Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Eldőlt a szívemben, hogy követem Őt. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust. Nincs vissza út, nincs vissza út. Ha ninc...
Az abortusz gyilkos fegyver,
melyet népünk rejteget,
megöli még csírájában,
a megfogant gyermeket!
Hangtalanul vádol minket,
a sok embrió halott,
mivel elvetélés miatt,
élni: esélyt sem kapott.
Titokban a magzatölés,
büntetlen kap zöld utat,
és ez által szomorítjuk,
minket szerető Urat!
Ezért van a nemzetfogyás,
népünk: egyre kevesebb.
E szomorú helyzet ellen,
harcunk, mért nem hevesebb?
Ha valaki feljegyezné,
abortuszok számsorát,
kiderülne, hogy hány anya,
ölte meg, kis magzatát!
Isten a Szent, igazságos,
e bűnt, meddig tűri még?
Ám ha egy nap, ítélni fog,
gyilkosokra vár a vég!
Borzalmas lesz az ítélet!
Attól szív is megremeg,
öröktűz tavába hull az,
ki magzatát ölte meg!
Atyánk, embertestet öltve,
Szent Fiában jött a földre.
Ne csak lássa, át is élje,
itt a földön, mi megy végbe!
Kevés ember, ki rá figyel,
legtöbb, önmagára ügyel.
Jézus szomorúan látta,
miként terjed a bűn átka.
Tőle, hogy ne keljen félnünk,
Maga lett átokká, értünk!
Tudta: vészbe vezet utunk,
értünk halt meg, áldott Urunk!
Ó nem párnán, kínkereszten,
árva lelkünk el ne vesszen.
Bűnösöket így szeretni,
rajta kívül, nem tud senki.
Lelke által hová betért,
hozta a menny szeretetét.
Önzés, gonosz becsvágy helyett,
cserébe ad szeretetet.
Az nem önön javát nézi,
lélekmentés dolgát végzi!
Mert még ma is, drága lelkek,
a kárhozat felé mennek!
Pedig Atyánk hű szívének
nagyon drága, minden lélek!
Értünk történt az áldozat,
ne legyen részünk kárhozat.
hanem Nála öröm, béke,
melynek soha nem lesz vége.
Krisztus megjelenése: Jelenések. 19, 11-14.
Kedves hallgatóim: a mai alkalommal a Jelenések könyvéből olvasom Urunk igéjét, a 19-ik fejezet 11-14-ig terjedő verseket. János Apostol szavait. ,,És láttam, hogy az ég megnyílt, íme, volt egy fehér ló, és aki azon ült, hívatott hívnek és igaznak és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok voltak, mint a tűzláng és az ő fején sok korona volt, az ő neve fel volt írva, amit senki nem tudott, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve" János Apostolnak nem lehetett könnyű leírni mind azt, amit elragadtatása idején látott. Hiszen a mennyei dicsőséges események, a földön élő emberek számára, felfoghatatlanok. Ezért János Apostol, úgy igyekezett leírni Isten gyermekei számára mind azt, amit elragadtatása idején látott, hogy azokat legalább valamennyire megláthassák, megérthessék. A felolvasott versek alapján, János egy csodálatosan szép jelenséget lát, a mennyben.
Magát az élő Úr Jézus Krisztust látja, fehér lovon ülve, vérrel hintett ruhában, fején sok koronával. A látomásban, János Őt, Isten igéjének nevezi. És Jézus, valóban az is! Ő a testet öltött Ige! ,,Aki lakozott miközöttünk, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét" Az Úr Jézus jelenlétéről, csodálatos dolgokat olvashatunk. A Biblia első lapjától az utolsóig. Az Ó szövetségben úgy szerepel, mint ,,Vagyok" vagy mint az Úr angyala. Az Újszövetségben pedig már úgy jelenik meg előttünk, mint egy hozzánk hasonló ember, a bűnt kivéve. Ismert előttünk fogantatása, születése, munkálkodása, végül a Golgotán áldozatos kereszthalála, majd harmadnapon, dicsőséges feltámadása a halálból! Negyven nap múltán pedig, mennybemenetele. János Apostolnak megadatott, az a kegyelem és drága lehetőség, hogy Megváltó Urunkat, mennybemenetele után, elsőként láthatta meg a mennyben. Ott azonban már sokkal fényesebb formában, mint itt a földön, a megdicsőülés hegyén. Ott csak Mózes és Illés volt mellette. De ebben a mennyei jelenésben már, fehér gyolcsruhás angyalsereg áll mögötte, fehér lovakon. Elgondolhatjuk, hogy ez a mennyei látomás, milyen káprázatos lehetett. Vajon mit jelenthet ez a látomás számunkra, akik már a 21-ik század 10-ik évében rójuk földi vándorutunkat? Bizonyára drága biztató ígéret ez, arra nézve, hogy eljön az a csodálatos idő, a mi számunkra is, amikor majd mi is, nem csak látói, hanem résztvevői is leszünk ennek a csodálatosan szép, mennyei jelenésnek. Mennyei Atyánk kegyelméből és jóvoltából.
De most még, ez a káprázatos esemény, messze előttünk van, akik már szívünkbe fogadtuk Jézus Krisztust, mint Megváltónkat! Aki - ígérete alapján - velünk van a világ végezetéig! Jelenleg azonban csak hit által fogható fel, az a csodálatos egység, melyet főpapi imájában olvashatunk: ,,Mi őbenne, Ő mibennünk" A Vele való egység pedig arra kötelez minket, hogy csak oda mehetünk, ahova Ő is szívesen jön velünk. Sajnos, mi gyakran megfeledkezünk arról, hogy királyi gyermekek vagyunk! Világi kifejezéssel, főhercegek, a királyok Királyának testvérei! Ha meglátszana rajtunk ez a királyi gyermekség, akkor a világ fiai, sokkal jobban vonzódnának az istengyermeki boldog élet után? De ma már annyira nem kívánatos sok keresztyén számára az istengyermeki élet, hogy ezerszámra térnek át a keresztyénvallásról, pogány vallásokra! Nem tudjuk, mért van ez. Lehet, hogy sokan már belefáradtak, az Úr Jézus visszatérésének várásába. Lehet, hogy sokakat meg a szemkápráztató fényes külsőségek vonzanak, a pogány vallásokba. Nem elégíti ki őket, az ének, imádság és igehirdetés. Nekik nem elég, az egyszerű hívő emberek lelki közössége. Ők ennél szebb és látványosabb közösségre vágynak. Nem elégednek meg azzal, a mi Isten gyermekeit jellemzi, ezen a földön. Az Ige tanítása szerint: ,,Most még tükör által homályosan látunk" Számunkra az igazi látás ideje még nem jött el. Csak feltámadásunk után fog kiteljesedni, kitárulni, szemeink előtt, az a csodálatos és káprázatos világ, melyet úgy ír le a Biblia: ,,Szem nem látott, fül nem hallott és ember szíve meg sem sejtett, amiket Isten készített az Őt szeretőknek" Ezért boldogok mind azok, akik türelmesen várják azt a napot és órát, melyben Megváltó Urunk megjelenik dicsőségben! Angyalsereg élén, fényes felhőn, mint királyok Királya és uraknak ura! Akkor pedig, nem csak látni fogjuk Urunkat, hanem boldog résztvevői is leszünk, annak a soha el nem múló dicsőségnek, mely az új földön vár, Isten megváltott népére.
8. Ámen.
Király a kereszten,
pőrén, ruhátlanul,
tövis koronától,
fejéből vére hull.
Itt a királyotok,
harsogja a világ,
s egy pribék lándzsával,
halott testébe vág.
A kereszt nem volt egy
bársony királyitrón?
Jézus függött azon,
vérző testtel fakón.
Azokért is szenvedt,
kik keresztre verték,
szánta őket mivel,
Őt fel nem ismerték.
A mi nagy Királyunk
Jézus, nem akárki.
Egykor majd minden szem,
megfogja Őt látni!
És ki nem bánja meg,
hogy ellene vétett,
számára kegyetlen
lesz majd, az ítélet.
Megváltó Urunkra,
földinél szebb trón vár,
örökké trónol majd,
dicsőséges trónján!
Követőit mennyben,
oly örökség várja,
melyért nem lesz elég
sohasem, a hála.
Újra karácsony van
az egész világon,
egyik felén, télen,
másik felén, nyáron.
Jézus üdvöt hozott
földön, minden népnek,
fehérnek, színesnek,
gazdagnak, szegénynek.
Bűnök sötét leple
borult, minden népre,
Jézus megszánt minket,
fényt hozott az éjbe!
Bűnükre hulló fény,
sokaknak nem tetszett,
mert azt takargatni
kellett, a fény mellett.
Boldog, ki örömöt,
igazságot szeret,
útjára fény ragyog,
mint égi szeretet.
Mind ez: csodás módon,
Jézusban egyesül,
ki Őt befogadja,
az üdvben részesül.
Ma újra karácsonyt,
ünnepel a világ,
ám Megváltó nélkül,
elhervad, mint virág.
Míg e múló testben
élünk, vándorolunk,
csak Jézusban lehet,
boldog karácsonyunk.
Ballagok utamon, mint idős emberek,
elmaradnak sorra, év-kilométerek.
A negyedik évnél, van egy fakult képem,
fényképész bácsira, mosolyogva néztem.
Tízedik évemben, pásztorfiú voltam,
juhnyájat a mezőn, bottal pásztoroltam.
Huszonegyedikben, katonaruhában,
kis hazámat védtem, idegen országban.
Huszonharmadikban, diakónus lettem,
életemet, Jézus Szent kezébe tettem!
Harmincötödikben, - az idő, hogy szárnyal?
Házasságra léptem, egy hívő leánnyal.
Negyvenedikben már, két lány gyermekünk volt,
ők tették derűssé, a családi otthont.
Hatvan évem múltán, nyugdíjba vonultam,
érte hát adni, Isten elé hulltam.
Ma már mögöttem van, hosszú kilencven év,
áldom jó Atyámat, hosszú életemér.
Kilencven egyedik, borult lesz? Homályos?
Feltűnik nemsoká, a mennyei város!
Hosszú életemre, ha ma visszanézek,
Ajkamról Atyámhoz száll a hálaének.
Ő mérte ki bölcsen, minden életévem,
sok ajándékáért, Szent nevét dicsérem.
Év-kilométerek, lassan véget érnek,
s Nála, felhangzik majd, a szebb hálaének.
xMagazin
Offline
