|
2009-09-22 10:32:57, kedd
|
| |
| |
Köszönöm
Ősz van. A hajnal vörös felhői közül
álmosan kikukkant a Nap és örül.,
hogy még búcsút inthet a Holdnak.
Megint egy új nap, s talán egy új holnap.
Hozz örömet az élőknek és nyugalmat a holtnak!
A hűvös hajnali szél már arcomba mar,
lábam alatt meg-megzörren az avar.
A fákról lomhán peregnek a levelek,
olyan jó lenne most itt járni Teveled.
Séta közben átölelni, és fogni szorosan a kezed.
A Nap egyre magasabban jár az erdő felett,
kicsalogatva a madarakat és az őszi legyeket,
kik zümmögve élvezik a kései meleget,
észre sem véve az égen a vadlúd sereget,
pedig rikoltozásuk jelzi már a közelgő telet.
Séta közben megállít egy lehulló falevél,
mit gazdagon mintázott meg a gondos égi kéz.
Gyűrött arcomra mosolyt varázsol hirtelen,
s valami melegség önt el idebenn.
Mily csodálatos a Te világod, Istenem!
Minden egyes alkotásod áldom és szeretem.
Köszönöm, hogy itt vagy velem!
Köszönöm, hogy itt vagyok, hogy itt lehetek,
hogy tanulhatok és fejlődhetek.
Köszönöm a leheleted, a kezed melegét,
a dió koppanását, a madarak énekét,
s hogy találkoztunk mi ketten, Te meg én! / Szabó Irén / |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
Offline
