Regisztráció  Belépés
matahari51.blog.xfree.hu
Egy művész a festményeivel megtanított arra, hogy lássam a naplementét. A Mester tanításával arra oktat, hogy lássam minden pillanat valóságát. Hogy megérts... Gellér Erzsi
1951.06.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Dzsida Jenő verse
  2009-10-11 21:33:42, vasárnap
 
 

Tíz parancsolat

- Töredék. -

I.

Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
De nem szabad velem törődnöd,
legfeljebb ints egy lenge búcsút
felém, ha más tájakra visz
ez a vidám és néha bús út,
mely annyi felé kanyarog,
mert szánalmasan gyönge, gyatra
vadász, ki másra is figyel,
mint az üldözött drága vadra:
célod, hogy rálelj önmagadra.

II.

Nevem hiába ne vegyed;
ha hallottad is egyszer-kétszer,
hullasd ki emlékezetedből,
mert hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében-
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, -
jaj, életem és jaj, halálom.

III.
(Hiányzik)

IV.

Tiszteld az izzó szenvedést,
mely mindünket tisztára éget,
tiszteld a jóság glóriáját,
tiszteld a békés bölcsességet,
tiszteld a mártir szenteket,
a gyermeket, jámbor parasztot
és minden prófétát, aki
a sziklából vizet fakasztott,
habzó szépséget és malasztot,
tiszteld a költőket, akik
veled vannak bármerre mennél
s több életet adnak neked
tulajdon ember-életednél.
Hajts főt az írások előtt,
melyek sárgultan szakadoznak
s az ősi márványok előtt,
melyek lassanként repedeznek,
ódon kertekben porladoznak.

V.
(Hiányzik)

VI.

Addig nézz csurdé angyalokra
és addig nyalj szerelmi mézet,
amíg fekete fátyolával
be nem borít a bal enyészet,
örülj, örülj az ifjúságnak,
örülj, örülj az ifjú nőnek,
akinek csókjai nyomán
minden friss sarjak újra nőnek,
mint fű nyomán a friss esőnek, -
úgy zeng a szerelem szava,
mintha ezüst csengettyüt rázna, -
ki szeret, sohasem gonosz,
ki szívből csókol, nem parázna.
(De jól ügyelj: ha bűnnek nézed,
bűn is az, amire törekszel, -
ha gonoszat vélsz tudni arról,
hogy asszony karjaiban fekszel,
bizony gonoszat is cselekszel.)

VII.
(Hiányzik)

VIII.

Az igazság őre légyen
benned mindig az égi szellem,
hamis tanuságot ne szólj,
fiam, soha önmagad ellen;
ne hazudozzál önmagadnak,
tudd meg, ki vagy és mire vágyol -
ha útad szólit, ne marasszon
fiam, dunna és renyhe lágy toll:
keményen kelj a renyhe ágyból
s indulj a bátrak mosolyával,
zengő lélekkel, zsenge testtel,
mint aki mindent megmutat
s magában semmi bűnt se restell,
lépteit ingovány fölött is
titkos isten hatalma ója -
kinek van ugyan sok-sok bűne,
gyarló egész emberi... (olvashatatlan)
de mégsincs rejteni-valója.

IX.
(Hiányzik)

X.

Felebarátod ökre, háza
után kivánságod ne légyen:
ilyen szegénységekre vágyni
nagy szegénység és csúnya szégyen.
Orrodba édes illatot gyüjts,
szivedbe békét és mosolygást,
szemedbe fényt, hogy az utolsó
napon is tudj örülni folyvást
s eképpen szólj csak és ne mondj mást:
köszönöm, hogy tápláltatok,
hús, alma, búza, lencse, borsó!
Amint jó volt hozzám a bölcső,
tudom, hogy jó lesz a koporsó.
Ki most lefekszik, nem kivánta,
hogy földje legyen, háza, ökre,
de amit látott, gyönyörű volt
és véle marad mindörökre.
És övé marad mindörökre.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kópis Eta verse
  2009-10-07 20:22:43, szerda
 
 




Ha egyszer





Óh hányszor álmodtam


kék homályról.


Sűrű ködfátyollal burkolt,


öreg kis tanyánkról.





Anyám friss süttetű kenyere


-mintha ma is kíváncsi ajkamon ízlene,


S égne öreg kemencénk tüze.





A kenyér sótlan s ma már


-kemencébe sem kerül.


Borókabokraim között a nyár zenésze sem hegedül.





Elröppent minden.


Odalett gyermekkori álmom.


Füstifecském sem csirreg


A vén odvas eperfa ágon.





Két kezembe tartom én


szülőföldem friss rögét.


Szívemben kulcsra zárom


sóhaját, baját, örömét.





Ha testem már elhagyni


kész e földi viláágot.


A vágyam: itt díszítsék


sírhalmomat mezei virágok.


 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Szergej Jeszenyin verse
  2009-10-07 19:45:39, szerda
 
 
CSÓKOLJ ENGEM CSÓKOLÓN

Csókolj engem csókolón
Sebet tépve, sebet marva,
Akaratnak hűl a habja
s forr a szívé csobogón.

Felborított kancsó, bögre
nem kell vígság közt nekünk,
Én barátnőm, értsed végre,
Egyszer éljük életünk.

Nézzél széjjel higgadt szemmel
s lásd, a nyirkos éj felett
Sárga Hold, mint holló lebben,

Akarom, hát jaj csókolj ma,
Az enyészet énekel,
Ím halálom megszagolta,
ki magasban lebben el.

Hervadás, oly nagy hatalmad!
Meghalok, hát meghalok.
De halálig kedves ajkat
csak csókolni akarok.

Mindörökké álmodozva
nem szégyellve hevesen
zizegjen zelnice bokra
s egy szót súgjon: "kedvesem".

Teli kancsó zengő fénye,
könnyű habként el ne tűnj,
dalolj, szívem fényessége,
egyszer éljük életünk.

1925



 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Kópis Eta Hagyaték
  2009-10-06 21:19:30, kedd
 
 



Leányaim, rátok hagyom
anyai szívem melegét:
benne gyülemlett forró, igaz szeretetét.
Rátok hagyom nőiességem.
Érzékeny lelkem törékenységét,
a boldogság összes örömét.

Reátok szignálom asszonyi sorsom.
Éva utódának kínjait.
Ti lesztek örökösei lábam nyomának,
tulajdonosa drága hazámnak.
A felszántott tarló általatok hajt új életet,
szökik szárba, kalászba.
Ti lesztek a magyar ugarnak feltörője,
igaz gazdája.

Az általam még nem feledett
csók íze titeket illet.
Ti öröklitek papírra le nem festett képeimet.
Tiétek marad hűtlen Múzsám
homlokotokralehelt ihlete,
S reátok száll életem szebbik fele.

Ráncaim között símuló emlékeim, rátok testálom.
Hozzájuk hasonlót ne érjetek,
csak boldogabbat.
Lányaim!
Tarsolyotokba ne rakjátok át a rosszat,
mert az nektek is bánatot okozhat.

A hanyaték nem kevés láthatjátok.
Pénz, gazdagság, nem üti markotok,
hisz abból nekem sincs,
így nektek sem adhatok.
Többet és a síron túl is érő őszinte szeretetet,
s a jóságom, melyet nektek adhatok.
Örök adományként tiszta szívvel fogadjátok
emlékeitek közé a hagyatékomat.

Fiam! Irigylésre nincs okod.
Ezen hagyatékból rád is oszthatok.
Mindazt ami elmaradt az előzőekből,
rád testálom igaz szeretből.
Osztozz Te a nyári napsugáron.
A csillagfényes, derűs téli éjszakákon.
Fogadd tavaszaim zsenge ébredését,
Őszeimnek tarkán hulló összes rezzenését!
Ne csússzon ki kezedből Istenem oltalma.
Szíved, leleked felett lebegjen hatalma!
Legyen a tied folyóim zúgása,
Estéli harangszók imára hívása.
Minden kis forrásól öröm csurran-cseppen.
Feltétele ennek, hogy a szív szeressen.

A gyümölcsöskert áldott bő terméssel,
ha a gazda gondol a talajműveléssel.
Gondos gazda módra, ápoltam éltetek,
hogy e napon átadhasssam örökségeteket.
Ennyit adhatok tovább, ennyit örököltem
Ha hitben reményben szereteben igazak maradtok!
Hamis remény, hitetlenség és az álszeretet nem táplálhat semmi szépet
csak a gyűlöletet.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Kópis Eta Folyóparti emlék
  2009-10-06 20:47:40, kedd
 
 



Emlékszem még a szép napokra.

Ugye emlékszel te is kedvesem?

A puha föveny talpunk simogatta.

Ballagtunk összekarolva, csendesen.



A folyó forrt a napsugártól.

A nagy hőségtől álomba szenderült.

Égtünk, izzottunk a perzselő vágytól,

szívünk, lelkünk lángolva felhevült.



Kezed kezemben, ajkad ajkamon.

Remegő tested gyöngén hozzám simult.

Az egész olyan volt, mint egy álom,

s sajnos nem volt egyéb, ez be is bizonyult.



A nap éget és én a parton járok.

A vén folyó, mint akkor volt; oly szelíd,

de nem küld felém mást, csak régi álmot.

S néhány boldog napunk fájó emlékeit.



A víz tükre sima és enyhén bodrozó,

tajtéknak, habnak nincs nyoma.

Eltűnt, odalett a szerelmünket hordozó

nyarunknak fényes korszaka.



Az árva füzek lehajló gyönge ága

rejti még ma is parányi, apró titkaink.

Oly jó; nem vesztünk bele a város zajába,

Igaz szétágaztak rég, s tovafutottak útjaink.



Egyszer talán majd életünk alkonyán

összefut még a sorsunk gyorsvonata.

És ekkor könnyed fecsegésünk nyomán

visszatér átélt emlékeink boldog pillanata.
 
 
0 komment , kategória:  Kedvenc verseim  
Kópis Eta: A vágy
  2009-10-06 20:35:49, kedd
 
 



A vágy csupán egy röpke pillanat,
elszáll,elsuhan néhány perc alatt.
Azt az űrt,ami utánad marad,
ne viseld Te soha, egymagad.

Ne suhanj át álmaid felett,
szeress,szeress,hogy szeressenek!
Igy találod meg a boldogságodat,
vággyal teli élet utadat!

Rátaláltál?Légy elégedett,
tárd ki a szivedet,s légy elégedett!
Szeress,szeress,hogy szeressenek,
s álmaid,vágyaid elne tünjenek!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2009.09 2009. Október 2009.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 6 db bejegyzés
e év: 6 db bejegyzés
Összes: 383 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 33
  • e Hét: 158
  • e Hónap: 553
  • e Év: 8025
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.