Regisztráció  Belépés
mailona.blog.xfree.hu
HIT-REMÉNY-SZERETET.. A LEGNAGYOBB KÖZÜLÜK A SZERETETT !!!! M. Ilonka
1951.01.10
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 252 
SZ.T.Valikától kaptam !!!!!!!!
  2009-07-26 22:41:51, vasárnap
 
  Barát az, ki megértést kínál, ha az élet meggyötör,
kinek mindig van annyi mosolya,
mely derűssé varázsolja a napodat,
ki elfogad olyannak, amilyen vagy, s boldog,
hogy épp ilyennek lát.
/Donna Levine-Small/




 
 
7 komment , kategória:  VERSEK  
SZ.T.Valikától kaptam !!!!!!!!
  2009-07-26 22:35:14, vasárnap
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
1 komment , kategória:  VIDEÓK  
SZ.T.Valikától kaptam !!!!!!!!
  2009-07-26 22:33:42, vasárnap
 
  HIBÁS VIDEÓ BESZÚRÁS!  
 
0 komment , kategória:  VIDEÓK  
Gyilkosság rejtvénynek álcázva
  2009-07-25 21:12:40, szombat
 
  5 perces krimi:
Gyilkosság rejtvénynek álcázva

Paula reggel még Steve után szólt: Drágám, ne felejtsd el megvenni a rejtvényújságomat! Steve és Paula gyűlölték egymást, ám ennek ellenére (vagy éppen ezért) mindig nagyon udvariasan szóltak a másikhoz. És nemcsak akkor, ha mások is hallották.

Huszonkét év telt egy gyermektelen, engesztelhetetlen gyűlölettel teli, kényszerű együttlétben. A nagyon rossz házasság megkeserítette őket. Ritkán szóltak egymáshoz, de akkor legalább udvariasan. Mintha önmaguk előtt akarták volna fenntartani a látszatot. Közben esténként elalvás előtt mindketten arról álmodoztak, hogyan tudnának megszabadulni a másiktól.
Paula délelőtt végzett a házimunkával. Ebéd után szunyókált egy kicsit - tehette, hiszen már nem járt munkába. Steve reggel elment dolgozni, délután hazajött, kertészkedett kicsit, majd tévézett. Elnézte néha, amint a felesége a rejtvényújságot gyűrögette. Nem volt olyan keresztrejtvény, amit meg ne fejtett volna. Különösen azt a vaskos hetilapot szerette, amelyik péntekenként jelent meg.

Aznap a város felé autózva fogta fel Steve, hogy a megoldás ott van a kezében! Néha ugyan ő is fejtett keresztrejtvényt, de most nem ez fogta meg a fantáziáját. Tudta, hogy a neje, miközben jobb kézzel írogatja be a betűket a kockákba, bal kézzel idegesen gyűrögeti az újság alsó sarkát.
Steve arra gondolt: ha bekenné a lapok sarkait valami olyan vegyszerrel, amelyik a bőrön át kerül a szervezetbe, és ott hamar felszívódik, akkor talán okozhat valamilyen halálos betegséget Paulának.
Mivel az egyik nagy vegyszerforgalmazó cégnél dolgozott, talán nem véletlenül jutott eszébe épp ez az ötlet. Még aznap sikerült is raktári magányában leöntenie az egyik kisebb tartályból fél decit, ezt senki sem veszi észre. Jól becsomagolta a fiolát.


Munka után az újságosnál vett két példányt a rejtvényújságból. Arra gondolt ugyanis, hogy az egyiket majd megmérgezi, és miután Paula meghalt, azt gondosan elégeti, és a helyébe teszi majd a másikat. Nem baj, ha még nem lesznek benne a megfejtések - ha valaki kérdezné, majd azt mondja, Paula éppen neki akart kezdeni, amikor rosszul lett. De ki is kérdezné? Nincsenek barátaik.

Így is tett. Aznap délután Paula sokáig forgatta a mérgezett újságot, majd este hét óra negyvennégy perckor némán lefordult a székéről, és a szeme üvegesen meredt a mennyezetre. Steve először nem is hitte el, egy darabig csak ült, nézte a halottat, majd sétált egyet a kertben. Aztán a kandallóban elégette a mérgezett újságot, az asztalra tette a másikat és csak ezután hívta az orvost. Ő sokáig nézte a halott asszony arcát, kezét, ajkát, aztán intézkedett, hogy vigyék el a halottat.
Másnap két civil ruhás nyomozó kereste fel Steve-et. Az egyik bent maradt a házban, addig a társa sétált egyet Steve-vel a kertben. A halottról beszélgettek, és Steve nem értette, mit nyomoznak. Meg is kérdezte, de választ nem kapott. Csak harmadnap derült fény mindenre.

Most egy felügyelő jött a gyilkossági csoporttól. Magas, bajuszos, szigorú tekintetű férfi volt. Leültek a nappaliban és a nyomozó mélyen Steve szemébe nézve kijelentette:
- Ön megölte a feleségét.
Steve tiltakozott, méghogy ő? Kikéri magának a gyanúsítást - de a felügyelő leintette, mint egy karmester a zenekart:
- Hagyjuk ezt, kérem! Nem beszélünk a levegőbe, alaposan utánajártunk a dolgoknak. A laborvizsgálat szerint a feleségét az ujjain keresztül behatoló méreg ölte meg. Ön vegyszerekkel dolgozik. A rejtvényújságban, amit a felesége mellett találtak, nem volt egyetlen megfejtés sem. Az újságárust is megkérdeztük, tőle tudjuk, hogy ön aznap két példányt vásárolt. Az egyik kollégám mintát vett a kandalló hamujából is... És lám, a labor kimutatta a mérget a hamuból. Ugyanazt a mérget, ami a feleségével végzett.

A felügyelő várt egy pillanatig, míg Steve teljesen magába roskadt. Akkor felállt:
- Indulnunk kell, uram.
Steve reszketve állt fel. A felügyelő észrevette a rejtvényújságot a fotel melletti kisasztalon, és megkérdezte:
- Nem viszi magával? Úgy sejtem, odabent erre is jut majd ideje. Nagyon sok ideje, uram.

Nemere István
 
 
2 komment , kategória:  Általános  
A mama védelmében
  2009-07-25 21:11:10, szombat
 
 
5 perces krimi:
A mama védelmében

Azon a reggelen a mamám azt mondta, ne menjek le játszani a térre, mert hamarosan elmegyünk az áruházba ruhát venni. Mama szép és magas, azt is mondják rá, hogy csinos. Még nincs harminc éves, én meg nyolc leszek hamarosan. Apu már régen elment, és biztosan nem jön haza többé. Mamának nem hiányzik, ő mindig vidám.

Kint voltam a teraszon, amikor csengettek. Bementem volna megnézni, ki az, de akkor bukkant fel a kerti sövénynél Alexander, a szomszéd rőt macskája. Inkább azt figyeltem. Ha elkaphatnám egyszer! A múltkor a szemem láttára falt fel egy fészekből kiesett fiókát, azóta utálom. Ha közelebb jönne, fejbe ütném a botommal. Mama tegnap este olvasta fel nekem a mesét Erős Jancsiról, aki mindig azt kiabálta: ,,Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!" Lecsapott a gonosz kocsmárosra, meg a medvékre, akik rátámadtak és úgy bánt el a fekete királlyal is, aki a kastélyában akarta elemészteni őt.

Az éjjel álmomban én is Erős Jancsi voltam; alaposan rendet csináltam a játszótéren.
Nem tudtam hát, ki érkezett. Csak a mama kiáltását hallottam. Valahogy furcsán kiáltott. Még sohasem hallottam így, és a hideg is végigfutott rajtam. Alexander, a macska már nem érdekelt, futottam be a teraszról. A kezemben volt vaskos kis botom. A játszótérre is mindig leviszem, csak az iskolába nem vihetem be.
A nappali küszöbén megálltam. A mama megint kiáltott, nekem pedig a szemem is kidülledt az ijedtségtől, tisztán éreztem.
A mama a szőnyegen feküdt, a hasán pedig egy idegen bácsi. Mind a ketten kapálóztak és kiabáltak. A mamám sikoltott, a bácsi meg tépte a ruháját. Én meg csak néztem, furcsa volt minden, mozdulni sem tudtam, de féltettem a mamát. Itt valami nagyon rossz történik!

A bácsi engem nem látott, furcsán hörgött és kiabált. Már majdnem leszaggatta a ruhát a mamáról, amikor végre mozdultam. Erősen markoltam a botot. Erős Jancsi voltam, mint éjszaka, álmomban.
,,Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon..."
Sírva húztam a fejére kétszer, háromszor. Csak egy pillanatra nyúlt el, de az elég volt a mamának. Kimászott alóla, ő is sírt, a festék lejött a szeméről. Szörnyű volt az arca, üvöltött dühében. Aztán ő is felkapott valamit - a kandalló elől egy piszkavasat. A bácsi megrázta magát és felült. Ordított volna. Láttam a száját, ahogy kitátotta. A mama lesújtott. A bácsi akkor a hátára feküdt és már nem mozdult.


A mama elvitt a szobámba, és annyit mondott, maradjak ott. Meg azt, hogy sohasem látta azt az embert, becsöngetett az ajtón azzal, hogy el akar adni valamit. Azt hitte, a mama egyedül van a házban, és valami rosszat akart neki csinálni.
Csak ültem a szobában és vártam. Csúszott valami a folyosón, csapódott a garázs ajtaja, aztán elment a kocsi. Akkor láttam, hogy véres a botom. Erős Jancsi vagyok, egyenesen a meséből! A mama csak egy óra múlva jött haza. Kivette az ásót a csomagtartóból, lemosta a kerti csapnál. Aztán elmentünk az áruházba.

Sokáig nem beszéltünk a bácsiról. De a múlt vasárnap kirándultunk az erdőben. A mama gyorsan ment előre, mintha pontosan tudná, hová akar jutni. Körülöttünk senki sem volt, eltávolodtunk a várostól és a parkolótól. Madarakat láttam, meg egy mókust. A tisztáson megálltunk, de hiába néztem körül. Azt hittem, lesz itt valaki, de senkit sem láttam. A mama idegesen gyűrögette a ruhája szélét. Ez másik szoknya volt, nem az, amit megtéptek. Erről eszembe jutott az eset:
- Mama, mi lett azzal a bácsival?
A mama keze idegesen reszketett. Meredten nézett egy zöld bokrot a tisztás szélén. Mintha belelátna a földbe.
- Ne gondolj rá, kisfiam! Soha többé nem fog bántani bennünket.
Én hiszek a mamának. Ha valamit megmond, az mindig úgy van. Így aztán nyugodtan sétáltam tovább. A mama csak egyszer nézett vissza a bokorra, aztán rám mosolygott:
- No gyere, te Erős Jancsi - és az árnyékból kiléptünk a fényre.

Nemere István
 
 
1 komment , kategória:  Általános  
Herczeg Judit BARÁTNŐM -TŐL
  2009-07-25 21:07:23, szombat
 
 



Dugasz István : MOSOLY.

Mosoly az élet rózsája
Az nem gondol csak magára.
Kinek mosolya varázs ma,
Élvezet nézni magába.

A Nap mosoly a tengeren
Miben a lélek megterem.
Benne érzem a végtelen,
Mi a szívben érzelem.

Minden mosolyban érzelem,
Ha nézem szívem kénytelen,
Mint a Nap hol a fény terem
Lángra gyúlni az ég felett.

Mosoly az élet varázsa
Nézni is jó azt magába.
Kinek mosolya varázs ma
Annak szép lehet az álma.

Minden mosoly egy üzenet
Talán tőle egy dal szület`
Mi vidítja a szívünket,
Repíti mennybe lelkünket.

Mosolynyugtató pici tó
Amiben születhet a jó.
A mosoly ki nem mondott szó,
Érezni mindig olyan jó!



 
 
2 komment , kategória:  VERSEK  
Móra Ferenc: A szív
  2009-07-25 21:04:28, szombat
 
 



Móra Ferenc: A szív


A szív a legfurcsább csavargó,
Vigyázzatok reá nagyon!
A megszokás halála néki,
De mindig kész van útra kélni,
Ha nyílik rája alkalom.

A szív a legfurcsább csavargó,
A tolvaj-utat kedveli,
Hiába tiltja tilalomfa,
Nem hajt veszélyre, tilalomra,
Még vakmerőbben megy neki.

A szív a legfurcsább csavargó,
Minden lépése új talány:
Onnan szalad, hol rája várnak,
S hívatlanul oson be másnap
Pár ragyogó szem ablakán.

A szív a legfurcsább csavargó,
Ne bánjatok durván vele!
Mert ahonnan elűzték egyszer,
Hívhatják vissza bár ezerszer,
Nem látják többet sohase.

A szív a legfurcsább csavargó -
Dölyfös kacajjal elszalad,
Hogy megalázva, elgyötörve
Visszalopódzék a küszöbre,
Hol csupa dacból megszakad!




 
 
1 komment , kategória:  VERSEK  
Csodálatos......
  2009-07-25 19:52:45, szombat
 
 



Link KATT A KÉPRE




 
 
1 komment , kategória:  PPS,DIÁK, PPSX*  
Amíg szívedben élek
  2009-07-24 08:22:46, péntek
 
 



Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet.
De ha csak emlék lesz és kopott,
akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok.
E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni.
Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám.
Idő múlik, sok barát jön, s elfelejtesz örökre tán.
Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz,
Rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz.
Nem azok a legfontosabb emberek, akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük,
hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.
Minden elmúlik, mint az álom, elrepül mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben halványan, mint a holdsugár.
Az emlék megmarad, mi szép volt visszajár, mint késő estelen fészkébe a madár.
És késő éjjelig, halálig megmarad egynémely arc vagy név, egynémely pillanat.
Az ember mindent elfeled: bút, örömet, bánatot,
csak egyet nem: a jó barátot!






 
 
2 komment , kategória:  VERSEK  
Manuéla szeme
  2009-07-21 23:05:51, kedd
 
  5 perces krimi:
Manuéla szeme

A sportrepülőtéren egyre-másra szálltak fel a gépek, mások meg akkor értek földet. Yates hadnagy és a társa, Burt őrmester a hangár mellett állt...

Szombat délelőtt volt, és a parkoló is hamar megtelt. Tiszta, napfényes idő volt, könnyű széllel. Yates sejtette, ez ideális a repüléshez. Egy négyszemélyes kis gép gördült el mellettük éktelen zajjal, a kettes kifutó felé igyekezett. Burt látni vélte a levegőben a légcsavart is, bár ez hihetetlenül gyorsan forgott.

Manuela tudta, hogy őt keresik, de nem futott el. Megtehette volna, kis kocsija a parkolóban várakozott és John egy órával ezelőtt a füle hallatára hívta ki a rendőröket. Most a napernyő alatt ült, amit a lakókocsiban berendezett büfé tulajdonosa tett a fűre rakott asztalai fölé. Burt halkan mondta, miközben közeledtek a büféhez:
- Öregem, milyen csinos! Nem lehet több húsznál. Mit nem adnék érte, ha az enyém lehetne! Ez a John egy hülye, ha védelmet kér ellene.
Yates nem volt ilyen optimista:
- Arról szól a feljelentés, hogy ez a lány életveszélyesen megfenyegette. John egykor jóban volt vele, de most már nem. Menyasszonya van, és azt kéri, beszéljük rá a lányt, hogy menjen haza és hagyja őt békén.
- Ha én lennék a menyasszonya, én sem örülnék egy ilyen vetélytársnak.

Még oda sem értek, amikor Manuela kihúzott két széket:
- Parancsoljanak, uraim, itt beszélgethetünk.
- Honnan tudta, hogy önt keressük?
Manuela finoman metszett arcából csak úgy sütött a fekete szempár. Fekete volt a haja is, a bőre meg kicsit sárgás. Indián, értette meg Burt. Yates azt is tudta, hogy dél-amerikai.
- Miss Gonzalez, panaszt tett önre a volt barátja.
- John nem tudja, mit kockáztatott ezzel - így a lány komoran. Burt őrmester rákérdezett:
- Tényleg megfenyegette Johnt?
- John a szerelmem volt, örök hűséget fogadtunk egymásnak. De két hónap után elege lett belőlem. Durván elküldött. Azt mondtam, maradjon velem, különben meghal. De ő azt az ostoba kis szőkét választotta, mert annak gazdag a családja.
- Ön külföldi, de annyit tudnia kell, hogy nem szabad életveszélyesen megfenyegetnie senkit - kezdte volna Yates a kioktatást. De Manuela a háta mögé intett:
- Látják ott azt a piros-fehér gépet? Most száll fel. John ül benne azzal a szőkével. Ha akarom, nem térnek vissza élve.
- Bombát rejtett el a gépen?

Yates már szaladt volna szólni, bár látta, a gép éppen elszakadt a földtől és egyenletesen emelkedik. Hamarosan körözni kezdett a reptér fölött. John nyilván eldicsekszik a menyasszonyának, milyen jól vezet repülőgépet.
Manuela komoran nézett rájuk.
- Az Andokból jöttem és minden ősöm törzsi varázsló volt. Nekem nem kell bomba ahhoz, hogy lehozzam őket.
- Ezt kétlem. Hiszen maga itt ül, a gép meg ott van fent. - Burt gúnyosan elhúzta a száját. Yates viszont hirtelen valami hidegséget érzett, ami a lányból áradt. Manuela Gonzalez is a hadnagyot nézte. A két szempár találkozott és egymásba mélyedt. Az a gép alig hallható zümmögéssel körözött a reptér fölött.
Manuela nem is válaszolt az őrmesternek. Yates úgy érezte, hirtelen kiszáradt a szája. Valami áramlott a fejébe - a lány agyából. Minden bizonnyal azért történhetett így, mert Manuela is ezt akarta. Yates fejében kezdett kirajzolódni egy kép. Nagyon megdöbbent, amikor felfogta, hogy egy gép belsejét látja. Alkatrészek százai forogtak, mozogtak, csövekben benzin és olaj áramlott... Nem lehettek kétségei, mi az.
- Ne tegye! - suttogta. Burt nem is hallotta. Manuela még mindig a hadnagy szemébe nézett, aztán csak annyit mondott:
- Ha a szerelme becsapja, elüldözi, rendőröket küld magára... Maga mit tenne a helyében?

A kép, ami Manuela szemén át a férfiba sugárzott, most leszűkült egyetlen apró részletre. Egy vékony fémcsőre, amiben benzin áramlott a tankból a motorba. Az anyag mintha fáradt, vékonyodott volna...Yates nehezen lélegzett, nem szólhatott. A kis cső a szeme láttára repedt meg, vékony sugárban fecskendezett ki a benzin, a gőze a forró alkatrészek között azonnal belobbant...
Valaki kiáltott. Burt felkapta a fejét. A magasban tűzgolyó lobbant, és kezdett zuhanni. Yates szíve majdnem megállt. Nehezen szabadult Manuela tekintetétől. A lángokban álló géproncs akkor csapódott a földbe. Nők sikoltoztak, szirénázva indult egy tűzoltóautó. Burt álla leesett.
Manuela felállt:
- Az áruló és cinkosa meghalt. Van még kérdésük, uraim? A Flower Motelben lakom.

A két férfi hallgatott. Manuela könnyed léptekkel ment a parkoló felé, hátra sem nézett. Burt kérdezte volna: ,,Hagyjuk elmenni? Hiszen ő tette...", de belátta, bizonyíték nélkül mit sem tehetnek. És bizonyíték nem lesz, hiszen baleset történt.
Yates még a lány után nézett. Veszélyes nő. Annak lesz a társa, aki szeret veszélyesen élni, aki tud nagyon szeretni, semmit meg nem bánni. Tudta, fogja még látni azt a fekete szempárt. Ha nem itt és most, hát valamikor a közeli jövőben. A Flower Motelben. Talán még ma este.

Nemere István
 
 
3 komment , kategória:  Általános  
     1/26 oldal   Bejegyzések száma: 252 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 252 db bejegyzés
e év: 7738 db bejegyzés
Összes: 192732 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 416
  • e Hét: 19510
  • e Hónap: 72105
  • e Év: 889388
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.