|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:32:35, szerda
|
| |
| |
Történelmi bukás a Tv2-n
11,5 százalék
2009.11.02. 14:25
Még soha nem volt ilyen rossz főműsoridős nézettsége a Tv2-nek, mint szombat este. Még akkor sem, amikor megbukott a Big Brother 2. Sőt akkor sem, amikor megbukott az XXL, vagy a Sztárral szemben. Még akkor sem, amikor elhasalt a Buzera. És még akkor sem, amikor le kellett venni a műsorról az Igazság árát.
Szombaton főműsoridőben, azaz este hét és tizenegy óra között a kereskedelmi célcsoportban, az éppen tévét nézők mindössze 11,5 százaléka gondolta úgy, hogy akkor most a Tv2-re kapcsolt. Eközben az RTL Klub átlagos közönségaránya a 18-49 évesek körében 43,3 százalék volt. A legdurvább különbség a Csillag születik alatt volt a két csatorna nézettsége között, az RTL Klubon a tehetségkutató 51,4 százalékos közönségarányt ért el, míg az Első lovag című csak a tévénézők 10,4 százalékát érdekelte a Tv2-n. Pedig abban játszott még Sean Connery is.
A legmeglepőbb, hogy a grafikon szerint a Tv2 esti filmjének reklámszünetében egy rövid időre a Film+ megelőzte az országos adót. Pedig ott az Ördög jobb és bal kezét ismételték már sokadszorra.
A teljes lakosság körében sem volt aznap túl sikeres a Tv2: 13,6 százalékos közönségarányt ér el mindössze egész nap, miközben az RTL Klub eredménye 31,5 százalék volt. A legjobban az ötven évnél idősebbek körében teljesített a Tv2, de itt is csak 14,9 százalékos közönségarányt tudott elérni, miközben az RTL 32,3 százalékot produkált. Ráadásul az m1 ebben a célcsoportban 13,2 százalékos közönségarányát hozott, a teljes lakosságot nézve pedig 8,2 százalékot, vagyis a Tv2 háta mögött ott lihegett azért a közszolgálati televízió.
A Csillag születiket egyébként 2 millió 489 ezren nézték az AGB Nielsen adatai szerint, az Első lovagot pedig mindössze 475 ezren.
Vagyis szombat este ez volt a képlet: Tv2*5=RTL Klub.
http://comment.blog.hu/2009/11/02/tortenelmi_bukas_a_tv2_n |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:18:56, szerda
|
| |
| |
Európa jövője - Felbomlik-e az Unió 2020-ra?
http://szebbjovo.jobbikdebrecen.hu/images/huneu.png
Az Amerikai Információs Nemzeti Tanács a CIA-vel együttműködve közzétette ,,A jövő térképe 2020-ban" című anyagát, mely sajnálatos módon nem keltette fel kellően az európai geopolitikai szakértők figyelmét. Ebben az anyagban az elemzők úgy látják, hogy az Európai Unió a jövőben fel fog bomlani, Európának pedig három részre kell oszlania. A nyugati blokkot alkotná Németország, Franciaország, Nagy Britannia, Írország, Ausztria, Olaszország, Spanyolország, a Benelux-államok, valamint a skandináv országok.
A másik unió az Új Európa nevet kapta, ebben Észtország, Lettország, Litvánia, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Magyarország, valamint délen Horvátország és Szlovénia foglalna helyet, az utóbbiak révén a ,,katolikus Kelet-Európa" kijutna a mediterrán-térségbe is. Az amerikai előrejelzések szerint az atlanti szövetség gyakorolna ellenőrzést az öreg kontinens ezen része felett.
Kelet-Európát, vagyis a pravoszláv uniót Oroszország uralná, ez Ukrajnából, Belorussziából, Grúziából, Moldáviából, Romániából, Bulgáriából, Görögországból, Macedóniából, Szerbiából, Montenegróból, és Bosznia-Hercegovinából állna, Albánia kapcsán pedig előrejelzések megoszlanak: vagy Oroszország közeledik tőkéjével Kelet-Európához, vagy Tirana továbbra is a NATO és az Egyesült Államok védőszárnya alatt marad.
Hasonló előrejelzést tett közzé a neves amerikai civil szervezet is, a Stratfor. Oroszország, mint regionális erő (Kelet) mellett a Stratfor szerint az Európai Unió hamarosan két részre fog bomlani, a gazdagabb nyugatra és Közép-Európa kisebb országainak csoportjára, melyek katonailag meghajolnak Washington előtt. Habár ezek az előrejelzések ellentmondásosnak tűnnek, a világon egyre több geopolitikai szakértő osztozik ebben a vélekedésben. Ugyanis a pravoszláv unió - vagy röviden: Bizánc - nem a pravoszláv ,,testvériségből" fog létrejönni, hanem ,,gázunió" lesz, melynek alapvető motivációja a pénz. Így Oroszország azon lesz, hogy ellenőrizze energiaáramlását, s ezzel befolyást gyakoroljon olyan országokra, mint Ukrajna, Grúzia, Bulgária, Románia és Szerbia - ahogy ezt a CIA-dokumentum is előrejelzi. Amellett, hogy Románia és Bulgária ma tagja a NATO-nak, sorsuk az európai integráción belül nagyon bizonytalan, és a forgatókönyv szerint ezek a közeljövőben (felismerve személyes érdekeiket) elállnak korábbi szövetségeseiktől és alkalmazkodnak az új helyzethez, mindez immáron már nem csupán tudományos-fantasztikus mese.
Lehet ennek a prognózisnak hinni? A geopolitikai szakértők egyetértenek abban, hogy elérkezett a multipoláris világrend ideje, és a több pólus létezése miatt az Amerikai Egyesült Államok és a NATO nemzetközi téren a jövőben már nem tud majd főszerepet játszani. Csak emlékeznünk kell arra, hogy a múlt évben a NATO Csehországba és Lengyelországba rakétaelhárító rendszert kívánt telepíteni, és a szövetség határait ki kívánja terjeszteni Grúziára és Ukrajnára is.
Amikor a francia politikai szakértő, Emmanuel Todd 1976-ban, tizenöt évvel a Szovjetunió szétesése előtt megjósolta annak felbomlását, az emberek mosolyogtak. Ma, amikor az Európai Unió lehetséges végéről van szó, már nincs mosoly az arcokon.
Forrás: Vecernje Novosty
http://szebbjovo.jobbikdebrecen.hu/node/1280 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:13:39, szerda
|
| |
| |
Az MSZP udvartartásának hatalmi hálózatépítése EU-s pénzből
2009. november 4., szerda - 09:29
Az EU LEADER mozaikszóval jelölt, vidékfejlesztést célzó programja szándéka szerint azt a lehetőségét kínálta volna, hogy a vidéki ember is kezébe vehesse sorsa alakítását. Ezzel szemben nálunk sokak számára egy rémálommá vált a programban való részvétel. A LEADER magyarországi története annak a kórképe lett, hogy mi történik akkor, ha a támogatási pénzeket országos és helyi szintű politikai hatalmi hálózat kiépítésére használják, mint ahogyan azt az MSZP és udvartartása tette és teszi ma is.
Akiknek csak a hatalmi hálózat kiépítése a céljuk, azok attól sem riadnak vissza, hogy valótlan szerződéseket erőltessenek a szereplőkre, hogy a vidéket illető pénzek jelentős részét a törvényesség látszatával fondorlatos módon hálózatuk építésére és választási kampánycélokra fordítsák, és az MVH irodák bürokratikus túlkapásaival nyomorgassák azokat, akik szebb jövő reményében még pályázatot is benyújtottak.
A Jobbik Vidékfejlesztési és Agrár Kabinetjéhez a LEADER programmal kapcsolatos, különböző kategóriákba sorolható panaszok és esetleírások érkeznek folyamatosan:
Történetek szólnak arról, hogy a kiválasztott Gesztor szervezetekkel hogyan íratták alá a 2006-os választások tájékán sebtében azokat a szerződéseket, melyek valótlanul tartalmazták, hogy az aláírással egy időben átvették a támogatás igénylésének feltételeit tartalmazó csomagot (TICS), vagyis így nem tudták mit is írnak alá. Aki szóvá tette azt a választ kapta, hogy vállalja e a felelősséget azért, hogy az ország elveszítse az erre szánt EU támogatásokat a késedelem miatt, hiszen a 2004-2006 megkésett támogatásairól volt szó? A kérdéses tájékoztató csomagot majd csak 4 hónap múltán 2006 augusztusban kapták meg.
Keveseknek tűnt fel a kormány bizonyos tagjai által létrehozott ,,civil szervezet" a rendes tagsággal sohasem- csak un. pártoló tagsággal rendelkező LEADER Egyesület tevékenysége. Ez a szervezet szabálytalanságért megbírságolt közbeszerzési eljárás útján több százmilliós költségvetéssel hozhatta létre a LEADER Központot. Ez a szervezet még több százmillióért készítette el a választásokra a kormány LEADER-be bújtatott propaganda anyagát. Az előbbi ugyanaz az egyesület, amelyik ellen ügyészségi vizsgálat van folyamatban az idén, a megszorítások közepette minden pályázat nélkül kapott fél milliárd forint miatt.
Perekről érkeztek hozzánk dokumentumok, melyekből az derül ki, hogy Magyarországon az MVH, az EU pénzeket kezelő hatóság nem alanya jogrendünknek, valójában törvényen kívüli - vagyis adott esetben törvénysértő tevékenysége ellen (például a kifizetési határidők be nem tartása, vagy önkényes értelmezés esetén) nem lehet sem közigazgatási sem polgári perben jogorvoslatnak érvényt szerezni.
Számos olyan dokumentált esetről kaptunk bejelentést, mikor az MVH önkényes értelmezése miatt nyertes pályázók nem jutottak pénzükhöz, mert például szórólap helyett plakáttal tettek eleget vállalt promóciós feladatuknak. Felebezni csak az MVH elnökéhez tudtak - eredménytelenül. A kifizetés ilyetén történő megtagadása esetenként családok elzálogosított ingatlanját sodorta veszélybe.
Gyakori panasz, hogy az MSZP-s polgármesterek puccsszerűen ragadták magukhoz az Akció Csoport létrehozását, irányítását és udvartartásukhoz tartozó ,,civil" szervezeteiken keresztül kaparintják meg a pénzeket, amit nem valódi helyi gazdaságfejlesztésre használnak, hanem hatalmukat biztosító látszattevékenységre.
A Jobbik számára ezekben az esetekben nem egyszerűen a közpénzek elsikkasztásának igen kifinomult módszereiről van szó, hanem azoknak az embereknek a becsapásáról és önsors javító ambícióinak a kiirtásáról, akiket a Jobbik Vidékmentő Programja a középpontba állít. Kérjük, amennyiben Ön is tapasztalt hasonló visszaéléseket, küldje el annak beszámolóját a varga.geza[kukac]jobbik.hu címre!
Varga Géza,
a Jobbik Vidékfejlesztési és Agrár Kabinetjének szóvivője
http://szebbjovo.jobbikdebrecen.hu/node/1283 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:11:16, szerda
|
| |
| |
November 4.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja.
Nemzeti gyásznap
http://www.youtube.com/watch?v=YrwxTdGilxI&feature=PlayList&p=222A5D94340 7DBA3&playnext=1&playnext_from=PL&index=7
Ötvenhárom éve hajnalban
a szovjet csapatok megszállták Magyarországot.
Kádár bejelentette ellenkormányának megalakulását,
Nagy Imre ekkor beszélt utoljára a magyarokhoz,
Bibó István a nagyhatalmakhoz és az ENSZ-hez fordult segítségért
- ami azonban nem érkezett meg.
A forradalmat eltiporták, és megpecsételték az ország sorsát.
http://www.youtube.com/watch?v=DnkRKFVqxTU&feature=related
Imádság 1956. november 4-én
Tüski István 1956. november 4-én reggel Amszterdamba utazott istentisztelet tartására a magyar forradalommal kapcsolatban. Útközben a vonaton értesült az oroszok támadásáról. Ekkor írta ezt az imádságot, ami elhangzott az amszterdami Nieuwe Kerk-ben.
Örökkévaló Istenünk, mennynek és földnek Ura! Mennyei Atyánk az Úr Jézus által!
Megköszönjük neked ebben az ünnepi órában, amikor összegyűlt ez a kis magyar sereg a Te szentséges színed előtt, - hogy bennünket magyaroknak teremtettél. Megengedted nekünk, hogy élő tagjai lehessünk ennek az életéért, megmaradásáért, szabadságáért küzdő népnek. Megengeded nekünk, hogy osztozzunk, és részt vegyünk népünk szenvedésében, gyászában és dicsőségében. Megvalljuk Előtted a mi bűneinket, a mi népünk bűneit, - amelyek az én személyes bűneim is. Te látod, hogy milyen kemény a mi szívünk Te feléd, inkább a magunk értelme és kívánsága szerint járunk, minthogy a Te szentséges akaratod lenne a mi egyetlen mértékünk és vezérlőnk.
Oh, hitünk olyan ingadozó, mennyei Atyánk! - nem tudjuk magunkat és népünket egyedül csak Te reád bízni, hogy csak Tetőled várnánk népünk életének, jövőjének megoldását. Bocsásd meg a mi hitetlenségünket és kételkedésünket Te benned, mintha Te nem mindig a legjobbat adnád számunkra, - akkor is, amikor az a mi önző, szűk látásunk és mértékünk szerint csak szomorúság, szenvedés, fájdalom és megpróbáltatás lenne.
Meghajtjuk fejünket Te előtted és könyörgünk, bocsásd meg a mi egész népünk és mindannyiunk bűneit. Újítsd meg a szívünket, hadd térjen hozzád teljesen. Oh, növeld a mi hitünket, hadd bízhassunk magunkat és népünket egészen Te reád, hadd tegyük a mi életünket a Te megtartó kezedbe.
Tehozzád fordulunk, mennyei Atyánk, magyar népünknek ebben a nehéz szenvedéssel teli órájában, - kis magyar közösség, messze szeretett hazánktól, elszakadva szeretteinktől. Kimondhatatlan fájdalom és szomorúság tölt el bennünket és elcsügged a mi szívünk, amint most haza szállnak a gondolataink: otthon járunk gondolatainkban a népünk között, ahol a halál, a gyász és az erőszak uralkodik. A tehetetlenségnek, az elhagyatottságnak érzése tölt be most mindannyiunkat, és a nagy bizonytalanságban nem tudjuk, mihez kezdjünk, miként segítsünk, hová forduljunk... Magunkra maradtunk mennyei Édesatyánk, de kérünk Tégedet, ne hagyj el bennünket, küldd el a vigasztaló Szent Lelkedet mi hozzánk: ide közénk és a mi szívünkbe, akik itt a Te nevedben összegyűltünk, - de még inkább haza, a mi szenvedő népünkhöz. Szeretteink otthon, ebben az órában, a Te napodon nem gyűlhetnek össze a Te házadba, a Te neved imádására. A gyilkoló fegyverek tüzétől rettenve, pincék mélyén talán, várják a következő perceket, amikor Te elszólíthatod őket az élők világából.
Oh, Szent Lélek Isten, légy a szenvedőkkel, a sebesültekkel, a haldoklókkal és maradj velük és vigasztald őket. Kihez mehetnének máshová, oh Urunk, hacsak nem Te hozzád! Nálad van az örök élet ígérete, a Te vigasztaló Igéd! Hadd legyen valóság számunkra, igazi, a szívünk mélyéig átélt valóság a zsoltáríró biztatása:
Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki,
az én szabadítómnak és Istenemnek.
Te vagy egyedüli vigaszunk és reménységünk, oh, ne szégyenüljünk meg!
Mennyei Atyánk, a Te vigasztaló szavad ajándéka mellett, tisztítsd meg a mi szívünket minden emberi haragtól és gyűlölettől. Te látod, hogy milyen nehéz ez a kérés számunkra, amikor a keserűség árja borít el bennünket. De ha ebben az órában oda nem megyünk Tehozzád, s meg nem üresítjük a szívünket minden indulattól és keserűségtől Te előtted, akkor a Te Igéd idegen és érthetetlen marad számunkra, a Te vigasztalásod erőtlen a lelkünkben...oh, fogadj el bennünket úgy, amint vagyunk; oh fogadd el a mi szívünket, amint az most csordultig van...
Add nékünk, Atyánk, hogy mindenek a mi lelkünk javát szolgálják, hogy a sok nehézségen és megpróbáltatáson át csak Hozzád kerüljünk közelebb, Tehozzád térjünk, - mint akik tudják, hogy akik Téged szeretnek, azoknak minden a javukat szolgálja...
A Te kezedbe tesszük le ebben az órában mindannyiunk, az egész népünk életét; a nemzetünknek bizonytalan jövendőjét! Nem tudjuk, hogy az mit hoz! De ha bármi is jönne, oh, jöjj Te magad is, és ne hagyj el bennünket!
Hallgasd meg esedezésünket, feljebb és jobban, mint azt mi elgondoljuk és kívánhatjuk, a Te szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében.
Ámen
Tüski István hollandiai magyar református lelkész
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:07:36, szerda
|
| |
| |
,,A munka az egy kínszenvedés, amelyből minél kevesebb jut egy emberre, annál jobb!" - Tamás Gáspár Miklós
2009 november 02 - hétfő, 0:33
Az ATV vasárnap esti magánbeszélgetés című műsorában a házigazda Juszt László, Tamás-Gáspár Miklóssal beszélgetett. Utóbbi az adás ideje alatt egy nemzetiszocialista számára igencsak megdöbbentő kijelentéseket tett. Egy érdekes juttatás, a ,,feltétel nélküli garantált alapbér" bevezetését javasolja, kifogásolva azt, hogy ma a ,,munka az egyetlen jogcím a megélhetéshez". Sőt, szerinte a ,,munka az egy kínszenvedés, amelyből minél kevesebb jut egy emberre, annál jobb". A munkanélküliség növekedését a gépiesítésben, az emberi munka tudatos mellőzésében látja. Ebben részben igaza is van, ám erre a problémára az általa kínálandó megoldás meghökkentő. Tamás-Gáspár ugyanis nem azt követeli,hogy a technikai fejlődés ne abba az irányba mozduljon, hogy a profitorientáltság miatt kiküszöbölje az emberi munkát,hanem úgy gondolja,hogy az így munkátvesztett emberek dolgozzanak kevesebbet máshol és mindenki egyenlően részesüljön a megtermelt javak után járó profitból sőt szerinte mindenkinek joga van az ugyanakkora keresethez és ezáltal a boldogsághoz függetlenül attól mennyit munkálkodik. Ezek a megnyilatkozások kiválóan jellemzik Tamás-Gáspár urat és mutatják be marxista-liberális énjét. De vizsgáljuk meg kicsit a kijelentéseit.
Anyagelvű lénye szerint mindenkinek joga van a boldogsághoz, amelyet pénz által kizárólag, az anyagi jólét miatt nyerhet el. Gondolkodjunk el azon, hogy mennyi rendkívül gazdag ember boldogtalan, hányan válnak közülük az alkohol rabjává, és hányan vetnek véget önkezűleg életüknek. Már csak ebből is megmutatkozik a kommunista és liberális ideológia helytelensége, amely az anyagi jólétet tekinti végcéljának, és egyúttal a nemzetiszocializmus helyessége, mely az anyagot alárendeli magasabb céloknak. A Hungarizmusban az anyag ugyanis nem cél, csupán eszköz a nemzet erkölcsi és szellemi jólétének megvalósítása érdekében, melyek zálogai a valódi boldogságnak. Sőt, egy nemzet nacionalistává tételéhez szükség van annak szocialistává tételére is, hiszen, hogy várhatjuk el azt egyetlen nemzettestvérünktől is, hogy szívből szeresse hazáját és életét adja érte, ha nem kapja meg a megélhetést és a létbiztonságot attól a földtől amelyen él? Ráadásul hungarista ideológiánkban a szocializmusra azért is szükség van, hiszen e nélkül a nacionalizmus sovinizmussá alakul.
Azután itt van a már ismert egyenlőség dogma. Miért volna szükség arra, hogy mindenki egyforma bért kapjon, illetve arra, hogy egyforma anyagi helyzetben legyen? Az államnak kizárólag a munkalehetőséget kell biztosítani (illetve gátat szabni a határtalan nyerészkedésnek) és azt, hogy a dolgozók a bérükből létbiztonságban élhessenek. Ám aki nem hajlandó munkát végezni, dögöljön csak éhen nyugodtan. Normális mértékű társadalmi különbségekre szükség van, hiszen jutalmazni kell azt a dolgozót, aki tisztességesen, precízen, odaadóan végzi munkáját ellentétben azzal, aki trehányul, lustán teszi ugyanezt. De hangsúlynak nem azon kell lenni, hogy ki milyen munkát végez. Egy tisztességesen dolgózó munkás nagyobb megbecsülést érdemel mint egy feladatát rosszul végző mérnök.
Végezetül gondoljunk bele abba, hogy milyen lenne a világ ha mindenki ezt a munkaellenes zsidó szellemiséget követte volna? Értelemszerűen egy hébernek a munka, az alkotás öröme semmit nem jelent, hiszen ő mindig csak üzletel mások alkotásaival, munkájának gyümölcsével. De az alkotás az értékteremtés élménye nélkül hol tartana a civilizációnk?
Pelikán József
http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?f=1&t=790
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:03:53, szerda
|
| |
| |
Mi vár ránk tulajdonképpen?
2009 november 04 - szerda, 20:57
Olvasva Zsolt ma hajnalban közzé tett jelentését a dollár helyzetéről úgy éreztem, számot kellene vetnünk saját kilátásainkkal. Mi vár ránk, milyen forgatókönyvek képzelhetők el a jövőt illetően. Kiindulásként John Michael Greer: ,,A hosszú út lefelé: Hanyatlás és az ipartalanodott jövő" című írását választottam. Nem véletlenül. Greer szerint egyaránt tévednek azok, akik szerint ,,valamilyen óriáskatasztrófa készül mindannyiunkat eltörölni", és azok akik a jelenlegi helyzet fenntartásában valamiféle csodában reménykednek, bár mint írja: ,,lehetséges, hogy a tudósok előhúznak egy technológiai nyulat a kalapból, amely még egy életet ad az ipari társadalomnak. Az is lehetséges, hogy földönkívüli lények süvítenek keresztül a légkörünkön repülő csészealjakban jövő kedden és radioaktív zöldségeket osztanak mindenkinek, aki a Fred névre hallgat.— Ám, mint írja, a ,,tény, hogy ez utóbbi valószínűsége nem zárható ki, még nem teszi ésszerűvé, hogy a jövőnket arra tegyük fel, hogy a gyárakat sötétben világító káposztákkal fogjuk üzemeltetni!" Akár az egyik, akár a másik végletet vegyük alapul, mindkettő valamiféle mítoszon nyugszik. A valóságban ezzel szemben inkább lépcsőzetes összeomlásra kell számítanunk. A válság nem egyik pillanatról a másikra emészti majd fel a civilizációnkat, hanem lépésről lépésre. Maga Greer igen szemléletes történelmi párhuzamot is hoz ennek szemléltetésére, a maja civilizáció összeomlását. Ez alapján emberi időléptékre vetítve a dolgot az alábbiakban vázol fel egyfajta várható jövőt.
,,Képzeljünk el egy 1960-ban született amerikai asszonyt. Látja az 1970-es évek sorbanállásait a benzinkutaknál, a rövidtávú politikai trükköket, amelyek elfedték a válságot az 1980-as és 90-es években, majd a kiújuló problémákat a következő évtizedekben. Égbeszökő energiaárak, hiányok, gazdasági válságok és erőforrásháborúk alakítják hátralévő életét. 70 éves korában egy agonizáló, lepusztult nagyvárosban él, ahol a lakosság felének nem jut tiszta víz, áram, vagy egészségügyi ellátás. A felhőkarcolók tövében nyomortelepek terjednek, miközben a politikusok és gazdasági vezetők makacsul hajtogatják, hogy a dolgok jobbra fordulóban vannak.
Az ő 2030-ban született fiú dédunokájának sikerül elkerülnie a betegségek, az általános erőszak, valamint a járványos alkoholizmus és kábítószerezés “svédasztalát", amely generációjának felét elviszi 30 éves kora előtt. Szerencséjének köszönhetően technikai karriert csinál, ami megmenti a katonai szolgálattól a végtelen tengerentúli háborúkban, vagy a hazai szeparatista gerillák elleni “pacifikáló akciókban". Technikai tudása nagyrészt a hatékony guberálás egyszerű fogásaiból áll, a kocsi, vagy a hűtőszekrény olyan luxuscikk, amelyet soha nem fog birtokolni, lakásában nincs áram, vagy központi fűtés és egészségügyi ellátását egy olyan öregasszony jelenti, akinek a nagyanyja orvos volt és tud ezt-azt a sebek ellátásáról és a gyógyfüvekről. Mire megőszül, a viszálykodó régiók, amelyek egykor az Egyesült Államokat alkották, már szétváltak, az összes megmaradt üzemanyag és elektromos áram felett az új kormányok rendelkeznek, a partmenti nagyvárosokat pedig elhagyták a lakók az emelkedő tengervízszint miatt.
Az ő 2100-ban született leány dédunokája számára a nagyvárosok nagyrészt a múlt részei. Kis falvak között nő fel, amelyek gyűrűként vesznek körül egy rozsdásodó felhőkarcolókból álló magot, amelyet csak guberálók csoportjai keresnek fel, hogy nyersanyagokat bányásszanak belőlük. Szórványosan helyi háborúk zajlanak, az óceánok még mindig emelkednek, az éhínségek és járványok megszokottak, de mivel a Föld lakossága talán 15%-a annak, amennyi 2000-ben volt, az ember és a természet viszonya az egyensúly felé tart. A leány írni és olvasni tanul, ez olyan képesség, amellyel szomszédai zöme nem rendelkezik, akad néhány régi könyv nagyra becsült holmijai között, de azok az idők, amikor ember járt a Holdon, legendává fakulnak. Amikor ő és családja végül elindul egy vidéki falu felé, a guberáló csapatokra hagyva az öreg város csontvázát, fel sem merül benne, hogy csendes léptei a foszladozó aszfaltúton egy civilizáció végét jelzik."
A folyamat tehát az 1960-as évektől mintegy 150-200 éven át zajlik. Ennyi idő alatt jutunk el az ipar nélküli civilizáció korában, cserélődik le életformánk és vész feledésbe mindaz, ami bennünket vesz körül. Számomra azonban a vázolt lépcsők kérdésesek maradnak. Sajnos magam nem tudom elképzelni, mi történne egy nagyvárosban, ha ,,a lakosság felének nem jut tiszta víz, áram, vagy egészségügyi ellátás", illetve azt sem, hogy ilyen körülmények között, hogyan és miként jutnak élelemhez az emberek. Azt hiszem itt olyan kérdésekről van szó, melyek egészen más megvilágításba helyezik az 1960-ban született amerikai asszony utolsó húsz-harminc évét. De mielőtt ennek fényében megvizsgálnánk az ő életét, térjünk vissza saját földrészünkre, és kíséreljük meg itten példa alapján nyomon követni mi várható.
Greer nyomán mi is induljunk ki egy történelmi párhuzamból. Vegyük alapul Róma összeomlását. A folyamat kezdeteit Észak-Afrika elterméktelenedéséhez köthetjük. Kr. u. 1-i században járunk. A vég gyakorlatilag már kódolt, de még senki sem sejti. A birodalom ereje teljében, újabb és újabb hódítások, technikai újítások jelzik a haladást. A folyamatok azonban kérlelhetetlenül sodorják az ókori világ népeit az elkerülhetetlen összeomlás felé. A jelek egyre egyértelműbbé válnak, kialakul és általánossá válik az un. klasszikus rabszolgaság, nagybirtokok, a közigazgatás központosítása, ezzel párhuzamosan állandó válságok, folyamatos háborúk, majd a második század végétől polgárháborúk. A várható összeomlás első komolyabb jele 395-ben a birodalom kettészakadása. Mindez nem előzmény nélküli, egy folyamat része. Ebben az időszakban a birodalom már számos provinciát kénytelen feladni, magára hagyni. Az összeomlás első kézzel fogható jelét Dácia feladásában érhetjük tetten.
Mindent összevetve a birodalom felbomlását négy egymással többé-kevésbé rokon vonásokat mutató, mégis alapjaiban eltérő formával jellemezhetjük. Vegyük sorra ezeket:
1. Feladott provinciák — ahol a romanizált formák nem tudtak fennmaradni. (Dácia)
2. Feladott provinciák — megmaradt és csak lassan pusztuló romanizált formákkal (Britannia)
3. Az itáliai törzsterületek
4. Bizánc
Ha már most az egyes formákat nézzük, akkor az elsőként tárgyalt eseménysorhoz a hirtelen összeomlást vizionálók vélekedése áll a legközelebb, annak szinte minden mozzanatával. A második típusú vég már közelít a lépcsőzetes összeomláshoz, azzal, hogy az egyes lépcsők igen gyorsan váltakoznak, és területi hatásuk is meglehetősen korlátozott. Itália gyakorlatilag a lépcsőzetes bukás iskola példája, ugyanazokkal a tanulságokkal, melyeket Greer a maja történetből vont le. Bizánc viszont a békés átmenet, a központi hatalom megmaradása mellett, reformokkal levezényelt változás példáját adja.
Ahhoz, hogy a példánk érthető, és a várható eseményekre utaló legyen, meg kell határoznunk azokat a kulcs mozzanatokat, melyek alapvetően jellemzik Rómát. Min alapul a Birodalom, minek köszönheti létét, hogyan változik meg ez az alap az évek során. Illetve ugyanezek az alapok milyen formában jelennek meg mainapság. Talán nem tévedek nagyot, ha Róma létalapjaként az élelemtermelést és a katonaságot, illetve a kettő egymáshoz való viszonyát határozom meg. Végig követve az eseményeket, úgy tűnik, hogy e két mozzanat s a kettő közötti kapcsolatok játszották a döntő szerepet mind a belső hatalmi viszonyok alakulásában, mind pedig Bizánc túlélésében. Ennek fényében vizsgálódva érzékelhetjük a különbséget Dácia és Britannia között.
Dácia feladását követően nem marad jelentős római katonaság a térségben. Minek következtében a romanizált lakosság elmenekül, a városok egyik napról a másikra lenéptelenednek, elpusztulnak. Britanniában azonban még száz évvel a római uralom megszűnése után is találunk élő városokat, mi több még római mintájú villák és épülnek ebben a korszakban. Itt a katonaság egy része megmarad és az egykori központokban összpontosul. Az élet nem lehetetlenül el egyik napról a másikra. Folyamatos háborúk, válságok emésztik fel, az egykori római alattvalók utódai csak mintegy százötven évvel a római fennhatóság és közel száz évvel a birodalom megszűnése után menekülnek el tömegesen Britanniából Bretange-ba, s lesznek a térség névadói. Az itáliai törzsterületeken hasonló folyamatok játszódnak le. Megjelennek a jól védhető várak, kastélyok, fallal körülvett városok köré szerveződő közösségek, melyek elsősorban önellátásra másodsorban rablásra, fosztogatásra, illetve az ez elleni védekezésre rendezkednek be.
Ha a példát napjainkra vetítjük, az energiahordozókat, elsősorban a földgázt és az olajat kell alapnak tekintenünk. Központosított átmenet, illetve Britanniát és Itáliát idéző formák ott a könnyen kiaknázható olajkutak környékén várhatók, míg azoktól távolodva a folyamatok inkább a dáciai eseményeket idézik majd. Van azonban három döntő különbség, amivel számolnunk kell. Tulajdonképpen ezek a mozzanatok késztettek e kis összegzés megírására. Az emberiség most először olyasmivel kerül szembe, amivel eddig még soha!
Arról van szó, hogy Róma összeomlásakor a birodalom szempontjából idegen, barbár népeknek megvolt a maguk gazdálkodása és az erre épülő társadalmi-katonai rendje. Róma azért tudott sikerrel szembeszállni velük, s tudta sorra meghódítani, illetve észak felé szorítani őket, mert gazdasága és katonai ereje ezt lehetővé tette számára. A birodalom hanyatlása megfordította az erőviszonyokat. Így aztán ezek a népek törtek be a birodalomba, szakították el a provinciákat, illetve züllesztették szét a törzsterületeken a központosított államot. Ugyanakkor ezek a népek hozták magukkal az őket jellemző, a rómaiak szemszögéből nézve elmaradott, kezdetleges, de az élet kereteit fenntartó gazdálkodásukat és az erre épülő társadalmi-katonai berendezkedést. A Pax-Románához képest persze így is zűrzavar és káosz köszöntött az egykori birodalmi tartományokra, de ez a káosz mégis csak viszonylagos maradt. Hasonló a helyzet egyébként a maják esetében is. Mindkét civilizációs korszakot jellemezte a fenntartható, esetenként a természettel együttműködő gazdálkodási formák léte és fennmaradása. Magyarán volt mihez visszatérni.
A másik döntő különbség az élelemtermelés módszereiből fakad. Az idézett történeti példák esetében, legyen szó a majákról vagy a rómaiakról az élelemtermelést ugyan túlhasználat jellemezte, ami szükségszerű bukáshoz vezetett, de maga az élelemtermelés nem szűnt meg. Megmaradtak az eszközei és sok tekintetben a tudás is. Ahol pedig nem voltak ott éppen a hódítók hozták magukkal ezeket.
A harmadik különbség a természetes rendszerek egészségi állapotában keresendő. A jelenlegi leépülés mértéke messze meghaladja mind kiterjedésében, mind tényleges állapotában és így hatásaiban is a római, illetve maja kori mértéket.
Miért kell ezeket figyelembe venni?
Kezdjük az elején. Ez a három tényező összefügg. Ennek következményeit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze:
1. Nincs követendő, követhető gyakorlati példa, csak elméleti okoskodások, hogyan is kellene gazdálkodni.
2. Maga a gazdálkodás, a fenntarthatósági kísérletekkel egyetemben az olaj létére épül. Nem élelemtermelés, hanem élelmiszeripar.
3. Az élelemtermelés a világ nagy részén teljes egészében megszűnt, eszközei elvesztek, a fenntartásához nélkülözhetetlen tudás feledésbemerült.
4. Természetes rendszerek az összeomlás küszöbén állnak. Mindez nemcsak az iparszerű mezőgazdaság feltételeit számolhatja fel, de igen nehéz helyzetbe hozhatja az élelemtermelésre irányuló kísérleteteket is
Vegyük sorra e négy pontot.
A beregi térség gazdálkodását tanulmányoztuk, amikor is kísérőink megmutattak nekünk egy hagyományos gyümölcsöst. Nos, nem az egykor volt ártéri gyümölcsények maradványait láthattuk, hanem egy intenzív, egy-két fajta termesztésére összpontosított, átlag tizenkilencszer permetezett ültetvényt. A mellette lévő kordonos, támasztásos csepegtető öntözéses ültetvényhez képest már ez tűnt hagyományosnak. Mindez jól jelzi, hogy a gazdálkodók nem tudnak kilépni az iparszerű termelés gondolati keretei közül sem. Ami ezen kívül esik, a számukra nem létezik.
Felmértük azt is, mennyiben maradtak meg a vidéken olyan eszközök, melyek egy olaj utáni korszakban is lehetővé tennék az élelemtermelést. Azt tapasztaltuk, hogy ilyenek nincsenek. A régi igák, ló vagy ökör vontatta ekék eltűntek, emlékük is feledésbe merült. Ezek visszahozására nincs esély. Mindez azért lényeges, mert bár az olaj nem az egyik pillanatról a másikra fog elfogyni, de világ számos területén az ellátási zavarok egyik pillanatról a másikra súlyos eddig még soha nem tapasztalt éhínségekhez vezethetnek, melyek következményei teljesen kiszámíthatatlanok. Itt számításba kell venni, hogy a boltokba kerülő élelem nem nélkülözheti az olajat. Az ellátási zavarok nem azt eredményezik majd, hogy egy-egy városban kevesebb lesz az élelem, hanem azt, hogy hosszabb rövidebb ideig egyáltalán nem lesz mit enni. A lakosság pedig képtelen önállóan élelmet termelni (ez a korábbi történelmi példák esetében nem állt fenn!), illetve tartalékot képezni. Ilyen körülmények között a társadalmi következmények és az összeomlás lehetséges formái kiszámíthatatlanok. Nagyon sok múlik egy-egy részterület jellegétől, helyzetétől, a tartalékok meglététől, azok felhasználási lehetőségeitől és még számos előre nem látható mozzanattól.
A társadalmi szervezettség, a gazdálkodás rendjének felborulása korábban is súlyos következményekkel járt. Ilyen jellegű változásokra azonban talán a Húsvét-szigetek esetét leszámítva sehol sem találunk példát. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az összeomlás nem lépcsőzetes lesz, csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egyes lépcsők elképzelhetetlenül nagy távolságokat hidalhatnak át, s emiatt eddig nem vagy alig tapasztalt borzalmakkal járhatnak.
Ehhez járul még a természetes rendszerek összeomlása. Mindezt saját bőrünkön is érzékelhetjük. A Kárpát-medence természeti adottságait a hegy- és síkvidékek rendszerei között kibomló, az egész földrajzi teret egységes rendszerré szervező együttműködés alakította ki és tartotta fenn évezredeken keresztül. Az együttműködés kereteit az erdők és a vizek különleges kapcsolatrendszere adta, amihez szorosan hozzátartoztak a folyók (különösen a Tisza és mellékfolyói), a maguk jellegzetes parttalan medrével, és sajátos vízjárásával, valamint az ártér és a meder közötti kapcsolatokkal. Ha végig nézzük e téren mi változott, azt láthatjuk, egyre kevesebb az esély bármiféle régi élelemtermeléshez való visszatérésre.
1. A medrek beágyazódtak, miért is a folyók elvezetik a vizet és nem szétterítik. Ezen az árvédelmi rendszerek feladása sem változtatna. Olyan munkára volna szükség, amelyet az iparszerű rendszerek eltűnéséig senki sem akar elvégezni, azt követően pedig hiába is akarna, nem lesz rá lehetősége.
2. A Kárpát-medence élővilága felkészült ugyan a vizek visszatartására, a vízháztartás szélsőségeinek kiegyenlítésére, de ez az élővilág mindössze a területek 4-10%-ára zsugorodott és 80-90%-ban sérült.
3. A vízvisszatartásához arra van szükség, hogy annak nagy része a vegetációs periódusban érkezzen a medencébe, illetve, hogy az azon kívül érkező csapadék hó formájában ragadjon itt és csak rügyfakadás idején kezdjen elfolyni. Ehhez képest az utóbbi időszakok azt mutatják, hogy a medence középső területein egyre ritkábban marad meg tavaszig a hótakaró, sőt az 1000 m körüli hegyekben is jellemzőek a január végi február eleji hóolvadások, illetve hogy a csapadék túlnyomó része a vegetációs perióduson kívül esik. Pl. 2002-ben a Bodrogköz 600-700 mm körül összcsapadékából 500 mm körül! De ez az év is hasonló jellegzetességeket mutat. A téli és az őszi csapadék már most meghaladja azt a mennyiséget, ami az év további részében esett!
Ami az utóbbi mozzanatot illeti, más példát is hozhatunk. James Howard Kunstler a következőket írja az amerikai helyzetről: ,,Az éghajlatváltozás szaporítani fogja az alternatív üzemanyagokkal kapcsolatos hatalmas problémákat is. Amint ezt írom, az amerikai gabonaövezetet ádáz nyári aszály sújtja. A kukorica és a szója fonnyad Minnesotától Illinoisig, a búza kiég a Dakotákban és Kansasban. Ezzel egyidejűleg a mezőgazdaság 'inputjainak' költsége a dízelolajtól a földgázból készülő műtrágyákon át az olajalapú rovarirtókig 2003 óta egyenletesen emelkedik, nagy fejfájást okozva a farmereknek. Az időjárás és az olajárak egyaránt leszorítják a terméshozamainkat, miközben a mezőgazdaság második világháború után kialakult ipari modellje egyre fenntarthatatlanabbá válik." — És ez a kulcs, emiatt válik kiszámíthatatlanná a válság, és emiatt lehetséges szinte valamennyi forgatókönyv egyidejű bár térben elkülönülő megvalósulása. Az iparszerű mezőgazdasági modellnek ugyanis nincs olyan alternatívája, amit egyik pillanatról a másikra előhúzhatnánk. Nem arról van szó, hogy csak zökkenőkkel tudunk átállni, hanem arról, hogy egyszerűen nincs mire átállni. Létünk az olajhoz kötött, és ez nem azt jelenti, hogy addig maradhatunk fenn, ameddig az utolsó csepp olaj el nem fogy, hanem nagyjából azt, hogy a folyamatok csak addig a pontig áttekinthetőek, amíg az olajellátás biztonságát garantálni lehet. Az ellátási zavarok következményei teljességgel kiszámíthatatlanok. Mindez azt jelenti, hogy bármi megtörténhet.
Ha azt kérdezzük, mire kell felkészülnünk, a válasz egyértelmű. Nem tudjuk, és sajnos nem is sejthetjük. Mindenkinek van persze sajátos képe a folyamatok várható irányáról. E képeket nagyban befolyásolják az előképzettségek, a történeti ismeretek, az iparszerű gazdálkodás jellegzetességeiről vallott kép, az emberek várható viselkedéséről kialakult nézetek és még számos mozzanat. Ezek más-más forgatókönyvet valószínűsítenek, és más-más stratégiát követelnek meg az egyes emberektől. Általános, biztonsággal előre jelezhető kép azonban nincs, és sajnos nem is lehet. Minden egyes forgatókönyv változat cáfolható, így minden stratégiának felmutathatók a gyenge pontjai. Ezzel együtt az egyetlen esélynek az olaj nélküli mezőgazdasági módszerek újrahonosítása látszik. Itt számos kísérletnek lehettünk már tanúi. Ezeknek azonban volt egy sajátos jellemzőjük, ami később már nem lesz. Nevezetesen egy-egy kudarc esetén még mindig el lehetett menni a legközelebbi üzletbe élelmiszeripari termékeket vásárolni.
A tényleges terveket a teljes bizonytalanság tudatában kell kidolgozni. Előre nem látható, kiszámíthatatlan jelenségek tömegére kell felkészülni, és persze erre fel kell készíteni a környezetünket is. Azt kell tudatosítani az emberekben, hogy a helyzet súlyos, a veszély komoly, és egyetlen dolog biztos csak, a bizonytalanság, illetve hogy a billenési pont után segítséget már sehonnan sem várhatnak, csak magukra számíthatnak.
Molnár Géza
Forrás: Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport
http://kitartas.mozgalom.org/cikk.php?f=1&t=791&sid=cc7bcd508eb5514a099fc 47c453e2d5a
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 21:00:45, szerda
|
| |
| |
Amit szabad Jupiternek..... - Öszöd II.
- 2009.11.03. 09:45
2009.október 30., MSZP-ülés, Gyurcsány Ferenc:
"Évek óta azt akarják elérni, hogy féljetek, csendben maradjatok, hát rázzátok már meg magatokat! Olyan országot szeretnénk, ahol a gyalázatos beszéd az úr? Ahol egy országgyűlési képviselő szabadon lamentálhat azon, hogy terhes anyák sérült gyerekeket akarnak világra hozni? Ez ocsmány, szégyenletes és gyalázatos. Mocskos dolog lopni, de embertelen és gyalázatos ilyen politikát képviselni."
Ezzel természetesen a fideszes Molnár Oszkár elhíresült, magukat gyógyszerező és hasukat gumikalapáccsal ütő cigányasszonyokról szóló kijelentésére utalt.
Csakhogy! Az Echo TV hétfő esti híradójából megtudhattuk, hogy szeretett Veres Janink felesége is tett már hasonló kijelentést a frakció esélyegyenlőségi, foglalkoztatási és civil ügyek munkacsoportjának balatonöszödi ülésén. A tévé birtokába jutott az MSZP Balközép című újságjának 2008 júniusi száma, amiben az ominózus cikk olvasható. Az Echo az interneten is meg akarta keresni az említett lapot, de nem találták, véletlenül hiányzik az archívumból. Nekünk egy kedves olvasó elküldte. Itt van, Oláh Lajos honlapján. Pontosítok, itt volt, de már eltűnt. Aki kíváncsi rá, megnézheti a Fidesz és az MSZP honlapján is (ők estefele kapcsoltak, hogy a Lendvai-féle cenzorhagyományoknak leáldozott), itt és itt.
A nő mindent tagad, ő ilyet nem mondott, vagy nem így, az újságot nem látta, és különben is.
Persze a Párt is azonnal védelmébe vette szeretett báránykájának nejét, Nyakó Pisti vállalta magára a nemes feladatot, hogy kiröhögteti magát. Így szólt cakkos ajkaival:
"Az a fő különbség a fideszes Molnár Oszkár és a szocialista Szabó Éva szavai között, hogy míg az előbbinél a megbélyegzés, utóbbinál az aggodalom és a segítő szándék dominált"
Háppersze. Kicsit cizelláltabban ugyan, és nem nevesítve, de Veresné ugyanazt mondta, mint Molnár. Ezt lehet csűrni-csavarni, de akkor is így van. Szóval hasonló reakciókat várunk, mint az ő kijelentése nyomán. Főleg az EU-ba készülő férjtől.
Amúgy meg a legfontosabb az lenne, hogy állami szinten végre nekiálljanak utánajárni, felderíteni az igazat, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy a jelenség létezik. És ez sokkal de sokkal nagyobb probléma annál, mint hogy kimondjuk-e, és ha igen, akkor ki mondja ki, melyik párt embere. Ha igazán tökösek lennének ezek ott fent a parlamentben, akkor kézen fogva egymást kiszállnának vidékre megnézni, mi is a helyzet. Idiótaság a PC-vel foglalkozni, mikor magzatokat nyomorítanak meg. A kurvaéletbemár!
(fotó: MH)
http://vastagbor.blog.hu/2009/11/03/amit_szabad_jupiternek_oszod_ii
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 20:55:35, szerda
|
| |
| |
Botrány Ózdon: Benedek Mihály polgármester tündöklése és bukása
2009. november 03. 10:20 | Utolsó módosítás:2009. november 03. 17:37
Az egykori kohászvárosban sokáig támadhatatlannak tűnő szocialisták az EP-választásokon a harmadik helyre szorultak a Fidesz és a Jobbik mögött. A megrendült választói bizalmat tovább erodálhatja, hogy a helyi MSZP-szervezet úgy határozott, Benedek Mihály polgármesternek mennie kell. A terhére rótt lista szerint hamisan tüntette fel, hogy érettségizett, saját szakállára utalt ki pénzeket, és rúgta ki a visszaéléseket feltáró jegyzőt. A hvg.hu tudósítója igyekezett a botrány szálait kibogozni.
Az MSZP ózdi szervezete október 30-án rendkívüli taggyűlést tartott, amelyen egyetlen napirendi pont szerepelt, Benedek Mihály polgármester hivatalból történő eltávolítása. Az indok, hogy október 2-án állítólag újból feljelentették Benedek Mihályt az ügyészségen, a párt helyi vezetése pedig kapott egy névtelen levelet, amelyben felhívják a figyelmüket: Benedek Mihálynak nincs érettségi bizonyítványa.
Utóbbi állítás főleg annak tükrében súlyos, hogy Benedek 1994 és 2002 között parlamenti képviselő volt, majd 2002-től Ózd város polgármestere. A parlament.hu és az election.hu internetes oldalakon fellelhető önéletrajzában az olvasható, hogy középiskolai tanulmányait Kazincbarcikán végezte, a Vegyipari Technikumban 1972-ben tett érettségi vizsgát és szerzett szerves kémiai vegyésztechnikusi képesítést. Az üggyel kapcsolatban szerettük volna megkérdezni Benedek Mihályt, ám a polgármesteri hivatal titkárságán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a polgármester úr betegszabadságon van. Boda István MSZP-elnök pedig határozottan elutasított mindenféle tájékoztatást az üggyel kapcsolatban, annak ellenére, hogy több szocialista képviselő azt állította: a rendkívüli taggyűlésen történtekről egyedül ő adhat tájékoztatást.
Benedek Mihály
© www.ozd.hu
Benedek Mihály érettségi bizonyítványa ügyében megkerestük a kazincbarcikai Irinyi János Szakközépiskola (volt Vegyipari Technikum) jelenlegi igazgatóját, Untener Jánost. Az iskola igazgatója közölte: 1972-ben Benedek Mihály nemhogy érettségizett volna ebben az iskolában, de nem is járt oda.
Az ügyben a szocialisták egyik - csak névtelenül nyilatkozó - helyi embere elmondta: ,,Az elmúlt hét elején kaptam egy meghívót, hogy rendkívüli taggyűlés lesz. A fél város már tudta, persze nem hivatalosan, hogy Benedek megbukott. A vezetés igyekezte lokalizálni a problémát, ám kénytelenek voltak vele foglalkozni. A taggyűlést egyértelműen azért hívták össze, hogy vonjuk meg Benedektől a bizalmat. Az egész az érettségi bizonyítványára volt kiélezve, ami nincs is, önéletrajzában az erre vonatkozó adat hamis."
,,A rendkívüli taggyűlést megelőzően a párt helyi vezetése sorozatban tartott üléseket, ahol Benedek elismerte, nincs érettségi bizonyítványa, továbbá azt is, hogy önhatalmúlag döntött különböző megbízásokról, s fizetett ki milliókat, miközben azokat az ózdi önkormányzat is el tudta volna végezni" - állította forrásunk, hozzátéve, Boda István pártelnök ezután megkérte, hogy többet ne menjen dolgozni, mire Benedek írásban lemondott mindennemű pártbeosztásáról, s megegyeztek, hogy betegállományba vonul, majd elmegy nyugdíjba.
Ezek után hívták össze a rendkívüli taggyűlést, amelyen a polgármester nem jelent meg, csupán egy levelet írt a tagságnak, hogy személyéről ne döntsenek. Boda a tagság előtt felolvasta a tényeket, amikben a helyi MSZP-vezetés elmarasztalta Benedeket, s a többség egyetértett a bizalom megvonásával.
Csiszár Miklós, Ózd volt jegyzője
© www.ozd.hu
Ózd város volt jegyzője, Csiszár Miklós 20 évig töltötte be a posztját. Benedek 2007-ben, a képviselőtestület jóváhagyásával, kezdeményezte a Polgármesteri Hivatal átvilágítását., Ám az anyag rengeteg pontatlanságot és valótlanságot tartalmazott, amelyre egy, a képviselőknek is szétosztott 70 oldalas dokumentumban hívta fel a figyelmet. A viszony megromlásához látszólag ez a körülmény vezetett.
Ezt követően, 2007 októberében közölte vele a polgármester, hogy nem kíván vele a jövőben együtt dolgozni, és vagy kétéves illetményének megfelelő összegért 2007. december 31-ig távozik a hivataltól, vagy fegyelmi eljárást kezdeményeznek ellene. Csiszár Miklós nem kívánt egyezséget kötni, így a képviselőtestület eljárást indított ellene: 2007 novemberében, rendkívüli testületi ülésen felfüggesztették állásából, azzal, hogy ,,túllépte hatáskörét". Az okok között szerepelt többek között, hogy nem működött megfelelően együtt az átvilágító céggel, és, hogy a polgármester akarata ellenére elküldte a képviselőknek az átvilágítási anyaggal kapcsolatos álláspontját. És kifogásoltak két megbízási szerződést - az egyiket a volt ljegyzővel kötötte nyugdíjazása után tanácsadói munkakörre, a másikat egy adószakértővel, adóellenőrzésre. Ez utóbbinál vitatták az adószakértő szakképesítését.
1|2
http://hvg.hu/velemeny/20091103_ozd_polgarmester_bukas.aspx
********************************
Eltársak!
Mi történt ennél az ózdi pártszervezetünknél, hogy az ózdi polgármestert, Benedek elvtársunkat kizárták az pártból? És az még haggyán, hogy kizárták, de olyan indokkal zárták ki, hogy nem szavahihető!
Elvtársak, lehet, hogy ez a h1 influenza valamilyen szövődménye? És ha ez fertőző betegség, és a többi pártszervünket is megfertőzi, akkor mindenkit ki fognak zárni a pártból aki nem szavahihető? És akkor ki marad a pártba elvtársak?
Az igazság az lehet, hogy Benedek eltárs elvégezte a markcista középiskolát, és csak most mondták meg neki, hogy az nem éreccségi.
Z.G.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 20:43:13, szerda
|
| |
| |
2009-11-04. 11:53
Lipusz Zsolt: Nézzük csak meg, kik rágalmazzák a Jobbikot az állítólagos jobboldalról!
http://kuruc.info/r/7/49753/
A mai politikai lumpenelit első számú közellenségének a Jobbikot tekinti, lett légyen szó akár a három kormánypártról, akár a parlamenti álellenzékről. Valójában napjainkban Magyarországon ötfejű egypártrendszer működik, mely lényegét tekintve a mesebeli pusztító és gonosz hétfejű sárkányhoz hasonlatos, a parlamenti színház szereplői - kártékonyságuk figyelembe vételével - azzal méltán lennének közös platformra állíthatók.
Az MSZP részéről teljesen természetes a története során oly sokszor alkalmazott - mára már teljesen hatástalan - antifasiszta-népfrontos retorika megszólaltatása, egyszersmind a kirekesztéssel, faji diszkriminációval, antiszemitizmussal és egyéb hasonló esztelenségekkel történő riogatás. E tartalom nélküli hívószavak szajkózása ma már épp ellentétes válaszreakciót indukál a magyar társadalom többségében, mint amire a politikai korrektség dogmáját kiagyaló, mindenfajta realitástól elrugaszkodó antifák számítani szeretnének. A veterán elvtársak és ifjú szocialista újtőkéseink azonban ezt a taktikát alkalmazzák már húsz éve a nemzeti-konzervatív ideológiájú radikális politikai erők ellehetetlenítésére.
Más a helyzet azonban az ún. mérsékelt, polgári-nemzeti jobboldal politikai formációival, pontosabban annak egyetlen pártjával, a Fidesszel. (A mai KDNP Orbánék által gründolt kvázi-párt.) A Fidesz a Jobbik 2003-ban történt megalapításától mintegy három évig a nyilvánosságnak szánt üzeneteiben meg sem említette a nemzeti radikális párt nevét, nyilván abból az elvi megfontolásból, hogy amiről nem beszélünk, az nem létezik, s a politikai ellenfél számára még negatív reklámot sem ajánlatos folytatni, hiszen az egyfajta bumeráng-effektusként visszaüthet. Megváltozott a helyzet az európai parlamenti választásokat közvetlenül megelőző időszakban. Miként az belső fideszes körökből kiszivárgott, a narancsos párt vezetése - érzékelve a Jobbik viharos erejű előretörését - titokban reprezentatív közvélemény-kutatást végeztetett, amelynek végeredménye sokkoló volt Orbán Viktorék számára: a Jobbik várhatóan a hazánkra jutó mandátumok mintegy 15 százalékát fogja megszerezni. Ezen eredmény ismertté válása után kezdett a Fidesz egy rendkívül durva és agresszív Jobbik-ellenes kampányba, azért, hogy, ha már nem is tudja megakadályozni, hogy az új erő képviselőket küldhessen Brüsszelbe, akkor legalább ezek számát minimalizálja. Be sem fejezve a jobbikos politikusok gyalázását és rágalmazását, a fideszes hangvétel napjainkban ismét fortissimóba váltott át. Újra hallhatjuk az unalmas, mind kevesebb meggyőződéssel előadott szlogeneket: a nemzeti radikálisok megosztják a konzervatív-keresztény jobboldalt, a jelenlegi nemzetközi erőtér nem alkalmas a Jobbik-program számos pontjának megvalósítására, szembefordítja velünk az uniós nagyhatalmakat stb.
A teljesség igénye nélkül, mozaikkockákat kiemelve a Fidesz-történelemből, vessünk egy pillantást arra, hogy mely párt ügynöközi, s gyanúsítja az ex-kommunistákkal való együttműködéssel a Jobbikot, választói előtt már most egy majdani MSZP-Jobbik koalíció rémképét körvonalazgatva.
A Fidesz - miként az közismert - a magyarellenes, cionkolonialista, a kettős állampolgárságot csupán izraeli-magyarországi vonatkozásban preferáló SZDSZ ifjúsági tagozataként jött létre, s majdani vezetőit már egyetemista éveik alatt Soros-ösztöndíjas nyugat-európai tanulmányutakra küldték, ahol elit egyetemeken látták el őket a szükséges ismeretekkel. Mindez még abban az időben történt, amikor egy átlagos magyar családban született vidéki vagy budapesti fiatal a leghaloványabb reményeket sem táplálhatta afelől, hogy életében kijuthat bármely nyugat-európai tudományos vagy oktatási intézménybe akár hallgatóként, akár tanárként. Kivéve persze azt az esetet, amikor alkalmazkodott mentorai értékrendjéhez és magává tette a kötelező, neoliberális dogmát. Az 1990-1994 közötti parlamenti ciklus időszakából jó néhány, méltán hírhedtté vált fideszes politikai megnyilvánulásra emlékezhetünk még. A reprivatizáció kontra kárpótlás parlamenti vitájában Orbánék úgy foglaltak állást, hogy senki ne részesüljön semmiféle pénzbeli, illetve ingatlanjuttatásban (ezt az elvet természetesen sem a Fidesz, sem stratégiai szövetségese, az SZDSZ nem tartotta alkalmazhatónak az ún. holokauszt-túlélők sokadik és végtelenített kárpótlását illetően). A trianoni gyásznap törvénybe iktatását a Fidesz értelmetlen, felesleges, ún. ,,magyarkodásnak" tartotta, s a házbeli megemlékezésről demonstratív módon kivonultak frakciójának tagjai. Végül arra is jól emlékezhetünk, hogyan gúnyolódtak a fideszesek a történelmi, keresztény egyházakon és a valláson, amikor Orbán Viktor ,,imához" vezényszavára letérdepeltek képviselői a parlament üléstermében.
A 2002. évi választási kudarc óta pedig meglehetősen sok furcsaságot tapasztalhatunk a ,,vezénylő tábornok úr" irányítása alatt masírozó, 1994 óta politikai marketing-megfontolásokból a jobboldalra átaraszoló párt politikájában. Nézzük mindjárt a 2002. évi parlamenti választásokat. A bolsevik utódpárt, az MSZP - akárcsak 1947. évi ,,kék cédulás" jogelődje - csalásokkal szerezte vissza a politikai hatalmat négyévnyi szünet után. Erről a fideszes agytrösztnek, Orbán vezérkarának tudnia kellett, hangoztatták is a bukás után, hogy a szocialisták a választás rendje ellen elkövetett bűncselekmény-sorozatnak köszönhetően bitorolják a kormányzati pozíciót. Egy szó mint száz, a Fidesz politikusai által irányított állami hatóságoknak hiteles információkkal kellett rendelkezniük arról, hogy miféle voksolási kalózakciót terveznek az MSZP-sek, mégse tettek semmit ennek megakadályozására. Amennyiben viszont sejtelmük sem volt a Fidesz vezetőinek arról, hogy mi készül, a helyzet még inkább tekinthető tragikomikusnak. Hiszen a Kövér László titokminisztersége alatt virulensen továbbélő és működő egykori kommunista hálózati és titkosszolgálati apparátus hülyét csinált Orbánékból. A narancsos szurkolótábor tagjai eldönthetik, melyik verzió az elfogadhatóbb számukra, mert nekünk, nemzeti radikálisoknak az egyik felvetés borzasztóbb, mint a másik.
Immáron hét esztendeje a Fidesz minden lehetséges alkalmat megragadott, hogy elkerülje a kormánybuktatást, s az előre hozott választások kiírását. Rögvest a 2002. évi hatalomváltás után Orbán Viktor kezdeményezésére megszerveződött a polgári köri mozgalom (melyet ,,merjünk kicsik lenni" Kovács László a rá jellemző ,,sziporkázó" szellemességgel nemes eleganciával PÖCS-nek, azaz polgári öntevékeny csoportoknak nevezett). Az egész ország területét lefedő civil körök azonban rövid időn belül kezdtek kényelmetlenné, mi több, vállalhatatlanná lenni Orbánék számára, minthogy tagságuk jelentős hányada nemzeti radikális meggyőződésű volt. Ennélfogva az indulásakor nagy reményekkel kecsegtető nemzeti ellenállási mozgalom lendülete rövidesen alábbhagyott, mivel a Fidesz-vezetés úgy ítélte meg, hogy veszedelmes szellemet engedett ki a palackból, így aztán ,,ejtette" a polgári köröket.
A rajongótábort azonban - amely Orbánt karizmatikus vezéregyéniségként, a misztikus rajongás határát már-már megközelítve egy új Szent Istvánként vakhittel követte - egy akolban kellett tartani, ezt a politikai célt szolgálták a jelesebb ünnepek, belpolitikai botrányok, évfordulók alkalmából megrendezett Fidesz-nagygyűlések, illetve parlamenti színjátékok. E rendezvényeken állandóan visszatérő retorikai közhelyként Orbán Viktor és más felszólalók az unalomig ismételgették, hogy elég volt a szocialista- szabad demokrata kormányzat közéleti ámokfutásából, ezt nem tűrhetjük tovább, előre hozott választásokra van szükség, 72 órás ultimátumot nyújtunk át a kormánynak, a 2006. évi önkormányzati választásoknak, a 2008. évi, egészségügyi és oktatási sarc tárgyában kiírt népszavazásnak, illetve a 2009-es EP-választásoknak földcsuszamlásszerű belpolitikai következményei lesznek és a példákat még hosszan sorolhatnánk. S mi lett ezen bombasztikus kijelentések valóságos következménye? Természetesen az égvilágon semmi, maradt régiben a bús magyar élet, a Fidesz tovább folytatta impotens, kozmopolita-globalista urai elvárását és igényeit minden téren kielégítő politikáját.
Ami pedig az egyes konkrét bel-, illetve külpolitikai kérdésben történő Fidesz-állásfoglalást illeti, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy minden előzetes fogadkozás ellenére a legnagyobb ,,ellenzéki" párt kétszer is elárulta erdélyi magyar testvéreinket, s bebizonyította, hogy soha, egyetlen percre sem gondolta komolyan a kiállást a székelység autonómiája mellett. 2005. szeptember 26-án a fideszes ,,honatyák" feltétel nélkül megszavazták Románia európai uniós csatlakozását, majd, hogy senkinek ne legyenek kétségei Orbánék nemzetpolitikájának mibenlétéről, 2007. december 17-én szintén megszavazták a napokkal korábban aláírt lisszaboni szerződést, amely egyfelől drasztikusan korlátozza majd nemzeti szuverenitásunkat, másfelől a Fidesz ismét cserben hagyta az erdélyi magyarságot, hiszen nemleges voksolása esetén - lévén kétharmados törvényekről szó - Magyarország vétójával megakadályozható lett volna mind Románia felvétele az Európai Unióba, mind a lisszaboni szerződés hatályba lépése.
A Fidesz valamilyen rejtélyes oknál fogva kényszeresen igyekszik a világuralomra törő cionista körök elvárásainak és gyarmatosító törekvéseinek szervilis buzgalommal megfelelni.
A párt elnöke amerikai látogatásai alkalmával soha nem mulasztja el, hogy hódolatteljes gesztust gyakorolva tiszteletét tegye az amerikai zsidó szervezetek és lobbi főhatalmasságai előtt, s a Fidesz külkapcsolatainak alakításában meghatározó a Magyarországot felvásárló Izraellel kialakított diplomáciai jó viszony. 2005. június 23-án Orbán Viktor a következő nyilatkozatot tette az apartheidpolitikát folytató államban tett látogatása alkalmából. ,, A Likud egy nemzeti párt, kormányzópárt és nemzeti párt Izraelben. Mi is nemzeti párt vagyunk Magyarországon, az elveink is közel vannak egymáshoz (Megj.: bár olyan következetesen képviselné a Fidesz a magyar érdekeket, mint teszi ezt a Likud a zsidó érdekek tekintetében!), szeretnénk, hogyha a jövőben az együttműködésünk még szorosabb lenne, mint a múltban volt. Ennek a jövőre nézve lehet jelentősége." Vagyis egy állítólagos keresztény-nemzeti, konzervatív politikai formáció testvérpártjának tekinti a leplezetlenül kirekesztő, fajgyűlölő a zsidó érdekek mindenek felettiségét valló Likudot.
Nos, ez tehát az a párt, amely a Jobbikot lankadatlan buzgalommal rágalmazza és kelti rossz hírét a jóhiszemű választópolgárok előtt. Különösen visszataszító jelensége a Fidesz-kampánynak az MSZP-től eltanult ,,suttogó propaganda" alkalmazása. Az egész országban tapasztalható, hogy fideszes körökből a Jobbik vezetőivel kapcsolatos becsületsértő, hazug, rágalmazó állításokon alapuló információkat bocsátanak útjukra. Volt kitől tanulniuk, hiszen a párt mai vezető garnitúrája a KISZ, a MISZOT, illetve az MSZMP élcsapatában szocializálódott, nem egy esetben figyelemre méltó karriert futva be már az 1990 előtti időszakban is.
Szerencsésebb volna talán, ha a Fidesz helyi és országos szinten egyaránt a saját portája előtt sepregetne, s nem a Jobbik besározására fordítaná aktivistáinak energiáját és idejét, miközben politikusai gyümölcsöző üzleti és baráti kapcsolatokat építenek ki a hatalom színfalai mögött a szocialista elvtársakból kafkai módon átalakult újgazdag milliárdosokkal. (Megj.: Kafka Az átváltozás című művének főhőse egy reggelen arra ébred, hogy ágyában óriási, csúf féreggé változott.)
Húsz év adatott a mai politikai vezető rétegnek, hogy bizonyítson: alkalmas és elhivatott a nemzet vezetésére, gazdasági, kulturális és szellemi értelemben való felemelésére. Megtette. Gyötrődik is tőle az egész ország népe és Kárpát-medencei testvéreink egyaránt. Egyetlen lépést kell még megtennie e társaságnak a nemzet érdekében: lelépni. Örökre és minél hamarabb.
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2009-11-04 20:38:46, szerda
|
| |
| |
Akkor mennyi is?
http://radicalpuzzle.blogspot.com/
Pénteken tartották az elvtársak a Párt választmányának kétszázadik ülését, mármint azt a kétszázadikat, amit ezen, a legutolsó nevükön ültek végig. Mert hát azért ne feledjük, a Párt, leánykori nevén a Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24.-én Kun Béla vezetésével alakult meg.
A jogfolytonosságot tartva 1944. októberében Rákosiék leheltek újra életet belé és nevezték immár el Magyar Kommunista Pártnak. Csakhogy lássuk az erkölcsi folytonosságot is, Rákosiék annak idején úgy tudtak hatalomra kerülni, hogy elcsalták a '47-es választásokat.
Ezt a voksolást hívják kékcédulás választásnak, melynek az volt a lényege, hogy aki a választás napján nem tartózkodott a lakóhelyén, az a választási bizottságtól elkért kék színű névjegyzék-kivonat segítségével bárhol szavazhatott az országban. Az MKP vezetése, felhasználva a Belügyminisztériumot és a Gazdasági Főtanács forrásait, nagyszámú hamis cédulát nyomtatott ki, majd ezeket kiképzett aktivisták segítségével - egy ember általában 10-20 szavazatot adott le - fel is használta a választások napján.
Miután az elvtársak leszalámizták a többi még működő politikai szervezetet, egyesítették a Magyar Kommunista Pártot és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártot, melynek révén 1948. június 12-én megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, melyben a tényleges hatalom továbbra is Rákosi Mátyás kezében összpontosult.
Mintegy nyolc évnyi pusztítás után, kitört az '56-os forradalom mely a MDP további létére is kihatott. A forradalom leverését követően a szovjet vezetés Kádár Jánost bízta meg az ország irányításával, aki immár a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága elnökeként folytatta tovább a pusztítást.
El kellett telnie újabb harminchárom évnek, hogy a történelem a Párt nevében újabb módosítást kényszerítsen ki. A rendszerváltásnak hazudott években az elvtársak újabb névváltást eszközöltek és 1989. október 7.-étől Magyar szocialista Pártnak hívják magukat.
Egy párt, egy szellemiség, kilencvenegy év és öt fajta pártelnevezés. Kun, Rákosi, Kádár, Horn és Gyurcsány. Öt név, öt sötét korszak Magyarország újkori történetében. De még mindig itt vannak. Még mindig azt hiszik, hogy csak ők képesek megváltását hozni ennek az országnak, és még mindig vannak néhány ezren, akik ezt el is hiszik nekik.
Pedig a Párt ma is ugyanaz a reménytelenül üres, értékek nélküli, önmagát meghatározni képtelen gyülekezet, ami mindig is volt. Egyedül csak a stratégia van meg, ez pedig a széles néptömegek nyomorban tartása, a társadalmi szervezetek, közösségek, és a családok szétbomlasztása. Na és persze a cél, a társadalom szürke, kiválóan manipulálható buta tömeggé alakítása. Így könnyen és olcsón meg lehet nyerni a választásokat néhány hazug ígérettel, így mindig ott lehet maradni a húsosfazék közelében, így mindig könnyedén lehet élősködni a többségen.
És a Párt ünnepel. Most éppen a kétszázadiknak hazudott ülést, ahol újra előszedik Kádár és a többi gazember méltó követőjét Gyurcsányt, aki jön, aki újra észt oszt. Aki közli, hogy csak a baloldalnak van és lehet igaza, és az igaz nem attól függ, hogy a többség hiszi-e azt, vagy sem. Szabad köztársaságot szeretnék, sok-sok szocializmussal - fejtegeti aztán tovább.
Végül még hozzáteszi, hogy az országot mind gazdasági, mind morális értelemben tönkretenni, a jövő nemzedékek jövőjét felélni semmiképpen nem bűn, legfeljebb hiba.
És a hallgatóság, a választmány tapsol.
Vastaps.
Ennél már nincs lejjebb.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2009. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
686 db bejegyzés |
| e év: |
7232 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4157
- e Hét: 9889
- e Hónap: 21000
- e Év: 174496
|
|
|
Offline
