Regisztráció  Belépés
tataimelinda.blog.xfree.hu
"mert virágot adok,s nem örök tavaszt" Tatai Melinda
1977.09.04
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Testamentum
  2009-07-31 08:18:00, péntek
 
  Testamentum

Írni az utolsó gyenge hangig
Ami elcsuklik az elmúlás küszöbén
Írni, amíg a lélek morajlik
Lüktetni, amíg van remény

Szeretni a végső sóhajig
Ami elindul, s már nem jut a fényre
Szeretni, amíg száguld a vér
Szíved fáradt börtönében

Ölelni az utolsó szerelmet
Mielőtt csillagnak szökik az égre
Ölelni az asszonyi testet
Sóvárogva, hogy ne legyen vége

Őrizni a haza szellemét
A költőt, a magányos csillagot
Őrizni minden szavát, versét
Amit örökül ránk hagyott

Csodálni az utolsó forrást
Amiből tiszta lélek árad
Csodálni a Nap szerelmét
Ahogy öleli a fákat.

Gyászolni, amit elfeledtünk
Ami mellett elmentünk vakon
Gyászolni, ami nem jöhet vissza
Csak virágok jelzik a sírokon.

Remélni az utolsó sóhajig
Amíg hangod viszi a szél
Remélni, amíg a csupasz lombon
Van még egyetlen levél.

Élni úgy, hogy tudd: egyszer vége
Az idő könyörtelen, nem mérlegel
Élni úgy, az utolsó percig
Mintha sohasem múlna el



 
 
0 komment , kategória:  Mészáros Ferenc versei  
én még ...
  2009-07-30 11:13:09, csütörtök
 
  Én még...

Én még láttalak,
sárga csillagok alatt.
Én még vártalak,
ölelő fák alatt.
Én még hívtalak,
jöttél, hallgatag,
csendben egymagad.
Én még akartalak,
de tudtam, többé nem szabad.

 
 
0 komment , kategória:  Paudits Zoltán versei  
Rosa Mystica
  2009-07-29 08:56:26, szerda
 
  Rosa Mystica


A rózsák: ez volt minden örömed.
Tavalyi rózsák hulló levelét
Gyüjtötted, gyüjtögetted
Dobozba pergetted a szirmukat
Titokzatos, tűrő, halvány mosollyal,
Szelíden, szépen, - ki tudta: minek?
Koporsó-párnának.

A kis vánkost a fejed alá tettük,
És Téged betettünk a föld alá,
Mikor a rózsákat kivettük
Idén a föld alól.

Én nem tudom, Anyám, Egyetlenem,
Az angyal harsonája mikor szól,
Isten mikor szólít a föld alól -
De én ma este felhozlak magamnak.

Állj ágyam mellé, Édes Rózsatő
És verjél gyökeret,
Virrasszál mellettem és virágozzál
És hullasd fejem alá leveled,
Bús fejem alá bársony-leveled.

1930 június 27
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
Anyukám
  2009-07-24 10:39:38, péntek
 
  Anyukám

A sárkányfejes régi lámpa
Kigyúlt a nagy asztal felett.
Anyám fáradt kezébe varrás,
Előttem kusza füzetek.

Anyukám, én valamit kérdezek,
Most, hogy alusznak mind a gyerekek.
Én már nagy vagyok, ők még kicsinyek.
Tudom, árvák és szegények vagyunk,
Ilyen nagy házban nem is lakhatunk,
És sorban, lassan mindent eladunk.
Tudom, másképp lesz minden ezután.
Hogy is lesz most már, édes anyukám?

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

Tél van. A kis-házban lakunk.
Kint megfagy az emberlehellet.
Megjött anyám. Ketten vagyunk.
Úgy didereg a kályha mellett!

Tudom, bátor vagy és erős, anyám:
Ó, emlékszem, hány nehéz éjszakán
Virrasztottál az ágyam oldalán,
És néha csodát teszel, és varázst,
S majdnem megverted egyszer a vadászt,
Mikor a Miklóst bántotta, - de lásd,
Azért így mégis csak nem élhetünk!
Minekünk megvan mindig mindenünk,
Te meg napestig, - Isten tudja, hol? -
Csak lótsz és futsz és egyre dolgozol,
És egyre sápadsz és soványodol.
Hová jutunk így anyukám, hová?
Itt hagysz te is, ha így megy ez soká!

- Majd megsegít az Isten, kisfiam!

Járunk az Isaszegi úton,
Szénát lehel a levegő.
Mögöttünk mosolyog a múlt,
Előttem dalol a jövő.

Anyuka, meglásd, én költő leszek,
Nagy költő, mint a régi váteszek!
Akarok tudni, tanulni, sokat,
Segíteni az elhagyottakat,
Dolgozni, mint te, éjszakákon át:
Dicsővé tenni a magyar hazát.
És hogy engem is mind szeressenek,
Mint téged, anyukám, az emberek,
És úgy elmondják minden bajukat.
Mondd, anyukám, melyik a hasznosabb:
Az író, vagy az ügyvéd, vagy a pap?
Melyik kell jobban Hazánknak manap?
Tanítani is szeretnék nagyon,
És játszani, igazi színpadon!
De költő, mégis, az legszebb talán!
Mi legyek, mondd meg, édes anyukám!

- Majd megsegít az Isten kisfiam!

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Kéz kézben
  2009-07-24 10:32:06, péntek
 
  Kéz kézben

Tudod, mióta árvák lettünk,
És köd előttünk, köd megettünk,
Te maradtál magad nekem:
A föld azóta idegen.

Azóta e világi élet
Egy árnyalattal feketébb lett,
És hűvös minden arc nekem,
Csak te maradtál melegen.

Tudod, hogy így maradtunk ketten;
A többi szerteszéledetten
Éli a maga életét:
Csak itt nálad nincsen setét.

Ha együtt így kéz-kézben űlünk,
Még alig is ment el közűlünk:
Még melegszünk a melegén.
Ó maradjunk így, te meg én.

Hisz mintha most is hína minket,
És összefogná kis kezünket,
Mint annyi boldog éven át,
Hogy mondjuk az Úrangyalát.

Így, így maradjunk mindig ketten,
Szent árnyékától meglepetten,
Amilyeneknek Ő szeret:
Két szép, imádkozó gyerek.

 
 
0 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Ketten
  2009-07-24 10:29:43, péntek
 
  Ketten a Mesterrel

Fehér fényben, fehér ruhában,
Egy férfi jár előttem egyre.
Vezet, vezet, kezem kezében,
Föl a magányos, nagy hegyekre.
Az emberarcok ködbe vesztek,
Ketten vagyunk a hegyeken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

Megláboltam a pusztaságot,
Homokviharos, sívó tengert.
Szürke porát szívemre szórta,
Szörnyű magánya majd hogy elnyelt.
De tikkadt lelkem felüdítve
A Mester arca járt velem.
Kezem meleg kezébe fogta,
S én követem.

Lehevertem illatos fűre
Oázisok mézes szelében,
Elálmodoztam rózsás felhőn,
Távol dalon, zsongó levélen.
De kezét homlokomra tette
S megnyitva álmodó szemem,
Előre mutatott a Mester,
S én követem.

Elértem a hegyek tövébe
S indultam fölfelé nyomában.
Dideregtem a szirti szélben,
A szikla megvérezte lábam.
Ha megálltam, szemembe nézett
És rám mosolygott csendesen.
S belém szállott a Mester lelke.
És követem.

Mikor az első csúcsra értem,
Verejtékes nap estelén,
Megkísértett a nagy Kísértő,
És egy világot tárt elém.
De a Mester szemembe nézett,
Szomorú szemmel, könnyesen,
S rajta kívül nem láttam semmit.
És követem.

Járok magányos hegytetőkön,
A magasságos szirthazában.
S egy férfi jár előttem egyre,
Fehér fényben, fehér ruhában.
Léptünk alatt meleg virágok
Serkednek a vad köveken.
Kézen fogva vezet a Mester,
S én követem.

 
 
1 komment , kategória:  Sík Sándor versek  
Az utolsó nyári vihar
  2009-07-23 13:02:28, csütörtök
 
  Az utolsó nyári vihar


Kunyhóm reng rozogán, cölöpje reccsen,
nádszögét a szelek zihálva tépik.
(Sápadt képed előtt csapong a mécses,
föl-fölrezdül ijedten s újra elhal...)
Zordon, régi mesék vad sziklaszája
tátong, s elszabadult az Óriásrém:
szárnyas ménparipán zúdulva száguld,
dús, bozontos öreg tölgyekre villám-
lasszót bőszduhajul, cikázva cserdít,
csattan s zengve süvít, hogy visszarántja.
Elmegy. Újra jön. Őspaták hatalmas
érce dörgeti vén hidak kikorhadt
fáját, fent a nagy űr visszhangja gördül.
Aztán már csak az ég csillagszemetje
csordul csöndesen, áradó sirással
tört fenyők tetemére - és vityillóm
mélyén, képed előtt, csak én idézek
elhalt illatot és szelíd zenéket...

Galgó, 1930. szeptember 14.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
szentképek
  2009-07-22 08:35:22, szerda
 
  Szentképek


Szentképek sora templom-falakon:
Ezek lelkem csarnokában a nők.
Így mondta rólam komoly férfi-szó.
Lelkem falai nem templom-falak, nyomorúságos vályog-falak azok.
De hogy az ott függő nő-képek szentképek: bizony igaz.

1937
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor versei  
éjszakák
  2009-07-17 11:36:32, péntek
 
  Éjszakák


Gyertyád mind komorabban ég. A falról
megnőtt árnyalakok válnak le némán:
gyásznehéz, gomolyos, fülledt sötéttel
állják körbe virágfüzéres ágyad.
Szurtos éjfeketére markolásszák
szívedet. S mialatt zihálva, mélyen
lélekzel, síma arcodon zizegve
vésni kezdenek a parányi vésők.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő versei  
bár írhatnám...
  2009-07-16 08:30:29, csütörtök
 
  Anna Ahmatova:

Megjöttél

Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.

Bocsásd meg árnyék-életem,
meleg napverőn is holt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél.
 
 
0 komment , kategória:  szerelmes versek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2009.06 2009. Július 2009.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 192 db bejegyzés
Összes: 699 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 14
  • e Hét: 85
  • e Hónap: 541
  • e Év: 21749
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.