Regisztráció  Belépés
bzsuzsanna.blog.xfree.hu
"Az emberek kevésbé szégyellik bűneiket, mint gyengéiket és hiúságukat!" - La Bruyere L. Burda Zsuzsanna
1943.02.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Ha én gazdag lennék!!!
  2009-07-31 22:23:00, péntek
 
  Megint a kórházban voltam. Jánossomorja- Mosonmagyaróvár között. Rengeteg a Kamion!
7 előttem 8 mögöttem, én a kicsi autómmal köztük. Elmondhatom rossz érzés volt, a kánikula csak fokozta az érzésemet.
Minden tiszteletem a "Nővéreké" akik megállás nélkül türelmesen, lelkiismeretesen látják el a feladatukat, ami rengeteg adódik egy egy műszak alatt. Naponta látom az irgalmasságukat. Jó lenne már ha változhatna az egészségügy.
Valamit egészen másként kellene csinálni, hogy felemelkedjen a tisztelet, a megbecsülés és az érte járó fizetés. Ha én gazdag lennék, oda adnám minden pénzemet azért, hogy az Orvosaink itt maradjanak az országban, ahol Orvosok lettek.
A kiállításommal szeretnék foglalkozni lélekben is, azt gondolom, hogy ezt nem mindennapi kiállításnak készítettem. A test és a lélek kapcsolatának egybeolvadása a szimbólum lényege.
Amikor idejön egy Olyan tervező-művész, mint Hefkó Mihály, hogy megnyissa ezt a "Testek arca" című tárlatot, akkor az én feladataom, hogy elétárjam a legbelsőmet, hogy megérthessen. Ehhez kellene a lecsendesedés egy kis időre. Sajnos a Fiam betegsége miatt alig van időm a pihenésre.
Augusztus 17-én megmutatom minden látogatónak, nézelődőnek és hozzáértő-értőnek, akik megtisztelnek jelenlétükkel, az utolsó 4 hónap éjjel-nappal készült képeimet.
Felvállaltam még egy kiállítást is párhuzamosan ezzel, ami már korábban elkészült, csak azok még nincsenek keretben. Nem volt még időm, hogy átgondoljam, mekkora munka áll még mögöttem. Mennyi erő van egy egy emberben? Mit lehet ráterhelni, amikor azt érzi, hogy elég.
Majd erről később írok!
A hitemet növelik a gondolataim, amiket Isten segítségével mindig megteremtek. Van egy jó barátom, akit nagyon tisztelek: Azt szokta mondani, Isten nem tesz meg helyetted semmit, de a megoldást oda nyújtja, neked tudni kell érte nyúlni, lehajolni, hogy el vedd ami a tied. Milyen igaza van.
A bennünk lévő Isten mindig segíti a megoldást megtalálni, de elvárja, hogy kérjük Tőle!
Én minden este ezt teszem, a megoldás megtalál, csak a hitem kell, hogy erős legyen és a türelmem, hogy kivárjam amikor érkezik, meg fel is kell ismerni a megoldást, hogy elfogadhassam.
Tudom, hogy sokan azt godolják ez csak filozofálgat. A mögöttem álló munkát látva remélem a hitemből is adtam valamit.
Egy vers ami talán ide is illik.

Nehéz!

Minden nehéz!
A kéz, a fej, a láb.
az Ég a Föld, a táj.
a kő, a hó a szél!
A zivatar, ha jő,
élni és meghalni,
születni, létezni,
kapni és elkapni,
ha kell megadni
nehéz!
Elhagyni,
felhagyni,
felvenni,
kitenni,
küldeni
nehéz!
Hívni!
Adni!
Érezve,
nem nehéz.
1966-ban írt versem. " Mindörökre Uram"c. verseskötemből.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Frissítés alatt!
  2009-07-30 08:11:41, csütörtök
 
  Gondjaim vannak a számítógépem újratelepítésével. A türelmem kevés. Nem tudok bemenni a szerkesztő programomba, meg igazából nem enged a rendszer dolgozni. Most nagyon fontos lenne, hogy minden jól és pontosan működjön. Ma ismét hívtam szerelőt, nem tudom mikor érkezik.
Meleg nap ígérkezik, persze ilyenkor türelmetlenebbek vagyunk. Télen meg jólenne egy kis meleg ebből a kánikulából, de azt is kitalálja majd valaki. A "Magyar" ember egyébként is tökéletes alkotása a Mindenhatónak. Isten bennünk él, tudni kell vele kommunikálni.
Gülch Csaba tegnapi cikkét olvasva: Tökéletes az egyetértésem a fejtegetésével kapcsolatban. "Csodák nincsenek, Isten van" Nem a felhők mögött, itt bennünk él.
Küzdök a Fiamért, hogy ne veszitse el a látását, nem rajunk múlik, nem rajtam. Az Orvosai mindent megtesznek, meg a család is. Ez is Isten kezében van!?
A hitem mégis erős!
Holnap talán érdekesebb témám lesz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hosszú csend után!?
  2009-07-27 22:10:24, hétfő
 
  Kedves olvasóimtól elnézést kérek, hogy ilyen hosszú ideig hiába keresték írásaimat. Sajnos ez önhibámon kívül történt. Újra kellett telepíteni a gépemet, mindent meg tudtam menteni, de akivel már történt ilyen az tudja mivel jár.
Közben folyamatosan dolgoztam a kiállítási anyagomon, hogy majd a látogatók teljes megelégedésére tudjam megmutatni munkáimat. A meghívók és a plakátok is elkészültek, hamarosan a vidéki barátaimnak, és Budapestre postázom. Azután mindenkinek, vagyis mindenkit szeretettel várok, akkor is ha csak a programfüzetben olvas róla.
Kerestem a világ legkisebb szögecskéjét, sehol sem kaptam, nos nekem pontosan olyan picike szegekre volt szükségem, ami szinte megfoghatatlan. Eszembe jutott a végső kétségbeesésemben, hogy a " Cipész" igen egyszer már kaptam a mosoni Osztermayer utcai cipészektől. Azonnal elmentem / hátha / Természetesen kaptam. Köszönöm! Minden paszpartura sikerült feltenni az akasztókat, hála nekik! Milyen jó, hogy vannak ilyen régi jó mestremberek!
Igazából ma rohanás volt az életem, fél napomat a kórházban, a sürgőségin és a szemészeten töltöttem. Nem én vagyok a beteg, csak segítettem a Fiamon, azután az Orvosok is, mindenki odadóan. Rengeteg volt a beteg, nagy a hőség! Ők dolgoztak!!!
Most fáradtam el, hogy hazaértem. Azt gondoltam azért beugrok a TVN-re, hogy köszönjek mindenkinek. Jóéjszakát!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Izgalmas világról álmodtam!
  2009-07-19 21:52:50, vasárnap
 
  Talán mindig álmodni kellene: - Ezek az álmok nagyon lassan, de egyszer valósággá válnak. Már gyermekként megtapasztaltam, hogy nagyon kell vágyni arra, amit szeretnénk elérni. Azután jön a várakozás, türem kell és egyetlen percre sem szabad feladni a hitünket. Fontos, hogy jól fogalmazzunk, mert a rosszul fogalmazott vágyakozás is valósággá válhat. Akkor gondolkodhatunk, hogy nem ezt akartuk, és nem igy.
Az évek teltek, barátok jöttek és mentek. Elgondolkodtam miért van ez így? Az anyagi dolog, ami némiként fogalom /pénz, vagyon/ sohasem hozott izgalomba. Ami volt, az úgy volt jó nekem, mindig meg kerestem, hogy mi az, ami jó benne, mi az, ami hasznomra válhat, tanulhatok belőle.

Aztán sok év telt el, azt gondolom hasznosan töltöttem eddigi életem, bár éreztem, hogy többet akarok. Ilyenkor mindig a saját fejlődésemre gondoltam. Mi az amit még ki tudok hozni magamból, mi az amire képes vagyok?
Amikor azt éreztem, hogy nem haladok előre, néha helyben topogok, ilyenkor kezdtem az álmomat irányítani. Azt kérdeznék most tőlem, hogyan lehet az álmot irányítani? Lehet csak tanulni kell a módját, magunkra figyelni amikor aludni készülünk, látni mit szeretnénk, mire tudnánk felkészülten azonnal reagálni. Látni az uta, amin menni akarunk. Türelmesen várni!
Csodák pedig vannak!
Azt érzem bennem, a világomban minden rendben van! A hitem a legerősebb minden más érzésemnél.
Egy tanárom tanított meg igazán erre az útkeresésre: /Bígerbauer Pál egyetemi tanár, filozófus./
Tanítotott Pesten és Szegeden, én Pesten jártam hozzá. Már nem él! A tanítása viszont "ÖRÖK"
bennem, meg gondolom sokunkban. Volt hite! ANNA kislánya akkor született, augusztus 4.-re várta a születését: - azt már nem tudom, hogy megérte-e Anna születését, vége volt az iskolának, és mi diákok hazajöttünk. Azt is mondta, hogy különleges lesz Anna: - úgy várta mint a "Messiást"
Talán az Ő lelke él Annában tovább. Ebben is hiszek.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Szavak
  2009-07-15 21:51:39, szerda
 
  Szavak

Futhatok utánuk hiába:
nem bírva ésszel, sem lábbal.
Nem hangzanak semmibe
a szavak,
észrevétlen
elveszőn,- egy örök mában...



Maradjanak a szép szavak!
Emlékek: el ne fussanak!
Őrizném mindet:
hogy el ne múljanak...


A nagy melegre való tekintettel, a közelgő kiállításomra minden energiámat próbálom öszpontosítani. Már csak egy erős hónap és megmutathatom!!! Augusztus 17-én. Addig vár a munka. Ma azért befőztem egy kis sárgabarckot, imádom télen vajaskenyérrel, a kávémhoz reggelente.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Gondolatok egy gimnáziumról.
  2009-07-13 18:04:44, hétfő
 
  Hegyeshalom 1964-1979. Nem a határközség fenn állásának idje. Általános Iskola és Gimnázium ettől- eddig. Szombatra szólt a meghívás, Tv-ben újságokban, megjelent a találkozóra szóló invitálás. Szőcs Tibor igazgató úr kiadványát meglepetésként kaptuk. Csodálatosan jól, nagyon szépen szervezett találkozón vehettünk részt hegyeshalomban, a tornacsarnokban megrendezett ünepélyen / saccolni nem tudok / voltunk 500-an biztosan. A régi diákok, nappalisok, és levelező hallgatók, mindenki eljött ,akit utól ért az üzenet.
/ Mindenkinek volt ülőhelye/ Hiszen túlnyomó részt / Öreg diákok voltunk/ akiknek a szíve ott akkor, biztosan fiatalosan dobogott.
A műsor szinvonalas, a gyermekkorús összefogottan, végig együtt volt.
Köszöntöttek minket volt tanáraink, Mi Őket, és tisztelegtünk azoknak, akik már nem lehettek ott velünk.
Néhányan, Szőcs tanár úr felkérésére írtunk a gimnáziumi élményeinkről, emlékeinkről a kiadványba. Dedikált könyvet kaptunk, mert ez köszönet volt. Mi voltunk hálásak és most is köszönöm a többi volt diák nevében, hogy lehetőséget kaptunk.
Az ünnepély után átmentünk a régi iskolánkba ahol emléktáblát avattunk.
A Bányatónál felállított sátorban ebéddel vártak mindannyiunkat. Jó volt látni a szeretetet, ami áradt az emberekből egymás iránt. Nagy beszélgetések, emlékek sora következett! Mindenki volt mindenkiért. Ugye milyen csodálatos tud lenni egy ilyen találkozó?

"...mit köszönhetek az iskolának?...mindent!
a tudás szomját, az ismeret ízét,
a nemes dolgok szeretetét,
a bírálat magunkon is túlemelkedő szabadságát..."
/ Gyergyai Albert/

Köszönjük az élményt, az évfordulóra emlékezést / 30-éve megszünt a hegyeshalmi gimnázium/
Köszönjük, hogy ott lehettünk! Szőcs Tibor igazgatónak és Hegyeshalom Polgármesterének.

" Van hát valahol egy darab Föld, hol az emlékem
Egy néhány évig magmarad"
/ Sinka István /

 
 
0 komment , kategória:  Iskola  
Egy hang!
  2009-07-10 09:56:10, péntek
 
  Mit lehet ilyen borús, esős reggel kezdeni? Én leültem olvasni, mig kifőtt a kávém. Még ettől sem lett jobb a hangulatom. Igazából semmi okom arra, hogy ne legyen. Minden jól és szépen halad körülöttem. A képeim már lassan elkészülnek. Azután kezdem rögtön a másik kiállítási anyagomat összerendezni, azok még a télen, meg tavaly készültek, de kereteztetni kellene.
Rengeteg pénzbe kerülne, ami nincs, támogatási kérelmemet elutasították a " kultúra" emberei.
Azt olvastam a testületi ülésről a JTV honlapján, hogy majd jövőre jobban átgondolják, hogy majd adnak a civilszervezeteknek is, meg a városban élő alkotóknak. Én arra nem várhatok. A kiállításaim lekötöttek, hely és időpontosítással.
Ez is olyan mint az időjárás: Imátkoznak azok akiknek kell az eső, azok is akiknek már nem kellene.
Miként döntsön az Isten?

Ezekkel a gondolatokkal született a versem:

Egy hang!

Mint gyertya gyulladt fel bennem,
mert a lélek lángja ég!
Hol halványabb a fénye,
vagy teljes lánggal ég.
Elcsitul egy hang,
de mégis hallani,
olyan mélyen nem lehet
egy érzést elfolytani.
Pince-szagú reggelen
fáradt ébredés:
Nem ébredt még fel bennem
a gyertyafényű remény...
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Arcod mosolya...
  2009-07-07 22:56:47, kedd
 
  Mennyire fontos a család. A kis közösség amiben élünk. Akiket közel engedünk magunkhoz, őket hívjuk Családnak. Amikor aggódunk értük, akkor is amikor talán nem is kellene. Felkapcsoljuk a villanyt az udvaron, az előszobában és szinte mindenütt, amikor hazavárunk egy vagy több gyermekünket. A kollégiumból, az iskolából, az albérletből, bárhol is volt hazavárjuk. Ezért otthon az otthonunk, mert vár minket.
Felnőtté vált unokáimat éppúgy várom ma is mint amikor még "kisiskolások" voltak. A gyerekeim látogatása számomra ma is ünnep. Nagyon jó, hogy Ők is tudják.
Mátét bármikor hívom, hogy kellene a segítsége azonnal jön! Nem mond kifogásokat, perceken belül nálam van. Így volt ma is. Egy kis baleset ért, fájdalmas és magam tehettem róla. Mivel erősen vérzett az újam nem akartam kihozni a kocsit a garázsból, vásárolni készültem volna. A számítógépemen is akadt egy kis hiba, amihez Máté ért a legjobban. Hívtam segíteni:- útközben bevásárólt, azután lemezre tette a képeimet, amit több mappából kellett kiválogatni. Neki mindez pár percébe került. Éreztem, hogy szívesen segített, pedig időre mennie kellett.
Születésnapjára írtam egy verset:

Arcod mosolya távoli csend

Csendes a hajnal,
zúgnak a fák...
áthallik rajta
az ifjú világ.

Még szép a te
álmod, s ifjú szíved!
Arcodon mosoly,
a távoli csend.

Készül az élet...
benned a vágy,
indulsz az úton
tovább - tovább!

Fejedben zsongás,
hittel az ár!
Zubogón csordul
a teli pohár.

Óvatos, lassún
de osonva vár!
Nagykapus élet,
mindent kitár.

Vigyázd! - a lépést,
sohase téveszd!
Figyeld az utat,
mely a Tiéd lesz.

Ma az önéletrajzom írása töltötte ki az időmet, 2005-óta nem fejlesztettem a honlapomat, mert rengeteg az anyag / kiállítások, könyvmegjelenések, bemutatók történtek az évek alatt. /Minden mappákban, újságokban, amik összerendezve vártak arra, hogy egyszer a helyükre kerüljenek. Mai nap erre volt szánva. Még nem végeztem, de közeledek hozzá. A kiállításom közelsége kényszerített, hogy megtegyem. A barátnőm jól ért a menedzseléshez, már ilyen rendezgetés terén, de most nem utazott ide pestről, családi okok miatt.
Megint szép napom volt, bár a kisújam fáj még. Jól átszúrtam a körömágyamat, még soha nem sérült a kezem, hiszen minden élethelyzetben nagy szükségem van rá, és eddig sikerült megóvnom a bajtól.
A vihar morajlással jelentkezett, pontosan mint minden nap délután, de meg gondolta és elkerülte a várost.
 
 
0 komment , kategória:  Család  
Hanság...
  2009-07-04 09:33:13, szombat
 
  A Hanság ölelésében lakom, itt élek gyermekkorom óta. Gyönyörű vidék, festői táj. Meg ihleti az embert, az idejáró turistákat. Az ittlakók meg nem tudnak elmenni innen, ha már egyszer megvetették a lábukat. Valamikor ingoványos föld volt, mocsaras, nem termő. Aztán a hatvanas években lecsapolták. Egyetemisták, katonák dolgoztak nyaranta, táborban, és ingyen.
Mindig jókedvűek voltak, vidámak. Ezekben az években voltam fiatal és a Falu Néptánccsoportja tagja.
Most jók a termőföldek, hiszen állandóan vásárlók jönnek, földet szeretnének itt venni. Gondolom nem csak a termőföld miatt, / befektetés/ Közel van az Osztrák határ. Gyárak települtek a területeinkre, a megélhetés ezzel Jánossomorján biztosított. Azt gondolom itt csak az nem tud megélni, aki nem akar dolgozni.
Én itt élek, alkotok. Szeretem a környéket, hosszú évtizedekig Mosonmagyaróváron dolgoztam, mint vállakozó, Kulturális életükben a mai napig jelen vagyok, itt Jánossomorján épp úgy, mint Mosonmagyaróváron.
Igazából mindig el szerettem volna menni innen, de a szívem vissza húzott.
Egyre kevesebb barátom él itt, szűkül az a kör akik miatt maradtam.

Hanság!

Én látom szépnek e tájat?
Hanságban lápos a rét,
falumban csendes az este,
útszéli fán most bagoly tanyáz.
Réti sas halkan suhanva
áldozatára lesve vadász.
Gólya bolyong még a tájon
tóparton béka zenél,
olykor még heves a lázam,
hársfalevél illatoz.
Csendesül, halkul a nóta,
messziről halló zenék:
Most tér a táj nyugovóra,
lassan bezárul a tér.
Hajnalban ébred az erdő,
madarak éneke ez,
őzsuta ugrik az árkon,
vadmalac röfögni kezd.
Falevél rezdül az ágon,
fák lombját fújja szél!
Kabátom jól összezárom,
sálamba markol a szél:
Mégis: én oly szépnek látom,
mikor a Hanság mesél.

Ezt hallani, látni kell. A Madárerdőt, a tópartot, a kis hidat. A levegőből egy jó nagyot lélegezni!
Sétálni a csatorna partján. Én ilyenkor azt érzem itthon vagyok!
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Halovány délután...
  2009-07-03 21:24:36, péntek
 
  Halovány arc...

halovány arc
visszanéz
liliomfehér
a nász,

halovány délután
nem igér semmit,
selyemruhákat
fúj a szél.

Nem itél,
nem igér,
áhitat
át itat.

csak egy folt,
ami volt
nem ítél,
fúj a szél.

Halovány
arcokon,
járkálunk
foltokon.

Ma sokat fotóztam, a képek még a kiállításomhoz készülő képekhez kellenek. Úgy érzem nagyon jók lettek. Már csak a július maradt a befejezéshez.
Ma alig volt eső, szemerkélő és langyos, relatív páratartalom szorongatta az oxigént a levegőben.
Örültem, hogy egész nap mozogtak a falevelek, igaz nagyrészt csak az ablakon át láthattam a természetet, amint betekintett hozzám.
Késő délután mentem csak ki a kertbe, hogy az élő- sövényt keretbe szorítsam. Éppen egy órig tartott. Kellemesen elfáradtam. Vasalni kellene, de egyáltalán nincs hozzá kedvem. Majd holnap!
Megjöttek a számlák, a csekkek! Boldogtalan lettem már a látásuktól is. Egy halál hír is volt a levelek között. Szegedről jött, meghalt jóbarátom Tóth István. Felesége Baba küldte a hírt, a szegedi Fogadalmi Templom, Altemplomába nyugszik majd örökre "István" Zalakaroson ismertem meg Őket egy üdülés alkalmával. Az ebédlőben egy asztalhoz kerültünk, mindvégig jóbarátok voltunk, sok szép nyarat töltöttem náluk a Tisza partján az üdülőjükben.
Ez ilyen halovány nap volt.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 11 db bejegyzés
e év: 88 db bejegyzés
Összes: 1996 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 341
  • e Hét: 1176
  • e Hónap: 8016
  • e Év: 108493
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.