Regisztráció  Belépés
lambert.blog.xfree.hu
Bár úgy tűnik ma, mintha csak a hamisak, a gazok és gonoszok számára gyümölcsözne az élet; ne irigyeld őket! Összeomlik alattuk a csalásra épült világ. A jövend... Magyar Anya
2006.07.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 179 
Zajzoni Rab I.: Költői tanács
  2009-12-30 01:40:13, szerda
 
  Zajzoni Rab István: Költői tanács

Magyar, csak nyugatra ne pillants,
Csak nyugattól ne várd jövőd;
A föld egy alma s férges része
Nyugat. Oh hagyd e temetőt!
Nincs becsület ott többé, nincsen
Hő szeretet, nincs tiszta vér,
A szerelem legolcsóbb áru,
Sok pénz istennél többet ér.
Mely tudományt nyugat teremtett,
Erkölcstelenség magva csak;
Krisztus hitéből szív- és lélek-
Ölő eszközt faragtanak.
Oh tekints kelet pálmáira,
Oh nézd a Kaukáz bérceit,
Nem görbült ott talpnyalásban
A test s mily erős bérc a hit!
Ott sürögnek a harci ménen
Barnult vitézek szabadon,
És mindenik hű testvér hozzánk,
A nyelv, a jellem oly rokon!
S te, kinek szent kötelessége,
Kapcsot teremteni arra át,
Nyugattól vársz jobb jövőt, magyar,
S elámítod szegény hazád.
Melyen a perzsák, a hellének
És Róma hada megtörött,
Keltsd hamvából a szövetséget,
Mit önakarat eltörölt.
Hadd húzódjék vasfal az ezüst
Kárpáttól az arany hegyig,
Hadd legyen már a szittyák faja
Dönthetlen örök ideig.
Csak hogyha ezt a célt elérted,
Lesz itt boldog jövőd, magyar;
És lelkes nemzet mit nem ér el,
Ha egyet és együtt akar?
Mint Krisztus tanítványi, a szent
Célért föláldozzák magok,
És az igét, mit hirdetnek,
Most követik száz milljomok:
Úgy áldozzák hű magyar ifjak
E szent célnak az életet,
S az új ige meghódítandja
Mind-mind a testvér népeket.
Aztán ronthat ránk egész világ,
Aztán törhet ránk vad mongol;
A vasfalakat meg nem dönti
Sem tüzes mennykő, sem pokol!



Kedves Barátaim, Látogatóim!

Sorsfordító, boldog Új Évet kívánok mindenkinek erőben, egészségben, örömökben.

Adjon Isten füvet, fát,
Teli pincét, kamarát.
Sok örömet minden házba,
Boldogságot hazánkba!
Adjon az Isten
Szebb jövőt!

Legközelebb január 6-án jelentkezem blog bejegyzéssel. Isten áldása kísérjen mindenkit,
vigyázzanak magukra és egymásra.




 
 
1 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Kívánok Neked elegendőt
  2009-12-30 01:32:40, szerda
 
  Kívánok Neked elegendőt

Kívánok Neked elegendő szeretetet a Szívedbe és elegendő közösséget Lelkeddel.
Kívánok Neked elég fényt, hogy megvilágosítsa leckéidet,
és elég sötétséget, hogy elvezessen bölcsességedhez.
Kívánok Neked elegendő adást, hogy megnyissa szívedet,
és elegendő ajándékot, hogy hazavezessen Téged.

Kívánok Neked elegendő vagyont, hogy gazdagítsa bankszámládat,
és elegendő szolgálatot, hogy gazdagítsa életedet.
Kívánok Neked elég tevékenységet, hogy élesítse elmédet és erősítse testedet,
és elegendő pihenést, hogy békét hozzon Neked.

Kívánok Neked elegendő napfényt, hogy melengesse arcodat és megtisztítsa szívedet.
Kívánok Neked elég szellőt, hogy felemelje hajad és álmaid.

Kívánok Neked elegendő barátságot, hogy emlékeztessen rá, nem vagy egyedül,
és elegendő magányt, hogy emlékeztessen középpontodra.

Kívánok Neked elég esőt, hogy táplálja kertedet, és megtisztítsa lelkedet.
Kívánok Neked elegendő vihart, hogy elsöpörje a régit és helyet készítsen az újnak.
Kívánok Neked elegendő ködöt, hogy elhozzon Téged az Itt és Mostba,
és emlékeztessen Téged saját varázslatos voltodra.

Kívánok Neked elegendő sarat, hogy táplálja növényeidet,
és, hogy biztosan tartsa a földön talpadat.
Kívánok Neked elegendő felhőt az égen, hogy arra buzdítsanak, láss mögéjük!

Kívánok Neked elég madarat, hogy röptük gyönyörködtesse szemedet,
és elegendő madárdalt, hogy szerenád legyen fülednek.
Kívánok Neked elég puszit és ölelést, gyermekeket és állatokat,
hogy elhozzák Neked a mindennapok örömét.

Kívánok Neked elegendő földet, hogy biztosan tartsa fáid és szándékaid gyökereit.
Kívánok Neked elegendő csillagfényt, hogy táplálja képzeleted,
és elegendő holdfényt, hogy simogassa Lelked.

Kívánok Neked mindenből elegendőt.

Jen Willis lelkésznő
2009. Szilvesztere




 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/PRÓZA  
Lengyel K.:Köszöntő 2010
  2009-12-30 01:28:16, szerda
 
  KÖSZÖNTŐ 2010

Áldás kísérjen új éved jőve,
mindünknek élhetőn, s örömére!
Leljen szállást Fehér Fény lelkedben,
nyithass körötted alvó szemeket.

Testvéreink mikor járják táncuk,
ropják majd mind jégen és parázson,
fagyos erő tavaszra megtörik,
ország-rianás lesz a mennyben is.

Nézd a tájat, lásd a jégvirágot,
jó magyaroknak szíve világol.
Minden égi szó minket látogat,
idegen kéz akárhogy sanyargat.

Amikor láncon lesz minden zsarnok,
aki vethetne ránk tolvaj sarcot,
mind egyek leszünk harang szavára,
mondunk áldást újra Koronánkra.

Ne hidd magyar, hogy ez így nem lehet!
Mögötted nyomor és rút fellegek.
Előtted a régi út, mit meglelsz,
őseid vigyázzák minden neszed.

Higgy hát végre erődben, magadban!
Halld meg szíved szavát magyar!
Kit az ég is szabadnak teremtett,
jövődről tenni csak neked lehet.


Ferencváros, 2009. december 28.
Lengyel Károly







 
 
0 komment , kategória:  IRODALOM/VERSEK  
Kalász I.:Az átmeneti korból
  2009-12-30 01:21:49, szerda
 
  Kalász István:Az átmeneti korból

Ügyvéd: P.Z. úr segélyen élt. Immár több mint egy éve, és ezért háááát
(itt megakadt a védő hangja) hááát nem voltak barátai, szociális
kapcsolatai sem voltak. Jó-jó, ismert egy csomó embert, de azok csak
futó ismeretségek voltak, parki ismeretségek, afféle namivanveled? Nem
volt senkije, kvázi mert: feleség el, gyerek el. Vagyis egyedül élt.
Külső kerületben, Török utcában. Ez külváros, lakótelep, panel házak,
bandák, munkanélküliek. És kikapcsolták nála az áramot, sötét volt a
lakásban, és a sötétség megterhelő, a lélek szenved a sötétségtől.
Ideig-óráig volt kapcsolata egy nővel, az a nő szenvedélybeteg
csoportot vezetett egy segély alapítványnál. Belváros, pince,
önsegélyező szervezet, csoportterápia, alkoholisták, szexfüggők, éhes
drogosok. Igen, a nő ott vezetett hetente kétszer beszélgetős
csoportot, ide járt a tanár úr. Itt ismerkedtek össze, és a nő azt
mesélte, hogy egyszer éjjel telefonált neki a férfi, és azt mondta,
nem bírja tovább, inni fog (vodkát-pálinkát), ha nem jön el hozzá
azonnal, és erre a nő, pedig az ilyesmi tilos, mégis kocsiba ült,
kiment hozzá. A lakására, de persze ez a kapcsolat inkább ártott neki,
mint használt.

Nő(1): Ült a sötétben, kérem, apatikusan. Kérdésre nem válaszolt. Nem
volt részeg, akkor még nem fogyasztott alkoholt, megállta, hogy ne
igyon, emlékszem, megnyugtattam, simogattam, vigasztaltam, és másnap
délben mentem vissza hozzá, akkor már jobban volt, írásokat mutatott.
Elmesélte, hogy tanár volt, és maga írt önmagának dolgozatokat, ilyet
még nem hallottam, érdekesnek találtam, hogy valaki önmagának írjon
dolgozatot, majd kijavítsa azokat, szigorúan osztályozza is. Ez
reflektáló, ez jó, ebben van erő, igen, szerette a történelmet, a
hősöket. Akik nincsenek ma, mondta, pedig kellenének!

- És ekkor az öreg bíró maga elé vette a gyűrött papírt, melyen ez állt.

Kézírás:

"Mi is a történelem? Erkölcstelenségek, hősiességek sorozata,
szerintem. Ilyet tanár nem mondhat, ezt mondta az igazgató. Miért nem?
De azt igen, hogy az emberiség története maga a történelem? DE én NEM
EZT mondtam. Mondhattam volna, hogy a történelem összefügg az idővel,
de nem ezt mondtam. Az ilyen tanárnak nincs helye iskolában,
tantestületben, hörögtek nekem a tanárok."

- A bíró fáradtan intett, és a kerületi kapitányság munkatársa lépett
elő, megköszörülte torkát, és beszélni kezdett.

Nyomozó: Beszéltem a kollégáival az iskolából, mondták, konok tanár
volt, az örök morgolódó, és apróságokon bebarmult. Veszekedett,
bomlasztott, így mondták a többiek, igen, elveszítette az önuralmát,
és micsodát veszített el még? A családját is, igen, tulajdonképpen
mindenét, az egész életét. -

Ezen a ponton elhallgatott a fiatal nyomozó, és P.Z., a vádlott, aki
addig nem szólalt meg, felállt, beszélni kezdett a vádlottak padján.

P.Z.: Volt családom! Tanár voltam! Szerettem tanítani! Történelmet.
Spartacust, igen, Luthert, a hősöket, akik egyedül voltak, és
nekimentek a világnak, igen, tanár voltam, és nem szerettem a
közösséget, a közösség reguláz, bíró úr! A közösség megfoszt, de azért
lettem tanár, mert a tanár egyedül áll a tömeg előtt, és meggyőzi azt
a jobb világról. A tanítás=menni a bizonytalanba, a fáradt unalomba,
butaságba, a tanterem csatatér ... Hogy szorítkozzam a tényekre? De
nekem ezek a tények, jó legyen hát! Átszervezés jött, a K. gimnázium
bezárt, engem átraktak egy új iskolába! Ott kőműveseket,
szőnyegszövőket képeztünk, a közeli iparvárosból nagydarab diákok
özönlöttek az épületbe, egész nap visszhangzott az üvöltés a folyosón,
adj már 1 cigit, volt WC-zsarolás, alattomos ütés, a "senkisemlátta,
nekimentem az ajtónaktanár úr", volt drog is, pillangókés, tanárúúúr,
adja már meg azt a kettest, jaaa, nem adod,?, a parasztarákostakarodj
anyádba, és persze dühös lettem, visszafordultam, mit mondtál, te
takony, de jött szembe röhögés. Mondtam az igazgatónak a fegyelmi
tárgyaláson, hogy én itt minden nap csak vesztettem, nem bírom, és nem
tanítok olyanoknak olyat, ami nekem szentség. A történelem, a hős
pedig az. Így buktam el. Nem tudtam alkalmazkodni. -

A bíró figyelmesen hallgatta a férfit, majd leintette, és szólították
az iskola dolgozóját, és a férfi hajlongva jött, hajlongva beszélt.

Portás: Reggel bejött az iskolába, veszekedett, hogy a kollégámmal
miért árulunk DVD-ket a diákoknak? Igaz, árultunk, keveset fizetnek
egy portásnak, de nem pornót, vígjátékot adtunk, akciófilmet, horrort
néha, a gyerekek szeretik a filmeket, kell nekik, ha fűrészelik a
lábat az alagsorban, az nem komoly, a filmekben néha gyereket mentenek
gyilkos elől, bármilyen is lehet ma a hős, jó-rossz, a gyerekek
vágynak a példaképre! Emlékszem, P.Z. egy diákkal úgy üvöltött a
lépcsőházban, a fiú nem köszönt neki, pedig hát köszönt, nekem mindig
köszönnek a gyerekek, és a tanár úr meglökte (megütötte durván?) azt a
diákot, a gyerek meg falnak zuhant? Nem tudom, senki sem látta. De a
fal véres volt. Az igazgató úrral összeveszett, pedig az igazgató úr
rendben van, nem bánt senkit, keveset jár az iskolába, a felesége
beteg, izombénulás, P.Z. persze ivott is, érezték a leheletén a diákok
is az alkoholt, a rágógumi nem segít, de ezt a pedagógus nem tudja. -

És ekkor a kövérkés, fiatal ügyvéd élete első olasz öltönyében
felugrott, ingerülten szót kért megint, majd hangosan felolvasott P.Z.
lakásában talált irományaiból:

Kézírás: "Mi a történelem? Hannibál? Akhilleusz? Héraklész? Nagy
Károly? Mi tehát a történelem? Nem tudni. Historia est magistra vitae,
ezt a szállóigét ismételgetni kell, az élet és a történelem kapcsolata
fontos, meg azt is mondtam, hogy a történelemírás nem képes leképezni
hitelesen a történelmet, sok a hamis forrás, hazudtak a múltban is.
Igen, erről gondolkodtam az üres lakásában, tényleg, idővel eladtam a
bútorokat a közeli piacon, és javítottam saját dolgozataimat. Hősökről
írtam, Arminiusról, Fra Diavolóról, és arról, ha baj van a világban,
hősökre van szükség. Hiszen a gondoktól függ a hős személye, és
gondból van ezen a világon elég. Valaki azt mondta nekem, hogy végtére
ugyanazt írja az ember. Hogy mit? A konstantini fordulatot? Azt is." -

A fiatal ügyvéd elhallgatott, lassan körülnézett, a teremben nevettek
az emberek, zavart elme ír ilyeneket. Az éhség, a nélkülözés
megzavarta védencét, hangokat is hallott, fűzte hozzá az ügyvéd, de a
bíró leintette, és ekkor a barátnő=nő1 barátnőjét szólították a
folyosóról.

Nő(2): Valami lakótelepen élt a tanár úr. Kint a bánatban. (Itt
nevetett.) Fia volt, és P.Z. azt mondta, a fia fontos neki, + a
felesége is, de annyira nem, hogy könyörögjön, mert azt is mondta, a
szeretet imádkozhat, de soha ne könyörögjön. A barátnőm ideig a
szeretője volt. Igen, a barátnőm fiatalabb volt nála, de a barátnőm
nem akar gyereket, nem akar családot, a barátnőm tanulni akar, mindene
a tudomány. A lélek! Barátnőm fegyelmezett lány, jó családból
származik, apja igazgató, anyja ügyvéd, a barátnőmnek szép lakása van,
szülei autót vettek neki, barátnőm nem iszik, nem drogozik. Abba a
függő klubba azért járt le, mert kellett a diplomájához a praktikum,
de aztán bevallotta, a klubban vonzódni kezdett a koszos, elvadult
lelkekhez. A barátnőm így nevezte őket. Koszos lelkek! És jött a tanár
úr, telebeszélte a fejét arról, hogy a lélek elvesztése a legrosszabb,
ami történhet velünk. Barátnőm hitt neki, elveszítette a józan
ítélőképességét. Szomorú történet ez, nem volt ez közöttük szerelem,
hanem kellesz nekem, gyenge vagyok, és ha segítek rajtad, jól érzem
magam. Igazi urbánus viszony.-

És a barátnő=nő2 lehajtotta fejét, majd mosolygott.

P.Z. mozdulatlanul hallgatta a tanút, nézte a falat, a címert, benne a
kettős keresztet. Szívesen szólt volna volna arról, hogy: " Talán
ezért nem kellene olyan dolgokkal foglalkoznunk, mint pl. Jézus pere,
vagy a konstantini fordulat. Hogy minden másképpen lett, mint azt
akartuk. Igen, minden másképpen lett nálam is." - De P.Z. nem szólt.
Csak nézte a falat, a címert. És ekkor az ügyész (46 éves, két gyerek
apja, elvált) felállt, és azt mondta, mégis hallana P.Z. volt
barátnőjétől=nő1-től ezt+azt. Hogy is volt a hősökről például? Jöjjön
ki megint előre, és a barátnő ismét előlépett, beszélni kezdett.

Nő(1): Nem csoda, hogy labilis volt. Aki éhes, labilis. Ő meg éhes
volt, dühös, depresszív. Agresszív és csupa szív is, persze. Azt
mondta jó, ha vele vagyok, ha ott alszom nála, jó, ha érzi a hajam
illatát... És hogy miket írt a dolgozatokban? A hős jelleme is fontos,
mondta mindig, nemcsak tettei. A teljesítménye, ahogyan bebeszélik
nekünk. És magyarázta, hogy bizalmatlanok az emberek a hősökkel
szemben. Mért? Mert a szót ellopták, az értelmét elvették, hogy pl.
lett a munka hőse. Tudom, zavaros ez így, és a legszörnyűbb, hogy én,
mint pszichológus, nem vettem észre, hogy a vádlott beletartott a
feladásba. -

Ezen a ponton a tanú=nő1 sírni kezdett, az ügyész megnyalta érdes
nyelvével az ajkát, majd délre járván, mindenki éhes lévén, az öreg
bíró 1,5 órás ebédszünetet rendelt el. Mindenki megkönnyebbülve áradt
ki a teremből, P.Z.-t pedig visszakísérték a cellába.

A vádlott ügyvédje a közeli büfében ebédelt, és ott az asztal fölé
hajolva átfutotta az alább következő aktát.

Jegyzőkönyvszerű: A P.Z lakása: XX. kerület, T.F. Utca 45., 9 emeletes
panelépület, a lakás a földszinten található, az egyik szobaablak
betört, a lift után jobbra kell menni, a folyosói üvegajtó mindig
zárva, a folyosón két lakás található, a 4-es szám alatti P.Z.
tulajdonában lévő ingatlan. A lakást jelzálog terheli, banki kivonat
mellékelve. A lakásban nincs áram, ez nehezíti a helyszíni
vizsgálódást. A lakás területe 52.4 nm, konyha, fürdőszoba, a
nagyszoba és két félszoba. A konyhában csak a gáztűzhely és 1 db.
hokedli található. A konyhabútort teljesen kitépték, és a nagyszobát
kivéve a lakás bútorozatlan. A mennyezeten szennyeződés. A
szőnyegpadló elázott, büdös. A nagyszobában heverő, asztal, 2 db.
szék. A ruhás szekrényben ruhák, szerszámok, könyvek, konyhai edények.
Az egyik kisszobában összetört bútorok darabjai. A padlón papírlapok
hevernek szerteszét, a fotón látható a lakás állapota. A
fürdőszobában, a mosogató alatt műanyag vödörben volt sörétes puskához
való lőszer, db. 2 rugós kés. Kép (JPEG formátumban) mellékelve. És az
egész lakásnak végtelenül szegény szaga van. - De ezt az utolsó
mondatot nem írták bele a rendőrök a jegyzőkönyvbe.

A szünet után új tanút szólítottak.

Tanú(1): Igen-igen, P.Z. haragudott a világra, éjjel nem aludt, láttam
a lakásomból, égett nála a villany, járkált fel-alá a szobában. A
lány=nő(1), a barátnője hozott neki néha hamburgert a benzinkúttól, de
attól hányt, zsíros volt az étel, a lány italt vásárolt neki a sarki
NONSTOP boltban, ha P.Z. könyörgött a lánynak. A telepen sok a
munkanélküli, az emberek ülnek a padokon, beszélgetnek, viccelődnek,
isznak, heccelik egymást, az idő végtelen a külvárosban. Este nem
szabad kimenni a házból, van itt egy banda, megtámadják az embert, a
hajléktalanokat verik össze, hogy húzzanak el már a telepről, tessék?
Nem, a felesége nem jött a telepre, a fia felbukkant néha vasárnap,
hozott bort, ezt aztán P.Z. megosztotta a parkban a többiekkel. Ja,
felolvasott nekünk, beszélt is, de zavaros dolgokat. Emlékszem, arról
mesélt, hogy nem tanította a római történelmet a diákoknak, mert a
rómaiak készítették az első horror(film)t, amikor az amfiteátrumban
egymást mészároltatták a hős gladiátorokkal. Ma mindenki ideges.
Vannak, akik azt mondják, a tombolást (mint reakciót) tanuljuk, de a
düh mégis megvetendő dolog, a harag a főbűnök egyike. A jóra való
restség is! Persze, hogy kiröhögték! De ki viseli el azt, ha állandóan
kiröhögik? -

Ezt mondta a 44 éves tanú, aki mosolygott, és láthatóan élvezte, hogy
végre senki sem szakítja félbe. P.Z. pedig ült az ügyvéd mellett, és
arra gondolt: "Mi nem humanizmus? Az üvöltő stadion? A kihalt tér? A
mennybolt nélküliség? A könyvnélküli világ?" - A bíró ásított, kávéra
gondolt, majd arra, milyen buta arcú ember áll itt előtte, aztán
intett, és jött a következő tanú, aki mérnök volt valamikor.

Tanú(2): Honnan szerezte a pisztolyt, a pisztolyt? A piacon vehette.
Gyakran volt kint a pályaudvar mögötti piacon, az árusok ismerték, ő
is árult, a műszaki cikkeit hordta ki, tévét, rádiót, fényképezőgépet,
telefont, azon a piacon lehet mindent kapni, kerékpárt, ruhát, drogot.
Nekem azon a piacon ukránok Kalasnyikovot ajánlottak, igaz, töltény
nélkül. Ő utálta a fegyvert, és mégis volt fegyvere, nem értem, a
fegyver drága dolog. Miből fizette ki? Sok embernek tartozott P.Z.,
nem fizette a gázszámlát, a gyerektartást sem fizette, nem vett
bérletet, a kábeltévéjét kikapcsolták, enni alig evett, megcsúszik az
ember, nem fizeti a számlákat, és lekapcsolnak-kikapcsolnak mindent a
lakásban, nincs tévé, nincs rádió, a világ elbúcsúzik, minden eladó
lesz. Csak könyv marad, a könyv nem eladható, és jönnek a behajtók. A
baromarcú, kigyúrt állatok üvöltöznek, lefújják az embert könnygázzal,
na, ilyenkor szakad az ember, fura, hogy az a rettenetes DOLOG akkor
történt, amikor állása lett, kezdett felfelé menni az élete. -

A fiatal ügyvéd ekkor biccentet, intett, nincs kérdése, mert úgy
döntött, felolvas a bíróságnak P.Z. írásaiból egy részletet, és ez így
szólt:

"Milyen legyen a jövő? "Legyen benne könyv. A könyv a palackposta az
időben. A remény. Az írás adja át a tudást, a rómaiak pl. adták így
tovább a görögök tudását, köszönet érte, ha nem is gondolkodtak amúgy
a rómaiak. Amúgy a reneszánszban teremtődik meg az igazi könyv. Kérem,
Isten szóban teremt, az ember írást teremti meg, és mit teremt meg az
írás az embernek? És zene is legyen! És legyenek hősök. A hősök viszik
tovább a reményt. - A teremben csönd lett. Ezúttal senki sem nevetett.
Az ajtó mellett egy idősebb tanár ült, lopva megtörölte a szemét. És
ekkor ügyész a nyomozót szólította megint.

Nyomozó: Egyszer a vádlottat bántalmazták a ház előtt. Tudunk a
fiatalkorú bandáról, ők voltak, de a P.Z. nem tett feljelentést.
Tudjuk azt is, hogy több esetben vett hirdetési újságot. Állást
keresett. Érdeklődött a boltban is, alkalmi munkát akart, de senki sem
segített rajta. Magára hagyták.

És ekkor a Nő(1) bekiabált: Hogyan segíthettem volna? A szüleim ellene
voltak, most szerzem a második diplomámat, nem bírtam kint nála. Jött
a fia, kiabált vele, jöttek a behajtók, üvöltöztek, berúgták a
lakásajtót, könnygázzal lefújták, a sarki boltban ordítottak velünk,
mert nem vitte be a pénzt. Mindenki üvöltözött, velem soha nem beszélt
így senki. Senki sem kérdezett tőle semmi fontosat, csak olyanokat,
érted már?, vágod?, figyelsz?, minek jöttél megint?, de P.Z. nem
hagyta, hogy segítsek neki, nem jött a klubunkba sem. Inni kezdett,
üvöltött velem, nem, ezt nem bírtam, végem volt, védenem kellett
önmagamat. Sajnálom. Az ügyvéd azt mondta, nem tettem semmi
büntetendőt. Egyszer meg is ütött, az apám erre azt mondta, nem szabad
tűrni. És éppen P.Z. ment el biztonsági őrnek! - Az ügyész
felnevetett, legyintett, a hallgatók ismét nevettek, a lány pedig
sírni kezdett.

Ekkor P.Z. felállt, rázta megbilincselt kezét, és üvöltött: Min
nevettek, hülyék? A város? Tele erőszakkal. Támadással! A külvárosban
elég, ha az ember visszaszól, és megütik. A saját házam előtt, ezért a
városban őrzik a gyárakat, luxus lakóházakat. Itt a belvárosban jobb,
őrzik a bankot, a plázát, a pályaudvart, a parkolót, a metrót, a
szállodát és őrzik az irodaházat. A hidakat kamerával, a
kereszteződéseket, a felüljárókat, az aluljárókat figyelik. Éjjel,
nappal. Rengeteg biztonsági őr van városban, egyre többen lesznek, ha
haladunk a központ felé. Néha keresnek új őrt, mert egy őr beteg lett,
vagy olyan dolog történt, amiről nem szabad beszélni. Igen, keresnek
vagyonőrt, a keresés bekerül az újságba, a kereső megveszi a lapot, a
hirdetés így szól: Belvárosi vállalkozás vagyonőrt keres éjszakai
őrzésre (napi 12 óra), biztos kereset, a munkaszerződés határozott
időtartamra szól, munkaruha biztosított. Fiatalos csapat, jó hangulat,
elvárás: alkalmazkodási képesség, rugalmasság, jelentkezni: telefon:
+36***. Persze olvastam a hirdetéseket, láttam ezt is, telefonáltam,
mondtam, hogy tanár voltam, mindent vállalok. Amúgy mi a fenét
jelent ez az aljas kifejezés: túlképzett?, ezt kérdeztem a telefonon,
erről kellene már dolgozatot írni, gondoltam, álltam a
telefonfülkében, jövök, kedden, 11:30-kor, az irodában keresse a HR-es
szobát, mondták, igenis, válaszoltam erre, megyek, köszönöm. Így
mondtam. -

Ekkor az biztonsági őrök visszanyomták-lökték a vádlottat a helyére, a
fiatal ügyvéd nyugtatóan P.Z. vállára tette a kezét, a bíró pedig
figyelmeztette a vádlottat, nem szólhat így közbe. Mert baj lesz! És
ekkor P.Z. fia (16 éves) jött be a folyosóról, őt hívták tanúzásra.

P.Z. fia: Apám egy éve változott meg, agresszív lett, velem is az
volt, nem csodálkozom, hogy a telepen összeverték, a bútorokat
összetörte ,édesanyám szakított vele, tanár volt, az iskolában
veszekedett a kollégákkal is, pedig a főnöknek mindig igaza van, nem?
Tudom... - Ebben a pillanatban megszólalt a fiú zsebében a
mobiltelefon, bim-bam-brrr, a bíró, az ügyész egyszerre szóltak,
kapcsolja ki, a fiú vigyorgott, megvonta a vállát, kiment.

P.Z. pedig ült, nézte az ajtót, és arra gondolt, ha most szólhatna a
bírósághoz, akkor azt mondaná: Tudják, két éve azon gondolkodtam,
nyaralni viszem a feleségemet Egyiptomba. De a régi iskolát bezárták,
az újból kirúgtak, az utcára tettek, a feleségem elhagyott, mert
furcsa voltam, így mondta mindig, furcsa vagy. Lehetséges, hogy furcsa
vagyok, mindig is az voltam: furcsa? Veszekedtem, ha nem tetszett
valami, az apám volt veszekedős ember, a fene tudja, honnan van ez a
veszekedés családomban? Azt éreztem, ha nem teszem, mindent elárulok.
Otthon ültem a konyhában, a feleségem magával vitte a fiamat, a fiam
vitte a komputerét, a feleségem barátai vitték a bútorokat lakásból, a
postás hozta az ügyvédi levelet. És ittam persze. Ittam. Reggel néztem
az ablakból a parkolót, emberek ültek az autókba, indultak dolgozni,
délelőtt a buszmegállót figyeltem, a várakozókat, az emberi
zajba-beszédbe menőket. Én voltam a házból kinéző! A senki. Fájt a
fejem, feledékeny lettem, nem mentem sehová. Rengeteg időm volt, és
amiből sok van, az értékét veszíti. Rádióm, tévém sem volt, és ha nem
beszél az emberrel senki, az ember felejteni kezd. Először a jelent,
aztán a múltat veszíti el, a jövőtől meg félni kezd, nem tud jól
beszélni, csak ismétli ugyanazt. Ezért írtam dolgozatokat. Jött a
fiam, beszélt, mentem a klubba, ott mindenki magáról beszélt, nem
bírtam, jött az a nő a klubból, jó volt hozzám, szedd össze magad. Ezt
mondták mindketten, a nő és a fiam. Összeszedtem magamat, de nem úgy,
ahogyan akarták. Írtam dolgozatot magamnak! Hogy velem maradjon az
agyam, és a padon ülő munkanélkülieket-haverokhoz kimentem,
felolvastam nekik a dolgozatomat. Nem nevettek, ez nem igaz. Figyeltek
rám, jó volt tanítani. Megint menni felfelé az életben! Igaz,
megütöttem a fiamat, megütöttem a nőt=nő(1)-t is, de nem a sors, a
kimerült világ döntött felettem. És tudom, borzalmas, amit tettem.
Tudom.

Ekkor az ügyész felállt, unottan felolvasott a jegyzőkönyvféléből:
11.23-án 11:02. perckor P.Z. vádlott 1_buszban ült, utána a
2_villamoson, utána 3_gyalog ment G. utcán, az ég közel volt hozzá,
mintha rá szakadna az ég, a vallomása szerint, mert ezt mondta,
sziréna szólt a házak között, repülőgép zúgott a város fölött,
szédült, ez idegesítette, 4_ az aluljárón haladt, ment 5_az áruház
hátsó bejáratához, a portás rábiccentett, igen, várják magát, ott a
lift. Biccentett vissza, köszönöm, mormolta, ja, harmadik emelet, ott
jobbra, 6_ő ment, kopogott, jöjjön, mondta valaki bentről, 7_P.Z.
benyitott, és az asztal mögött ott ült egykori tanítványa, az a tanú
(Z.), akit megbuktatott. Mert nem tudta ki volt Szolón, nem tudta,
hogy ki volt Bismarck, Hitler sem érdekelte, sem Rákosi, nem tudta,
hol van Jeruzsálem. Ez a Z. nem tudta, mit tett Pilátus, tíz évvel
ezelőtt történt mindez; szegény, vad, pattanásos gyerek volt Z., az
apja eltűnt, börtönben ült rablásért, anyja éjjel konyhán dolgozott
mosogatóként, voltak testvérei, az egyik bátyja lopott állítólag.
Nahát, mondta a tanítványa=Z., a tanár úr. Aztán összevonta a
szemöldökét. Már nem vagyok tanár, mondta ő, vagy csak gondolta? Z.
állítólag vigyorgott, maga beszélt mindig arról a fordulatról, mi is
volt az, csettintett könnyedén, ő pedig nem értette, mi a fenét akar
ez tőlem, gondolta dühösen, ja, tudom már, mondta aztán, a konstantini
fordulatról beszéltem akkor, és Z. felnevetett, amikor minden
megváltozik. Ugye? Ezt megjegyeztem. Amikor hős lesz a ...., mindegy,
akkor ez most olyasmi fordulat, most minden máshogyan van, maga nem
tanár úr, most itt áll előttem, állást akar tőlem, odakint tele az
utca munkanélküliekkel, válság van, igaz, tanáááár úr? Akarja ezt az
állást? És ő=a tanár=P.Z. bólintott, Z. pedig vigyorgott. -

A bíró a vádlottra nézett, P.Z. ekkor nem vigyorgott. Szerencséd, hogy
nem, gondolta a bíró, majd intett a kövér teremőrnek, és ismét tanút
szólítottak a folyosóról.

Nő(3): Minden héten jönnek új biztonsági emberek ebbe a nagy áruházba,
van, aki marad, van, aki két nap után lelép, és akinek vannak papírjai
azokat az épületben használják. Ezek őrködnek a bent, és akinek
nincsen rendben az okmánya, mert beíratták a kamuőrtanfolyamra, vagy
még kezdő, azt az embert a parkolóba küldik ki. Mert bizony kint
feltörnek kocsikat, + hamis márkájú videokamerát árulnak a parkolóban,
igen, a tanár úr is jött, néhányszor beszéltem vele, kérdezte,
szerettem-e iskolába járni, amúgy ő kint volt a parkolóban, járőrözött
két napig, tolta a bevásárlókocsikat, nem volt semmi baj. Azt mondták
Z., a főnök akarta, hogy hozzák be a parkolóból, mert valami
veszekedésbe keveredett emberekkel. Pedig nem voltak rendben a
papírjai, de behozták. Nem tudom, de ez rohadt cég, nem bízik senki
senkiben, vannak tolvajok, a vevők, az eladók lopnak, visznek minden
mozdíthatót, a kávéfőzőt is ellopták az öltözőből, a nem fizetnek jól,
éjjel-nappal itt kell lenni a városszélén, nincs kedvezmény, semmi
sincs. Én már nem dolgozom ott.

És ekkor Z. jelentkezett, lépett elő, hogy tanúskodjon.

Z.: Közel egy éve vagyok vállalkozó, lakóhelyem ismert a bíróság
előtt, sajnos, kellemetlen ember volt a tanár úr. Szemétkedett sokat
az iskolában, egyszer megütött a folyosón. Igaz, mondtam neki előtte,
hogy szarazanyádtecsicska, de megérdemelte, miatta rúgtak ki a
szakközépből.

És Z. beszélt-beszélt, közben a nő1 arra gondolt a padon kuporogva:
P.Z. eljött hozzám, állt az ajtóban, bocsánatot kért, azt mondta, soha
nem ütött meg senkit, de én tudtam, nem igaz. Az apám féltett,
leinformálta a múltját, tudtuk, tettleges volt a diákokkal, volt benne
erőszak-potenciál, akkor kértem, menjen, de ivott, nem volt
belátó=rugdalta az ajtót, azt kiabálta a lépcsőházban, hogy ne hagyjam
cserben. Hárított rám, én féltem, felhívtam az apámat, az apám indult
azonnal, hívott erős embereket egy biztonsági cégtől, akik nem
teketóriáznak, ezt az apám mondta így, de mire megérkeztek, P.Z.
elment. -

Erre gondolt a nő1, miközben közben Z. beszélt. Majd új tanút hívtak.

Őr: P.Z. az áruházi parkolóban őrködött velem akkor este, sötét volt,
20 óra múlt, esett az eső, ott köröztünk az autók között, és akkor
felbukkant két férfi, fekete ruhát viseltek, bankrablós sapkát,
ütötték a kollégámat viperával, ja, tonfával. Nekem azt mondták, ha
jót akarok, nem hívok segítséget, P.Z. megérdemli a verést, rugdalták
a földön, a hátát igen, + ráléptek a kezére, az ujjaira. Közben
üvöltötték, SOHA többé ne zaklassa azt a lányt, felejtse el még a
nevét is, aztán elmentek, én meg kérdeztem tőle, mi volt ez? P.Z ült a
betonon, büntetés, mondta. Az orra vérzett, a homlokán seb volt,
betámogattuk az irodába, ott kérdezte a személyzetis, kik voltak ezek
az emberek a fekete ruhában, de P.Z. nem válaszolt, aztán jött Z., a
főnök, röhögött, és azt mondta, a tiszta hőst verik az aljas
hitelezők, erre a P.Z. felkapta a vizet, üvöltöztek egymással az
irodában, a folyosón, végül a tanár nekilökte a falnak Z.-t, sunyi
voltál mindig, ezt üvöltötte, Z. erre azt mondta végül, nem hívnak
mentőt, meg azt is mondta a tanárnak, ezt még megkeserüli.

Z. közbekiabált: Nem így volt, te! Sok a gyenge ember. Ezért is
figyelünk annyira-de-annyira a munkatársainkra, a tulajdon szent, bíró
úr, itt nincs enyém, tied. Itten csak másé van, tisztelt bíró úr!
Hallgassa csak meg a következő tanút! -

P.Z. közben ült a széken, és eszébe jutott, ahogyan: állt az
áruházban. A neonfényben. Ott látta meg a (szép), szőke nőt, éppen
color-os mosóport, lotion-t lopott=rejtett bőrkabátja alatt, jöjjön
csak, mondta a nőnek határozottan, ez volt az első tettenéréses
lopása. Kísérte a nőt hátra, a sötét folyosón nem volt senki, a nő
könyörögni kezdett, tudom, mondta, ne lopj, tudom, ez a nyolcadik...,
kérem, vallásos vagyok, de egy ilyen áruház nem (is) veszi észre, ha
elvisznek valamit. Az ilyen bolt önből, belőlem él, és folytatta,
tudja őr úr, vert a férjem, itt a seb a karomon, nézze, de lelépett, a
pénzt elvitte, ezért lopnom kell, nincs mit ennem, de jövő héten kapok
pénzt. És akkor minden jó lesz. Engedjen el, tanárnő voltam, ne
hagyjon cserben. Állt a sötétben a nővel, hallgatta a magyarázkodó
hangját, a forró leheletét érezte, a sötét szeme villogott rá, igen,
hatott rá mindez, az ember esendő, én is esendő vagyok, a nő arca
közel volt, és megkérdezte akkor, mit tanított, és a nő azt
válaszolta, Ágnesnek hívják. Történelmet tanít. Illetve tanított. Ez
mondat megütötte, lelkébe karmolt, kinyitotta a biztonsági vasajtót,
te jó ember vagy, mondta neki Ágnes, találkozunk, ő meg kiengedte a
nőt a sötétbe. És évek óta először boldog volt. Másnap?

Másnap megint állt az áruházban a krémek, babaolajok között, ekkor
bukkant fel Ágnes, ő mosolygott. Ágnes, mondta, talán kiabálta is,
mert azt hitte hozzá jön, de Ágnes nem mosolygott vissza. Hogy vagy,
kérdezte, Ágnes bólintott, jól vagyok, mit csinálsz este, kérdezte ő
megint, Ágnes a fejét rázta, nem hiszem, hogy ez jó ötlet, de ő csak
nevetett, átölelte. És ekkor kijött Z. a polc mögül., és azt mondta,
hé, Ágnes az ellenőrök őre! Őt engedted el, teszteltek, most megbuktál
tanár úr, és még azt is mondta, takarodjak az áruházból, a bérről meg
ne is álmodozzak. Igen, ezen az éjjelen álmodott, kertben járt, a
poros földön feküdt, bokrok, ciprusok, olajfák között, fölötte sápadt
hold lebegett, a hegy mögül sötét tárgy emelkedett, odább embert
lógott cafatokban. Elveszített ember=lélek, ezt mondta álmában. Vagy
nem? + ember megint születik. És van tovább. Igen. - Ágnes pedig ezt
mondta a bírónak:

Ágnes: Tisztelt bíróság, a munkámat végzem. Sajnálom. - Az ügyész
pedig P.Z.-t szólította, és a tanár beszélt.

P.Z.: Kirúgtak. Másnap délelőtt levél jött, ajánlott levél, az a
szegény embernek sose jó, mentem a bankba, ültek az unott
kisasszonyok, a fiatal fickók ingujjban a pultok mögött, a bankfiókok
olyan megalázóan sterilek lettek. Emberek mosolyognak gépiesen
emberekre, számot kell húzni, vannak székek, ezen kell ülni/várni,
prospektusok, plakátok a falon. Ott senki sem mer, a bank a gyávák
világa. A bankos nő azt mondta, hogy: mert kirúgtak, nem adnak
kölcsön. Hiába magyaráztam, kell a pénz két hétre, így magyaráztam,
aztán minden rendbe jön, a fiamnak kell a tartásdíj, na, és akkor
éreztem, forr bennem a levegő, rávágtam a pultra, a golyóstoll
leesett, jött a biztonsági őr, menjek, mondta. Én is őr vagyok,
magyaráztam, de nem érdekelte, fogta a karomat, húzott, kilökött az
utcára. Tudják, ha az embert kilökik az utcára, nézni kezdi az eget.
Álltam a lármában, néztem az eget, a házakat, az autókat, a buszokat,
a piszkos járdát, és megint az eget, minden mindegy, mert én
mindenkinek mindegy vagyok ezen a földön. MÁR. És a világon annyi a
fájdalom, és én nem teszek ellene semmit. Lementem az aluljáróba. Ott
néztem az aluljáró plafonját, a hajléktalanokat a borral, majd
1_villamosra ültem, majd 2_másik villamoson álltam, majd 3_bementem az
irodaépületbe, a fegyelmi tárgyalásra. -

És az ügyész felolvasta a beszámolófélét: Íme az emberem, mondta Z.,
az irodában 4 személy várta a vádlottat, Z., két férfi és Ágnes, állt
ott asztal, székek, a sarokban kóla-kávéautomata, P.Z. várt az asztal
előtt, nincs miért tagadni, mondta az egyik férfi, Z. felnevetett, az
őr hibázott, lehetne dumálni hosszasan, de holnap elutazom, a hétvégét
Olaszországban töltöm, ma döntést hozunk, nem várunk! Elismeri, hogy
bűnös, tanár úr? Ő hallgatott, a földet nézte. Nem felelsz semmit sem?
Kérdezte Z., és mosolygott. - Z. ekkor megint bekiabált a bírósági
terembe:

Z.: Bíró úr, elengedtem volna, sajnáltam, a tanárom volt ez az ember,
másik őr is lopott az áruházban, elengedtem volna, de nem tehettem, a
fegyelmi bizottság leszavazott. -

És az öreg bíró az elmeorvos szakértőt szólította, de a doktor nem
érkezett meg, így ismét a nyomozót kérték.

Nyomozó: Bíró úr, a villamoson, aznap 12.02. (péntek), 17.25 perkor
szállt fel, a huszadik kerület G. utcai megállóban a 89-es villamosra,
az első kocsiba szállt, az említett szerelvény két kocsiból áll, nem
tudni hová ment, erről nem beszélt, aznap nem fogyasztott alkoholt,
semmi de gyógyszert vett be, valamit alacsony vérnyomásra, toxikus
anyag lehetséges, nem tudtuk kideríteni, mit fogyasztott, a lőfegyver
nála volt, nem tudni, tervezte-e, és a villamos zsúfolva volt. Öt
megállót utazott, a B. térnél sokan leszálltak, ott még több utas
felszállt, három áruház is van ott, az elővárosi vonat, a metró is
onnan indul, és akkor a következő megállónál, H. utcánál a vádlott
szóváltásba keveredett. -

Az ügyész ekkor ismét P.Z.-t szólította, a vádlott ülve maradt,
beszélni kezdett:

P.Z.: Előtte jól aludtam. Voltam a bankban. A tárgyaláson. Aznap,
pénteken késődélután utaztam a villamoson, a feleségemhez mentem.
Ültem, néztem kifelé, a házak, az ablakok sötétek voltak, velem
szemben fiatal fiú zenét hallgatott, nem értem, miért kell mindig ez
az átkozott zene, az ember éljen önmagából! Mögöttem férfi állt,
fogott egy reklámszatyrot, a zacskót nekem lökte néha, igen, a
vállamnak! Attól az áruháztól volt a reklámzacskó, ahonnan Z.
kirúgott. A feleségemhez mentem, a pénzről akartam beszélni, a
villamoson szólt a zene a gyerek füléből, egy férfi láncfűrésszel
szállt fel, a villamosvezető szólt, nem szállhat fel, a fűrész
veszélyes!, a férfi üvöltött, azanyádteszemét, nem akart leszállni,
leköpte a villamost, az ablakot, két utas lelökte az öreget, mentünk
tovább, igen, a feleségemhez indultam, hogy beszéljek vele, hogy
megértse, nem adom fel, lesz pénz, megint szólt a telefon valakinél,
kakafónia ez az örökös mobiltelefonos vijjogás, telefonáltak egyre, a
zacskó a vállamhoz ért, a villamos zúgott, és ekkor felszállt két
gyerek, megismertem, az egyik volt azok közül, akik megtámadtak,
rugdaltak, megint ütött a zacskó a fájós vállamon, sziszegtem, a fiúk
röhögtek, mutogattak, a köcsög, a villamos zúgott, rohadék, mondta az
egyik, igen, ekkor elővettem a pisztolyt, lőttem feléjük, az egyiknek
a nyakát találtam el, a másiknak a vállát, valaki megütött, lőttem rá
is, a férfit lőttem térden, sikoltottak, üvöltötték, lőőőnek,
segítség, a villamos megállt, mindenki lerohant, maradtam egyedül,
csönd lett.

Végre csönd lett.

Csak a forgalom zúgott a távolban.

Aztán szirénáztak. Igen, az agyamban is.

A villamoson, az ajtó előtt feküdt a meglőtt fiú és nyögött.

Odamentem, megnéztem. Arra gondoltam, meg kellene ölnöm magamat. De
nem tettem. Nem volt erőm, iszonyatosan kimerült voltam.

Aztán, így mondták később, meglőttek a rendőrök. A vállamon. Azt
hitték, megölöm a sebesült fiút.

Mintha helikopter zúgott volna felettem. Vagy velem?

Aztán felébredtem a kórházban.

Majd zárkába kerültem.

Beszélgettek velem nyomozók. Komolyan, hosszasan. És olvashattam
megint. És most itt vagyok. Nem emlékszem mindenre, nem emlékszem,
hogy fenyegettem volna bárkit.

Bíró: Mit szeretne még mondani?

P.Z. ekkor felállt, hosszasan nézte a bírót, a tárgyalóteremben ülő
embereket, nézte, ahogyan őt nézték, majd azt mondta, jó volt bezárva
lenni, pihent, aludt, gondolkodott azon, hogy rossz kor az, amelyik
ilyen hősöket okád ki magából a világra, mint ő, de ki tudja, egyszer
minden másképpen lesz? Hiszen a tisztességről van szó legvégül, és
akit így eldobtak, mint őt, annak nem kell félnie már semmitől, és
ezért ha a bíró majd felszólítja a teremben jelenlevőket, hogy az
ítélethirdetéshez álljanak fel, neki nem kell, ő már felállt. Megint.

********************
Magyarország, Budapest 2009 karácsonya előtt
 
 
4 komment , kategória:  Szépen magyarul,szépen emberül  
Mihi honlapja
  2009-12-30 01:17:25, szerda
 
  Szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe Mihi honlapjait:



Link




 
 
0 komment , kategória:  MAGYAR TÖRTÉNELEM  
Kárpáti Harsona
  2009-12-30 01:13:53, szerda
 
  A Kárpáti Harsona frissítve itt megtekinthető:


Link




 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
A hitelesség
  2009-12-30 01:09:46, szerda
 
  A HITELESSÉG

Isten látja lelkem, eredeti szándékaim szerint, már nem akartam megszólalni a nyilvánosság előtt a legközelebbi hetekben.

Sajnos oly mélyen érintett a hazai jogrendszer elvileg zászlós hajójának tettenérése a Legfelsőbb Bíróság legutóbbi, dec. 15-i nyilvános tárgyalásán, hogy visszavonulót parancsoltam magamnak azért, hogy jól átgondolva a történteket, kötelességemnek érzem a siker jövőbeni elérését, a még csak lelkemben elkészült egyéni beadványom kapcsán, a strasbourgi emberjogi bíróságon.

Ehhez nyugalom, végig gondolt stratégia kell.

Azonban vannak helyzetek, amelyek nem engedik meg a hallgatást, a mostanit is ilyennek ítélem.

Iszonyatos, szinte elviselhetetlenül hosszú , a temetők csendjére hasonlító helyzet az, ahova kergették hazám a hatalombítorlók.

A gyászos korszak okozói jogos leváltására és örökre mögöttünk hagyására készül országunk választani hajlandó jobbik, többségi része.

Felmerül, kik is készülnek nevünkben, felhatalmazásunkkal leváltani a hatalom törvénytelenül megszerzett jelenlegi birtokosait és mire váltják álmainkat, nyomorúságunkat és milyen garanciákat kaphatunk ígéreteik sziszifuszi napi munkára váltással történő végigvitelére.

Azok, akiket a közeljövő politikai erői remélhetően tudatosan magas választói felhatalmazással, képviseletükben beküldenek a jövendő alkotmányozásába és törvényhozásába, vajon tisztában vannak saját képességeikkel és azok határaival?

És a valóban most feltehetően magas felhatalmazással rendelkező leváltásra készülők hozzá tudnak rendelni egy eddig nem tapasztalt, kellő felelősséggel alátámasztott, népéért, nemzetéért, egyéni hitelességgel is felruházott, alkalmas emberek kiválasztását?

Talán ez az egyik legsarkalatosabb kérdés, melyet a politikának meggyőzően kell tudni megválaszolni és nagy a gyanúm, hogy a politika tehetetlensége, meg irányítói, részben alkalmatlansága okán újra és újra a gyengébb ellenállás irányába, a rosszul értelmezett párthűség irányába készül nyomulni.

Arra figyelmeztetem a politika felkent irányítóit, hogy most először a bolsevizmus látványos formai bukása után, amit lényegi tartalmának idekövülése követett, hogy most először van esély a valódi választói akarat konok és következetes visszakérdezésére.

A nem végiggondolt jelölt állítás, inkább az eldobandó párthűséget jutalmazó jelölés rövidesen elnyerheti "jutalmát".
A magánélet és nemzet iránti felelősség mérhető szimbiózisa most sokkal inkább elvárt, mint a korábbi választásokon.

A pártok féltő gonddal, hétpecsétes lakat alatt őrzik választóik töredék részét érdeklő, egymás elől részben lenyúlható programjaikat, melyeket majd igazán a finisre tartogatnak.

És megkezdődött a jól érzékelhető nyomulás, a hatalom vélt és leendő felhatalmazottjai közelébe, jogos és jogosnak eladni szándékozott programokkal, nehezen ellenőrizhető szakmaisággal és múlttal felvértezve, e-közben nőttön nő a jelentkezők kritikai érzéke és egyre csökken önmaguk tisztán látása.

A veszély pedig nagy, a párthűségüket már ezer módon bizonyított alkalmatlanok és a valódi segíteni akarók szándékolt, vagy más okok miatti félreismerésével, félretolásával.

Másik veszély a magamutógatók talmi csillogásának félreismerése és a szem előtt lévő, vagy többszörösen garantált szakmai és elkötelezett múlttal rendelkező, alkalmas emberek szerénység miatti valódi szolgálatának fel nem ismerése.

Mégis ki kell világosan jelentenem, nem létezhet olyan egyéni, esetleg jogosnak vélt sérelem, mely felülírhatná a nemzet önzetlen szolgálatát, mely orvoslási igénye gyengítheti a leváltásra készülő előlegezett hitelességet és annak csökkenthetné esélyét.

Ez kell legyen a bibliája minden politikában részt vevőnek, aki magát joggal a nemzeti oldal résztvevőjének szeretné nevezni.

Aki most arra vetemedik, hogy vélt és valódi vetélytársak ún. gyenge oldalának bemutatása eszközével, akaratlanul kiszolgálja a sakálként leselkedő, jelenlegi hatalombitorlókat és csahos lakájsajtójukat, az visszamenőleg hitelteleníti minden esetleges korábbi hitelességét és alkalmatlan a leváltásra készülő nemzetiek közé, alkalmatlan a választói felhatalmazás véghezvitelére.

De figyelmeztetnem kell a nemzeti oldal szereplőit is, a párthűség nem vethető össze a nemzet akaratával és az a folyamatos, ennek megfelelni akarás és az ezzel szorosan összefüggő tekintélytisztelet sem feltételezi a feltétlen alkalmasságot és az esetleg jobb sorsa érdemes, tisztességes programjával együtt, bukáshoz vezethet.

Hazám vigyázz, régen volt ilyen esélyed nemzetként felemelkedni, nehogy elhamvadjon ez a lehetőség, az alkalmatlanság középszerűségében, a politika részvevőitől folyamatosan számon nem kért hitelességben!

Budapest, 2009. december 28.

Reiner Péter


 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Politikai horror
  2009-12-30 01:02:36, szerda
 
  A kalapkirálynő és a Szent Korona - politikai horror

Emlékéremmel tüntette ki Dávid Ibolyát a Szent Korona Szövetség. Dragon Pál, az MDF politikusa, a Szent Korona Szövetség alelnöke az MDF és a szövetség eszméinek hasonlóságára hívta fel a figyelmet. És ez a figyelmeztető. A kisgazdapárttól kezdve mindenütt felbukkanó politikai kaméleon lehet a szövetség alelnöke. Dragon! Ha Pártay élne, most egy nagyot suhintana a sarokba.

Emlékéremmel tüntette ki Dávid Ibolyát a Szent Korona Szövetség
2009. december 28. 13:04

Az emlékérmet Kiss Imre, a szövetség elnöke adta át a politikusnak hétfőn a budapesti Mátyás-templomban
Oldal nyomtatása Szövegméret növelése Szövegméret csökkentése Oldal továbbküldése

A Szent Korona tiszteletéért, a magyarságért végzett tevékenységéért emlékérmet kapott Dávid Ibolya, az MDF elnöke a húszéves fennállását ünneplő Szent Korona Szövetségtől. Az emlékérmet Kiss Imre, a szövetség elnöke adta át a politikusnak hétfőn a budapesti Mátyás-templomban.

Dávid Ibolya a "Jó munkáért emlékérem" átvétele után úgy fogalmazott: szentélyben szólni ritka nagy tisztesség. Felidézte, hogy igazságügyi minisztersége alatt az általa beterjesztett törvény méltó helyére emelte a Szent Koronát, és azt a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezte.

Kiss Imre, a társaság elnöke az MTI-nek elmondta: a Szent Korona Szövetség legfontosabb célja, hogy a Szent Korona tiszteletét megőrizze.

Mint kiemelte, a Szent Koronát tisztelő közösség 1920-ban alakult, 1949-ben feloszlatták a szervezetet, amely aztán 1989-ben alapult újjá.

Felhívta a figyelmet a Szent Korona Tanra is, mely - mint mondta -, az európai állameszmék közül a legközelebb áll az Újszövetséghez.

A szövetség elnöke beszélt arról a 2000-es törvényről is, melyet Dávid Ibolya terjesztett a parlament elé, és mely Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról szól. Hozzátette: a törvényből az ellenzéki pártok miatt ugyan kimaradtak fontos részek, de Dávid Ibolya mégis "kiemelkedő törvényt" fogadtatott el.

Ezért is tünteti ki a szövetség a volt igazságügyi minisztert - közölte.

Dragon Pál, az MDF politikusa, a Szent Korona Szövetség alelnöke az MDF és a szövetség eszméinek hasonlóságára hívta fel a figyelmet.

HunHír.Hu - hiradó.hu

HunHír.Hu kommentár:
Itt már nincs miről beszélni. Észbontó. Végül kiderül, hogy Mózes alkotta meg a Szent Korona-tant, csak ellopták a magyarok.


Link


Tiltakozás a Budavári Koronázó Főtemplomban történt kitüntetés miatt
Címzett: Szentkorona Szövetség elnöke

Uram!

Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy Dávid Ibolya, a magyar jobboldal és nemzeti törekvések árulója, a keresztényüldöző és nemzetáruló jelen kormányhatalom támogatója, Önöktől kitüntetést kapott a Budavári Nagyboldogasszony Templomban. Nem kívánom megdöbbenésem okait részletezni, hiszen Önök is tisztában vannak Dávid politikai tevékenységével, s azzal, hogy az ügyészség kérésére az MSZP nem volt hajlandó egy komoly bűnügyben sem felfüggeszteni Dávid mentelmi jogát. Nem kívánok - mert jogom sincs ehhez- prejudikálni, de Önöket minősíti, hogy a kitüntetéssel nem várták meg az említett bűnügy kivizsgálását és az abban hozandó ítéletet.

Mindazonáltal, jelen levelemmel tiltakozni fogok a Budavári Nagyboldogasszony Templom elöljáróságánál, és Őeminenciája prof. dr. Erdő Péter bíboros, prímás érsek úrnál is e méltatlan, és egy nemzetellenes erőt a választások előtt ilyetén kiszolgáló, a Szent Koronát lejárató aktus miatt, s amiatt, hogy Önöket, mint - eszerint - súlyosan ártó politikai tevékenységet folytató "szövetséget" - mintegy a helyet is megszentségtelenítve! - beengedték e történelmi istenháza falai közé, és Dávid e templom szentélyében beszélhetett, az Önöktől kapott kitüntetése okán.

Egyben felhívom figyelmüket arra, hogy a Szent Korona pártokon kívül-és felülálló nemzeti ereklye, akinek tiszteletét Önök és a Nagyboldogasszony Templom plébánosa közösen, e Dávid Ibolyának adott kitüntetéssel inkább gyengítették, semmint erősítették.

Elvárható Önöktől, hogy ezért nyilvánosan megkövessék a Szent Koronát valóban tisztelő tömegeket, s szövetségüket szüntessék meg, vagy a kitüntetésben döntést hozókat haladéktalanul zárják ki a Szentkorona Szövetségből, s a kitüntetést az arra méltatlan személytől vegyék vissza. .

Megdöbbenésemnek és tiltakozásomnak a nyilvánosság előtt is hangot kívánok adni.

Budapest, 2009. december 28. Aprószentek ünnepén
Stoffán György mp.
Író, újságíró
 
 
0 komment , kategória:  POLITIKA  
Környezeti kockázat
  2009-12-30 00:53:08, szerda
 
  Környezeti kockázat a keleti országhatárnál

Hazánk elküldte hivatalos álláspontját Romániának a Felső-Csertés melletti bányaberuházással kapcsolatban.

A román Környezetvédelmi Minisztérium májusban küldött értesítést arról, hogy megkezdődött a romániai Hunyad megyében található Felső-Csertés település közelében az arany és ezüst bányászati tevékenység folytatásához kapcsolódó környezeti vizsgálat.

Magyarország az Espooi egyezmény alapján kapcsolódott be a nemzetközi eljárásba. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elküldte Magyarország hivatalos álláspontját Romániának. Ebben egyebek mellett az szerepel, hogy fontos, hogy bemutassák a hulladékkezelő létesítmények kiválasztásának szempontjait és adjanak részletes tájékoztatást a melléktermékek, hulladékok mennyiségéről, összetételéről, azok további kezelési és szállítási módjáról. Magyarország arról is információt kér, hogy a szennyvizek tisztítása során mely EU és más nemzetközi előírásoknak fognak megfelelni, valamint arról, hogy a zagytározó csurgalékvizeinek milyen kezelési módjával kívánják ezeket elérni. Hazánk kérte azt is, hogy a határon átterjedő hatások vonatkozásában kulcsszereppel bíró völgyzárógátak és árapasztó műtárgyaik tervezett műszaki paramétereivel, hidraulikai méretezésével, valamint a gátak állékonyságának megfigyelésére szolgáló monitoring hálózat kialakításával kapcsolatban adjanak információt.

A tárca november közepe óta várta a civil észrevételeket a beruházással kapcsolatban, amelyeket szintén továbbított Románia felé a hivatalos állásfoglalással együtt. A KvVM végül egy 74 kérdést tartalmazó anyagot állított össze arra vonatkozóan, hogy a beruházónak milyen tartalmi elemekre szükséges kitérnie a hatástanulmány elkészítésekor annak érdekében, hogy abból a tervezett beruházás határon átterjedő környezeti hatásai megítélhetőek legyenek.

A minisztérium mellett az illetékes Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség és az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség kiemelt figyelemmel kíséri az eljárást.

National Geographic Online





Link
 
 
0 komment , kategória:  KÖRNYEZETVÉDELEM,ÁLLATVÉDELEM  
Humor
  2009-12-30 00:46:30, szerda
 
  Házsártos feleség mondja a férjének:
- Mennyivel jobban tettem volna, ha magához az ördöghöz mentem volna feleségül!
- Erre ne is gondolj! Közeli rokonok nem házasodhatnak!

Két fiatal apuka beszélget:
- Szerinted melyik a terhesség legnehezebb hónapja?
- A tizedik.
- ???
- Mert akkor már én cipelem a gyereket.

- 5 kiló krumplit szeretnék, de attól félek nem bírom el - mondja egy idős asszony a zöldségesnek.
- Dehogynem, majd ügyesen mérem meg!

- Hallom, a lányod hegedülni tanul. Na és, hogy halad?
- Nagyon jól. Neki köszönhetem, hogy megvehettem a szomszéd házat fél áron.

A főnök benyit az egyik irodába:
- Kovács úr! Már megint el van maradva a munkával?
- Miért?
- 3 hete küldtem egy e-mailt, hogy ki van rúgva!

Kohn tanácsot szeretne kérni a rabbitól, ezért felhívja telefonon. A rabbi
személyes találkozót javasol a lakásán.
- Rendben - mondja Kohn - de hogy jutok el a lakásodhoz?
- Dohány utca 12. Mikor itt vagy, a jobb könyököddel beütöd az 52-es kódot,
a liftben a bal könyököddel megnyomod az 5-ös gombot, a folyosón balra,
majd a csengőmet megnyomod egyszer a jobb könyököddel és már itt is vagy!
- Értem, de miért kell a könyökömmel nyomni a gombokat? Miért nem jó, ha az
ujjammal csinálom?
- Ejnye, Kohn, tanácsot szeretnél, csak nem jössz üres kézzel!

- Kaphatnánk egy szobát?
- Persze! Házasok?
- Igen, mind a ketten.

Két rendőr beszélget:
- Képzeld, a sógorom meghalt epilepsziában.
- És hazahozzátok, vagy ott temetitek el?

A rendőrségen csörög a telefon:
- Itt az állatkert. Megszökött a zsiráfunk.
Mire a rendőr:
- Jegyzem, kérem! Van valami különös ismertetőjele?

Két autós beszélget:
- Képzeld, pár nappal ezelőtt megbüntetett a rendőr
kétezer forintra, mert nem a látási viszonyoknak megfelelően
közlekedtem.
- Miért, mit nem láttál?
- A rendőrt.

 
 
0 komment , kategória:  HUMOR  
     1/18 oldal   Bejegyzések száma: 179 
2009.11 2009. December 2010.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 179 db bejegyzés
e év: 2231 db bejegyzés
Összes: 22742 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6898
  • e Hét: 51323
  • e Hónap: 134665
  • e Év: 2033693
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.