Az alábbi verset Dávid Attilától kaptam! Nagyon szépen köszönöm!
Rosszul érzem magam
és életem sötét tájait róttam,
s kerestelek mindenben
az égben és a levelekben
és mindenhol ,ahol csak lehetett,
de az egész reménytelen és elveszett.
Három napja nem hallok rólad,
nélküled nincs számomra holnap
s tudom te se szereted,
ha zaklatlak szüntelen,
de kérlek értsd meg
van, ami lehetetlen.
Ilyen a felejtés és a szeretet,
hogy elfelejtselek
vagy, hogy mást szeressek
és megértem, ha elfoglalt vagy,
de szükségem van
arra a pillanatra,
hogy írj,s később megölelj,
hogy karjaimba zárhassalak,
számíthassak rád, ha kell
és ígérem veled leszek.
De nem hiszem,hogy bekövetkezhet.
Marad az emlék és a tény,
hogy hiányzol mindörökké.
De még próbálkozhatok,
erre vannak a levelek és képeslapok,
s úgy záporoznak feléd,
mint hópelyhek téli estén
és remélem egyszer a lelkedre is hat,
majd erőt veszel magadon
visszaadod mindazt,amit adtam
és az életem újra futhat
s nem lesz vége soha.
Megfogod érteni mit jelentesz nekem
és fény borul az égre,
ha érezhetem, hogy ajkad mennyire éget
és lesz még tűz,
ahová szívem űz
s karjaidba zárhatsz,
és megadod azt,amire vágytam,
szeretetre és boldogságra
és az élet új értelmet lel,
melyet nem találtam meg sosem,
s te leszel őrangyalom,
aki kivezet a labirintusból
és önmagam leszek végre.
De semmi sem igaz.
Maradnak az álmok és a vágyak
s rádöbbenhetek arra:
hiányzol, jobban, mint valaha.
http://s8.images.www.tvn.hu/2009/08/30/13
"sokkal költőibb, költői feldolgozásra sokkal alkalmasabb,
mint a boldog szerelem. A költőt is sokkal jobban ihleti:
mert az ihlet legfőbb táplálója a vágy, és az ember nem az után vágyódik, aki mellette van,
hanem az után, aki messze, elérhetetlenül messze van."
Márai Sándor
xMagazin
Offline
