Regisztráció  Belépés
kiszsiraf.blog.xfree.hu
A kérdésekre választ hát ne keress, az igazságot egyszer talán majd megleled ...addig is küzdj, és bízva bízzál... Ludmilla Ivanovna
1984.01.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
téli depresszió
  2009-01-28 16:08:50, szerda
 
  A legrosszabb dolog az életben a remény. Nincs kínzóbb annál, mint amikor szembesülsz saját tudattalan igazaddal, a na ugye, hogy éreztem, hogy lesz, az van, hogy előre sejtesz dolgokat, habozol megtenni őket, pont a rossz sejtés miatt, aztán meggyőzöd magad, hogy nem, ne legyél már ennyire pesszimista, megteszed, aztán a végén úgyis azt mondod, bár ne tetted volna.
Nincs rosszabb annál, mint reménykedni abban, hogy egyszer az életben valaki igazat is mond neked, hogy nem próbál kihasználni a sok hazug szó által keltett illúzióval, hogy egyszer valaki szintén magát adja neked. A rossz dolgokat is jobb tudni, mert ha tudod, akkor már nem kínoz a sok gyötrő kétség. És ez még akkor is jobb, ha más nem utólag vallják be, de legalább tudni fogod már az igazat.
Lassan én is belekerülök az ördögi körbe, hogy már semmit nem tudok elhinni, amit mondanak a nagyszerű férfiak, hogy már egy kedves gesztus mögött is hátsó szándékot sejtek, és mi más is lenne mögötte. Mit vártál? Manapság nem szokás az első randira egy szál rózsával beállítani, és ha már az első randi a lakásodon folytatódik, akkor annál egyértelműbb jelzés már nincs arra, hogy mire is ment itt ki a játék. Csak megint a szokásos dolog, hogy miért nem lehet ezt beismerni. Nem fogunk találkozni már úgysem, akkor pedig kár SMS-ekkel bombázni naponta, órákon át azt fejtegetni msn-en, hogy mennyire szüksége van rám, és megtalálta, amit keresett, és aggódik értem, mert ezek csupa hamis, üres frázissá válnak azáltal, hogy egy számomra ismeretlen oknál fogva nem tudunk találkozni. És egy oly szép érzést, mely kialakulni kezdett bennem, megint csak felváltotta a hazugság keserű íze a számban, és a kihasználtság mérgezett nyila ismét csak mélyre fúródott a szívemben.
Tartanom kellett volna magam a fogadalmamhoz, hogy egy jó időre nem vagyok hajlandó egyetlen pasassal sem foglalkozni.........azt hiszem sokkal jobban jártam volna.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
hazudj...
  2009-01-14 20:04:49, szerda
 
  Presser: Képzelt riport...
Hazudj valami szépet

Ó nézd, sodornak a képek, úgy félek,
Ó nézd, kihunynak a fények, ó nézlek.

Ó nézd, félrever a hangod,
Nézd, egy harangot.
Nézd, könyörgök kérlek,
Hazudj valami szépet!

Ó nézd, szavaid, mint a a léptek, rám lépnek,
Ó nézd, emlékek, mint árnyak, átjárnak.

Ó nézd, ólom lett a szívem,
Nézd, és emeld fel!
Nézd, könyörgök kérlek,
Hazudj valami szépet!

Hazudj valami szépet!
Amit megértek, amit megértek.
Hazudj valami szépet!
Mert annyi minden van, amit nem értek.
Hazudj valami szépet!
Hogy az emberek jók, és a fénybe néznek.
Hazudj valami szépet!
Ó hallgatlak téged.
Hazudj valami szépet!
Mint amikor régen az életet mesélted.
Hazudj valami szépet!
Egy kis bölcsességet, egy kis bölcsességet.
Hazudj valami szépet!
Ó, értem és teérted
Hazudj valami szépet!
Csak rossz álom volt, amit néztek.
Hazudj valami szépet!
És sose mondd, hogy vége van a mesének!
Hazudj valami szépet!
És én azt mondom, hogy igaz legyen!
Ámen.

Presser Éva
Hazudj valami szépet!

Hazudj valami szépet!
Mondd, hogy érted, megérted;
mondd, hogy te is, ugyanúgy,
hogy én vagyok, ki lángra gyújt!

Hazudj valami szépet
énértem és teérted;
mondd, hogy minden csupa fény,
jól vagyunk így, te meg én!

Hazudj valami szépet!
Mondd nekem, hogy ez éltet,
rám nézve mondd, hogy igaz,
öröktől fogva és egészen az!

Hazudj valami szépet,
hogy kellek még, hogy te kéred!
Hazudd, hogy ez szerelem
s én hazudom, hogy elhiszem! (forrás:Poet.hu)
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
ez is egy válasz....
  2009-01-13 22:15:56, kedd
 
  Ezt ma kaptam:
Lehet, hogy emlékszel rám, régebben mér elkértem a képeidet...
Már akkor is nagyon helyes lánynak találtalak, de most, hogy új mottód is van, meggyőződtem róla, hogy humorod is lehet, gondoltam, nem fogod bánni, ha írok..
Ami viszont nem vicc és nem is kell hazudnom, hogy már a múltkor is a kettőnk közt lévő magasságkülönbség tartott vissza attól, hogy írjak..
Pedig nekem, mint független szakértőnek, elhiheted, hogy kiváló lány vagy, mind megjelenésedben, mid kisugárzásodban... talán túl "jó csaj" is vagy, lehet, hogy sok fiút ez tart vissza, hogy közeledjen és persze az, ami engem is....
Mert bár semmi kifogásom nem lenne veled kapcsolatban, kivéve, hogy hosszú távon lehet, hogy furcsa jelenség lennénk....
Remélem, azért megtalálod még a hozzád való fiút...
Szép estét!

(Teszem hozzá halkan, és nem panaszként, mostanában mindenkitől csak ilyeneket hallok, hogy kívánom legyél boldog, találd meg a FIÚT, légy türelemmel, nézz körbe, lehet közelebb van mint gondolnád...stb.) Szóval ezt válaszoltam rá:
Szia!
>Köszönöm a bókokat, és a megerősítést, hogy velem van a baj. A magasságom sajnos elég sok mindennek gátat szab, mert én is elsősorban nálam magasabb pasit keresek, csak valamiért az összes elbújt előlem....

Erre ő ezt írta:Szia!
Bocs, ha tegnap kicsit elvettem volna a kedved, de aggodalomra semmi ok, mert félreértettél.. egy szóval sem mondtam, hogy veled lenne bármi baj, inkább az lett volna a lényeg, hogy Te már annyira a legjobb csajok között vagy, hogy hétköznapi emberek esélytelennek érzik magukat... Hozzád valami szintén igazán fiú illene és ezt csak kevesen merik bevállalni..

És ettől most legyek boldog. Eddig is azt tapasztaltam, hogy szinte csak olyanok próbálkoznak nálam, akik mata részegek, vagy full gátlástalanok, vagy csak le akarnak fektetni, vagy engem nem érdekelnek, vagy ezek tettszőleges variációi. Ha véletlenül meg jönne olyan, aki tettszik is, normális is, akkor meg abból nem lesz semmi....
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
2009. mantráim....
  2009-01-12 20:39:02, hétfő
 
  Nem érdekelnek a pasik, leszarom, hogy kinek kellek, nem kellek, én a lehetőséget annak, aki bármilyen szinten érdekel, megadom (ha nem tud élni vele az nem az én bajom), de többet magamat meg nem alázom - pedig milyen jó röhögni magamon -, elvégre már annyi bókot kapok, hogy magam is kezdem elhinni, hogy jó nő vagyok, és válogathatok.
Gyökeresen megújulok - na ehhez még gyűjtöm a szuflát, mert kívül-belül átalkulni nekem nem olyan egyszerű, hisz egy állandósághoz ragaszkodó Bak szülött vagyok. Ez pedig egész életemre rányomja a bélyegét, nehezen váltok bármit, érzelmeket is.
Laza vagyok, laza vagyok, laza vagyok, laza vagyok, laza vagyok, és meg nem haragszom, aki bántott, annak megbocsátok, nem rinyálok, befogom a szám bizonyos dolgokról, jól vagyok, jól érzem magam a bőrömben, nem fogyok, nem hízok, elfogadom olyannak magam is, amilyen vagyok.
Most minden sikerül, minden összejön, és ez az évem jobb lesz, mint eddig bármikor.
És igen szerelmes leszek, megtalálom a párom, az egész évet végig mosolygom, bulizom, tovább mélyítem a meglévő barátságok.
Ha úgy érzem összecsapnak a fejem felett a hullámok, akkor bulizom, kocsmázom, vagy csak otthon bömböltetem a zenét, éneklek, táncolok, kiadok minden feszültséget magamból.

Hihetetlen, hogy a zene milyen hatással tud rám lenni, mintha a lelkem is dalban, ritmusban folyna, néha úgy kell a zene a fülemnek, mint az éltető levegő testemnek. Ha zenét hallgatok valahogy megnyugszom, leülepednek bennem a gondolatok, végiggondolok sok mindent ilyenkor, én már csak ilyen vagyok, rágódom mindenen.

És közben meg számon kérik rajtam, hogy nem tartottam szülinapi bulit. Hát nem tudom, kinek lett volna kedve szilveszter után, vasárnap bármihez???? Az meg elég gáz, ha az ember a napja után 2 héttel tart bulit, pedig még a koccintás is elmaradt, még jó, hogy tesómmal tudtam ebéd előtt operatívnak.:)

Mikor lesz végre valami befejezve?! Mindig csak kezdődik valami, és mielőtt beindulhatna már véget is ér, miért kell örökké csak a pillanatokban élni, és várni, hogy a következő pillanat is bekövetkezzen. De sosem. Valaki, vagy valami mindig közbejön, közbeszól...és én ott maradok egy érzéssel a lelkemben, és a kérdéssel, hogy most mi van, miért, és hogyan maradt már megint ott a kérdőjel a pillanat után, a következő pillanat előtt. Néha úgy érzem, hogy az életem álló képkockákból álló film, melyek között sokszor nem sok összefüggés van. És az élet már nem egyszer bebizonyította, hogy nagyon jó emberismerő vagyok, és a megérzéseim is mindig bejönnek, a többiek, kikkel megosztom gyakran kétségeim, igyekeznek megcáfolni, s ezt néha már én is elhiszem. Az a nyamvadt optimista, naív természetem, hogy bizonyos emberekről nem tudok rosszat feltételezni, és persze lehet, hogy nem is kell, hisz ha megbántanak, gyakran véletlenül teszik, csak sajnos az sokkal jobban fáj, hisz azt nehéz észrevenni, és nem is tudják, hogy esetleg tüskét szúrtak a szívembe. Mint ahogy, én sem veszem észre sokszor, hogy be kellene fognom a szám, mert ahogy mostanában tapasztaltam a fiúk pletykásabbak, mint a lányok, és amit egy embernek elmondok, azt utána még legalább 3 hallja majd.

Demjén Ferenc: Darabokra törted a szívem
Alicia Keys: Prelud to a kiss
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2009-01-11 15:38:50, vasárnap
 
  Az utóbbi időben megint adtam a társas életnek - hála istennek. Csütörtökön teljesen lefáradtam a melóban, egyszerre annyiféle kérdést kaptam, feladatot oldottam meg, hogy már félig zombiként ballagtam hazafelé, amikor hirtelen szembejött velem Tamás, megállított, mert épp telefonált, aztán elhívott sörözni. Amíg visszafelé gyalogoltunk a körúthoz legalább jól kiszellőzött a fejem, aztán a cigifüstben bepácolódott, és már az első sör is sok volt, már akkor hülyeségeket beszéltem, a második után még többet, ekkor jött az ötlet igyak még egyet, hátha attól jobb lesz, na persze, nálam ez nem jön be. Annyi haszna volt legalább a dolognak, hogy becsípve hazaestem, és kialudtam magam, végre. Nem zakatolt az agyam egész éjszaka, mint mostanában mindig. Pénteken aztán munka után tesómmal taliztam térdvédőt nézni, utána elmentem egy kicsit shoppingolni (megjegyzem a kocsmázás kifizetődöbb búfelejtés), aztán egy rövid otthoni kitérő után mentem társasozni. Tök érdekes úgy játszani, hogy egyiknek sem ismerem a játékszabályait, és gyorstalpaló szabálytanulás sem nagyon megy így a hét végén, fáradtan, az éjszaka közepén, alkoholos állapotban, azért jót szórakoztam, és ami a legjobb az egészben, megint macskázhattam. :) Hajnal 4 felé dőltünk el aludni, legalábbis a többiek, szerintem délelőtt 10-ig összesen ha 2 órát aludtam, akkor sokat mondtam, asszem legközelebb nem alszom ott buli után sehol, a saját ágyamban azért szokott sikerülni aludni, mint ahogy tettem azt ma is. Hazaestem tegnap délre teljesen kimerülten, ettem, aztán ledőltem aludni, közben meg vártam, hogy barátnőm kitalálja hova lesz a buli este. Délután/este próbáltam összeszedni magam, de továbbra is zombi üzemmódban tudtam csak működni, de mindenképpen el akartam menni bulizni, mert olyan régen taliztam Ritával. Este 9-re mentünk a Trefort kerthez egy füstös pinceklubba, és az elején már az is jó volt nekem, hogy csak hallgattuk a zenekart - jó kis világzene a'la Vodku - közben elkortyoltam egy söröcskét - ahhoz képest, hogy nem akartam aznap semmit inni - beszélgettünk egy csomót, Rita megint felvetette a tánc témát, mert az olcsóbb lenne neki, mint a lovaglás, és én is szeretnék megtanulni újra táncolni. Még egy pohár pia, és a disco hangulat beindultával mi is beszálltunk az önfeledt tombolásba. Annyira jól esett, nem is tudom, hogy bírtam szuflával hajnal fél 4-ig, úgy hogy már odafele is majdnem összeestem a fáradságtól, aztán meg a tánctéren, mikor egy srác behúzott rockyzni, és össze-vissza pörgetett-forgatott, hátradöntött, én meg teljesen elszédültem, és a lábamon is alig bírtam állni. Aztán jött hálistennek egy jó kis zúzos rész, amikor kiugrálhattam, pogózhattam magam, nincs is ennél jobb feszültséglevezetés. A cigifüstöt már vágni lehetett, még most is fáj a fejem tőle, és a pasik is egyre részegebbek voltak, így kellett 3-ig számolnom, hogy ne üssek le kettőt. Az egyiket azért, mert szopós ribancnak nevezett, és kijelentette, hogy az ilyen ribancok, mint én, ütemre szokták leszopni; a másikat meg azért, mert iszonyatosan nyomult, és nem vette észre magát, még meg is kérdeztem tőle, hogy te sosem kopsz le.
A zárórával aztán mi is búcsút intettünk a Múzeum körútnak, és én elindultam gyalogosan hazafelé a fagyban, annak reményében, hogy nem fagy el a fülem míg hazaérek, és kiszellőzik belőlem az a töméntelen cigifüst, amit beszívtam a pincében. (Hiú ábrándnak bizonyult, még most is dől az összes ruhámból a büdös cigiszag, és ezt annyira utálom!!!! A bulizásnak drága ára van.)
És közben....győzködöm magam továbbra is, hogy jó lesz ez így, jobb lesz, ha nem történik semmi, nem teszek semmit, és nem foglalkozok vele, hogy mi lehet vele, mit csinálhat, mit gondolhat, mi lehetett a célja, ha egyáltalán ő maga tudja. Nem veszem zokon, hogy nem tartotta be az ígéretét, és elfelejtem az egészet, mintha nem is lett volna, és inkább foglalkozok más(okk)al.
Most is csak 2 randim lenne, az egyiket tegnap, meg ma is elhalasztottam, mert fáradt voltam, de inkább azért, mert nem vagyok biztos benne, hogy akarom. (Ilyen hülye szöveget, hogy barát és szerető egy hosszútávú laza kapcsolatban. Akkor vagy nem hosszú, vagy nem barát, vagy nem laza, mert ugye, ha valakivel lefekszem, akkor azt már nehezen lehet barátnak nevezni, szerintem. Ezt utálom a pasikban, állandóan mellébeszélnek, mindenki tudja, hogy ez arra irányul, hogy csak azt akar, de egy állandó partnerrel, kötöttségek, szerelmes érzelmek nélkül, puszta testiség.
Majd lesz valahogy.....

Juhász Gyula: Első szerelem

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nincs Cím
  2009-01-06 10:43:40, kedd
 
  Baranyi Ferenc: Egy pillanatra

A pillanatot kell csupán kibírni,
amikor egy véletlen mozdulatból
kiderül, amit szüntelen gyanítasz,
de míg gyanítod, addig nem
gyanakszol.
a pillanatot kell csupán kibírni,
amely egy önhitt szárnyalást
keresztez,
mikor gyönyörű ívű szerepéből
egy pillanatra kiesik a kedves,
a pillanatot kell csupán kibírni,
mikor egy elszólása tudtul adja,
hogy szerelmedért teljes életével
adózik bár, de csak felére tartja,
a pillanatot kell csupán kibírni:
az átmeneti örökkévalóság
döbbenetét, mit a tábornok érez
ha kételyei percre lefokozzák -
a pillanatot kell csupán kibírni!
Aztán beérni azzal a csekéllyel,
mi megmarad a pillanat után is.

És oly csekély, hogy egy élettel ér
fel.

Vajon a versek találnak rám, vagy én találok mindig a helyzethez, aktuális gondolataimhoz illő verset?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
születésnapomra....
  2009-01-04 23:22:50, vasárnap
 
  Már csak fél óra és öregebb leszek egy évvel. Van aki ilyenkor önfeledten tombol egy buliban, más a családja körében ünnepel...nálam ez - mint mindig - több részletben valósult meg. A családi körben való megünneplés megvolt karácsony alatt, anyutól akkor kaptam meg egy újabb ékszeremet, majdnem mindig ilyesmit kérek tőle, talán azért, mert ha viselem, mindig ő jut eszembe, és talán tartósabb mint bármi más, és egyszer talán majd tovább adhatom - ha lesz - a saját lányomnak. A buli részét betudtam a szilveszteri partynak, ami fantasztikus volt, utoljára a 4 évvel ezelőtti szilveszterem volt ennyire jó. Ma aztán jött a telefon anyutól, meg a nagyszüleimtől, délelőtt főzöcskéztem, mert átjött a tesóm is megköszönteni, de az ajándékomat csak később kapom meg, egy térdvédőt mégsem vehetett meg nélkülem, a végén még nem lett volna jó.
Délután aztán kicsit keresgélhettem a jogszabályok rengetegében, hogy segítsek végre bejegyeztetni a sportegyesületünket, utána meg elindultam edzésre, ami megint elég családias hangulatú volt, köszönhetően a 2009. perces röplabdának, meg a vizsgaidőszaknak, de az a kevés ember is felköszöntött, sőt Zolitól még kaptam édességet is ajándékba, ráadásul az egyik kedvencemet, nyammm. Szóval alapvetően egész pozitívan zárhattam volna a hetet, ha.....
És beütött, már megint...hogy miért kell nekem mindig a pasik miatt letargiába zuhannom. Ebéd közben mondjuk már tesómmal is elemeztük a témát, mint mindig, nincs megoldás, az a válasz, de igazából nem is ez tudott letörni (elvégre ez az évődés már tart egy ideje, hol lankadnak, hol meg újra fellángolnak bennem a viszonzatlannak tűnő érzések), hanem az, hogy a kevés üzenet között, amit kaptam, egy pont exemtől jött. Ez annyira jellemző....Több mint 9 hónapja szakítottunk elég csúnyán, szó szerint fájdalmasan és véresen, és akkor van pofája a születésnapomra jókivánságokat írni...és miért pont a születésnapomra, főleg annak fényében, hogy a 3 év alatt, amíg együtt voltunk, mindig elfelejtette, csak azért tudta, mert emlékeztettem rá...
Szóval egy kicsit kibuktam ettől, tudom hogy nem szabadna foglalkoznom ezzel, de ezzel a 2 soros üzenettel, most megint eszembe juttatta mindazt, ami elől menekülök már tavaly március 28. óta, amit próbálok elfelejteni, és tovább lépni...
Mint ahogy próbálom elfelejteni a szaxist, és a rendőrt is, csak valamiért baromi nehezen megy, néha-néha újra eszembe jutnak, elrévedezek rajtuk,a múlton, és nem haladok sehova.

Hát én már örökké csak viszonzatlanul leszek szerelmes?????????????????????????????????

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
születésnap.....
  2009-01-04 10:25:56, vasárnap
 
  Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Föld lakói remeghetnek, hódolhatnak félelemnek
De te szilárd lábakon állj, s maradj meg mindig ilyennek
Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak
Ne vedd magadra, ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz
Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz
Álmaidhoz, szerelmedhez, így juthatsz igaz áldáshoz
S, hogy tűzhajóm, kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél
Nem azt ünneplem, mióta, hanem azt, hogy megszülettél...

Ágnes Vanilla(József Attila) - Születésnapodra Link

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
egy jó kezdet....
  2009-01-02 21:17:37, péntek
 
  Remélem, hogy igaz a mondás, és csupa jó, kellemes, örömteli dologgal lesz tele az új év, ahogy telt annak első napja.
Előszilveszter gyanánt ott volt a keddi röplabdázás a Beacon, előtte még megcsináltam a beígért Tiramisut, meg egy kis rizses csokit (ami sajna nem lett annyira jó, majd legközelebb), még a kocsi kötelezőjét is feladtam előtte a postán, így már fél 6-kor ott voltam. Ketten már a büfében züllöttek, így csatlakoztam én is hozzájuk, ha már úgyis túl voltam otthon egy ebéd utáni VBK-n, a Tiramisuból maradt rumoskávén, és egy korty mézes beherovkán, ezek mellett a forralt bor már meg sem kottyant. Mivel a terem foglalt volt, így az első 2 óra bemelegítés a büfében telt, asszem 4 pohár forralt bort ittam meg addigra, ezután játszottunk még fél 10-ig, akkor a portás már nagyon morcosan dobott ki minket. Az öltözőben a lányok még itattak velem málnapálinkát, ezután jobbnak láttam hazamenni, és nem tartottam a fiatalokkal az éjszakába. Szerencsére otthon ütött ki a pia, így nem sokat tudtam aludni, szerdán ezért napközben elég kómás voltam, délután aludni is próbáltam, de nem sikerült, aztán már készülődni is kellett, hogy este 6-ra odaérjek a Borárosra, hogy aztán indulhassunk Csepelre. Csak majdnem 1 órát fagyoskodtunk ott, már Zoli sohójából is ittunk, vettünk trombitát, Feri összeszedett egy csövest pár apróért, aztán mint a felmentősereg jött Sasa, és még pont felugrottunk az induló Hév-re. Úgy látszik nagyon szimpatikus fejünk van, mert a Héven is beszélgetett velünk egy idősebb pasas, aztán némi autós segítséggel elértük a házibuli helyszínét.
Nagyon jó volt ez a kis szűkkörű szilveszterezés, volt minden mi szem szájnak ingere, kajában és piában, még fini tatárbeafsteaket is ehettem Nórinak köszönhetően, kimacskáztam magamat egész évre (szegény Angel, azért egész jól tűrte, kivéve Ferit, rá nagyon fújt már), táncoltunk, játszottunk, aztán reggel ledőltünk aludni, esetemben fetrengeni, egyszerűen képtelen vagyok nappal aludni, ennek köszönhetően baromira fáztam és szédültem a fáradságtól. És amikor már majdnem elaludtam volna akkor meg jött Feri a fapapuccsal és a maradék álmot is kiverte a szememből..
Némi reggeli kávé, majd pizza és egy kis tévézés után aztán összeszedtük magunkat és elindultunk hazafelé, és otthagytuk a takarítás örömét Istvánnak. Előtte még megtekintettük Jimmy sírját a Csepeli temetőben, egy élmény volt az a síremlék, ha ezt kihagytam volna lelki szegényen kellene tengetnem mindennapjaimat.
Amint hazaestem beájultam az ágyba, de mint az várható volt nem tudtam aludni, s amikor végre elbóbiskóltam volna, akkor meg hol a tesóm, hol anyám telefonált. Este 7-kor aztán feltápászkodtam, megettem a lencsét, lezuhanyoztam, kicsit punnyadtam a gép előtt, aztán visszaájultam az ágyba, de nem igazán tudtam aludni, a végén már fejfájás csillapítót is vettem be, hogy végre tudjak valamennyit aludni. Már megint zakatolt az agyam....ejej...miért bonyolítok mindig mindent ennyire...
Ma reggel fél 7-kor aztán felébresztett a kukás autó, ami soha nem volt még ennyire hangos, utána a szomszéd rázta a plédjét az erkélyen, valakik eldurrogtatták a maradék petárdát, a szemétledobóban már megint valaki ledobott egy sor üveget, szóval minden adott volt, hogy még véletlenül se tudjak tovább aludni, ha lett volna ilyen kósza ötletem. A mai napot nagyjából végig lustiztam, délelőtt azért kitakarítottam, mostam, délután meg filmeket néztem, és próbálom kipihenni a szilvesztert, hogy vasárnap legalább egy köszöntőt tudjak inni a többiekkel, ha már negyed évszázados leszek.....

Ákos: Ölelj meg újra Link

"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön." (Juhász Gyula)


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2008.12 2009. Január 2009.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 92 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 11
  • e Hét: 11
  • e Hónap: 67
  • e Év: 1506
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.