|
2009-09-16 20:33:27, szerda
|
| |
| |
2009. 09. 16. szerda,
Bűnösök
2009-09-16 06:37:52
Írásomat mindazoknak ajánlom, akik kétségbe vonják a holokausztot, de azoknak is, akik nem akarják elismerni a kommunizmus bűneit; és legfőképpen a magyar zsidóságnak, hogy végre vegyék tudomásul: hosszú évtizedek óta eszközök az általuk oly nagyra tartott szocialisták kezében.
1989 után sokan gondolták azt, végre megnyílnak a titkos akták, megtörténik a felelősségre vonás a múlt bűneiért, az ország elindul a valódi demokrácia útján. Mint történetünk is bizonyítja, a valós politikai szándék mind ez idáig elmaradt, hiszen egy országban, ahol büntetlenül ki lehetett adni igazolást arról, hogy az ÁVO-n nem vertek, ott nagy baj van. Mivel az igazolást kibocsátó hivatalnok asszonnyal szemben a botrányos igazolás napvilágra kerülése után sem történt semmiféle retorzió, munkáját tovább folytathatta, majd később is BM-közeli területen maradt, és családi alapítványába a jelenlegi kormány pumpált tízmilliókat. Nevezzük meg az egykori MSZMP-s hivatalnok asszonyt: Császár Józsefné, született Lábas Jolán. Jól jegyezzük meg a nevét!
A világ másik végén, Ausztráliában él egy család, Bárdyék. A férj és a feleség is átélték Auschwitz poklát, Bárdy Magdának ráadásul a kommunizmus poklából is kijutott. Ennél még az a szomorúbb, hogy kínzója zsidóként maga is átélte a nácizmus szörnyűségeit. Feltehetnénk a kérdést, hogyan vetemedhet erre egy zsidó egy másik zsidóval szemben - egyáltalán, bármely ember a másikkal szemben -, hogy a párt utasítására (az ÁVH a párt ökle...) megkínozzon, agyonverjen valakit csak azért, mert annak az embernek a házára, lakására más vetett szemet. Jelen esetben a Székesfehérvárott, a Dr. Koch László u. 11. alatt álló villára fájt a foga a megyei első titkárnak. A párttitkárt Sebes Imrének hívták, a kommunista mozgalomban ismert Sebes fiúk egyike, szintén zsidó származású. Az ő fia, Sebes György ma a Népszava újságírója, írásaival abban jeleskedik, hogy befeketítse a nemzeti oldalt, ahelyett, hogy inkább megírná egy publicisztikában: ,,Apám története, aki saját érdekeiért tönkretette egy család életét..."
Bárdy Magda első férjét, Somogyi Istvánt az ÁVH pribékjei Vajda őrnagy vezetésével verték agyon. Holttestének nyugvóhelye a mai napig ismeretlen. Magdát szintén megkínozták az ávósok, ugyancsak Vajda vezetésével. Két és fél éves szenvedés után szabadult. Gyermeküket közben idős rokonok vették magukhoz. 1958-ban már Ausztráliában van az asszony, találkozik fivérével, aki már ott él. Édesanyjával és kisfiával új életet kezdenek.
1963-ban megismerkedett Bárdy Tamással. Összeházasodtak, remélték, hogy idővel a múlt sebei behegednek. De a kilencvenes években újabb megrázó élmény éri Magdát, a múlt kegyetlen emlékei testet öltve megjelennek előtte: egy fogászati rendelőben felismeri Vajdát, egykori kínzóját. Vajda 1956-ban disszidált, és a sors kegyetlen fintora révén szintén Ausztráliában, Sydney-ben telepedett le. Vajda persze mindent tagad, feljelenti az asszonyt becsületsértésért. Kilencéves pereskedés után Bárdy Magda pert nyer.
Itt vágjuk el a történetet, és ugorjunk vissza Magyarországra. Immár sok éve tart az adok-kapok a félresikeredett rendszerváltás után. Rendre bevetésre kerül az antiszemita kártya, vagy ahogyan én nevezem, a zsidó adu kijátszása. Ennek keretében tiltják be az országos főrabbi közbenjárására azt a dokumentumfilmet is, amelyben Bárdy Magda megszólal, megnevezve megkínzóját. Valamiért nem derülhet ki az igazság Magyarországon. Érdemes azon elgondolkozni, kedves olvasó: vajon miért nem? És itt álljunk meg egy szóra - gondolkozzanak el azon, hogy a nácik a világháború elvesztése után a világ legkülönbözőbb helyeire menekültek, de tartották egymással a kapcsolatot, segítették egymást, és gyermekeiket is erre nevelték. Ez köztudott. Az viszont nem annyira ismert, mint inkább sejthető: ugyanígy éltek a láthatatlan szálak az ÁVH feloszlása után: a valamikori kollégák, majd azok leszármazottai a mai napig is segítik egymást, ha a szükség úgy hozza. Így amikor Vajda kínos helyzetbe került, megkereste Bauer Miklós ügyvédet (a hajdani hírhedt, kegyetlen ÁVH-s ,,körmöst"), keressen valamilyen jogi menedéket számára. Nos, ehhez adta ki az ,,ávós gyerekek" jelentős befolyásával működő SZDSZ kormányzása idején (koalícióban a pufajkás Horn Gyulával) a hamis menlevelet Császárné. Kuncze, a ciánozó belügyminiszter, amikor hivatalosan tudomására jutott az eset, természetesen szépíteni próbálta.
Húsz éve hallgatjuk, hogy nyilvánosságra kell hozni az ügynöklistát. Időnként előkerülnek nevek, következmény nélkül; néhány napig hangos tőlük a sajtó, majd csend lesz. Valamiért a katonapolitikai szervezet és az ÁVO-ÁVH listái egyáltalán nem akarnak előkerülni, pedig ezekben keresendő az igazi megnyomorítók névsora. Ameddig nem tudjuk pontosan, kik, mikor, kik ellen mit követtek el, addig ezek gyermekei hasznot húzhatnak szüleik egykori pozícióiból, segíthetik egymást a véd- és dacszövetség elve alapján, kirekesztve mindenkit, aki nem közéjük való. Amíg ezt a játékot zavartalanul játszhatják, addig itt semmiféle rendszerváltásról nem beszélhetünk! A magyar nemzet félrevezetésében, a nemzetközi fórumokon való rendszeres gyalázásában tevékenyen részt vevő ,,bauertamásoknak", ,,pető-ivánoknak",,,eörsimátyásoknak", ,,vásárhelyimáriáknak" és a többieknek tudomásul kell venniük, hogy miattuk antipatikus a zsidóság a nem zsidók szemében. Bármennyire is igyekeznek a liberális álca mögé bújva megfeledkezni az önmaguk számára terhes örökségüktől, ez nem sikerül nekik sem és a külvilágnak sem. A nép nem felejt, a nép ítél, számon kér. Ajánlom, vonuljanak vissza a közélettől, legyen nekik elég az, hogy húsz éve folyamatosan becsapják mesterkedéseikkel a nemzetet, megnyilvánulásaikkal az egész világot.
Ugorjunk vissza ismét Ausztráliába: Bárdy Magda pár éve nyílt levelet írt az akkor még nem bukott miniszterelnökhöz, Gyurcsányhoz. Udvariasan számon kérte rajta a múlt történéseit. Valószínűleg nem tudhatta azt, hogy az Apró-villában (Szemlőhegy út) élő, a vissza nem térítendő kölcsönökből, a KISZ-titkárságból milliárdossá lett politikai kalandor úgyszintén egy zsidótól (Sebestyén Aladár) rabolt tulajdonban lakik. Nagyjából ez időben intéztem én is nyílt levelet Gyurcsány Ferenchez, kérdezve: nem érzi-e, hogy életvitele ellentmond a saját maga által alkotott imázsnak? Talán emlékszünk a mondására: ,,Én zsidó vagyok, ha zsidóznak..." Bárdy Magdához hasonlóan én sem kaptam választ, és persze annyira nem is érezte magát zsidónak, hogy eszébe jusson kiköltözni a zsidó honfitárstól rekvirált villából.
Magda asszony néhány napja felhívta a Magyar Hírlap szerkesztőségét, engem kért a telefonhoz. Olvasta egy korábbi írásomat, így jutott eszébe, hogy megkeressen. Tíz év után újra felvettük a kapcsolatot. Magda elmondta, nem akar többé Magyarországra jönni, mert úgy érzi, itt semmi sem változott. Magam is így érzem. Mégsem nyugodhatunk bele, hogy az elmúlt húsz év alatt elszabotálták itt az igazi rendszerváltást. Bárdy Magda igazságérzete, kitartó igazságkeresése mindnyájunk számára példaértékű.
1990 óta - leszámítva néhány évet - a demokrácia csak álca, szemfényvesztés volt. A hálózat továbbra is hatalmában tartja az országot. Ezt a hatalmat nemzeti összefogással egyszer s mindenkorra meg kell törnünk! Igen, tisztelt honfitársaim, magyarok, nem avval kell most foglalkoznunk, ki inkább jobboldali, hanem az elkerülhetetlen teendőkkel, például az igazságtétellel; hogy egy bűnös se úszhassa meg a totális számonkérést - megnevezve és jogszerűen elítélve, akár teljes vagyonelkobzással sújtva a vétkeseket. És hogy ez után - a hálózattól és mindenféle izmusok rémképétől megtisztítva - talpra állítsuk ezt az országot.
Immár sokadszorra, de most végérvényesen.
Vámos György
magyarhirlap.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
