Regisztráció  Belépés
szaboolgi.blog.xfree.hu
4 unokás nagyi aki szeret internetezni Vigh Miklósné
1948.03.27
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
Szemerkél az őszi eső
  2009-12-02 10:21:31, szerda
 
  Kányádi Sándor

Szemerkél az őszi eső..

Szemerkél az őszi eső,
szomorkodik a diófa,
nem búsulna, ha a nyári
viselete most megvolna.

De letépte a cudar szél
pompázatos szép ruháját,
pedig azt még a zuhogó
záporok is respektálták.

De leginkább azon búsul,
hogy azok is elszeleltek,
akik árnyas lombja között
nyáron által csiviteltek.

Se egy rigó, se egy veréb,
csak egy öreg, mindig álmos
varjú maradt hűséges a
lombja-vesztett diófához.

Ül, csak ül és hallgat bölcsen,
jól tudja, hogy nemsokára
lesz az öreg diófának
gyönyörű szép hósubája
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Kék virágok közt
  2009-12-02 10:20:36, szerda
 
 
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

KÉK VIRÁGOK KÖZT

Hogy búsan a vonatra szálltam,
lenn volt az éji szürkület,
és a sötét mezőkre nézve,
szóltam: "Mi rossz tenélküled."

Nappal van... A vasút a rétet
ujjongó kedvvel futja át,
friss illat árad messze-messze,
körül virágzó tarkaság.

A szélbe kék virágok ingnak,
s én tőlük félve kérdezem:
"Kék lányszemek, kéklő virágok,
felkelt-e már hű kedvesem?"

A kék virágok integetnek:
"Most kel fel épp hű kedvesed,
rád gondol és a szíve úgy fáj,
szemei könnytől nedvesek!"
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy érdekes világ
  2009-12-02 10:19:41, szerda
 
  Dombóvári Éva:

Egy érdekes világ

Egy furcsa s nagyon érdekes világ,
hol név és a kép sem igaz talán,
elítélni s dicsérni is könnyebb itt,
senki sem látja árulkodó szemeid.

Osztogathatsz,mint jó tevő szent,
közben kutathatod,kivel teszed ezt,
ismered talán vagy csupán képzet,
valahol az internet kusza vonalán.

Segíted,várod s gondolsz is rá,
talán szereted is láthatatlanságát,
hiányzik már képtelen képe talán,
ha egy napon nem látod barátod.

Barátod! Virtuálisan fogod kezét,
de egy napon talán bajba kerülsz,
s egy félreértett sor már mutatja,
barátod melletted,vagy ellened áll.

Neked írhat bármit,mert ezt teheti,
vársz türelmesen időt hagyva neki,
mely telik,de nem követ meg téged,
sértő sorait kudarcaid közé teheted.

Teszed!Mert tudod állnak melletted,
sértő sorai lassan a ködbe vesznek,
képtelen arcát lassan már elfelejted,
mert kudarcod kedved nem szegheti.

Barátaim ezeket most nektek írom,
lelketeket nem ölheti meg a bántás,
sértettek,sértettél,van ilyen feledd,
tetteidre itt vár egy megértő sereg.

Déva
2009.november 05
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az élet lángja
  2009-12-02 10:18:53, szerda
 
 
Dombóvári Éva:

Az élet lángja

Egy kis lángocska fellobban benned,
akkor ott felsírásod első pillanatában,
haloványan pislákol,majd egyre éled.

Megáll kutat,bevilágítja tested terét,
megismerni indul a hosszú labirintust,
bátran tör előre életképes lángocskád.

Külső ingerektől óvja még egy kéz,
mely betakar és selymesen simogat,
ez érzés egyre jobban éleszti lángodat.

Az idő csak rohan,már fáklyaként ég,
bátran mutat most neked előre utat,
magad járod azt,mert kéz nem takar.

Világod fényesen kitárul előtted,
szépet,jót s rosszat egyaránt ad,
fényed vezet,de utad járd magad.
Az idő rohan,fáklyád olykor pislákol,
belső ritmusod még fellobbantja azt,
most te önmagad légy az óvó kéz.

Óvd a kis lángocskád,mely bent ég,
még pislákol,ne engedd kialudni azt,
nincs már ott féltőkéz,mely betakar.

Csöppnyi lángocskád,enyhe fuvallatra,
egyre haloványabb,kialszik lassan már,
tudjuk itt volt,s bennünk él majd tovább.
Déva 2009. november 6.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Úgy szeretlek
  2009-12-02 10:17:58, szerda
 
  Pablo Neruda

Úgy szeretlek...

Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő
vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór:
úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző
dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban.
Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik,
és virágai fényét magába rejtve hordja,
szerelmed tette, hogy testemben él sötéten
a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről.

Szeretlek, nem tudom, hogy mikortól, és mi végre,
gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek
így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni,
csak így, csal e módon, hogy nincs külön te, nincs én,
oly közel, hogy enyém a kéz a mellemen,
oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A szeretet
  2009-12-02 10:16:55, szerda
 
  Benedek Írén:

A szeretet

A szeretet halkan, csendben osztogatja magát,
nem halljuk, csak érezzük, ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
szerelemmé változik, egy igaz, tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az, ha hűségesen magunkba fogadjuk,
és amikor úgy érezzük, máris továbbadjuk.
Nem féltékeny, nem kérkedő csendes, alázatos,
ez, ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot, hisz a békességben
nincs is nála fontosabb társ,egy nagy betegségben.
Nem pirula, nem orvosság gyógyít meg sebeket,
többet ér mindennél a tiszta, hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan, csendben osztogatja magát.....
Mindenki szívében lelje meg otthonát
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Búcsú az ősztől
  2009-12-02 10:12:53, szerda
 
  BÚCSÚ AZ ŐSZTŐL....(Garai Katalin verse)

Nézzétek e csodás tájat
a fákat, színes lombokat,
színpompás leveleik
még vidáman kacagnak
új ruhába öltöztette őket
a természet,
festő nem keverhetett
ennél szebb színeket,
kacagva hintáznak
a fák ölelő karjain,
megpihennek még egyet
a megfáradt nap sugarain...
kéz a kézben vágtáznak
a sikongatva érkező széllel,
még vidámak, szertelenek,
bolondozva játszanak,
nem hallják,
az ősz fájdalmas sóhaját,
ki a közelgő téllel vívja ádáz,
küzdelmes harcát....
könnyeivel küszködik a természet,
ahogy a szél fáradhatatlanul karikázik tovább,
hajtva maga előtt az ősz bús dalát....

síró fának levél a gyermeke,
ő volt szülője, ő volt a bölcsője,
most fájó szívvel el kell engedje
leveti magáról alázattal, csendesen,
hogy tavasszal újra szülessen,
lassan meghal minden,
lehull az utolsó levele,
kis haragos patak lesz
lombjának rejteke,
zúzmarás jégtakaró
csipkés szemfedele,
most aludj, takarjon be a csend,
szunnyadjon ágaidon a lét,
s ha tavasszal feltámad az élet,
nem számít itt vagy máshol,
az aranyló nap új életet fakaszt,
s újra dalolják a fák egy
halhatatlan élet vidám énekét....
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Párbeszéd két ismeretlen közöt
  2009-12-02 10:11:06, szerda
 
  Vas István:

Párbeszéd két ismeretlen között

És megint a rózsák.
És megint a nyár.
Még észreveszed?
Egyre sűrűbben.
Fut az év.
És egyre rövidebb.
Lassan kifogysz az időből.
Kifogyok.
No és mi lesz?
Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes.
Szóval, eltűröd?
Nem. Csak kibírom azt, ami tűrhetetlen.
És mivel készülsz rá?
Semmivel.
Most is mi van a kezedben?
Hát az, ami szokott. A cigaretta, a pohár, a toll.
Persze, a szánalmas kacat, amihez ragaszkodol,
A személyes holmi, az emlék, az arcok, a tulajdonod.
Meddig akarod tartani? Jobb lesz, ha eldobod,
És üres kézzel elindulsz és elmégy az utakon túlra,
A domb tetejére.
Minek?
Addigra ősz lesz újra,
És a domb tetején, ahol egy fa, egy bokor sem akad,
Hideg eső veri az árvalányhajat,
És a csupasz domb tetején az eső téged is csupaszra ver,
És kimossa belőled azt, amit ma fontosnak hiszel,
És kihullanak belőled az arcok és adatok,
És a lényegig csupaszon átléphetsz, tudod, hová.
Nem akarok
Átlépni sehová, ha nem úgy, aki vagyok.
És nem megyek föl a csupasz dombra.
Ne légy konok.
De konok vagyok és még mindig gyűjtöm azt, ami megtelít,
És konokul nem akarok lecsupaszodni a lényegig.
Tudom, kifogyok az időből. De nem akarok kifogyni
Abból, ami a hideg esőben is tán fel tud majd lobogni.
És mit gondolsz? Azzal a lobogással megnyered
Azt, ami vár? Vagy annak is tán feltételeket
Szabnál?
Nem. Csak a feltételeit nem fogadhatom el,
És aminek nem én kellek, az énnekem se kell.
Mert lettem, ami lettem, és magamat meg nem adom.
Elveszi úgyis.
Vegye el, ha van ilyen hatalom.
Kifogysz az időből. Készülj, mert készül rád az, ami vár.
És mi lesz addig?
Megint a rózsák és megint a nyár.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Úgy fáj már minden
  2009-12-02 10:09:54, szerda
 
 
Reményik Sándor:

Úgy fáj már minden...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
Minden, mi általreszket szívemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy táj,
Úgy fáj már minden, minden idebenn.
De néha egy-egy halk szó simogat,
S rejtekúton a szívembe talál,
S álomba ringatja a kínokat,
Elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz megtalálni már
Az ösvényt, a szívembe vezetőt.
Gyom és gaz benőtte az utakat,
Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:
Száraz kórók és keserű füvek,
Minden, mi beteg szívemből kihajtott.
Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,
És szent a szív, mely küldi őt ezen,
S mely liliomok magvát hinti el
Ott, hol különben csak bogáncs terem.

Áldott az óra és áldott a szél,
Mely liliomok messze magvát hozza,
Magot, melyből a békesség kikél.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gyöngy vers
  2009-12-02 10:09:06, szerda
 
  Götli Kinga:

Gyöngy-vers

A Szálról lefutott kicsi gyöngyeidet
Tündérek gyűjtötték össze,
Koboldok,s manók leülnek Véled
Egy aprócska körbe.

Hold sugarából szőtt ezüstfonalat
Helyeznek kicsi kezedbe,
S színpompás gyöngyeidet
Féltve szórják egyenként öledbe.

Nap csillan meg az ezüst fonálon,
S csillag szikrázik Tündér ruhádon.
Varázs fűzi most újra össze a szálat,
S egy sóhaj hagyja el pirosló szádat.

Helyükre kerülnek mind az Igaz Gyöngyök,
Mert Sorsodról Szíved Örökre Döntött!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2009.11 2009. December 2010.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 35 db bejegyzés
e év: 35 db bejegyzés
Összes: 307 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 50
  • e Hét: 205
  • e Hónap: 558
  • e Év: 2860
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.