Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Eső-viharok-árvízek...
  2009-06-26 20:37:46, péntek
 
  Nem emlékszem ilyen hosszantartó esőzésre, vagy az emlékezetem megkímél tőle? Szomorúvá, gyengévé változtatnak a párás, fülledt nappalok, majd az esti hűvös szobám, ami ilyenkor nem annyira barátságos.
A Médiák árvizekről szólnak, figyelmeztetnek, félelmetes képeket mutatnak. Hol a nyár? A gyermekkorom nyara, a napsütés a száraz forró homok a talpam alól. Hol van az aratógépek hangja, a jókedvű munkások éneke?
Agyon ázott fák az útszélén, lehajlott töredező ágak húzzák az amúgy is szomorú valóságot. Figyeljük ezeket a fákat, veszéjt rejtenek. Kidőlhetnek az útra, a gyalogosokra, az autók elé. Az illetékesek figyeljenek jobban! Én csak egy városlakó vagyok, csak a féltő ember szemével nézem a pusztulást, a dőlni készülő korhdta fákat.
A vasút utca elején, jobb oldalon egy teljesen kiszáradt óriási fa, a törzse lent üres, korhadt az egész. / megnéztem/ Szóltam az ott lakónak, kértem, hogy vágassa ki mielőtt bajtörténne. Nem tudom megteszi-e, és éppen Várbalog felé kanyarodik az út, meg a gyárak felé, forgalmas: autók, autóbusz és munkagépek, kamionok folyamatosan ott várnak a lehetőségre, hogy kijussanak a város főutcájára, vagy éppen bekanyarodjanak a Vasut útcába. Egy hete egy gyalogátkelő előtt láttam hasonlót, akkor is szóvátettem, végül a Polgárőr -parancsnoknak is elmondtam aggódásomat. Intézkedett, ma délelőtt láttam elvitték a kidőlni készülő vöröslevelű fát. A városgazda miért nem látja?

Hajlékony napok

Hajlékony napokat futtat emlékezetem,
leborult Anyám elé az orgonafa
hullámzó ága.
Virágai aztán szét omlottak
a déli szélben,
lilára festették a dombtetőt.
Sietve vitte a vedret
a kútágas felé,
az ezüstös vízből merített.
Tikkadt meleg volt a nyár,
vetkőzött aranytestéből jött a tűz súgár.
Vitte Anyám a vedret, itatni a szomjas jószágot,
a csaholó, fekete, bozontos Tücsök kutyát.
Piros nyelvével kanalazta a jóízű vizet,
majd megmártotta mancsát a hűvös maradékba.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Nem hasad naptól az ég...
  2009-06-23 14:03:08, kedd
 
  Nem hasad naptól az égbolt...

Árnyék úszik a térben
nyúlánk nyirfa le hajlik,
széltől a levél el száll!
Nyári eső teríti széjjel, világunk
új szőnyegét.
Szomorú, sápadt a felhő,
Nap tüze nem melegíti
a Földet,
búzakalásznyi életünk teng.
Őszies, szürke az égbolt,
álmunkat fújja a szél!
Nem hasad Naptól az
égbolt,
holnapunk vágyat remél.

Már jó volna egy kis Napfény! Nem szeretem a borús égboltot. Nem lehet kimozdulni a házból, hiába a szép parkosított kertem, hol a munkám miatt, többnyire az időjárás miatt nem tudok az udvaron lenni.
Vásárolni mentem, a bolt melletti szemét- szelektív tárolók mellé volt kupacba rakva szemetestáskák, némelyik kiborulva éktelenkedett. Megnéztem a tároló edényeket: bőven belefért volna. Milyen az ilyen emberek lelke?
Beázott a házam egy része a tartós zuhék miatt, meddig tart? Nincs több vödröm, hogy körberakjam a lakás minden zugát. Három tetőfedőt kerestem meg több alkalommal, Ausztriában dolgozunk: volt a válaszuk. Sajnos nincs idő ilyen apróságokra.
Nekik a magyar forint aprópénz, nekem a beázott lakás a jövőm, az életem és a minden.
Békétlenkedek, mert mi mást lehetne tenni ebben beborult világban.
Valami kegyelem féle kellene, a továbbhoz.




.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Újság kivágások Londoni Metrón
  2009-06-19 21:49:23, péntek
 
  Naponta veszek újságokat, némelyiket azért, hogy az unokámnak kivágásokat küldjek Londonba. Ilyenkor kimondottan az Őt is érdeklő cikkekre vadászok, persze ez úton egyre több információ jut el hozzám is. Magam inkább az irodalmi újságokat, magazinokat, vagy a Galériát veszem.
Egy alkalommal meséli: Utazok a Metrón munkába menet, ilyenkor magammal viszem a cikkeket amit küldesz, újságkivágásokat. Persze úgy ahogyan küldöd, csak a lényeg és persze a kivágott cikkek helyén a lyukak. Azt hiszik valami bajom van, amikor különböző alakzatu, csonka újságdarabokat forgatok, hogy olvasni tudjam .Körül nézek ,néhányan mosolyognak felém, vagy rajtam. Kisalföld, Jánossomorjai Napló, Népszabadság, Rábaközi Magazin, de persze más képes- vicces oldalak. Naprakész a magyar hírekből! Úgyanezt csinálom egy német orvos barátommal is. Neki gyakran küldök rejtvényeket, mivel Romániából menekült hajdan, magyar területről. Minden magyar szóért hálás. Azután megírja a véleményét az olvasottakról.
Szeretem ezeket az üzeneteket.
Sok Magyar él a világban szerte. Minden ismerősöm, aki kinn él valahol, jól él valahol, de hazavágyik! Sokat gondolkodtam, gondolkodom ezen. Ha valahol ott van a családom velem, azok is akiket szeretek, miért is vágyunk vissza oda, ahonnan kilökődtünk. Micsoda mostoha donor az anyaföld!
Már több alkalommal szerettem volna elköltözni Jánossomorjáról, azután az utolsó másodpercbe kapaszkodva maradtam. Szeretek utazni, szeretek máshol lenni néha, de! Ezzel kezdődik a visszavágyódás "de" Igazából alig vannak itt barátaim, évtizedekig Mosonmagyaróváron dolgoztam, haza csak aludni jártam szinte. Mégis!
Imádom a vizeket, tavakat vágyom vízközelben élni, mégis maradok. Ezek az utolsó másodpercek az életembe, hogy megtegyem, hogy még elmenjek, talán a Balaton -környékére? Megtudnám-e tenni? Azt gondolom már nem, azt is gondolom menni kellene!

Gondolatok

Keserű a szó a számban,
ha kimondanám:- aprócska
üzenet,
ha nem mondom,
marad nekem
egy gondolattal több!
Bölcsebb lehetek.

Azt gondolom kicsit fáradt vagyok! A szerkesztőségi ülésünk ma igazán jó volt, talán mindig ilyennek lenne jó!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Újra, új hét kezdődött.
  2009-06-16 09:38:28, kedd
 
  Szombaton még megnéztem az mosonszolnoki kiállítást. Magyar Pista Képzőművészei állítottak ki. Egy éves munkájukon tükröződött az eredmény. Sok a tehetség! A Mosonszolnoki Hírmondóra írattam a nevüket, saját kézjegy. Sohasem lehet tudni. Így könnyebb követni Őket, mikor állítanak ki majd egyedük, ki halad tovább és mit ér el. Sokan vagyunk!
Gratulálni lehet nekik, meg Magyar Pistának is az eredményhez.
A Mosonmagyaróvári Magyar -galériáig is elértem még időben. Vámos László kiállított munkáit láthatta a közönség. Mindent újra hasznosított, a képek ebből álltak, szemét amit annak hiszünk, kidobott furcsaságok, papír-papír. Mártott, préselt alap, rajta az idő és az ötletek nyomai. "Lenyomat" rólunk emberekről, amit magunk után hagyunk, eldobott tárgyaink szemét halmaza: A művészet eszközeivel, látásmódjával és magával az alkotóval ismerkedhettünk meg.
A hétvége nekem is munka volt, festettem, alapoztam, rajzoltam. Pihenésképpen olvastam, írtam.
A fiam jött vasárnap ebédelni hozzám. Frankfurti leves, csirkemell-ből paprikás nokedlivel. Mindketten szeretjük, meg a maradék jó hétfőre.

Gondolatok

Hív az éj
fogyasztja
a hajnalt.

Vallat
az éji fény,
miért
a hajnalt?

Betekint
a Hold
már alig volt,
fogyott.

Jön a másnap,
mindig
mást ad.

Fölkelő
Nap!
Jótevő,

ölelő,
álmodó,
átfogó.

Fehér kenyér
a holnapunk,
de hol lakunk?

Jászolba,
új évben
újra?

Lesz e
a mi
lakunk?

Itt vagyunk,
a kinpadon.

Ha maradunk,
leszünk
páran...

pár nélkül...
vágy nélkül...
páran.

Maroknyi Nép!
Nem elég,
még nem
Elég!

Szójáték? Mélyen átértelmezett szavak? Akár!

 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Péntek nem a kedvenc napom.
  2009-06-12 19:50:16, péntek
 
  Borús szeles reggelre ébredtem, még azt sem tudtam ki vagyok. A kávé azután helyre tette a hangulatomat. Éjszakáig festettem egy képet, a kifáradásig. Ilyenkor tusolás és zuhanok az ágyamba, amikor először mefordulok már reggel van. Ma még korábban is ébredtem a szokottól.
Találtam egy könyvet a polcomon, amit még nem volt időm kézbevenni, az elmúlt évben B.lellén kaptam egy barátomtól. Egy orosz ügynök vallomásai 1936- tól - 45-ig. Belemerültem, aztán már dél lett. Izgalmas, érdekes olvasmány.
Bementem a megrendelt anyagokért M.óvárra. Azt hiszem nem minden stimmel, amikor hazaértem és kibontottam a csomagot akkor láttam, hogy a méretek nem egyeznek a megadott paszpartu adataival. Hétfőn vihetem vissza. Fárasztó, hogy soha semmi nem jön össze elsőre. Aztán egy csomó pénz, és még én rohangászok a megint felemelt benzinnel.
Keresgéltem, hogy mitől nyugszom meg. Olvasgattam egy Bp-i Irodalmi újságot, amit tegnap kaptam meg. Sok versemet közöltek, ez jó hír. Az újságok vergődnek támogatók híján. Nagyon lelkiismeretes, lelkes csapat dolgozik, hogy megjelenhessünk, ha lenne pénzem támogatnám Őket, amikor lesz / mert a remény hal meg utoljára/ meg is teszem.
Tényleg szoktam támogatni: Pl: mentősöket, daganatos gyerekeket. Most viszont szünetet kell tartanom, nekem sincs. A támogatási kérelmemet elutasították, vagyis szebben fogalmazva: " Nem tudjuk kérelmét támogatni." választ kaptam. Ami számomra érthetetlen: - Ki döntötte el? Mert nem olvashattam a Testületi ülés anyagában, az újságban sem ahol minden más témáról írtak, A JTV honlapján is minden másról olvashattunk. De a kérelmemről szó nem esik sehol. Ezt nem én mondom, mindenki más is, aki olvasni tudó, engem is Ők figyelmeztettek. Igaz az is, hoy már nem kell indokolni semmit. Így tünnek el tehetséges emberek egy- egy területről, aztán feltünnek máshol mert a tehetséget nem lehet semmibe venni, valahol mindig feltünik. Szerencse, hogy mindig akadnak pártfogók ,akik felkarolják, továbbsegítik az útját. Ezt nem csak magamról gondolom, ezek tények a világban: mindig helyük lesz valahol. A tehetséges ember semmi mást nem akar, csak azt, hogy engedjék a saját útját építeni, ebből a dicsőségből aztán mindenkinek jut.
Majd ha nem leszek! Akkor majd tuni vélik, hogy voltam!
" A saját hazájában senki sem lehet próféta" Így igaz!
Én teszem a dolgomat, ápolom a jóbarátságaimat, szeretem a családomat, Ők is engem! Kell ennél több?
Ezt a versemet találtam a fiókom mélyén, még szűz vers.

Nem kellett, hogy igaz legyen

Csak érintésnek
látszott,
amikor a bűn
bennem tanyázott.
Akartam szüntelen,
hogy bennem múljon
a végtelen.
Nem kellett,
hogy igaz legyen,
nem kellett,
hogy neve legyen
csak tenyerébe tartson
a végtelen.

2009.január.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hétköznapi gondok és benne ...
  2009-06-11 21:06:10, csütörtök
 
  Ma teljesen hétköznapi godokkal indult a napom. Korábban ébredtem a megszokottól, pedig nagyon későn aludtam el. A nyestek már megint beköltöztek a padlásomra, akinél már laktak tudja mivel jár. Egész éjszaka viháncoltak, zajongtak, zörögtek.
Kislányommal randevúztam, elmentünk megrendelni a kiállításom- képeihez külömböző anyagokat, tartozékokat. Ő ismeri ezeket a jó helyeket, ahol minden kapható és még udvarias a kiszolgálás is.
Sikerrel jártunk, hamarosan mindent meg kapok.
Azután együtt kávéztunk, beszélgettünk. Imádom amikor vele lehetek.
Mindig kevés időnk jut egymásra, pedig vele még nevetni is tudok.
A felhők tornyosultak, és kinyillott az ég, jött az eső, amit annyira vártak a termőföldek, az elültett magvak. Így mi sem bántuk, hogy többször is megáztunk a délután. Ettől is jó kedvünk lett.
Eszembe jutott, hogy már a szeptemberi Balatonlellei találkozóra is készülnöm kell a képekkel, versekkel. Eszembe jutott a Balaton, amit annyira szeretek. Talán nem hiába "Halak" - szülötte vagyok. Írtam egy verset egy ilyen közös kiállítás alaklmával, kinn a parton amikor borús volt az idő.

Balaton

Fázom!
Hideg szél fújja
arcomba hajam.
Takarót igazít
vállamra.
Magyar Tenger
laposvízű Balaton,
fodrózón jönnek
hullámaid
az északi -part felől.
Párába burkolja magát,
a túlsóparti táj,
halványan vitorlát feszít.
Kaktusz zöld lett vized,
kékséged egykor takarta
opálos meződ.
Nem selymes most hullámod,
nem tartod tükrödet elém.
Haragos vagy!
Szomorú arcodat mutatod
Balaton.

Ilyenkor arra godolok, hogy a hétköznapi gondokban is van valami: Ünnepi.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hansági emlékképek
  2009-06-10 09:18:45, szerda
 
  A Hanság! Amikor kimondom, mindig melegség árad át a lelkemen. Körülveszi azt a környéket ahol élek. Rengeteg történet lapul a fák, a cserjések, a Madárerdő, a Nagyerdő mélyén.
A gyermekkorom nyarai úgy teltek, hogy a Nagyerdő programm midig benne volt. Horváth vasutas, az Őrház lakója vigyázta a Nagyerdő rendjét. Amikor megérkeztünk, kis barátaimmal: Nagy karé házikenyeret kaptunk vajazva- mézezve. Máhekkel is foglalkozott az idős bakter.
A felesége mindnyájunk Nagymamája volt, persze csak képletesen. De annak szólítottuk.
Egy alkalommal elvesztem az erdőben, gyöngyvirágot szedni mentünk, a társaim valahogy lemaradtak, visszafordultak. Otthon vették észre, a bakterháznál, hogy én nem vagyok. Horváth papa elindult az öreg vizslával a keresésemre. Aztán megtaláltak, annyira örültem amikor meghallottam az ismerős kutya ugatását.Még csak szidást sem kaptam, felkapott az ölébe és magához ölelet.
Reisinger Attila Határ című könyvét olvasva, írtam egy verset a könyvhöz kapcsolódón, hisz felébresztette az emlékeket.

Hansági emlékképek.

Hogyan hull a fény az avarra
a lebontott vasfüggöny helyén?
A nap már véget ért,
még nem jött el az este,
langyos huzattal fújt a szél
nyugat felől.
Árnyak a gyepszőnyegen,
lemenő nap, vizszintes sugár.
Alkonyi erdők fekete foltja,
párás árnyékok szobor sora...
Egy repülőgép fénykeresztje
tűnik a messzeségbe,
erdőfoltos mezők,
körülpettyezett faluk,
emlékeimből kihullott nevek.
Az arcok elenyésznek...
Lehullott sötétség figyelte a fényfoltokat,
melyek körülvették a várakozást.
Boldog zavarban álltak
őszi mezők, nehéz harmatban
ráncokból fércelt arcok.
A diófa árnyéka bejött a szobába
és leolvadtak mind a csillagok.
A templomtoronyból bátortalan
lélekharang szomorúan, szürkén feszült a tájba.
Aztán szürke köd gomolygott,
összefolyt az éggel,
a bokrok mintha...
tejszínű levegőben úsztak volna.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Változatok.
  2009-06-08 17:58:40, hétfő
 
  Reisinger Attila " Angyalszárny" című könyve itt van előttem. Ha jól számolom a hatodik kötete. Attila minden könyve színes, valóságos képekből épül fel. Rendkívüli emlékezetét jól kamatoztatja az írásainál. Szerem Őt olvasni. Minden könyvét egyszuszra olvastam először, azután újra, hogy gyönyörködhessek szóképeiben.
Ezek a szóképek ösztönöztek arra, hogy egy - egy vers szülessen az Ő könyvei nyomán.

Elmélkedés / Változatok /

Álomképek nélküli a sötét
nem köt semmi a földhöz,
a térben lebegve, úgy éreztem
ott vagyok a világ szélén.
Lüktetett a vér a halántékomon,
talán ettől volt a hullámzás mindenütt.
Az erős nyári nap, szórt fénnyel
világította meg a szobám,

elmerültem az ájszaka végtelenül
mély világában,
szét hullottak az emlékezetem darabjai,
az erősödő nap rajzai.
A reggeli fény foltot festett a falra,
nem állt meg a fénysugár,
tovább lassította az idő múlását.

A résen látszott a borus éjszaka,
mely vörösre festette a villámokat.
A múlt felidézése visszatalálás a jelenbe!
A fák árnyékai hintáztak a langyos szélben,
az árnyék szélén álltam:
bodros nyári felhők alatt.

Az árnyékok felszabdalták az utat:
hallottam Anyám dalát
a sokszor hallott régi dallamot,
mely olykor kirepült a poros utcára,
át a feledésbe, aztán visszahozta
az emlékezetet.

Az emlékek mindig találnak
kapaszkodót!
A sötét vízben fényfoltok siklottak:
erősen sütött a nap!
A torony árnyéka kifeküdt az útra,
a hőségtől fakult égboltra
alig merészkedtek fel a csillagok.

A következő verseskötetemben Reisinger Attila minden könyve versének lesz helye. Bár lenne több időm az olvasásra, az idei könyvhét verseiből szívesen olvasnék néhányat. Amikor elkezdek egy könyvet olvasni, akkor meg áll a levegő körülöttem, most ezt nem tehetem meg. A képeken van a hangsúly, főként, hogy meg kaptam az intuíciókat pestről a barátaimtól. Még van két hónapom, és jól beosztott napjaim.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Rajzos-színes világ: Rajkán!
  2009-06-07 20:59:13, vasárnap
 
  Tegnap Rajkára kaptam meghívást a Gyermekrajz kiállításra. Már fél-ötkor nagy volt a nyüzsgés a Közösségi Házban. A szakkörökön készült munkáikat állították ki a gyerekek.
A hatalmas terem parvánokkal, asztalokkal és a falak igénybevételével megtelt a sok szép munkával. Nagyon szép maszkok, amiket a gyerekek saját arcukról készítettek, majd kiszíneztek.
A másik ujdonság: a harmonika formára hajtogatott festmény, rajz. Még láttam kivágással készített, befújt képeket, amik akrillal készültek. Szalvétára festett képek, a merített papírra emlékeztettek.
Rengeteg jó rajzot, akvarellt, és temperával festett képet láttam, de együtt ennyi munkát és ennyi gyereket még nem. Eljöttek a szülők, a gyerekek családtagjai, a meghívott vendég :köztük a Rajkai Polgármester úr.
A helyi zeneiskolások kedves kis műsora után következett a díjak átadása, ami közel jó egy órát tartott. Tóth Tiborné dr. / aki maga is fest,/ nyitotta meg a kiállítást, és segítette a díjak elosztását.
Rajkai válalkozók, és magánszemélyek felajánlásából adódott a sok -sok díj, ajándék és oklevél. Végül a Rajkai iskola igazgatója: Farkas János adta át az iskola Nívódíját, a helyezetteknek.
Jó volt látni a gyermekek ragyogó arcát, munkájuk tükrében.
Találkozunk még velük: Sok tehetséges gyermek, kiváló munkáit láthattam.

Ma vasárnap! Egész délután esik az eső. Nekem már elég lenne, de azt mondják a Gazdák: kell az eső! Újra ültetik a mákot, annak meg ki kell kelni mielőbb.

Tegnap későig beszélgettem egy kedves jó baráttal, azt hiszem kölcsönösen tiszteljük egymást.
Azt sem vettem észre, hogyan múlt az idő. Ritkaság amikor nem lép be a csend, a nem tudom mit mondjak, hogy folytassam tovább. Nagyon élveztem a beszélgetést. Szép este volt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Egy gyönyörű délután!
  2009-06-05 20:54:58, péntek
 
  Elmentünk Laskóné Zsuzsával Lébénybe: megnézni Borbély Károly, Kelemen Benő Benjamin, és Horváth György kiállítását. Az Öregtemplom árnyékos épületébe voltak a képek, kerámiák. Egy órát töltöttünk ott és elemezgettük a képeket, a kerámiákat. Készítettem néhány fotót.
Tetszett a kiállítás! De nagyon örültem annak, hogy helyet ad Lébény Lokálpatrióta Köre, a kortárs- művészeknek. Szép volt a kezdet, és még szebb a folytatás. Örülök, hogy én is voltam már meghivott vendég Lébényben.
Mivel nyitva volt a Templom, bementünk megnézni. Régen jártam ott. Még gyermekkoromban először, amikor Nagyapám elvitt a Templom évfordulójára. Azután, amikor éppen ott volt egy randevúm, a Templom - öbölben, ahol most autók álltak. Most a kiállitás kapcsán jöttem. Nagyon tetszettek a stáció képek, sajnáltam, hogy éppen temetési misére készültek, igy rövid ideig maradhattunk a Templomba.
Mindenképpen nagy élmény volt.
Vissza érve Mosonmagyaróváron az Egyetemi kávézóba ittunk egy finom kávét. Láttuk Jókai Annát , Ő is ott kávézott egy csoporttal. Lassan lett tiszta előttem a kép. Képviselők és Pártok és azok támogatói. A helyi TV és még sok ismert ember, és számomra ismeretlen. Arra gondoltam ezért maradt el a szokásos könyvheti meghívás.
A lányom is megérkezett, az Ő repülőjük szerencsésen landolt. Unokám is jelezte, hogy már Londonban van, a barátaival eszik a finom hazai falatokat. Az utazótáskája is meglett, ami hazajövet elkeveredett.
Csodálatos napsütéses délután volt, jó volt a teraszon beszélgetni.
Bennem minden rendben van!


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2009.05 2009. Június 2009.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 88 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 206
  • e Hét: 1528
  • e Hónap: 8368
  • e Év: 108845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.