|
2009-09-21 05:59:55, hétfő
|
| |
| |
Korán ébredtem, bár korán le is fekdtünk tegnap este. Marci fiúnk délelőttös, négykor ébredt, fürdött, kávézott. Én ezekre az apró zajokra fölébredek.
Eszembe jutott 1972-1973. Az a 13 hónap, amikor a Soproni Szőnyeggyárban dolgoztam. Ha délelőttös voltam, fél öt körül keltem, a vonat negyed hat tájékában jött. Mindig puszit adtam ágyban fekvő édesanyámnak. (Katonának is így vonultam be.) A vonat fényei a kisszoba ablakában látszottak. S elég volt akkor kimenni, amikor az átjáróban fénylettek. Aztán a soproni állomásról busz vitt bennünket a gyárig. S hatkor megszólalt a munkakezdést jelző sziréna.
Ahogy öregszem, egyre több ilyen emlék jön elő. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
