Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Búcsú
  2009-07-08 23:59:33, szerda
 
 



Pásztor László-Jakab György-Hatvani Emese:
Búcsú

Egy kis virág lehullva mit jelenthet?
Letépték, de nem kellett senkinek.
A kis virág vajon mit remélhet?
Vízbe téve még így is szép lehet.

Fontos voltál nekem,
Fontos voltál nekem.

Nem akarok mindent, mindent újra kezdeni,
Nem akarok hozzád visszajönni már.
Emléked símogat, mint sziklát a tenger.
Tudom, hogy nem hazudhattál a legszebb éjszakán.

Vigyáztam rád ameddig csak hagytad.
Jó voltál, de más is jó lehet.
Elhittem, ha itt vagy, csak az enyém vagy.
Talán kár, hogy elveszítelek.

Fontos voltál nekem,
Fontos voltál nekem.

Nem akarok mindent, mindent újra kezdeni,
Nem akarok hozzád visszajönni már.
Emléked símogat, mint sziklát a tenger.
Tudom, hogy nem hazudhattál a legszebb éjszakán.
 
 
0 komment , kategória:  Zene,-dalszövegek videókkal is  
Csillagvirágok
  2009-07-08 23:58:19, szerda
 
  Csillagvirágok


Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok..

A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén integetnek a fák..

Volt egyszer egy csillag...fényes.. ragyogó,
Ezüst sugártól tündökölt az ég
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...

Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...
De elvesztette.. s keserves bánatában
A horizonton végig vágtatott..

Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,
S a földre hullva többé nem ragyog...
A tölgyfaerdők pázsit szőnyegén
Keresik azt a sápadt csillagot..

Verseim piciny csillagvirágok,
S én egy hulló csillag vagyok,
Ezer darabra tépve lelkemet
Keresem azt a testvér csillagot...
/Wass Albert/
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Mogyoró
  2009-07-08 23:57:16, szerda
 
  MOGYORÓ


Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kislány, úgy hívták, Mogyoró.

Mikor még egészen kicsi volt, többször is kérdezte a szüleit, miért ez a neve? Mindig azt felelték, azért, mert mogyoróbarna a szeme és mogyoróbarna a haja.
Mogyoró ezt nem értette. Hogyan hasonlíthatna az ő szeme, vagy a selymes haja arra a sós rágcsálni valóra, amiből mindig van a nappali asztalán? Vagy arra a szúrós kis gömbölyű bogyóra, amit a bátyja mutatott a kertben, mondván, náluk ilyen mogyoró terem, azt a másikat amerikainak hívják. Úgy vélte, biztosan tévednek, többé nem is hozta szóba a kérdést.
Majd, ha legközelebb átmennek Nagyapához, hogy mesét olvasson neki amíg a szülei moziba mennek, majd megkérdezi tőle. Nagyapa nagyon jól tud magyarázni. Sok mesét tudott, s Mogyoró mindennél jobban szerette, mikor az öreg, erős, meleg karjába vette őt és mesélt neki.
Nagyapa mindig várta Mogyorót. Mikor látta az ablakból, hogy a sarkon befordul az autójuk, bütykös, remegő kezével a konyhaasztalra támaszkodott, nagy nehezen felállt a hokedliról, és becsoszogott a szobába, hogy a fotelban ülve fogadja Mogyorót, hogy egyből elkezdhessék a mesét. Nem akarta, hogy a kicsi észrevegye az elesettségét, lassúságát, meg aztán Mogyoró az előszobából tudta az utat a fotelhoz. Ugyanis, születése óta vak volt.
Fejlődési rendellenesség. Az orvosok azt mondták, felnőtt korában majd látni fog, mert akkor majd meg lehet operálni, de azt ő, a nagyapja, már nem fogja megélni. Csak amíg fejlődésben van, addig nem tudnak segíteni rajta.
- Bárcsak úgy lenne! - fohászkodott az öreg. Persze csak magában, mert megigérte a fiának, hogy nem sopánkodik. Hosszasan beszéltek erről többször is. Nagyapa egyetértett vele, hogy Mogyorónak ez a természetes állapot, ezzel kell megtanulnia élni. Nem kell siránkozni, vágyakozni a lehetetlen után, azzal csak nehezítené a gyerek életét.
Mi lesz, ha mégsem lehet operálni? Az öreg elhessegette a gondolatot. Nem azért, mert ő azt már nem éli meg, hanem a gyerek miatt. Nagyon jó gyerek ez. Áldott szíve van. Kiköpött a nagyanyja, akit pedig már tíz éve eltemettek.
Nyílt az ajtó és Mogyoró máris a karjában termett. A fia behozott nekik a konyhából kekszet, meg két bögre tejet. Ha jó idő volt, kinyitotta a kertre néző ablakot, hadd jöjjön be a virágillat. Aztán jó mulatást kívánt nekik és elment.
- Na, Mogyoró, miről meséljek ma? - kérdezte az öreg.
- A tengerről meg a kalózokról! - vágta rá Mogyoró, és Nagyapa azonnal bele is kezdett. Mogyorónak ez volt a kedvenc meséje. Nagyapa mindent jól elmagyarázott, és Mogyoró értette is, csak megint a színekkel volt bajban. Tudta már, hogy a dolgoknak színük van, csak nehéz volt összeegyeztetni őket. Mikor a bátyja hazahozta a kutyájukat, arra mondta, hogy szép, fekete. Mogyoró megtapogatta, érezte, hogy szőrös, aztán nyálas lett tőle a keze. Hát ilyen a fekete. Hogy lehet egy kalózhajó kutyaszínű? Aztán a kék tenger is gondokat okozott. Tudta, milyen a víz tapintása, de az hogy lehet ugyanolyan, mint a szalag, amit Anya reggelenként a hajába köt? Ez nehéz volt. Azért ő megpróbálta párosítani a dolgokat, és Nagyapa örült, ha megjegyzi a dolgok színét. Mióta megdicsérte ezért, Mogyoró törekedett rá, hogy beszéd közben pontosan fogalmazzon. Tudta, hogy a tejnek olyan színe van, mint a lepedőnek, hát mesemondás közben így szólt Nagyapához:
- Igyunk fehér tejet! - Vagy: - Együnk barna csokis kekszet.
Egyszer, mikor így ültek a nyitott ablak előtt, Mogyoró finom kis csiklandozást érzett a karján. Felkiáltott:
- Nagyapa! A fehér ablakon berepült és rám szállt egy piros bogár!
- Semmi baj, kicsim! - nyugtatta őt Nagyapa - már el is ment. De nem piros volt, hanem fekete.
- Miért nem piros? - kérdezte Mogyoró?
Az öreg csendesen így felelt:
- Egyszerűen fekete. Ahhoz, hogy piros legyen, sokat kéne cipekednie. Tudod, Kincsem, a hátán kéne hoznia a fényt, a homályt, a sötétséget. Aztán még a távolságot, a betűket meg a színeket. És tudod, még mit? A mosolyt! De kicsi bogár volt ez. Ennyi mindent nem bír el a hátán.
Mogyoró rejtélyesnek találta Nagyapa szavait. Nem értette. Csodálkozott egy kicsit, de aztán visszatértek a hajókhoz. Örömmel hallgatta, hogy a vitorlájuk pont olyan, mint a lepedő és most azon se gondolkodott el, hogy lehet ugyanolyan színű, mint az a hideg, vizes dolog, amit télen hónak nevezünk. Önfeledten hallgatta Nagyapa meséjét.
Teltek, múltak az évek. Mogyoró nagylány lett. Mire leérettségizett, már pontosan tudta, mi baja a szemének. Az orvosok azt mondták, most már műthető. Mogyoró a szülei idegességéből tudta, hogy nagy dolog ez. Milliószor elmondták, egy új világ fog megnyílni a számára. Ezt elképzelni se tudta! Mi változna? Az ő élete így is rendben van. Jól megtanulta használni a számítógépet, a fejhallgatóról hibátlanul fel tudta tenni a szövegeket. Úgy néz ki, állása is lesz egy ügyvédi irodában.
Azt mondták, ha sikerül a műtét, látni fog. Méghozzá jól. De hát mit jelent ez? Tudta ő, hogy a többiek másképp élnek. Ő is úgy fog? De hogyan?
Ha sikerül. A többiek izgalma rá is átragadt. Türelmesen hallgatta orvosát, aki a szemidegek korrekciójáról beszélt, de a látást nem tudta elmagyarázni. Mogyoró tette, amit mondtak, s a műtét után, mikor a vastag kötéssel a szemén hetekig feküdnie kellett, tőle telhetően türelemmel várta, mi fog történni. Csak azt tudta, hogy csoda lesz. Hát az is volt! Persze nem egyszerre. A műtét jól sikerült. Először csak foltokat látott, de még akkor sem kelhetett fel, mert egyensúly zavarokkal küzdött. De napról napra jobb lett. Mikor pár hét múlva hazamehetett, már színeket is látott. Alig várta, hogy otthon lehessen. Tudta, hogy nagyon sok a tanulni valója. A látni valója! Kinyílt a világ!
Egy szép, nyári napon vidáman futott ki a bátyjához a kertbe. Ebédelni hívta. Hátul, a kerítés mellett a sövényt nyírta. Mogyoró nevetve odaperdült hozzá és egy puszit nyomott az izzadt arcára. Aztán a bátyja karjára mutatott és azt kérdezte:
- Ez meg mi?
- Hát katicabogár! - felelte nevetve a bátyja. - Piros, és hét fekete pötty van a hátán.
Mogyoró csak nézte, nézte, aztán könnybe lábadt a szeme:
- Nagyapa! Nagyapa megmondta! Fekete bogár az! Csak akkor lesz piros, ha megtanul cipekedni. A hét pötty a hátán: a fény, a homály, a sötétség, aztán még a betűk, a távolság, a színek és a mosoly!
- Hát akkor mosolyogj! - mondta neki a bátyja - piros lett a katica!
De Mogyoró már nem a katicára gondolt, hanem Nagyapára. Felnézett az égre.
A kék égre.
(agnia)




 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Csordultig...
  2009-07-08 23:54:29, szerda
 
  Szabolcsi Zsóka:
Csordultig...

Puha avarba süpped talpam,
a fák lehajolnak hozzám.
Az erdőben ma béke van.
Könnyű dallamot dúdol a szám.

Lelkem csordultig telve szeretettel,
de bűneim terhétől roskadok.
Rebben a szellő szent lehelettel,
s tisztuló szívvel felzokogok.




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Rejtettelek
  2009-07-08 23:52:03, szerda
 
  Radnóti Miklós
Rejtettelek

Rejtettelek sokáig
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.

S tudom már mit jelent
ha kezed hajadra lebben
bokád kis billenését is
őrzöm már szívemben
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.

És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli Isten
szorítlak száz karomban.




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A mag...
  2009-07-08 23:49:45, szerda
 
  "A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Osho

 
 
0 komment , kategória:  Bölcsességek - gondolatok  
Álmodik a zongora
  2009-07-08 23:49:04, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Verses képeslapok  
Az igazi barátság
  2009-07-08 23:47:17, szerda
 
  Gary Inrig: Az igazi barátság

Háborús időkben gyakran lehetünk tanúi az igaz, önfeláldozó barátság példájának.
Egy ilyen történet két elválaszthatatlan jó barátról szól az első világháborúban.
Együtt jelentkeztek a hadseregbe, együtt vettek részt a kiképzésen, együtt mentek hajón külföldre, és egymás mellett küzdöttek a fronton. Az egyik támadás alkalmával az egyikük a szögesdróttal borított mezőn olyan súlyosan megsebesült, hogy nem tudta visszavonszolni magát a lövészárokba. Az egész terület súlyos ellenséges tűz alatt állt, és öngyilkosság lett volna megkísérelni a megmentését. Barátja mégis meg akarta kísérelni. Mielőtt azonban a lövészárokból kimászott volna, parancsnoka visszarántotta és megtiltotta, hogy kimenjen:
- Már késő, nem tehetsz érte semmit, legfeljebb téged is lelőnek!
Néhány perccel később a tiszt hátat fordított neki. Erre a férfi azonnal elindult, hogy eljusson barátjához. Nem sokára támolyogva jött vissza, életveszélyesen megsebesítve, de barátjával - aki már holt volt - a karjaiban. A tiszt dühös volt, ugyanakkor mélységesen megindult.
-Micsoda tékozlás! - kiáltotta. - Ő maga halott, és nem sokára te is az leszel. Ez egyszerűen nem érte meg!
A haldokló férfi utolsó erőfeszítésével ezt felelte: - De igen ezredes! Mikor odamentem hozzá, az egyetlen mondat amit még mondott, ez volt:
- Tudtam, hogy eljössz értem Jim!
 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Én és Te
  2009-07-08 23:35:58, szerda
 
  Ötvös Judit:
Én és Te

Gondolatban együtt vagyunk én és te.
Mikor nem vagy velem,
gondolatban minden percem veled töltöm el!
Éjjel veled fekszem és reggel veled kelek!
A pillanatok olyan nehezek,
mert Nélküled múlnak el!

Minden percem sajnálom, mert nem veled tölthetem.
Mienk a nap, a tenger, az ég és a föld!
Megszülettünk, s majd talán együtt
élünk és remélünk!!




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nocturne
  2009-07-08 23:34:46, szerda
 
  Eino Leino
Nocturne

Fülemüle csattog az ág-hegyén,
kalászok fölött ég a telihold.
A nyári éj boldogsága enyém -
irtásföld füstje lengő, szürke folt.
Nincs bennem öröm, bánat, se kétség;
hozzátok el zöld erdők sötétjét,
felhők pírját, búcsuzó nap fényét,
széljárta hegyek szunnyadó kékjét,
vizek árnyait, zsálya illatát:
ezekből szövöm szivem dalát.

Drága lány, édes, mint nyári széna,
szívem vágya, csöndje, - ez a dal tiéd.
Te vagy hitem. Nélküled a dal néma, -
te, tölgyfalombok zöldje, büszke, szép.
Lidércfény már nem csábítja lelkem,
a Varázshegy aranyát megleltem;
köröttem az életkör szükebb lesz,
áll az idő, a szélkakas csendes;
út előttem, engem vár vigyázva,
ez visz majd az ismeretlen házba.

(Képes Géza fordítása)




 
 
0 komment , kategória:  Versek  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 787 db bejegyzés
e év: 3084 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 57
  • e Hét: 2862
  • e Hónap: 11128
  • e Év: 127781
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.