|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 14:15:50, kedd
|
| |
| |
Egy templom hirdetőtábláján a következő olvasható:
"Tudjátok, hogy a Tál család hány tagja tartozik a gyülekezetünkhöz?
Először is az öreg Dik Tál, aki mindent irányítani akar, aztán ott van
Protes Tál bácsi és fivére Szabo Tál, akik folyton ellenszegülnek és
mindent meg akarnak változtatni. A húguk, Irri Tál, nyughatatlan
bajkeverő a két fiával, Inzul Tállal és Molesz Tállal együtt.
Valahányszor felmerül egy új kérdés, Hezi Tál és felesége, Vege Tál
várni akar vele még egy évet.
Aztán ott van Imi Tál, aki folyton arra törekszik, hogy a mi
gyülekezetünk pontosan olyan legyen, mint az összes többi. Affek Tál
néni túl sokat képzel magáról. Iker öccsei, Garan Tál és Han Tál pedig
hamis ígéretekkel próbál új tagokat csalogatni a gyülekezethez.
De azért nem minden családtag rossz. Asszisz Tál testvér például
kifejezetten segítőkészen intézi az egyházi ügyeket. A dúsgazdag
üzletember nagybácsi, Invesz Tál anyagi hozzájárulására mindig lehet
számítani.
A remek politikai érzékkel megáldott Reprezen Tál kiválóan képviseli a
közösség ügyeit diplomáciai körökben . Az elkötelezett Agi Tál nővér
élen jár a térítésben. Medi Tálhoz bármikor fordulhat átgondolt és
megnyugtató tanácsért, a szertartásokon az egyházi énekeket pedig Kán Tál dalolja, zenész fivére Trombi Tál (a kamasz Mu Tál átmenetileg nem énekel vele.)
Sajnos a múlt év során három családtaggal is kevesebben lettünk:
két unokatestvér, Dezer Tál és Konver Tál áttért más vallásra, a
kilencven éves Exi Tál néni pedig végelgyengülésben elhunyt."
(A világ melyik nyelve tud még ilyeneket?)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek, novellák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 14:11:26, kedd
|
| |
| |
Egyértelműnek tűnik a válasz arra a kérdésre, miért is viselünk cipőt: hogy teljesebbé tegyük az öltözékünket. Ám a tökéletes megjelenés kulcsa ,,alig" néhány évszázada foglalkoztatja az embereket.
Addig kizárólag a természet legyőzése volt a cél, hiszen az emberi lábak nem alkalmazkodtak a szélsőségekhez. Ennek pedig egyetlen oka van, mégpedig az, hogy az ember az egyetlen, lábon járó élőlény, amely a világ összes élőhelyén megtalálható. A sarkköri jégen és az éles hegyi sziklákon történő közlekedésre egyaránt alkalmatlan az emberi láb, így védeni kell. Ma - amikor szinte mindenki városban él - sincs ez másként, hiszen télen igyekszünk minél melegebb lábbelit találni, és elérni, hogy a hó és az eső semmiképpen ne találjon utat a lábunkhoz.
A cipősszekrényünkben minden bizonnyal több topán, magas sarkú, balerina és szandál sorakozik, de íratlan szabály, hogy nincs új évszak új cipő nélkül. Érdekes lehet a vásárlás, ha belegondolsz, hogy milyen múlt áll az éppen kinézett modell mögött, és akár már évszázadokkal korábban is kedvelték annak korábbi változatát. Mostani írásunkkal szeretnénk bepillantást adni a cipők történetébe, hiszen olyan sztorikkal találkozhatunk, amit nem is gondoltunk volna, és azoknak is szórakoztató lehet, akik nem különösebben érdeklődnek a divat iránt.
Cipő egyenlő szenvedély
Mindenki hallott már szenvedélyes cipőgyűjtőkről, akik több száz párral, egész gardróbot megtöltő arzenállal rendelkeznek. Az átlagos nők is szeretnek gyűjtögetni, de általában az a jellemző, hogy néhány kedvenccel rendelkezünk, amiktől aztán nagyon nehezen tudunk megválni, még ha hordhatatlanná válnak, akkor is. Ennek azonban az a másik oldala, hogy elsőre bele tudunk szeretni egy-egy új darabba, amit aztán nem tudunk az üzletben hagyni.
A balerina nem csak a (jó)kislányok viselete
Évek óta hordjuk, retró lázban égünk, és úgy tűnik, megunhatatlan kedvenc marad a balerinacipő. Ez nem meglepő, hiszen kényelmes, szinte mindenhez megy, és egyszerre lehetünk benne szexisek és ártatlanok. Az idén tavasszal változatos színekben pompázó topánkáknál nem nehéz kitalálni az eredetet: a balett táncosok viselték az ősét már az 1800-as évektől.
A klasszikus, szögletes spicc-orr most is megtalálható néhány modellnél, de a kerek orr az inkább elterjedt. A balerina igazi úttörője a törékeny és bájos Audrey Hepburn volt, aki maga is táncosként kezdte. Belátta azonban, hogy igazi tehetség híján nem lehet belőle prímabalerina, és inkább színésznőként aratott sikert. A cipőjét azonban ő viselte először szűk halásznadrággal és ceruzanadrággal, amelyek tökéletesen kiegészítik egymást.
Sajnos nem mindenki rendelkezik olyan filigrán alakkal mint Audrey, de a kis topánka mindenkinek jól áll. A balerina tehát a táncparkettről az utcákra került, és igaz, hogy ma már nem számít merészségnek, ha kilátszik a lábujjak töve, ez a cipő talán örökre a divat toplistáján marad.
Körömcipőben - mindig elegánsan
A nagy cipőguru, Linda O' Keeffe is megmondta, hogy ami a ruhatártunkban a little black dress, vagyis a kis fekete, sokoldalúan kihasználható estélyi, az a lábbelik között a körömcipő. Ennek egyszerű, dísztelen változata mindenkor az elegancia megtestesítője, de születésekor kizárólag férfiviselet volt. Pontosabban az inasok hordták ennek lapos változatát.
A cipőt eredetileg pömpsznek hívták (angolul pumps), ami azt a hangot idézi, ahogy a lábbeli a padlóval érintkezik. A hölgyek aztán megirigyelték a praktikus férficipőt, és a 17. században elkezdték hordani a saját kényelmetlen topánjaik helyett. Lassan elterjedt az elmélet, hogy a pömpsz az a cipő, amiben táncolni lehet, és ez magával hozta a világsikert.
A sarkak megnövekedésével aztán a nők kisajátították, és a díszek is egyre nagyobbak lettek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az akkor már körömcipőnek nevezett lábbeli azóta is a nők kedvence. A pömpsz és a körömcipő ma már nem jelenti ugyanazt a modellt. Előbbi kizárólag kerekorrú, esetleg kivágott, utóbbi pedig hegyes.
A klasszikus körömcipő éllovasa akaratlanul is Jacquline Kennedy lett. A First Lady ugyanis a 60-as évek divatdiktátorává vált, elegáns kosztümjei és kalapjai mellett a cipői egyenesen védjeggyé váltak. Napjainkban a körömcipő sokszor kötelező viselet, de egy pimasz pömpszöt is érdemes beszerezni, mert egyedivé varázsolhatja a megjelenésünket.
Még több divat a Nana.hu oldalain
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szépség, fitness |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 12:40:48, kedd
|
| |
| |
El kéne indulni, meg kén házasodni...
Mondani könnyű, mert a házassághoz kell ugye egy férfi, az vagyok én, meg kéne egy leányzó is, az meg ugye nincs a látóhatáron.
Mivel munkám elég kevés szabad időt hagyott, és mivel a környezetemben nem akadt olyan hölgy, aki elrabolhatta volna a szívemet, vagy én az ő szívét. Nagy elhatározásra juttatott a magány. Hirdetést adtam fel. Szégyen ide, szégyen oda megtettem. Hallottam, és olvastam is sok olyan férfiról és nőről, akik így találták meg a boldogságot, hát én miért ne járhatnák szerencsével? Bizony, hogy meglelem én is a páromat, akármit is mond a világ!
Nem sokkal az után, hogy egy szolid újság lehozta a hirdetést, özönleni kezdtek a válaszlevelek. No az azért túlzás, hogy özönlöttek, de azért akadt jópár magányos nő, aki válaszolt. Én meg válogattam a levelek között, a fényképek között, és fennakadt három hölgy, akikkel levelezésbe kezdtem. Levelek jöttek, levelek mentek, mindhárom elég szimpatikusnak tűnt.
Gizike volt talán a legvonzóbb számomra, hármójuk közül, és vele voltam a legelőrébb ahhoz, hogy mihamarabb személyesen is megismerkedjünk egymással. Meg is írtam neki elképzelésemet a jövőről, bár ne tettem volna! Az a mondat, hogy mint falusi ember szeretném a háztájiban megtermelni, azt, amit csak lehet, a konyhakertben, és nem feledkezve meg a hízódisznóról sem. Hamarosan jött is a válasz, ő bezzeg nem fog disznót etetni.
Mancikával Kaposvár egyik forgalmas, de mégis meghitt utcájába beszéltem meg az első randevút. Készültem nagyon a találkozásra, hiszen már elég rég és sokat megtudtunk egymásról, de hát mégiscsak az első személyes benyomás a legdöntőbb. Vajon meg lesz-e a megfelelő rokonszenv ahhoz, hogy tovább folytatódjék, a tulajdonképpen még el sem kezdődött románc. Kicsinosítottam hát magamat, és vártam a megbeszélt helyen, a kirakat előtt. Elmúlt vagy negyed órácska, de csak nem érkezett meg, de hát a nőknél ez így van, nem tudnak pontosak lenni. Vártam türelmesen, közben feltettem a szemüvegemet a zsebemből, -amit nemigen szoktam hordani,- hátha azzal előbb megpillantom jövendőbelimet. Tel-múlt az idő, de nem jött a Mancika. Biztosan közbejött valami, mentegettem. Már másnap levelet hozott a postás. Tőle jött!
,,Nem gondoltam volna, hogy egy férfi ennyire hiú lehet, nem is írtad, hogy szemüveges vagy!" Dorgált a levélben. Tehát ott volt valahol, csak nem jött oda hozzám, távolról figyelt. Na ennek is vége.
Boriska maradt az utolsó reményem. Boriska Keszthelyen lakott, és nagyon csinos hölgy volt a fénykép szerint. Nem is értem miért nem vele kezdtem, az Isten is egymásnak teremtett bennünket! Mindenben egyezett az ízlésünk, és tényleg úgy nézett ki a dolog, hogy érdemes kezdenünk egymással. Megbeszéltük hát a találkozást. Verőfényes idő volt, minden olyan jól indult azon a napon. Kocsibaültem és elindultam a marcali úton. Útközben megálltam, és vettem egy nagy csokor virágot. Aztán a M-7-es, a sok pillangóval, még intettem is egyiknek másiknak olyan jó volt a kedvem. Kicsit előbb érkeztem meg, nem sokkal, talán egy negyed órával. Na mintegy felmegyek hozzá. Csengetek. Egy koros, valamikor szebb napokat látott hölgy nyitott ajtót.
- A lányával szeretnék beszélni -szóltam, és bemutatkoztam, hogy ki vagyok.
A szép nap, még szebb folytatása ígérkezett, mindjárt meglátom szívem választottját... A valóság azonban, csakhamar visszasegítet a valós talajra. A koros fogatlan, ráncos anyóka nem volt más, mint a fényképen lévő nő, jóval későbbi változata, ugyanis egy nagyon régi, fiatalkori képet küldött magáról. Kénytelen-kelletlen átadtam a virágot neki, de alig vártam, hogy megszabadulhassak. (Másnaptól még a telefont is kihúztam két hétre.)
A pillangók éppúgy álltak a 7-es mellett, mint egy órával ezelőtt, de most még inteni sem volt kedvem nekik, jó munkát kívánva. Pedig a csokor árából még meg is állhattam volna.
Hát így történt, hogy még mindig agglegény vagyok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek, novellák |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 12:38:37, kedd
|
| |
| |
"A mosoly a legerőteljesebb az arc összes gesztusai közül."
Allan Pease
"Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz."
Francois Garagnon
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Idézetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 12:09:01, kedd
|
| |
| |
Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott — hősi áron —
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.
Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Oda hull az őszi rózsa,
Hulló levél búcsucsókja;
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.
Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre,
Bús szivünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Ünnepek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 11:06:33, kedd
|
| |
| |
A Nők Lapjában kb. három hete volt egy kis leválasztható kitöltendő szelvény, amelyre születési dátumot kellett felírni, s igéretükhöz híven ingyen elküldik a beküldőknek szerencseszámaikat.
Megérkezett a küldemény a Parapszichológiai Centenáriumi Központtól, melyben visszaboríték és két csekk van. Az egyik adminisztrácis költség 5.500 000,-Ft garantált nyereményének jóváhagyására személyes garanciával.. A csekkeket, 4 615 és 6 005,-Ft-ról a Swiss Logistic Kft. címére kell átutalni.
A küldött Minősített - bizalmas - iraton az áll: "A legfontosabb, hogy kövesse az előírt adminisztratív eljárást. Az 5 500 000 forint összértékű nyeremény GARANTÁLT. Mihelyt megkapom válaszát, személyesen fogok intézkedni jogos díjának mielőbbi kiutalása érdekében. Szívélyes üdvözlettel: Bereghy Gusztáv PCK vezetőség"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 07:35:47, kedd
|
| |
| |
Tudd meg, melyik erő áll ma melletted, mit kell, vagy mit nem szabad tenned!
Bűbáj Könyv
Általános: a szumátrai bennszülöttek mágikus hatalmat tulajdonítanak a Bűbáj Könyvének. A mai napig segítségül hívják privát és más fontos ügyekben is. Úgy tartják bizonyos kultúrákban, hogy a betegségek okozói gonosz szellemek, akik megszállják az emberi testet. Gyakran megváltoztatják a szenvedők nevét, hogy ezzel becsapják gonosz szellemeket. Kísérje végig a napodat!
Mai jelentés: valaki, megpróbál betolakodni a privát szférádba. Figyelj arra, hogy csak alapos körültekintés után add ki az adataidat másoknak. A magánéletedről csak az igazán közeli hozzátartozóidnak beszélj. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi jóslás |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 07:31:01, kedd
|
| |
| |
1./ A mai napodat Gazdagság hatja át
Fekete - Minden szín-kártya főként a jellemet, jellemed változását mutatja. A fekete a fegyelmezettség, a befolyásolhatatlan, független jellem színe. Erőt sugall, de egyben egy korlátra figyelmeztet közted és a többi ember között. Utalhat tépelődésre, valaminek a végére (halálra). Bezárt, magányos világ, amiből érdemes kitörni. A világ körülötted sokszínű. Látogass el a Harmónia Színjósdába!
2./ A mai napodat Érzelem hatja át
Vörös - Minden szín-kártya főként a jellemet, jellemed változását mutatja. A vörös szín fokozza az energiát, az ösztönök, akaraterő, uralkodás -egyben az önuralom - a bátorság, a kifelé fordulás színe. Azt jelzi, hogy valamin uralkodnod kell, magadon, vagy egy helyzeten úrrá lenni pedig nagy feladat. Szubjektivitás jellemez, problémaérzékenységed igen erős. A szexualitás, az erotikus energiák színe is ez. Lehet, hogy összejön az esti randevú? Látogass el a Harmónia Színjósdába! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Napi harmoniakártyáim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-10-06 07:28:27, kedd
|
| |
| |
A Szabó Ervin Könyvtár és a Lepkegyűjtő
Felvételim a főiskolára jól sikerült, de helyhiány miatt csak a következő évben kezdhettem meg tanulmányaimat. Így, hogy addig is elfoglaltságom legyen 1968. szeptember 16-án léptem munkába egy Lumumba utcai gyermekkönyvtárba, mint négyórás könyvtári asszisztens. Nem volt túl érdekfeszítő...
A könyvtár kicsi volt, a főnök se volt éppen zseni, én meg nem találtam magamnak olvasnivalót. A gyerekek nyelvén meg egyáltalán nem értettem. A könyvtár tulajdonképpen a felnőtt részleghez tartozott, így tudván, hogy emitt nem sok dolgom akad, át-át hívtak besegíteni. A munka, amivel megbíztak a következő volt.
A késedelmes olvasóknak írt lapokat kellett lebélyegeznem a nyitvatartási pöcséttel, és rá kellet raginyáznom a bélyegeket. Ez utóbbi különösen finom volt, mármint a ragasztó íze. A másik nemes feladat, a könyvek helyrerakása volt, amelyet részben tudtam, hogy saját lustaságukból bíztak rám, és nem volt szabad gerinccel fölfelé állítanom, hanem vízszintesen, hogy ellenőrizni lehessen, hogy jó helyre osztottam-e be. Először felháborodtam a bizalmatlanságon, de utólag igen hálás vagyok érte, mert elég egy könyvet rossz helyre besorolni, aztán a jóisten se tudja, hogy hogy fogjuk megtalálni.
A rendrakás a könyvtári munka alapja, és ezzel a könyvtárosok elég sok időt töltenek el. Volt a későbbiekben egy kolléganőm , aki átment dolgozni a postás szakszervezet könyvtárába, és a katalógus szekrény utolsó fiókjában ezt a feliratot találta: U; V ; stb...Megdöbbenve nézte elődje felkészültségét - de hát minek itt már, főleg a végén annyit kukacoskodni? Nem igaz? Egybeosztjuk az egészet! Később, még főnökként is pakoltam helyre könyveket, már csak azért is, mert így ismeri meg az ember az állományt. Szimbiózisunk a gyermekkönyvtárral nem sokáig tartott, mert felkínáltak egy nyolc órás állást. Talán kicsit meg is kedveltek, mert búcsúzóul kaptam két könyvet ajándékba, ami akkor igencsak nagy sláger volt.
Pár szót muszáj még ejtenem a következő stációról, mert rövidesen a Hámán Kató úttörőház gyerekkönyvtárában találtam magam. A főnök itt sem volt zseni, és a munkaidőm még kevésbé tudtam kitölteni értelmes munkával. No persze, mindent ő csinált: a csapnivaló dekorációkat, (ne felejtsük el, hogy az Iparművészeti Főiskolára is beadtam a jelentkezésem, csak nem volt merszem elmenni...), a könyvek rendelését és minden érdemlegest, ráadásul folyton a központba rohangált; hogy miért? Rejtély. Átvettem és kiadtam a könyveket precízen elpakolásztam, és még mindig halvány gőzöm se volt az igazi könyvtári munkáról. Főnöknőmnek zseniális ötlete támadt: rájött, hogy nem jó, ha a beosztott ideje nincs kitöltve munkával; sosem fogják kitalálni a feladatom mibenlétét!
Kezembe nyomott egy csomó képeskönyvet, és közölte, hogy belül, a könyvek sarkairól radírozzam le a gyerekpraclik nyomait... Két héten belül a személyzeti osztályon voltam, ahol Tiroler elvtárs helyett már egy új elvtársnő üldögélt. Közöltem, hogy kilépek, átmegyek a Kassák klubba népművelőnek. Mire a hölgy közölte, hogy szó sem lehet róla. Lenne hely egy felnőtt könyvtárban, utaznom sem kéne annyit, nagy társaság, igazi munka vár. A főnöknőről nem nyilatkozott, de ez nem is tartozott rám. Különben is annyi jót halott rólam! Vajon mit? Hogy jól radírozok, vagy ügyesen tudok pecsételni és bélyeget ragasztani? No mindegy, belevágtam az újabb kísérletbe.
És most térjük vissza az ajándékba kapott könyvekhez. (A radírozóstól nem kaptam semmit, csak enyhe fenyegetést, hogy ne merjem bemószerolni...) Szóval a két könyv: Keyes: Virágot Algernonnak, és John Fowles: A lepkegyűjtő. Most ez utóbbiról szeretnék pár szót írni, amely azóta is kedves emlékű könyvem, és ráadásul jó is!
Fowles, John: A lepkegyűjtő
John Fowles (1926-) író, költő, esszéista, kritikus, a második világháború utáni angol regényírás egyik meghatározó alakja. Fontosabb művei: A lepkegyűjtő (1963), A mágus (1966), A francia hadnagy szeretője (1969), Daniel Martin (1977), Mantissa (1982). Ez a műve egyesek szerint az első ,,pszicho-triller".
A cselekmény : Egy Ferdinand Clegg nevű, közepesen intelligens, sőt azt is mondhatnám erkölcsi érzék nélküli kishivatalnok, megüti a lottó főnyereményt. Az eddigi csendes lepkegyűjtő szenvedélye új formában jelentkezik. Igazi, gyönyörű lepkét akar, és be is fogja, az ártatlan, intelligens, törékeny, kecses és bájos, fiatal lány személyében, akit Mirandának hívnak, és festőnövendék. Az otromba és lelkileg elferdült férfi kalickát épít neki és bezárja, hogy mindig gyönyörködhessen benne.
De Miranda mást szeret, így hát a férfi hiába próbál közeledni. A lány lassan felőrlődik lelkileg és fizikailag is, amikor egyre inkább világosabbá válik számára a menekülés lehetetlensége.
A kettőjük között zajló feszülő macska-egér harc, hogy ki ; mikor érzi magát fölényben, a női praktika; még ha megjátszott is teszi ezt a kétszemélyes regényt végig rendkívül izgalmassá. Szó szerint letehetetlen. Sajnos semmi jót nem ígérhetek végkifejletnek, de a regény olvasása közben, erre magunk is rájöhetünk, kár a végére lapozni! Ha délután elkezdik, éjfélre megtudhatják a végét is!
(kisvándor)
Forrás: Eztolvasdel.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Könyvajánló |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2009. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
188 db bejegyzés |
| e év: |
1940 db bejegyzés |
| Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
| |
- Ma: 56
- e Hét: 424
- e Hónap: 6665
- e Év: 58931
|
|
|
Offline
