereknek önkifejezési lehetőséget biztosít. Ez a műfaj a XX. század második felében megtalálta azokat a funkciókat, amelyeket korábban a népzene töltött be az emberek életében. A mindennapi élet részévé vált, politikai, társadalmi, kulturális eseményekre reagál naprakészen, részévé vált a társadalmi-polgárjogi-háborúellenes kisebbségi mozgalmaknak, tudatformáló szerepet töltött be - például behívók elégetésére való biztatás, nemek közötti egyenlőségért, a szexuális felszabadulásért folytatott küzdelmek segítése - alapvetően befolyásolta a fiatalok életmódját, életszemléletét, kulturálisan megmozgatta a világot. Azt hiszem, hogy a rock művészi értékeinek megkérdőjelezése annak tudható be, hogy a rock a klasszikus művészetekkel ellentétben azonnal és tömegméretekben újratermelhető, reprodukálható és a sokszorosítás révén szinte már a születése pillanatában tömegkultúrává válik. A másik zavaró tényező, hogy éppen ezéret, mert a rock tömegkultúra, a "csak" szórakozttó igényű alkotások, törekvések mennyiségben és hatásban messze felülmúlják a zeneileg és gondolatilag is igényes, művészi színvonalú alkotásokat. Dehát ez kivétel nélkül minden művészeti ágban így van, csak tömegkultúra jellege miatt a rockban sokkal nehezebb a szelektálás, az ocsú elválasztása a tiszta búzától. Ráadásul a rock újművészet és a klasszikus, autonóm művészetekre vonatkozó esztétikai és értékkategóriák nem mindig érvényesek, vagy alkalmazhatók erre a műfajra, amely többek között olyan komplex művészeti formákat teremtett, mint a zene, tánc, ének, irodalom, öltözködés, színpadkép, előadásmód, látványtervezés, elektronika, koreográfia szintézise, amire a kultúra történetében eddig nemigen volt példa.

- A nyugaton megjelenő lexikonokat, rockkal foglalkozó szakkönyveket olvasva feltűnő, hogy a legtöbb szerző a szocialista országokban megkérdőjelezi a rock létjogosultságát, mondván: a műfaj sajátosságai, jelentéstartalma - az állandó naprakészség, spontaneitás, eszmei függetlenség, szabad kezdeményezés stb. - nem érvényesülhetnek a tervgazdazdaság keretein között, illetve a rockkal foglalkozó kulturális intézmények monopolhelyzete miatt. Az állításon lehet és érdemes is vitatkozni. Te egy alkalommal a magyar rock helyzetét elemezve a gazdaságtörténetből, történelemből ismert kifejezést, a kelet-európai fejlődési módot említetted. Mit értesz ez alatt?

A fogalom egy történelmileg kialakult politikai-gazdasági-kulturális berendezkedési formát, struktúrát jelöl és azt a módot is, ahogy a rock születése pillanatától ebben struktúrában létezik, érvényesül. Ahogy már mondtam, a rock szerintem századunk második felének legdemokratikusabb művészeti formája. Kezdetben nálunk is egy alulról kiinduló, majd hamarosan tömegméretűvé dagadó mozgalom volt, ami azonban rögtön megjelenése után heves ellenérzéseket váltott ki. Idegen eredetű kezdeményezésként, ellenkultúraként, fellazító ideológiaként kezelték és belemagyaráztak rengeteg olyan dolgot is, amihez semmi köze nem volt. Így például egyesek kitalálták, hogy ez a zene ellenzéki, társadalomellenes, s ennek megfelelően azonnal "irányítani" kezdték, soha le nem fektetett normákra hivatkozva. Most természetesen nem a politika vezetésről beszélek, hanem a sokkal alacsonyabb beosztásban lévőkről. A könnyűzenei irányításban sem történt ez másként. Ha a rockzenével foglalkozó intézmények munkatársait nézzük, kiderül, hogy sem a vezetők, sem a munkatársak - tisztelet a kivételnek - nem a beatgeneráció tagjai közül származnak. A rockműfajjal ezek az emberek csak hivatalból, kényszerből és nem hitből vagy meggyőződésből foglalkoznak. Ennek megfelelően nemhogy nem szerették, de gyakran gyűlölték ezt a zenét. Sajnos nyugodtan tehették, mert ennek a művészetnek hazai pályán a mai napig nincsenek teoritikusai, ideológusai,értő esztétái, akik elkötetelezetten, a rock körül bábáskodva segíthetnék fejlődését. Így a magyar rock többnyire ma is a világjelenségek, a divatirányzatok, önmaga lehetőségei után kullog.

Az említett okoknál fogva ez a művészet indulásakor óriási sérüléseket szenvedett, mert azonnal írtani kezdték.A rock-vagy ahogy akkoriban nevezték, a beat - megjelenésével és fokozódó népszerűségével ugyanis már az első években elsöpörte a hagyományos szórakoztatózenét és annak képviselőit, megfosztva őket egy jókora darab kenyértől. A teljes áttörés azonban soha nem sikerült, mert az első évek lendülete után a hagyományos tánczene képviselői lassan kezdtek visszaszivárogni és a műfajt irányító intézményeken keresztül a legfontosabb csatornákat ők tartották és tartják ma is kézben. Nálunk kezdettől fogva csak a legalsó lépcsőre léphetett fel mindenki. A helyi klubokban- amíg voltak beatklubok - bárki játszhatott, de a következő, az érvényesülést jelentő lépcsőfokokat már csak nagyon kevesen mászhatták meg. A szűrőt szinte kivétel nélkül a hagyományos tánczene pozíciókban lévő, különböző bizottságokban ülő elkötelezettjei jelentették. Érdemes visszaidézni az első éveket. 1963-ban Illéséket azért tiltották el, mert közönségük randalírozott a Sportcsarnokban. Vagy: hiába írtak a beatzenészek jó dalokat, csak úgy fogadták el ezeket, ha a szövegeket a könnyűzene korábban már bevált embereivel íratták meg. Ezek a szövegírók a maguk kategóriájában abszolút profi emberek, de a rockhoz semmi közük. Vagy: említhetném azokat a zenekarokat, amelyek soha nem jutottak rádió, tv, lemezfelvételhez, s melyeket csak egyre nagyobb számú közönségük tartott el. Vagy: említhetném, hogy a Sanzonbizottság visszaadta Illésék, a Cseh-Bereményi páros, vagy a P. Mobil dalait is. Nagyon sok együttest pedig különböző légből kapott, minden alapot nélkülöző indokkal - például, hogy az önkifejező rockzene társadalmilag veszélyes - tartottak távol a tömegkommunikációs eszközöktől, s a privilégiumot kezdettől fogva csak néhány kiválasztott együttesnek és előadónak tartottak fenn. A Syrius együttes után, akik nem játszottak különösebben "veszélyes" zenét és európai színvonalon zenéltek, csak egy külföldön felvett nagylemez maradt. A probléma természetesen nem az, hogy többségben mindig azok kaptak és kapnak teret, akik szórakoztatnak. Az a baj, hogy olyan törekvések, irányzatok, mint amit például Cseh Tamás képvisel, amelyek a rock művészi mivoltát erősíthetnék, mindig csak jelentős késéssel kaptak és kapnak szabad utat, holott hasonló progresszív törekvések, próbálkozások mindig is voltak, zenekari formában is.

A "kenyérkérdés" a gazdasági kérdés egyébként a rock hazai történetében végig nagyon jelentős szerepet játszott. Nemcsak azért, mert a belső piac szűk és egyre élesebb konkurrenciaharc alakul ki a zenekarok között, hanem mert a rockzenészek máig önmenedzseléssel tartják el magukat. Maguk veszik a hangszereiket, az erősítőket stb., s így a dolog nagyon sokszor kisipari vállalkozás szintjén valósul meg, ami természetesen visszahat a művészi fejlődésre. Egy haknizó operett-társulatnak például még ma is sokkal kedvezőbbek a lehetőségei, mint egy rock-zenekarnak. A rock nagyon eszközigényes művészet, egy valamirevaló szerelés 1 millióba kerül. A rockzenészek felszerelésüket, munkaeszközeiket kénytelenek maguk előteremteni, fejleszteni, hogy egyáltalán "életben" tudjanak maradni. Ugyanekkor viszont a gazdasági haszon lefölözése különböző adók formájában központilag történik. Talán egyetlen olyan ország sincs a világon, ahol a munkások munkaeszközeik után is adóznának. Nálunk a zenészek felszerelésük után is adót fizetnek. Egy ma érvényben lévő 1971-es rendelet szerint a műfaj társadalmilag értéktelen, ezért a magyar nóta felvételeket és Koncz Zsuzsa verslemezeit egyaránt giccsadóval sújtják. Így a rock - bár nagy nyereséggel dolgozik - nem önmagát fejleszti, hanem más, államilag támogatott műfajokat tart el. A rock kelet-európaisága tehát a gazdasági-kultúrális struktúra felemásságát, a rockkal foglalkozó intézményrendszer elavultságát és az irányítás, menedzselés rugalmatlanságát, illetve hiányát jelenti.

- A beatmozgalom a most vázolt nehézségek ellenére a hatvanas évek végére nálunk is jelentős szerepet töltött be a kulturális életben. Emlékszem, az Élet és irodalom vitát indított a beatról, Kovács András filmet készített Extázis 7-10-ig címmel, Beat címmel könyv is jelent meg és vezető értelmiségiek írtak elemző cikkeket az "új ifjúságról", a beatgenerációról és annak zenéjéről. Az új gazdasági mechanizmus a korábbinál kedvezőbb gazdasági és ideológiai feltételeket teremtett. Mégis, a beatmozgalom napja rövid virágkor után leáldozott, sőt egyes, addig nyitva tartott ajtók is becsukódtak. Az elemzések máig hiányoznak. Mi történt a hatvanas évek fordulóján?

- A rocktörténet hazai eseményei, ha némi fáziskéséssel is, de követték a külföldi eseményeket. Nyugaton a diákmozgalmak, a hippikorszak, az ellenkultúra virágkora 1967-68-ra tehető. Erre az időre a rockműfaj is jelentősen kifejlődött. A zene már nemcsak megtermékenyítően hatott a társművészetekre, hanem be is vonta azokat saját műfaji keretei közé. Egy koncert már nem egyszerűen hangszerekkel kísért vokális előadás volt, ahogy a Beatles indulása idején, hanem különböző színpadi megjelenési formák, zenei irányzatok jöttek létre. A kifejezetten értelmiségi tipusú és töltésű, progresszív zenélési formák is megjelentek és a közönség nagyobb részét már a diákság, a fiatal értelmiség adta.

A fejlemények később nálunk is törvényszerűen követték egymást. A rockzene öntörvényű fejlődésének eredményeként egyre bonyolultabbá vált, megjelentek olyan együttesek, mint a Kex és a zene más művészetekkel is termékeny kapcsolatot alakított ki. Aztán a nagy nekilendülést látva mesterséges terelések történtek. Néhányan kinevezték magukat illetékesnek és elővigyázatosságból félreállították a nem kívánatos, "lázító" zenét játszó zenekarokt. 1971-ben zenekari feloszlások, disszidálások jelezték, hogy valami visszavonhatatlanul véget ért. Az aranykor - a beatkorszak - nálunk is lezáródott, a hatvanas évek végére kialakult művészi kezdeményezések az adott struktúrában mindent megvalósítottak, amit lehetett. Azóta a rockzene lefékezve, korlátozott formákban működik. A zenészek egy része kiöregedett és kivált a műfajból, a maradók nagy része pedig a nemzetközi irányzatokat, az éppen divatos dolgokat kezdte el másolni. Ezekkel az irányzatokkal ugyanis nem volt probléma és még a "megújulásra" is lehetőséget adtak. A piac zsúfoltsága miatt az első zenészgenerációt követők közül már csak az léphetett színpadra, akinek az egyre drágább felszerelések megvásárlására pénze volt, akinek voltak összeköttetései, aki hajlandó volt együtt úszni az árral. Ennek a folyamatnak eredményeként a magyar beatmozgalom, amely sajátosan kelet-európai és elsősorban zenei jegyeiben is nagyon jelentős kulturális jelenség volt, a hetvenes évek elején válságba került, majd fokozatosan elsorvadt és napjainkra már csak magányos kísérletezők maradtak. Ennek a folyamatnak egyik markáns kísérőjelensége, hogy az az értelmiségi érdeklődés, amely a hatvanas évek végén a mozgalmat figyelemre méltatta, a hetvenes évektől kezdve fokozatosan lanyhult és napjainkra úgyszólván teljesen elhúzódtak a műfaj mellől azok az értő, gondolkodó, ideológusként, esztétaként is számításba jöhető emberek, akik sokat tettek és ma is sokat tehetnének a műfaj érdekében.

- Eddig a rock kelet-európaiságát az intézményrendszer, a struktúra, az irányítás oldaláról néztük meg. De megvizsgálhatjuk a rockzene kelet-európaiságát még egy szempontból, "alulról", amely bizonyos kulturális szintet, kulturális hátteret igényel. Nemcsak intézényhálózatot, szórakozási formákat, modern ízlésvilágot, életmódot stb. A rockzenének értő fülekre, szemekre van szüksége, szív önmagában nem elég. Közismert tény viszont, hogy nálunk a fiatalok zenekultúrája általában a zenei ízlésvilág meglehetősen elmaradott, hézagos, felszínes. Sokan erre a tényre alapozva érvelnek úgy, hogy "korai még a rock nekünk", mert a közönség, a fiatalok nagy többsége részéről csak a szórakozásra, a kikapcsolódásra és nem a művészi színvonalú zenélésre van igény. Ezért nem alakulhattak ki az elmúlt másfél évtized során értelmiségi zenélési formák, ezért olyan népszerű a diszkó, agy ezért van ma is olyan nagy tábora a hagyományos tánczenét éneklő zenekaroknak, előadóknak.

- Tisztában vagyok azzal, hogy a Made In Hungary vagy a Tessék választani! felvételeiből illetve diszkólemezekből hányat adnak el és hányat adtak el a Syrius, vagy Cseh Tamás lemezeiből. A kérdés azonban sokkal bonyolultabb annál, hogy csak a példányszámok alapján ítéljünk, mire van igény és mire nincs. Már szó volt róla, hogy a rockműfaj felett ma is azok gyakorolják az ellenőrzést, akik nem tekintik ezt a zenét új művészetnek, vagy új kultúrális jelenségnek. Én azt mondom, ha a tömegkommunikációs csatornákat egyszer kinyitnák és a meglevő, vagy szunnyadó törekvések, irányzatok utat kapnának, akkor iszonyú bukások és eszelős sikerek születnének. Valójában az elmúlt években Magyarországon meglehetősen merev profilok és értékrendszerek akalultak ki, de ezeket nem a közönség alakította ki - bár állandóan erre hivatkoznak -, hanem a közönség ízlését befolyásolták és ez hat a közönségre vissza. Azt hiszem, nem kell nagyon bizonygatni, hogy a kereslet így is szinte minden zenélési forma iránt megvan. Már a hatvanas évek végén is megvolt csiráiban ez az igény, amikor a már említett nagy nevek mellett egy sor zenekar - a Liversing, a Meteor, Dogs, Scampolo. Olympia, Mini, Sakk-Matt, Tűzkerék, vagy a kifejezetten értelmiségi törekvéseket megvalósító Kex is - tekintélyes, elsősorban városi rajongótábort mondhatott magáénak. Ezek a zenekarok nagyon sokrétűen bontották ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a rock kínált. A hetvenes évektől kezdve azonban ezek a csirák elsorvadtak, a műfaj az említett okok miatt beszűkült, felhígult, a zene nyálassá, kommersszé, üzletiessé vált, mert a zenei-színpadi kezdeményezéseket, a társművészetek bevonására tett kísérleteket megnehezítették, majd a zenészek, alkalmazkodva a megváltozott feltételekhez, ambícióikat maguktól feladták és a rock lassan torzóvá vált.

Ami a zene és a közönség kapcsolatát illeti, a hetvenes években szintén jelentős változások történtek. Nálunk "woodstock nation"-höz hasonló új ifjúság nem alakult ki és a diákok, értelmiségiek száma sem volt olyan jelentős, mint Nyugaton. A koncertekre többnyire olyan fiatalok - elsősorban lányok - jártak, akik nem "megélni" akarták a rockot, nem gondolkodtak el az "üzeneten", hanem felszabadultságigényüket elégítették ki, extázist és boldogságkeresést kerestek, ideálokat választottak, rajongani akartak. Nálunk mindig egy-egy zenekart kaptak fel és értő rock-közönség helyett drukkerek születtek, ami természetesen összefüggésben áll azzal is, hogy a rockzene összekapcsolódása nálunk nem volt olyan egyértelmű a társadalmi progresszivításokkal, a diákmozgalommal, mint Nyugaton. Nálunk a fiatalok mindig is elsősorban érzelmi és nem tudati szinten közeleledtek a műfajhoz. Ma is csupán annyi a különbség a hatvanas évekhez képest, hogy a rockzene - ha tetszik, ha nem - nálunk is meggyökeresedett, hozzátartozik az emberek mindennapi életéhez, kultúrájához és a felnövő új generáció már gazdagabb kínálatból választhat, mint az előző nemzedékek tagjai. A közönségbázis a perifériára szorított zenekarok mögött is kiszélesedett, mert a rock a városokból eljutott a legkisebb falvakba is. Amíg nem volt ilyen nagyfokú az érdeklődés, az a néhány sztárolt zenekar elégnek nyilváníttatott az igények kielégítésére. Az utóbbi években viszont kiderült, hogy már nemcsak az agyoninjekciózott sztárokra van szükség, hanem ez a kiszélesedő bázis eltartja és kiköveteli magának a különben mellőzött bandákat, irányzatokat és törekvéseket is. Így kellett helyet adni Cseh Tamásnak, így vették tudomásul a hard-rockot és talán nem szerénytelenség, így lehetett országos hírű az eredetileg szombat esti blues-zenekarként megalakult Hobo Blues Band is.

- Eddig az önálló magyar rockzene születéséről és fontosságáról beszélgettünk. A Hobo Blues Band mégis egy idegen eredetű kisebbségi zenével, a blues-sal tört be az élvonalba. Miért?

- A jelenlegi kulturális struktúrában világszerte a rockzene vállalta fel annak a hídnak a szerepét, amit a művészetek és a tömeg között kell betölteni. Erre a szerepre azonban ma Magyarországon - az adott körülmények között - a rockzene alkalmatlan, a klubok, az amatőr zenélési formák, a zene kommercializálódott, elüzletiesedett, a zenészek jelentős része megalkudott, a rock szórakoztatóiparrá vált. Én elhatároztam, hogy a lehetőségekhez mérten a felnövő fiataloknak megmutatjuk, hogy 20 évvel ezelőtt miből született meg és honnan indult el a rock. Ehhez vissza kellett térni a klubformához, ahonnan ez a műfaj elindult. Az elmúlt negyedszázadban nyilvánvalóvá vált, hogy a rockzene fordításainak is mindenkor lehet aktualitása politikai és művészi értelemben egyaránt. Úgy gondolom, a Rolling Stones, Jimi Hendreix, a Who, vagy a Led Zeppelin, a rock klasszikusainak dalai tartalmaznak olyan zenei, szövegi töltést, amely ma vagy 10 év múlva is hitelesnek bizonyul. Emellett természetesen írtunk és írunk is olyan saját dalokat - Középeurópai Hobo Blues - , amelyek szövegükben és koncepciójukban hazai gyökerűek és egy nemzetközi zenei formanyelven, bluesként szólalnak meg. Első műsorunk - Vissza a gyökerekhez! - fogadtatása is megerősített törekvésünk helyességében. Sőt, kiderült az is, hogy a gyerekeket más is érdekli, melynek a címe Fejezetek a csavargók könyvéből volt, egy új előadási forma, a rock, a népzene, a színház és az irodalom ötvözésére is kísérletet tettünk. Együtt léptünk fel a H.U.R.K.A. színpaddal és a Muzsikás együttessel.

- Pályafutásod során sok mindennel próbálkoztál. Miért tartod fontosnak, hogy színpadra állj és énekelj? Hiszen hivatalos elismerés nem kísér, a műfaj helyzete sem túl rózsás. Más művészeti ágakban viszont befutott ember lehetnél?

- Úgy gondolom, hogy ha az ember egy blues-zenekarban játszik, az a lehető legnagyszerűbb dolog. Sok mindent meg lehet fogalmazni olyan formában, ami nagyon hatásos lehet. Jelentek meg novelláim, írtam cikkeket, de nekem is, a gyerekeknek is fontosabb, hogy kiálljak a színpadra. Én nem érzem, hogy az irodalom magasabb rendű művészet volna a rock zenénél. Egyáltalán, ma semmiféle művészetet nem tartok a rocknál fontosabbnak és naprakészebbnek, őszintébbnek, hatásosabbnak. Ez a művészet kétségtelenül - elvesztette azt a progresszivitását, amely a hatvanas évek végén jellemezte, ami egyrészt a műfaj öntörvényű fejlődésével, másrészt a társadalmi helyzet változásával függ össze. De függetlenül attól, hogy már nem olyan naprakészen reagál az eseményekre, mint 10 évvel ezelőtt, ma is óriási jelentősége van, mert mai, megnyomorított formájában is a legközelebb áll a fiatalokhoz a művészetek közül. Nekem az a véleményem, hogy a rock ma is sok lehetőséget kínál, mert a többi művészet, ahová nagyon sokan áttelepültek a rockban csalódottak közül, elsősorban a kifejezési formáik miatt elvesztették, vagy nem keltették fel a fiatalok érdeklődését és sok esetben öncélúakká is váltak. Én azt a tényt, hogy a Hobo Blues Band koncertjeire nagyon sok fiatal értelmiségi eljár, akik újra érdeklődni kezdtek a műfaj iránt, nagyon jelentős eredménynek tartom, s ez ad erőt további munkámhoz is.

-A kelet-európaiságról szólva végig arról beszélgettünk, hogy Magyarországon a rockzenének és képviselőinek nagyon sokszor megnemértéssel, szemléleti korlátokkal, előítéletekkel kellett megküzdenie és a műfaj irányítását is olyanok tartották kezükben, akik nem az ún. beatgenerációhoz tartoznak. Napjainkra viszont az indulók, a betnemzedék tagjai 35-40 évesek lettek, középszintű pozíciókat töltenek be és így nagyon sokat tehetnének a műfajért. Szavuk, befolyásuk azonban nem nagyon érvényesül. Vajon miért?

- Ez az egyik legsarkalatosabb kérdése a műfajnak és azt hiszem, a rockban a kelet-európai fejlődési mód ilyen szempontból is érvényesül. A hatvanas évek fordulója után a rock iránt elkötelezett értelmiségiek nagy része eltűnt a műfaj környékéről és így a kulturális apparátusba, az intézményekbe a hetvenes években azok kerültek be, akik vagy nem veszik, vagy nem is vették komolyan a műfaj változásait. Számukra ez a műfaj ma is "könnyű", szórakoztató, ezért sújtják vele komoly fórumok. A ahogy idővel a középszerű, árral úszó zenészek jutottak a legtovább, a műfaj krül is az "ügyeskedők" kaptak és kapnak szerepet. Ami pedig a "könnyűzenei" apparátust illeti: a bratyizás, a korrupció változatlan, klikkek vannak, amelyek következetesen érvényesítik partikuláris érdekeiket. Mindez természetesen nem szakítható ki a magyarországi anyagi, morális állapotokból, amelyek a labdarugástól kezdve a hakniszínészeten át a vendéglátóiparig, a balatoni zsiványságokig terjednek. Ez a szellem - sajnos - jelenleg átitatja a műfajt és én csak egy-két embert ismerek, akik figyelmen kívül hagyva a létező vonalakat, céljaikhoz, elképzeléseikhez, hűek maradva a műfaj eredeti szelleméhez. Az ő példájuk mutatja, hogy ha valaki el akar mondani valamit, akkor észrevesznek. És nagyon sok felnőtt sem fásult el teljesen. Ők nem üvöltenek a koncerteken, de csillog a szemük, mert értik, miről szól a dal.


Sebők János

  
 
0 komment , kategória:  Rock Évkönyv 1981.  
Feltölthető akkumulátor
  2009-07-07 11:31:20, kedd
 
 


10 másodperc alatt feltölthető akkumulátor

Töltőegységen csak néhány másodpercig lógó telefonok, pár perc alatt ,,árammal feltankolt" autók - megvan a régóta várt áttörés?

Az elektronikai ipar egyik rákfenéje a mobil eszközök energiaellátását biztosító eszközök gyors feltöltésének hiánya. Hiába faragják a lehető legkisebbre a telefonok, PDA-k, és számos laptop fogyasztását, a bennük levő akkumulátorokat még mindig nagy kapacitásúra kell tervezni, ezek energiával való ellátása azonban sok időt emészt fel. Az csak bosszantó, hogy ma is ritkaság a teljes munkanapot töltés nélkül kibíró noteszgép, vagy az olyan mobiltelefon, amelyikkel néhány óránál huzamosabb ideig lehetne beszélgetést folytatni. A megfelelő technika hiánya azonban egy teljes iparág kibontakozását akadályozza: az elektromos autók elterjedéséhez alapvető fontosságú, hogy a bennük levő akkuk gyorsan feltölthetők legyenek.

Nos, az amerikai MIT (Massachusetts Institute of Technology) mérnökei nemrég beszámoltak fejlesztésükről, ami ugyanúgy a lítiumos akkumulátort használja fel, ám speciális kialakításának köszönhetően egy mobiltelefon feltöltése a korábbi órák helyett másodpercekre rövidül. A nagy energiasűrűségű lítium-ion energiaforrások így sokkal kényelmesebben használhatóbbá válnak, sőt, lehetővé teszik az előbb már említett elektromos autók szélesebb körben való elterjedését. ,,Napjaink modelljei sok energiát tárolnak, így 55 mérföld per órás sebességgel sokáig tudnak közlekedni, ugyanakkor nem képesek gyors sebességnövekedésre." - mondta Gerbrand Ceder, a kutatáson dolgozók egyik kulcsfontosságú mérnöke.

Iont az alagútba!

Az MIT-s tudósok eredményét paradigmaváltással sikerült elérni. Sokáig úgy gondolta a tudományos közösség, hogy a lítium-ionok és az elektronok tehetők felelőssé a hosszúra nyúló töltési időért. A teória szerint emiatt zajlott olyan lassan a töltéstovábbítás az akkumulátorok anyagában. Öt évvel ezelőtt azonban meglepő felfedezésre bukkant Ceder és kollégái. Számítógépes becsléseik azt mutatták, hogy ha megfelelő összetételben alkalmaznak lítium-vas-foszfátot (LiFePo4), akkor az így létrejött közegben extra tempóval áramlanak át az ionok az anyagon.

További vizsgálatok során kiderült, hogy ez az anyag speciális kialakításának köszönhetően történhet meg: a felszínről az anyagba vezető alagutakon keresztül gyorsan bejutnak az ionok. Ha egy, a felszínen levő lítium-ion közvetlenül egy alagút bejárata elé kerül, semmi probléma; a korábban kalkulált sebességgel száguld be az anyagba. Ellenkező esetben azonban nem lép működésbe az effektus.

Kézenfekvő volt a megoldás: ezt a hiányosságot kell megszüntetni. Míg azonban az elmélet világosan kijelölte az utat, a gyakorlatban évekig tartott annak megvalósítása. Nemrég viszont sikerült eljutni oda, hogy a problémát egy új felszíni struktúra kialakításával ki tudták iktatni. Ez lehetővé teszi a lítium ionoknak, hogy nagy sebességgel keringjenek az anyag körül, ahhoz hasonlóan, mint ahogy az autók mennek körbe egy nagyváros körgyűrűjén (ne a budapesti, ,,félkörgyűrűre" gondoljunk). Ha az ion ezen a gyűrűn utazva elér egy alagutat, azonnal megkezdi útját az anyag belseje felé, vagyis működésbe lép az effektus.

Robbanásszerű fejlődés vár ránk

Habár kész termék még nincsen belőle - és Ceder szerint kereskedelmi forgalomban való megjelenésére csak a következő 2-3 évben kerülhet sor -, a szimulációk azt mutatják, hogy több előnyös hatása is van az alagút effektus kihasználásának és az átdolgozott anyagfelületi struktúrának. A mérnök elmondása értelmében egy kicsi, mobiltelefonokban használható akkumulátor 10-20 másodperc alatt elérheti maximális töltöttségi szintjét. Másrészt az új anyag töltéstároló képessége az ismétlődő újratöltések és kisütések következtében sem romlik, ami pedig kisebb és könnyebb akkumulátorok létrehozását teszi lehetővé. Így nemcsak gyorsabban tölthetővé válnak az elektromos autók, de az össztömegük jelentős részét alkotó akkumulátorok súlya is szignifikánsan csökkenthető.

Szilágyi Szabolcs

Forrás: Terminal.hu

  
 
0 komment , kategória:  Szórakozás  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 172 db bejegyzés
e év: 1940 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 424
  • e Hét: 1573
  • e Hónap: 7814
  • e Év: 60080
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.