Regisztráció  Belépés
illike.blog.xfree.hu
Az ember minden jel szerint arra lett teremtve, hogy gondolkodjék. Ebben rejlik minden méltósága és minden érdeme. Egyetlen kötelessége, hogy helyesen gondolkod... K. I.
1960.08.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
Békés álmainkba ne csalódjunk
  2009-12-31 20:05:27, csütörtök
 
  Békés álmainkba ne csalódjunk soha
Oltalmazzon minket emberek mosolya,
Lelkünkben béke és szeretet virítson,
Düh és gaz álnokság meg ne szomorítson.
Ostoba szólamra ne hajoljon szívünk
Gazdagság kísérje minden vidám léptünk,

Útjaink vigyenek igaz célunk felé
Jövendőnk munkája ne váljon vízzé.

Éjszaka pompásan ragyogjon csillagod
Veled lehessek, amikor csak akarod,
Egymásra találjon most minden kereső,
Társával éljen minden egymást szerető.

Közösen tegyük szebbé ezt a világot
Ízleljünk már most földi boldogságot,
Váljon minden titkos szép álmunk valóra,
Áldott legyen minden együtt töltött óra.
Nevetni tudjunk és őszintén örülni
Odvas idő fogát messze elkerülni,
Keveset mondok végül, de szépet:

Kívánok Boldog Új Évet!
 
 
0 komment , kategória:  Békés álmainkba ne csalódjunk  
Isten áldásával
  2009-12-31 00:17:19, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Boldog Újévet !
  2009-12-31 00:10:04, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tanulságos történet
  2009-12-30 23:53:01, szerda
 
  Történet......


A gyermek az emberi szívet látta

A gyermek az emberszívet látta
Egyéves kis csemeténket, Eriket elhelyeztem egy magas gyerekülésben, közben
körülnéztem: "Vajon ki tartózkodik Karácsony napján ilyen helyen? Krisztus
születésének reggelén? Mit keresek én itt Üdvözítőm születése napján? Ma még
ünnepelni kellene, a családdal és a barátainkkal tölteni a napot, hálát adni
Istennek a kellemes életért, melyben Ő vezet, és melyet sok kis szolgálat
tesz értékessé!"
Miközben leültünk, és az étlapot nézegettük, gondolataim messze kalandoztak.
"Vajon ki olyan boldog ebben a teremben, mint mi? Kedves gyermekek, egy
boldog házasság, biztos megélhetés, és mindenekelőtt a hit, amely
védőpajzsunk lehet bármilyen helyzetben. A hit, amelyet ajándékként és
előjogként kaptunk. A hit, amelyből másoknak is szeretnénk juttatni a
közösségi munkálkodásunkon, a városban végzett szolgálatunkon és az egész
életünk minden tettén keresztül. Karácsony tulajdonképpen hitünk
születésének jelképe. Mi pedig itt ülünk messze otthonunktól, városunktól,
mégsem elszakadva Istenünktől."
Az étterem szinte üres volt. Mi voltunk az egyetlen család. A mieinken kívül
nem voltak gyermekek. A többi vendég sietve evett, halkan beszélgettek,
talán mindannyian érezték, hogy egy ilyen napon senkinek sem lenne szabad
itt lenni. Ezen a napon még a hitetlenek is megállnak egy kicsit, hogy a
békéről és barátságról beszélgessenek.
Gondolataim fonalát Erik boldog gügyögése szakította meg: "Tetete!" Kis
kezecskéjével a gyermekülés fém asztallapját csapkodta. Tekintetében
csodálkozás tükröződött, szemei tágra nyíltak, fintorgott, és közben
fogatlan ínyét mutogatta. Kuncogott és prüszkölt - és akkor észrevettem
derültségének okát - és először nem hittem a szememnek.
Egy rongyos, gyűrött kabát, nyilvánvalóan évekkel ezelőtt volt új,
agyonhordott, mocskos, foltos. Egy kitérdesedett nadrág, mely a pipaszár
lábakat lengte körül félárbócosan. A cipő maradékaiból előkandikáló
lábujjak, ing, melyről hiányzott a nyak. Aztán egy semmihez nem hasonlítható
arc, a szája pont olyan fogatlan, mint Eriké. Zsíros, kócos haj, szőrös arc,
s az orr olyan barázdás, mint a frissen szántott föld.
Csontos kezével integetett: "Na, te csöppség! Látlak ám, haver!"
Összenéztünk férjemmel: "Most mit csináljunk? Szegény szerencsétlen!" Erik
tovább nevetgélt és válaszolt: "Tetete!" Minden szava visszhangra talált. A
pincérnők is felfigyeltek, és néhány vendég a szomszédos asztaloknál már a
torkát köszörülte. A csavargó és a kisfiam kettőse feltűnést keltett.
Egy falatot toltam Erik elé. Ő szétkente az asztalkáján. "Miért pont én?"
sóhajtottam csendben.
Megjött az étel, de a társalgás folyt tovább. Az öreg átkiáltott a termen:
"Akarsz almáspitét? Szereted a túróspalacsintát? Nézzétek! Szereti a
túróspalacsintát!"
Senki nem mulatott rajta. Alkoholista volt a férfi és idegesítő. Mérges
voltam. Dennis, a férjem szégyellte magát. Még a hatéves fiúnk is azt
kérdezte: "Miért beszél ez az ember olyan hangosan?" Némán ettünk - Eriket
kivéve, aki mindent beleadott csak azért, hogy egy országúti vándor
tetszését megnyerje.
Lassan betelt a pohár. Megfordítottam a gyerekülést. Erik üvöltve
forgolódott, hogy öreg barátját láthassa. Ez már aztán sok volt.
Férjem a pénztárhoz indult, hogy fizessen, és így szólt: "Fogd Eriket! A
parkolóban találkozunk."
Kiemeltem Eriket az ülésből, és megcéloztam a kijáratot. Az öreg szétvetett
lábakkal, várakozóan ült pontosan a kijárathoz vezető út mentén.
"Istenem, hadd jussak ki innen, mielőtt megszólítaná Eriket, vagy engem!"
Siettem az ajtó felé. Hamar kiderült azonban, hogy sem Isten, sem pedig Erik
nem így gondolta.
Mikor a férfi közelébe kerültem, oldalt fordultam, hogy kikerüljem a
valószínűleg rossz lehelletét. Ugyanabban a pillanatban Erik, szemét legjobb
barátjára függesztve, hátrahajolt és karjait a tipikus "Vegyél fel!"
kisgyermeki tartásba lendítette.
Míg azon igyekeztem, hogy ne ejtsem el gyermekemet és megtartsam
egyensúlyomat, egy pillanatra szemtől szembe találtam magam az öregemberrel.
Erik kitartóan emelte karjait felé. A csavargó kérdőn és esengőn tekintett
rám. "Megengedi, hogy karjaimba vegyem a gyermekét?" Válaszolni sem volt
időm, Erik már a férfi karjaiban volt.
Egyszerre kiteljesedett az idős ember és a kisgyermek szeretete. Erik a
teljes bizalom, a szeretet és az odaadás gesztusával hajtotta a férfi
rongyos vállára kis fejecskéjét. Amaz lehunyta szemét, és láttam pillái
alatt az előbukkanó könnyeket. Munkában megvénült, koszos kezeivel átölelte
fiam testét, és megsimogatta hátát.
Talán még soha nem mélyült el ilyen rövid idő alatt ilyen mértékben két
ember között a szeretet. Az öreg így tartotta egy pillanatig karjában a
gyermeket. Aztán kinyitotta a szemét, és rám nézett. Tiszta, parancsoló
hangon szólalt meg: "Most vegye újból át a gyermeket!"
Alig fért ki belőlem a "persze", mintha gombócot nyeltem volna. Kelletlenül
adta vissza magától Eriket, vágyakozva, mintha fájdalmat okozna ezzel
magának. Átvettem a gyermeket. Mégegyszer megszólított a férfi: "Isten áldja
meg önt, asszonyom! Karácsonyi ajándékot kaptam öntől."
Nem fért ki más a torkomon, csak egy "köszönöm". Erikkel a karomban mentem
az autóhoz. Férjem csodálkozott, hogy miért sírok, szorítom magamhoz Eriket,
és miért motyogok: "Istenem, Istenem! Bocsáss meg nekem!"
Öt év telt el az esemény óta, de egyetlen kis részletet sem felejtettem el
belőle. Még mindig hatása alatt vagyok. Az Evangélium üzenetét világította
meg számomra. Az irgalmas szamaritánus üzenete volt, és én voltam a pap, aki
továbbment.
Jézus a leprást meggyógyította, a vaknak visszaadta szeme világát - én
voltam a vak.
Isten tette fel a kérdést: "Kész vagy fiadat egy pillanatra átadni?" -
miközben Ő örökre átadta nekünk Fiát.
Pontosan tudtam, mit jelent a misszió, és csődöt mondtam, mert kényelmetlen
volt. "Kész vagy megalázkodni olyan helyen is, ahol nem ismernek, hogy
valakit boldoggá tégy?"
Krisztus szeretete volt az, amely egy kisgyermek ártatlanságában nyilvánult
meg, aki nem ítélt; a gyermek az emberszívet látta, az anya csak a mocskos
ruhát.
Cselekedetek nélküli hit volt. Egy keresztény, aki vak, és egy gyermek, aki
látott.
El kellett ott némulnom, hogy tanuljak, és azután halljam, hogy egy idős
ember ellentmondásos élete ellenére Isten áldását adja rám. Kisfiam szívében
ismerte azt, amit én csak eszemmel tudtam: "Uram, mikor láttuk, hogy éheztél
volna?"
Amit eggyel a legkisebbek közül megtesztek, azt velem teszitek meg.
Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, és azt a pillanatot mégegyszer
átélhetném, vajon mit tennék?
Talán csak egyszerűen mellé ülnék, meghallgatnám, gyermekemet karjaiba
tenném, tartsa addig, ameddig ő szeretné.
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Interjú Istennel
  2009-12-29 22:57:55, kedd
 
  Interjú Istennel...
- Tehát interjút szeretnél tőlem? - Ha van rá időd...- mondtam. Isten mosolygott. - Az én idom örökkévalóság. Milyen kérdések vannak a tarsolyodban? - Mi az, ami legjobban meglep az emberiséggel kapcsolatban? Isten így felelt: - Az, hogy beleunnak a gyerekkorba. Siettetik, hogy felnőjenek, és aztán újra gyerekek szeretnének lenni. Az, hogy elvesztegetik az egészségüket a pénzkereset érdekében, és aztán az összes pénzüket az egészségük helyreállítására költik. Az, hogy miközben aggódva gondolnak a jövőre, elfelejtik a jelent, s így sem a jelenben, sem a jövőben nem élnek. Az, hogy úgy élnek, mintha sohasem halnának meg, és úgy halnak mintha sohasem éltek volna. Isten megfogta a kezemet, s egy ideig csendben maradtunk. Aztán így kérdeztem: - Te, mint szülő, mit tartasz fontosnak: mit kell a gyerekeidnek életük során megtanulniuk? Isten mosolyogva válaszolt: - Tanulják meg azt, hogy nem kényszeríthetik ki senkinek a szeretetét. Amit megtehetnek, az az, hogy engedik magukat szeretni. Tanulják meg azt, hogy ne méregessék magukat folyton másokhoz. Azt is tanulják meg, hogy a gazdag ember nem az, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van igénye. Azt is tanulják meg, hogy pillanatok alatt mély sebeket ejthetünk szeretteinken, de sok évig tart begyógyítani őket. Tanuljanak meg elnézőnek, türelmesnek lenni. Tanulják meg, hogy vannak, akik igazán szeretik őket, csak egyszerűen nem tudják kifejezni, vagy kimutatni érzelmeiket. Tanulják meg, hogy nem mindig elég, ha mások megbocsátanak nekik. Saját > > maguknak is meg kell bocsátaniuk.
 
 
0 komment , kategória:  Interjú Istennel  
Feléltük a jövőt ?
  2009-12-29 22:18:54, kedd
 
  Link  
 
0 komment , kategória:  Feléltük a jövőt  
Bölcsesség
  2009-12-29 22:08:34, kedd
 
  Amit magunknak csinálunk, az velünk hal meg.
Amit másokért, és a világért teszünk, megmarad
és hallhatatlan.

( Albert Pike )

Aki csupán önmagának él, nem ismeri az élet értelmét, örömét, és célját.
Csak az ismeri igazán az életet, aki Istennek, és másoknak él.

C. H. Spurgeon
 
 
0 komment , kategória:  Bölcsesség  
Tanulságos történet
  2009-12-28 22:15:49, hétfő
 
  Tanulságos történet

Lesütött szemmel és lehajtott fejjel jött velem szembe, s szólt az az ember.
Teste rongyos ruhákba bújt, s szemében a fény rég kihunyt.
,,Éhezem, asszonyom, ennék!"- igy szólt, s mondhatom nagyon udvarias volt.
,,Csak jegyeim vannak, pénz nincsen nálam, de élelmet vehetünk"- feleltem lágyan.
A hajléktalannal elindultunk csendben, s ő mondta: ,,Ha lesz pénzem, megadom menten."
Szeméből sütött a reménytelenség. ,,Nem számít -mondtam- nem kell a fizetség." Ahogy végigjártuk az üzlet polcait, gyermekként választott, s kért még valamit. Boldogan biztattam, vegyen csak bátran, mert életemben sok rosszat csináltam. Elment az úton, sosem feledem, mert olyat adott, ami nem volt nekem. Esélyt, hogy adjam, mit adhatok, szeretetet, kinek nem jutott, élelmet, kinek más nem adott,

s, hogy jó lehessek, ahogy tudok.

Köszönöm, ó rongyos idegen, az étel közt megtaláltam a szivem, hogy lehettem én, kinek több jutott, ki a kopogásra ajtót nyitott.

Lásd, nem vagyok angyal, bár szerettem volna, lényem sok emberhez volt már goromba. És ez az idegen férfi, ki nem állt félre, eloldta az angyalt, hogy szálljon végre!
 
 
0 komment , kategória:  Tanulságos történet  
Túllépte a hatvanat
  2009-12-28 21:24:06, hétfő
 
  Megállítja a rendőr az autóst:
- Túllépte a hatvanat, ezért megbüntetem!
- Mi a fene, már az életkoráért is megbüntetik az embert?
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyerek borotvával
  2009-12-28 11:23:25, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gyerek borotvával  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 95 
2009.11 2009. December 2010.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 95 db bejegyzés
e év: 110 db bejegyzés
Összes: 1825 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 499
  • e Hét: 499
  • e Hónap: 8838
  • e Év: 123078
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.