Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Ugye, ha...
  2009-12-15 22:37:09, kedd
 
  Jószay Magdolna - Ugye, ha...


Megannyi küzdelem a lét,
pedig van még virág... apró öröm,
pille szárnyon röppenve
pirkad a hajnal, s a nap már el is köszön.
De...
ugye, ha borzasztó távol vagy is,
nem felejted el nevem?

Félek, felemészt az idő,
pedig nem kellene... ez a sorsunk,
egy idő után már megtörve
legtöbb, mit tehetünk: nem lázadunk.
De...
ugye, ha csupán lélekben is,
te mindig fogod kezem?

Harc a mindennapjainkért,
pedig nem így hittük... szerte vittük
álmainkat, majd bársonyos
emlékeinkbe menekítettük.
De...
ugye, ha nem is lehetek ott,
akkor is őriz szíved?

Fogynak az éveink rohanón,
pedig nagy kár értük... siettettük
ifjúkorban az időt,
most bezzeg visszaterelgetjük...
És...
ugye, ha a világnak vége lesz is,
de mindig figyel szemed?

- - - - -

Ha borzasztó távol vagy is,
nem felejted el nevem?
Ha csupán lélekben is,
te mindig fogod kezem?
Ha nem is lehetek ott,
akkor is őriz szíved?
Ha a világnak vége lesz is,
de mindig figyel szemed?
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Nem kell, hogy megbocsáss
  2009-12-15 22:35:19, kedd
 
  Demjén Ferenc - Nem kell, hogy megbocsáss


Mezítláb mentem a nyárból a télbe
Nagykabátban jártam napsütésben
Rájöttem már, ez voltam én
Boldog voltam, ahol megvetettek
S néhol szívtelen, hol úgy szerettek
Rájöttem már, ez voltam én
Mindig csak a felhők közt jártam
S mire végre visszataláltam
Rájöttem már, hogy lassan menni kell
Mindig csak a fényt kerestem
S végül csak egy árnyék lettem
Rájöttem már, ez vagyok én

Nem kell, hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj, hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell, hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem

Soha nem hittem, hogy nem lehet másképp
S mindig visszafelé sült el a játék
Rájöttem már, ez voltam én
Mindig jöttem, mikor menni kellett
S végleg itt maradtam mind emellett
Nem értem mért, ez voltam én
Volt, amikor messzire szálltam
Többé már nem bír el a szárnyam
Elfáradt már, mégis szállni kell
Mindig álmodtam egy szebb világról
S lassan eltűnök a nagyvilágból
S még nem jöttem rá, mért vagyok én

Nem kell, hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj, hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell, hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senki mást
Kicsorbult életem
Nem kell, hogy megbocsáss
Megbocsátott a sors
Nem baj, hogy most így látsz
Mindegy hova sorolsz
Nem kell, hogy megbocsáss
Elég az nekem
Nem bántott senkit még
Kicsorbult életem


HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!
 
 
0 komment , kategória:  Zene,-dalszövegek videókkal is  
Tétova óda
  2009-12-15 22:31:33, kedd
 
  Somlyó György - Tétova óda


Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
Így szól a tetten-ért
s tettig-nem-ért jelen.

Így hull az elvetélt,
a máris-múlt jelen.
Mulasztott élvekért
kárpótlás nem terem.

Egy öröklétre mért
láz múlik lelkemen.
Mulasztott művekért
sosem lesz kegyelem.

Ó, szókra felcserélt
csókok! ó eremen
tomboló, egekért
dobogó szerelem!

Arra is - erre sem:
így bolygóm át a tért,
indulva mindenért,
míg állok egy helyen.

Mit kezdjek? hol lelem
a percet, mely elért?
Hol van a tett, melyért
túladjak végtelen

lehetőségeken?
Ó, szél, zúgd és meséld,
ó nap, ragyogd nekem
az egyetlen esélyt!

Ragadj el, értelem!
s a mélyeidre mért
isteni méreten
a megoldást felérd.

Ragyogj fel, újraélt
terveknek testtelen
talányán tetten-ért
aránya: életem.

S a torló éveken
gyűlt sorsodat megérd. -
Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Ébredés
  2009-12-15 22:28:30, kedd
 
  Lesznai Anna - Ébredés


Éltem aluvó asszony éltemet
S testem nem volt más - minden nyarak teste -
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.

És nem volt más álomra nyílt szemem
- Hiába hajlott köd fejtő betűkre -
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt maga látó tükre.

Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.

Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csuda hántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.

Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.

 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Szomorúság
  2009-12-15 22:10:52, kedd
 
  Gyóni Géza - Szomorúság


Én hozzám is beköszöntött
Az első víg napsugár.
Kíváncsi tán, hogy mit csinál
Ez a fakó, bús madár.

Fényt derít a szürkeségbe,
Csillog, villog, csalogat -
Úgy szeretné földerítni
Búbánatos arcomat.

Maradj csak kint, jó napsugár,
Hirdesd másnak a tavaszt -
Bús szívembe ragyogásod
Jókedvet már nem fakaszt.

Elkomorul a kis sugár,
Rezeg, rezeg kínosan -
És a függöny nyílásán át
Szomorúan eloson.

Aztán újra rám borul a
Fojtó, árnyas szürkeség -
És a tavaszt úgy várom már,
Mint aggastyán a mesét...
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Apokalipszis
  2009-12-15 22:08:17, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Dicséret
  2009-12-15 22:06:07, kedd
 
  Fodor András - Dicséret


Csendes vagy mindig. Csendes.
Világítasz akár a fénnyel rakott mező.
Mosolyogsz, mintha édessége titkát,
gyümölcsét benned érlelné a föld.
Láttalak szembenézni a halállal.
Megtántorult a vonat is, ahogy
a rettenet vészfékét elszakítva,
eszeveszett, vakító csattanással,
fekete pernyét, gyászt sodorva rád,
beléd csapott az iszonyú bizonyság :
akihez indultál, nem él.
Az eszmélet vak romjain, a téboly
emésztő lángjai között
csak nézett, nézett kérdező szemed.
Nem tudtál sírni, mert a könnyek
forrása némább, mélyebb, mint a kút.
Láttalak az élettel szembenézni,
mikor teremni szólított.
Nem kiáltottál vissza, csak a kín
rózsái égtek, égtek arcodon,
mintha nem is a test parancs szavára,
valami ősibb rendelés szerint
feküdtél volna ágyadon, akár
medrében bizton áradó folyó, mely
két partja talpát tengernek veti.
Már sok városban jártam.
Idegen ablakok mögül
láttam a tér harsány erőlködését,
kihallgattam a bogár lábú percek
ijedve futkosó neszét.
Jó elgondolni, hogy
van csend, amely világít,
mosoly, amely
gyümölcsöt ád a földnek,
hogy egy-ütemre ver a lét
nyugalmad ritmusával,
s hogy amíg fény, szín, álom elcikázik,
belőled el nem fogyhatom soha.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Angyali üzenet a mai napra
  2009-12-15 14:46:03, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2009.11 2009. December 2010.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 191 db bejegyzés
e év: 3084 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 2805
  • e Hónap: 11071
  • e Év: 127724
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.