Regisztráció  Belépés
memi59.blog.xfree.hu
A szeretet gazdagabbá teszi azt, aki kapja, és nem juttatja koldusbotra azt, aki adja. Szeretem a jó idézeteket, melyek elgondolkodtatnak, néha irányt mutat... Molnar Emma
1959.03.15
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Muller Peter idézetei
  2009-03-18 12:38:25, szerda
 
 



Müller Péter: Boldogság (részlet)

"Ahány ember, annyiféle boldogság. Ha meg akarod ismerni az embert, ne azt nézd, mit mond, mit szeretne, mi után sóvárog - hanem mi az a konkrét lépés, amit megtesz, mert ez mindig az az irány, ahol boldogságát sejti.
Ez adja lelki dinamikájának legnagyobb erejét.
Hinni, mondani, remélni sok mindent lehet, de amikor válaszút elé kerül, és döntenie kell, kivétel nélkül mindenki abba az irányba indul el, ahol a nagyobb boldogságát véli!
Ez az, ami tetteinket előidézi.
Lelkünkben számos, egymással ellentétes erő él: különféle hitek, elképzelések, nosztalgiák, ambíciók, sokféle "szeretném ha", és "jó lenne ha" ... de végül mindig a Tett lesz az eredő.
Ez mutatja meg utólag, mi volt bennünk a legerősebb, mi volt az a "boldogság", amiért minden más irányú késztetést áldozatul odadobtunk."





,,Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs."
/ Müller Péter





“Az igazság kibírja a kételyt - sőt fölfedezése igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell - de ahhoz nagyon-, ami nem igaz." (Müller Péter: Jóskönyv)





"Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az."

Müller Péter: Örömkönyv





Ha fölnézek az égre, számomra az nemcsak csillagászati felfedezések és tudományos magyarázatok halmaza, de életem színjátékának csodálatos díszlete is. Hiába jártak a Holdon, hiába látta Gagarin, hogy csak szürke por van ott, dermesztő hideg és súlytalanság - nekem az a kihűlt csillag: mese-Hold maradt! Éjszaka üzen. Néha elszomorít, néha gyönyörködtet.

Müller Péter





Hol én emellek téged, hol te emelsz engem. Ha lent vagyok, le kell szállnod értem. Hiába jutottál följebb, egyedül nem mehetsz tovább. Fél-lelket nem fogad be a szellem világ. És mivel lenti világok, a lélek pokolkörei vonzanak is bennünket, és minden gyötrelmünk ellenére szeretünk ott lenni - a párkapcsolat mind a mai napig a létező legnagyobb emberi dráma. Örök küzdelem, marakodás, elhárítás, egymás vádolása, fölemelése és lehúzása.
Müller Péter





A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre.
Nem velünk születik, mi teremtjük.
Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit
- egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol.
Hogy ismerem őt!
Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van.
Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban.
De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.


Müller Péter






Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent. Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján! Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz. Akármekkora a világ - százmilliárd fényév-, a Végtelen - kisebb, mint egy búzaszem, s én nem tudok nem benned élni. És te sem tudsz kilépni belőlem, soha. De amíg nem a valóságos világban élünk... amíg a múlandóságában vándorolunk: hiányzol. És fáj."

(Müller Péter)




Minden szerepében másképp szeret az ember. Más az anyai, más a baráti szeretet, hogy a szerelemről ne is beszéljünk... Sokféle szeretet van. De csak az tud igazán szeretni, aki már az összes szerepet el tudja játszani!
Müller Péter





Nincsenek barátaim - a lelkem a barátom." Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ.
Müller Péter





Ne feledkezz meg a színes kövecskéről,
amit az út elején a kezedbe nyomtam, és ami csak a tiéd.
Tőlem kaptad, hogy mindig tudd, ki vagy.
Azért adtam a követ, mert az nem romlik el soha.
Bele van írva az üzenetem, varázshatalmad titkos jelmondata.
Szorítsd, és őrizd a markodban!
Akármi történik veled, a varázskő megment téged minden bajtól,
veszedelemtől. Ha megérted, mi van beleírva.
Müller Péter





Egymásra hatással vagyunk tettel, gondolattal...
Némi fényt bocsátunk a sötétségbe,
de mások helyett sem élni, sem meggyógyulni,
sem megtisztulni nem lehet.

Megbocsátani csakis az önfeledt ember tud.

Müller Péter













 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Müller Pétertől  
Csak probalom!!!
  2009-03-18 12:33:37, szerda
 
 



Csak próbálok úgy tenni: velem nem történik semmi
Csak próbálom azt mondani: ez nem lehet, ilyen meg sem születhet
Csak próbálom azt látni: nem több, mint a világon akárki
Csak próbálom úgy nézni: ne lássam Őt, pusztán a mögötte lévőt
Csak próbálom szememet behunyni: a fény elől szépen elbújni
Csak próbálom elkerülni: mindazt a vakítást: mit okoz akár szemhéjamon át
Csak próbálom elkerülni: szemének sugarát, mely csontig hatol a bőrön át
Csak próbálom megtartani: szememnek világát, ne lássa szívem koporsóját
Csak próbálom meghallani: zenéjében a csendet, hangjegy mellett a szünetet
Csak próbálom komponálni: muzsikáját a csendnek, szállni hagyni a végtelennek
Csak próbálom eljátszani: üres kottámat a fűlnek széppé varázsolni
Csak próbálom elhinni: semmi sem történt, és minden a régi
Csak próbálom úgy hinni: ahol most állok: nagyon is világi
Csak próbálom nem érezni: a vágyat amit azután érzek: vesztését hitnek és életnek
Csak próbálom nem érezni: véremnek lassú folyását, reménynek és életnek lassú múlását
Csak próbálom nem érezni: szívének dobbánását a mellkasomban fojtogatva lüktetni
Csak próbálom nem észre venni: a bénító bizsergést, mely hatalma képes börtönözni
Csak próbálom leküzdeni az érzést: amit ilyenkor érzek, tagadni hogy száz sebből vérzek
Csak próbálom titkolni: mindazt a fájdalmat, izgalmat, bizsergést és vágyat
Csak próbálom titkolni: amitől sírok-, szenvedek-, és amiért oly boldogan élek
Csak próbálom nem kimondani: amit egyszerűen nem lehet
Csak próbálom, de mindettől szenvedek: hiába tagadom: mennyire szeretlek!

forrás internet
 
 
0 komment , kategória:  Szeretetről  
Március
  2009-03-17 07:19:11, kedd
 
 



Gárdonyi Géza Március

A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt,
felszívta a nap, meg beitta a föld.
Csak itt-ott az árok mélyén egy rongydarab,
mely a fehér király palástjából szakadt.
A partokon immár kizsendül a zöld.

Egy-egy kerek barna folt a szántóföldön:
ez az elment télnek nedves lábnyoma,
s egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:
a megjött kékszemű tavasz lábanyoma.

Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet,
mennyire vártam már megjöveteledet!
Vártam már a télen, kályhám előtt ülve,
belemélázva a parázsló tűzbe.

Vártam reggelenkint, mikor ablakomról
leolvasztotta a nap a jégvirágot,
és a házereszről lecsüngő jégrojtból
egy-egy nagy kristálycsap könnyezve leválott.

Csakhogy itt vagy, te szép, te kedves kikelet!
Terítsd ki, terítsd ki zöld bársony szőnyeged!
Ékesítsd ezüsttel a fűzfa-gallyakat!
Árassz ránk napsugárt! Hozd meg a madarat!

Dél van. Fenn a kéklő égi magasságon
sárgán ragyog a nap melegöntő képe.
Megébred az élet az egész határon.

A beteg Könczölné, ez is idekint van:
kihozatta magát a napos udvarra.
A rossz szalma-díkón fekszik mozdulatlan,
behúnyt szemmel tartván orcáját a napba.

Mit érez? Mit gondol? Bízik-e? Remél-e?
Fekszik. Ibolyát tart az egyik kezébe.

Óh a nap, nézhetetlen orcájú istenség!
Világ világító, éltető melegség!
Nem csodálom, hogy a régiek imádtak,
hiszen édesanyja te vagy e világnak!
Mikor fölemeled tündöklő orcádat,
az élet fölserken, megpezsdül, megárad,
s a harmatos zöldben zeng a madárének.
Láttadra öröm és bizalom az élet.
Keltesz, növelsz, éltetsz, te, minden forrása,
ki egyként mosolyogsz emberre, rózsára,
porszemre és hegyre, harmatra, folyamra,
Óh ragyogj, ragyogj ránk, világ édesanyja!

S ahogy így megállva imádom a napot,
azokra gondolok, kik szintén imádták.
Micsoda más lelkek, micsoda más papok,
kik a napkeltét a ligetekben várták,
virágos ligetben, szent zádogfák alatt,
s amikor a hajnal bíbora felhasadt,
s a nagy aranydeszkák az égre villantak,
magyarul kiáltják a szent szót a napnak.

Még a macskánk is hunyorog az égre,
és a tölgyfa-kapu kis deszkás tetején
elnyújtózik, és alszik a napnak melegén.
S előkívánkozik ki a napsütésbe
minden ami csak él - báró, avagy bárány.
A tyúkom is máma vezette ki népét.
Mintha vagy húsz citrom gurulna mellette.
El-elnézem gondos, jó anyai képét,
amint hívja őket kotyogva, pittyegve.
Meg-megáll és kapar. Belevág a földbe.

Tyhű, micsoda öröm az ő vertyogása!
Fut a sok apróság, magát gyűrve, törve,
lebukva, felbukva, tolongva egymásra.
De íme felrikolt: - Hátam mögé, népem,
ihol az én régi, gonosz ellenségem!
...S ádáz tekintettel mered a macskára,
aki most megy arra lomhán, ballagdálva,
s csak úgy oldalt sandít a rémült csirkékre...
Várja a tyúk, várja, míg elér elébe:
szárnyát szétfeszíti, nyakát összekapja,
s olyat csíp rá, hogy az felugrik a falra.

Kisétálok én is. A napsütött soron
végigmendegélek, végigjárdogálok.
Az út földje puha. Látom a nyomokon,
előttem mentek az apró iskolások.
Apró iskolások, apró mezitlábak.
Csak egy cipő-nyom van, az is ferde-furda:
a cigányfiúé. Mezítláb nem járhat:
madzaggal köti át, s mégis úr a Gyurka!



 
 
0 komment , kategória:  Tavaszi versek  
Huseg
  2009-03-17 07:15:06, kedd
 
 




Váci Mihaly Hüség

Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad:

ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként felérj
tiszta homlokoddal:

Ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy - szemedben,
s nyitott szemmel nézhess - magad
magaddal szembe:

ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű énhozzám is:
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Váci Mihály  
Szerelem
  2009-03-17 07:12:52, kedd
 
 



Váci Mihály Szerelem

Szerelem , szeress jobban:
mert egyre jobban gyűlölök.
Szelíden törj be engem:
- éljek az emberek között.

Mert értük élni könnyű:
de köztük, velük - nehéz.
Szerelmem szeresd őket,
védd őket - jó ügyész.

Szerelmem terelgesd rajtam
mediterrán időd,
éltesd a pár füvet,
mi karsztjaimon kinőtt.

Vedd pártfogásba őket,
szeress, hitesd velem:
lehet szeretni őket.
Adj erőt szerelem.

Könnyű a prófétáknak.
Fenn laknak a hegyen.
Én rájuk is haragszom.
Üss számra - szerelem.

Kiválasztottak ők
- a szegények közül.
Kiváltak közülünk,
ragyognak egyedül.

Álmodnak boldogságot
minékünk: - nélkülünk:
megteremtik, elérik,
élik - de nem velünk.

Én lenn a gyűlöletben
akartam, akarom
a lehetséges élet
mosolyát arcomon.

Adj nagylelkűséget:
a szerelem - hatalom.



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Váci Mihály  
Wass Albert verse
  2009-03-17 07:07:41, kedd
 
 




Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk,
múlt és emlék: minden elmarad.
Nyomunkat rendre belepi
rőt lombjával az őszi szél.
S hogy kik voltunk:
maholnap az sem tudja,
aki rólunk beszél.
Zölden remeg a nyírfa lombja,
a bajor erdőn szellő támad.
Lőpor-szagú ködök lepik
a jövendőt és a hazámat.
Fehér itt is a nyírfa kérge,
pillangó jár a gyöngyvirághoz.
S mégis: minden virágharanggal,
illattal, színnel, fénnyel, hanggal
a régi erdő húz magához.
Bajor erdőkön vándorok haladnak.
A bánathoz már egynek sincs szava.
De sóhajaik ég felé röpülnek,
kendőnyi kis fehér felhőkké gyűlnek
s jó szél szárnyán elszállnak haza.

(Bajorerdő, 1946) Wass Albert


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
A tisztánlátás ..
  2009-03-17 07:04:05, kedd
 
 




A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.
Wass Albert

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Wass Albert  
Marai Sandor idézetei
  2009-03-14 12:03:55, szombat
 
 



Vigyázzatok a fényre. A külső és belső derengésre,ragyogásra.
S ha ráértek ,néha álljatok meg egy-egy pillanatra.
Gyönyörködjetek a fény szépségében, világosságában és melegségében ! "
Márai Sándor





S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?....És mégis várod."
.
(Márai Sándor: Az igazi)







Az emberek kényelmesek, s nehéz lesz nekik megmagyarázni. Néhány kész fogalmuk van, barátság, szerelem, házasság, kaland, viszony; s azt hiszik, e kész fogalmakban elfér az élet. Hát nem fér el. -Márai Sándor





Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok percét a renkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel."-Márai Sándor





Arra kell nevelnünk eszméletünket és szemléletünket, hogy a köznapiban, a környezőben, a mindennaposban is látni tudjuk az egyszerit, a csodálatosat és a látomásszerűt. Mert a csoda nem valamilyen égzengéses pillanat, mikor megnyílnak az egek, kürtök recsegnek, ködök szállanak, sírok felnyílnak, s a zűrzavarban felhangzik Isten szava: nem, a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmegy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz; egy ember hangját hallod, mint soha azelőtt, s a közömbös szavakon túl megérted ez ember titkát; a csoda mindig ennyi csak.
Nem belevakulni a valóságba, a mindennaposba, látni azt, amit már oly gyakran láttál: ez a képesség elhal a legtöbb emberben, mint ahogy a civilizált emberben elsatnyul bizonyos érzékszervek működési készsége, például a szaglás. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána kezed."

(Márai Sándor: Füves könyv






Aki sétál, megszabadult munkájától,

egyedül van a világgal, lelkét és testét

átadja az ősi elemeknek. Gondold meg,

hogy a földön jársz és csillagok alatt

sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez."(Márai Sándor: Füves könyv )





Köszönöm a Sorsnak....
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem."
MáraiSándor
Márai Sándor -Füves Könyv: Önmagamról






Csak egy szó...

Néha csak egy szó hiányzik, pontosan egy szó, az a bizonyos, melytől elevenebb, értelmesebb, igazibb lesz a mondat, a fejezet, talán az egész könyv. Az a bizonyos szó, amely kimondja az igazat, de oly lágyan és erősen, oly dallamosan és félelmetesen, oly igazán és süvöltő keménységgel, ahogy a végzetet kell néven nevezni. Csak ez a szó hiányzik, néha, legtöbbször. Már olyan szépen árad a mondat, már minden a helyén van, jelző, ige és főnév, már olyan következetes, színes az egész! Csak éppen nincs értelme, mert hiányzik egy szó, egyetlenegy - melyik? Várj, rögtön kimondom, itt van a nyelvemen."

/Márai Sándor/





Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor,amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés.
Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben ...
Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb,
csak amikor megértek e találkozásra ...
Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."
Márai Sándor:







 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Márai Sándortól  
Ünnep
  2009-03-14 09:52:02, szombat
 
 



Tompa Mihaly ÜNNEP.
Fojtsátok vissza a sohajtást,
Tiltsátok a fájdalmakat;
Ünnep van a hazába', - sírni,
Busúlni nem szabad!
Szégyen most a szerelmi bánat,
Szégyen, ki jár a temetőn:
A békén alvókat siratni,
Kiket sírjokba tőn.
A világ-ünnep örömében,
Egy két sziv búja kis dolog;
Nézzétek: a napfénybe' még a
Könycsepp is mosolyog!
El hát, el most a fájdalommal!
Öröm kell szív- és ajkakon,
Öröm, melynek szent tárgya légyen:
Szabadság és a hon!
Ki most is mással bíbelődik,
S apróságok felett örül:
A szűkkeblűre mély gyalázat
Törölhetetlenül!
Levettük a gyászt, ünnepeljük
Az új életnek ünnepét,
Ne féljetek: e nép ruhája
Nem lesz többé setét!
Ez ünneplés szent mámorában
Engem két jó barát követ;
Ösméritek e két barátot,
A bort s az éneket?
Áldott szabadság, ének és bor
Dicsően összeilletek!
Tiétek éltem, - mind halálig,
Tüzeljetek, tüzeljetek!



 
 
0 komment , kategória:  Idézetek-Versek-Tompa Mihály  
1848 EMLEKERE
  2009-03-13 18:05:18, péntek
 
 



Petofi Sandor:1848

Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megviradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.
Szégyeneljük szolgaságunk éjét,
Zsarnokok, rátok száll haragunk,
S a reggeli imádság fejében
Istenünknek vérrel áldozunk.
Álmainkban
Alattomban
Megcsapolták szíveinket,
Hogy kioltsák életünket,
De maradt még a népeknek vére
Annyi, ami fölkiált az égre.
Áll a tenger nagy elbámultában,
Áll a tenger és a föld mozog,
Emelkednek a száraz hullámok,
Emelkednek rémes torlaszok.
Reng a gálya...
Vitorlája
Iszaposan összetépve
A kormányos szíve képe,
Aki eszét vesztve áll magában
Beburkolva rongyos bíborában.
Csatatér a nagyvilág. Ahány kéz,
Annyi fegyver, annyi katona.
Mik ezek itt lábaim alatt?... hah,
Eltépett lánc s eltört korona.
Tűzbe véle!...
No de mégse,
Régiségek közé zárjuk,
De nevöket írjuk rájuk,
Különben majd a későn-születtek
Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.
Nagy idők. Beteljesült az Írás
Jósolatja: egy nyáj, egy akol.
Egy vallás van a földön: szabadság!
Aki mást vall, rettentőn lakol.
Régi szentek
Mind elestek,
Földúlt szobraik kövébül
Uj dicső szentegyház épül,
A kék eget vesszük boltozatnak,
S oltárlámpa lészen benne a nap!
Debrecen, 1848. október vége - november 16.



 
 
0 komment , kategória:  1848-március-15  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2009.02 2009. Március 2009.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 483 db bejegyzés
Összes: 12574 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2100
  • e Hét: 14430
  • e Hónap: 63980
  • e Év: 781146
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.