Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
A szőrös Nimród visszatér
  2010-01-13 15:57:04, szerda
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.


Második fejezet Rékáb gyermekei

Anna, az Áses törzséből való Fánuel leánya, már hatvanöt éves özvegy volt. Mivel azonban férje annak idején sok adománnyal támogatta a Templomot, s mivel maga is ájtatos lélek lévén, szinten éjjel-nappal a Templomban, az Asszonyok Udvarában tartózkodott, tiszteletre méltó hivatallal bízták meg - , ő lett a templomi szüzek gyámanyja. Ezek a hajadonok a Templom leányai voltak, s Anna nevelte őket: engedelmességet és alázatosságot csöpögtetett beléjük, zenére, táncra, fonásra, hímzésre, háztartási ismeretekre oktatta őket. Valamennyien Áron leányai voltak, vagyis az ősi lévita nemzetség tagjai, szüleik többnyire azért szentelték őket a Templomnak, hogy elkerüljék a méltatlan házasságkötés eshetőségét. A templomi szüzek számára mindig lehetett jámbor, gazdag és jó családból férjet találni. Nemzetségük tanainak ismeretében a gyámanya vezette be őket, akit a főpap megbízottja levizsgáztatott, hogy kellően ismeri-e a templomi szertartásokat, s egyben magaviseletének feddhetetlenségét is ellenőrizte. Azt azonban nem várták el tőle, hogy tökéletesen értse a vallási tanítást, ezt nem is lehetett megkívánni egy asszonytól. Mióta a léviták Esdrás vezetésével visszatértek a babilóniai fogságból, nem engedték meg Áron leányainak, hogy papnők lehessenek, mint azelőtt. A többi nővel együtt ők sem léphettek be a Szentélybe, csak az Asszonyok Udvarában tartózkodhattak, amelyet tömör fal választott el a Szentélytől, meg a tágas Férfi Udvarban, amelyet Izrael Udvarának is neveztek.

Anna mindig halk, ájtatos kántáló hangon beszélt a papokkal meg a templomszolgákkal, de amikor egyedül volt a növendékeivel, a felsőbbség hűvös hangnemét használta velük szemben.

A hajadonok között Miriám volt a legidősebb, akit a khrésztianoszok Máriának neveztek. Egyetlen gyermeke volt a lévita Joákimnak, aki az úgynevezett Dávid Örökösei, vagy Királyi Örökösök közé tartozott. Miriám ötesztendős korában került a templomi szüzek közé, és ugyanazon a napon született, amelyen a kőművesek dolgozni kezdtek Heródes király templomán. Ez a nageyszerű építkezés évről évre többet nyelt el a rozoga, viharvert régi Templomból. Az utóbbit Zorobabel templomának nevezték, és Salamon király egykori templomának romjaiból épült, de idegen seregek több ízben is elfoglalták, és sokat vesztett tekintélyéből azóta, hogy Antiokhosz Epiphanész szíriai király megszentségtelenítette. Az új építkezés kezdésétől tizenhárom esztendő telt el. Azalatt elkészült a központi Szentély - Jehova Udvara és a Papok udvara -, úgyszintén a két belső udvar nagyobbik része. De még további hetven és kellett ahhoz, hogy az építők befejezzék a Pogányok udvarát meg a kerítésfalakat. Az új templom kétszer akkora alapterületű volt, mint a régi,és a hegytető déli oldalán nagyarányú alapozó munkálatokat kellett végezni, hogy elegendő hely legyen.

Annára rábíztak bizonyos mennyiségű festett lent, amit az egyiptomi Péluszionból hozattak. Fonalat kellett belőle sodorni a Szentek Szentjének nevezett helyiség függönyéhez, amelyet minden évben újjal cseréltek ki. Ezt a feladatot egyedül a templomi szüzek végezhették el. Anna sorsolással döntötte el sorjában, hogy idősebb növendékei közül kik fonják a bíbor, a skarlát, a lila meg a fehér fonalat, mert ez megtiszteltetésnek számított. A bíborszín Miriámnak jutott: emiatt irigykedtek rá a többiek, és ingerkedve ,,kis királynőnek" csúfolták, mivelhogy a bíbor királyi szin. Anna azonban rájuk szólt:
- Lányok, hasztalan berzenkedtek a sorsolás ellen, mert abban az ég akarata nyilvánult meg. Gondoljatok arra, hogy rajta kívül ki viseli köztetek a Miriám nevet? És vajon nem Miriám, Mózes királyi nővére lejtett-e társnőivel diadalmi táncot a bíbor tenger partján?

A második sorsolásban a skarlátszín szintén Miriámnak jutott. Anna, hogy elejét vegye a többiek irigykedésének, tüstént megjegyezte:
- Lehet-e csodálkozni rajta? Van-e köztetek még valaki, aki Kochebából való?

Kocheba falu Dávid csillagáról kapta a nevét, és Dávid Örökösei birtokolták.

Az egyik hajadon, akinek Thámár volt a neve, megkérdezte:
- De anyám, a skarlát fonal nem a parázna nők jele?
- Thámár kérdezi ezt tőlem? Az egyik Thámár, Hérnek, Júda elsőszülött fiának felesége nem paráználkodott-e apósával? A második Thámár nem paráználkodott-e a testvérbátyjával, Amnonnal, Dávid elsőszülött fiával? És most egy harmadik Thámár nem azért sóvárog-e a skarlát fonal után, mert úgy akar cselekedni, mint amazok?

- Van-e feljegyzés arról,anyám - kérdezte higgadtan a fital leány -, hogy a két Thámár megbűnhődött vétkeiért? Hogy meddők maradtak, vagy hogy megkövezték őket?

- Most más idők járnak, gyermekem. Ne gondold, hogy ha az első Thámár nyomdokaiban lépsz, akkor majd egy másik Dávid dicső ősanyja közt fognak téged emlegetni.

- Anyám - szólalt meg most Miriám -, engedd meg, kérlek, hogy Thámár segítsen megfonni a skarlátot. Annak a skarlát fonalnak az emlékére, amelyet Thámár, Hér felesége kötött Zerákhnak a csuklójára. Már az anyaméhben azon civakodtak, hogy melyikük legyen az első.

A lila és a fehér len két másik szüznek jutott. Hogy a fonás zavaró surrogását ne lehessen hallani a Templomban, a négy leány magánházakban látott munkához. Miriámot unokanővérénél, Lüsziánál, az emmauszi József leányánál helyezték el, József felesége - aki már nem élt - Miriám anyjának legidősebb nővére volt. Négy fiat és két leányt szült Józsefnek. Lüszia, az idősebbik leány egy jeruzsálemi bíborkereskedőhöz ment feleségül, aki szintén az Örökösök közé tartozott. A Templom közelében laktak a Híd tulsó oldalán. Ebbe a házba járt el reggelenként Miriám és Thámár, ott fonogattak egész nap, majd este együtt tértek vissza a Hídon meg a Szép Kapun keresztül a templomi szüzek otthonába, az Asszonyok Udvarába.

Elmondom Miriám születésének történetét. Anyjának, Hannának tízévi házassága után sem született gyermeke, ami nagy szomorúsággal és szégyennel töltötte el lelkét. Ilyen körülmények között férjének, Joákimnak a gazdagságában nem tudta örömét lelni. Joákim minden esztendőben, az arra kijelölt napon Kochenából Jeruzsálembe utazott, hogy adományt ajánljon fel a Templomnak. Nemes származása és gazdagsága folytán rendszerint ő vezette az ajándékhozók sorát, Izrael virágokkal hímzett, hosszú babilóniai díszruhába öltözött előkelőit. Amikor aranyait egymás után belehullajtotta a pénzgyűjtő perselybe, ezt szokta mondani:
- Amit a jövedelmemből adok, azt a népnek szánom. Ezeket a pénzdarabokat azért dobtam be. De a többi, amit most dobok be, már a vagyonomat csökkenti. Ez az Urat illeti. Így kérem bocsánatát, ha olyasmit cselekedtem volna, ami helytelen, ami visszatetsző az ő szemében.

Joákim, a főtörvényszék bírája, farizeus volt. Nem tartozott a ,,váll"-farizeusok közé, akiket azért neveznek így, mert úgy járnak-kelnek, mintha vállukra akasztották volna saját jó cselekedeteik teljes listáját. Nem volt számítgató farizeus sem, aki folyton ezt latolgatja magában: ,,Erényeim most többet nyomnak a mérleg egyik serpenyőjében, mint bűneim a másikban."
Sőt azt sem lehetett róla mondani, hogy a takarékoskodó farizeusok fajtájából való, akik így okoskodnak: ,,A vagyonomból félreteszek valamicskét jótékonykodásra." Joákim az istenfélő farizeusok közé tartozott, akik ennek az emberszerető szektának a döntő többségét alkotják: a khrésztianoszok gúnyosan beszélnek róluk, de csak azért, mert szellemi téren sokat köszönhetnek nekik, s ez a tény gyűlöletet kelt bennük.

Abban az esztendőben, Heródes uralkodásának tizenhetedik évében, szintén ott várakoztak a Templomban Izrael előkelői, hogy a meghatározott időpontban az adományok ládájához járulhassanak. Joákim mögött Rúben állott, Abdiél fia, aki a szadduceusok régi iskolájához tartozott. Nemrég perelte Joákimot egy kút miatt, amely a hebroni hegyekben volt, de a pert elvesztette. Bosszantotta az a gondolat, hogy Joákim bőkezű adományában tulajdonképpen a kútnak is nagy szerepe van, hiszen értékes, bővízű kút az, még rekkenő nyáridőben is ezer birka itatására elegendő. Nem bírta tűrtőztetni magát, és jó hangosan, hogy mindenki hallja, ilyen szavakkal támadt az előtte állóra:
- Joákim szomszéd, miért tolakodtál a sor élére? Miért kérkedsz azzal, hogy te különb vagy mindnyájunknál? Minket, akik olyanok, mint az élettől duzzadó fiatal fák, és leányaink, akik olyanok, mint egy pompás palota finom faragványdísszel. Mindannyiunknak vannak gyermekeink, csak neked nincsenek. Magtalan vagy. Az Úr nemtetszése ugyancsak súlyosan nehezedik a fejedre, hiszen mindenki tudja, hogy az utóbbi három évben három fiatal, egészségtől viruló ágyast vettél magadhoz, és mégis száraz fa maradtál, amelyen nem zöldülnek ki friss hajtások. Alázd meg a szívedet, farizeus, és eredj hátrább a sorban.
- Bocsáss meg nekem, Rúben szomszéd - válaszolta Joákim -, ha a kút miatt magamra haragítottalak.. Mert gondolom, ez az oka, hogy szemrehányást teszel nekem, nem pedig valami durva törvénysértés, hiszen tudtommal ilyet nem követtem el. Remélem, nem veszed semmibe a bíróságnak a döntését?

Rúben fivére, aki tanúként szerepel a kútperben, s aki ott állt hátrább a sorban, bátyja védelmében ezt mondta:
- Joákim szomszéd, nem szép tőled, hogy fölényeskedsz a bátyámmal, amiért az Állkapocs Kútjának ügyében te maradtál fölül. Miért nem felelsz neki egyenesen arra, amit gyermektelenségedről mondott?
- - Az Úr tiltja nékem, hogy bárkivel odaálljak vitatkozni a Templom szent hegyén, és hogy rossz gondolatoknak adjak helyet a szívemben - mondta szelíden Joákim. Majd Rúbenhez fordult:
- Mondd meg nekem, Abdiél fia, sohasem voltak-e Izraelben olyan tiszteletre méltó emberek, akik gyermektelenek maradtak haláluk napjáig?
- Mutass nekem olyan helyet a szent szövegekben, amely mérsékli annak az isteni parancsnak az erejét, hogy növekedjünk és szaporodjunk. Ha tudsz ilyent mutatni, ám maradj meg az első helyen. De úgy gondolom, hogy még a nagy eszű Hillél sem tudna neked ilyen kibúvót keresni.

Most már a sorban mindenki felfigyelt a szóváltásra. Csendes nevetés és halk pisszegés támadt, majd Joákim felemelte a kőpadlóról két pénzes zacskóját, és szégyenszemre beállt a sor legvégére.

Kudarcának híre villámgyorsan elterjedt a Templom udvaraiban. A tudós tantómesterek, akiket az emberek megkérdeztek a dolog felől, egyöntetűen így vélekedtek:
- Jól tette, hogy átengedte a helyét. Mert ilyen szöveg valóban nincs a szent iratokban, áldassék az Úr neve!

Joákim szokásos szavai kíséretében adta át adományát, és a kincstárnok áldást mondott rá, mint rendesen. Utána azonban Joákim úgy találta, hogy társai kerülik, mintha olyan teremtmény volna, aki balszerencsét hozna rájuk. Már éppen haza akart indulni szomorú szívvel, amikor odalépett hozzá egy templomszolga, üdvözölte, és halkan az alábbiakat mondta neki:
- Egy prófétanő üzenetét hozom, kegyes jótevő. Ne térj most vissza Kochebába, hanem maradj itt egész éjjel, és imádkozzál. Reggel pedig menj ki a pusztaságba, Edom felé. Csak egy szolgát vigyél, és utazásod közben minden szent helyen alázd meg magad az Úr előtt, csak sáskababot egyél, csak vizet igyál, tartózkodj a kenőcsöktől, az illatszerektől, az asszonyoktól, és addig folytasd utadat déli irányban, amely utazásod kezdetétől számítva a negyedik nap lesz, légy újra itt, Jeruzsálemben. Lehetséges, hogy az Úr meghallgatja fohászodat, és megmutatja kegyelmét.
- Ki az a prófétanő? Azt hittem, nincs többé ilyen Jeruzsálemben.
- Áses lránya, egy öreg és ájtatos özvegy, aki sokat imádkozik és böjtöl Izraelért.

Joákim egy kivételével hazaküldte szolgáit, s az éjszakát a Templomban töltötte, és térden állva, buzgón imádkozott. Hajnaltájt szolgája kíséretében nekivágott a pusztaságnak: nem vitt magával más eledelt, csak egy zsákocska sáskababot, italnak pedig tiszta vizet egy kecskebőr-tomlóben. Az ötödik nap reggelén, amikor átlépte Edom határát, sátorlakó rékábiták, más néven kéniták egy csoportjával találkozott össze. Ezzel a kánaánita törzzsel a zsidók még Mózes ideje óta szövetséges viszonyban voltak. Joákim udvariasan üdvözölte őket, majd tovább akart menni, de a kéniták főnöke marasztalta.
- Napnyugta előtt nem találsz vizet, uram, hacsak nem hajszolod állataidat a forróság óráiban is, ez pedig kegyetlenség volna. Meg aztán ma este kezdődött a szombat, amikor Törvényed tiltja az utazást. Légy Rékáb Gyermekeinek vendége, amíg véget nem ér a szombat.

Joákim elfogadta a meghívást. A rékábiták, akik mellesleg szólva kovácsok voltak, egy völgyben mindjáert felverték sátraikat. A közelben némi víz is akadt. Amikor Joákim levette burnuszát, amely a hőségtől meg a portól védte fejét-arcát, a főnök meglepődve kiáltott fel:
- Ó, hiszen mi ismerjük egymást! Te vagy a kochebai Joákim, akinek gabonaföldjeire szoktunk menni minden évben, télen, hogy lantjainkat pengetve magasztaló énekeket zengedezzünk az Úrnak. Fiatal férfiaink és asszonyaink pedig táncot lejtenek a te termékeny földeden, meg imákat mondanak, hogy jól sarjadjon a vetés, és dús, tömött kalászok érlelődjenek.
- Most ismerlek csak fel! - örvendezett Joákim. - Te vagy Kéna, Rékáb Gyermekeinek főnöke! Igazán örülök, hogy a véletlen így összehozott bennünket. A te embereid javítgatják az én munkásaim ásóit, kapáit, sarlóit, ágnyeső késeit, katlanait és üstjeit. Kiváló munkát végeznek. De nem én szoktalak titeket meghívni, hogy a földemen végezzétek el mezei vallási szertartásaitokat, hanem a tiszttartóm. Ő kánaánita, én meg izraelita vagyok.

Kéna felnevetett:
- Nekünk, kánaánitáknak, régebbi jussunk van a földhöz, így hát természetes, hogy mi tudjuk a legjobban, milyen szertartásokat fogad szívesen a termőföldek istensége. Gondolom, nincs okod panaszkodni a termésre?
- - Az Úr fölöttébb bőkezű volt hozzám - felete Joákim. - És ha a ti közbenjárásotok is nyomott valamit a latban, ennek el nem ismerése hálátlanság volna tőlem. De hát hogyan tudhatom én azt, tartozom-e nektek köszönettel, vagy sem?
- - A tiszttartód tisztességesen megjutalmazott minket. A magtáraidból jónéhány zsák gabonát adott nekünk. És ha te nem is tudod, mennyit ér a segítségünk, mi azért jóindulattal vagyunk irányodban. Ennek a jele az is, nemes Joákim, hogy három nappal ezelőtt megálmodtam a jöveteledet. Azt álmodtam, hogy eljöttél, és népemnek ajándékoztad az Állkapocs Kútját, Kusán mellett. Ugyanazt a kutat, amely miatt Rúben, a szomszédod neheztel rád. Nekünk adtad önként, örökre. Nagyon szívesen adtad,mert azt mondtad, olyan boldog vagy, hogy akár hét ilyen kutat is örömmel adnál, ha lenne neked, a belőlük itatott birkanyájakkal együtt.

Joákim kelletlenül vonogatta a vállát:
- Némely álmok Istentől jönnek, nemes Kéna, mások azonban a Gonosztól származnak. Hogyan tudnám én megmondani, mit tartsak a te álmodról?
- Úgy, ha türelmesen várakozol.
- Hány napit kell türelmesnek lennem?
- Még harmincöt hiányzik a nápok megjelölt számából. Így mondta az álom.

Itt a megígért jel, gondolta Joákim. Kéna álma... Igen, máskülönben honnan tudná Kéna, hogy őt a prófétanő negyvennapi útra küldte?

Azon az estén, a fekete kecskeszőrből szőtt sátorban, Joákimnak nem kellett mentegetőznie, amiért nem iszik bort. A rékábiták ugyanis nem birtokolhatnak szőlőföldet, sőt a szőlőfürtnek sem a levét, sem a magját, sem a héját nem ízlelhetik - csupán évente egyszer ehetnek szőlőt, ötnapos ünnepük alatt, amikor simára borotválják koponyájukat. Joákimot tehát nem is kínálták meg borral. Hanem amikor Kéna észrevette, hogy vendége hozzá sem nyúlt a külön neki sütött gyenge báránypecsenyéhez, a pisztáciával ízesített kis mézeskalácsokhoz meg az illatosított aludttejhez, aggódva kérdezte:
- Csak nem vagy beteg, nemes Joákim? Vagy talán finomabb ételekhez vagy szokva? Avagy netán akaratunk ellenére megbántottunk valamivel, hogy nem akarsz együtt enni velünk?
- Nem, nem! De köt egy fogadalmam. Adass nekem sáskababot, és meglátod, milyen mohón eszem majd abból.

A szolga sáskababot hozott neki. Étkezés után csendesen üldögéltek. Később egy fiatal férfi, Kéna nővérének fia, elővette lantját, és hangszerét pengetve énekelni kezdett. Egy Hanna nevű asszonyról jövendölt, Dávid egyik Örökösének feleségéről, aki majdan gyermeket fog szülni, és gyermekének híre-dicsősége fényesen ragyog majd sok-sok nemzedéken keresztül. Hanna egy lesz az ezüst arcú Sárával, aki sokáig meddő marad, és csak nevetett, amikor az angyal azzal biztatta Ábrahám atyát, hogy asszonya gyermeket fog szülni neki. Hanna egy lesz a göndör fürtű Ráchellal, aki hasonlóképpen meddő volt eleinte, de aztán József és Benjamin patriarcka anyja lett, s így az izraelita nép fiainak-leányainak számtalan ezrei tisztelik benne ősanyjukat.

A lant szelleme megszállta az énekes lelkét. Az ifjú szinte óriássá nőtt a hallgatók szemében amikor hangnemet váltva egy csodálatosan erős és ügyes vadászról, egy vörös hajú királyról kezdett énekelni, aki háromszázhatvanöt daliás harcos élén vágtatott a csatába,gyors szamarak vontatta harci kocsiján éppen errefelé, ezen a határon száguldott keresztül, elkergette a bitorló óriásokat Hebron szép völgyéből meg a mamréi tölgyesből,amelyet Ráháb annyira szeretett. Ruháit borfoltok festették pirosra, oldalán párducok ugrándoztak, lehelete édes volt. Delfinbőrből való lábbelit viselt, kezében fenyőpálcát tartott, vállát őzbőrbő készült köpeny takarta,Nimródnak hívták. De másik neve is volt: Jérakhméel, a Hold Kedveltje.

Majd többször egymás után ezeket a szavakat énekelte a kénita:
- Dicsőség, dicsőség, dicsőség Edom földjének, mert a Szőrös visszajön újra, hogy széttörje a jármot, amellyel sima bőrű testvére, a csaló leigázta.

Azután abbahagyta az éneklést, de még halkan tovább pengette a húrokat. Joákim megkérdezte tőle:
- Ez a Nimród, akit az imént magasztaltál, csak nem ugyanaz a Nimród, akiről a Szentírásban van szó?
- - Én csak azt éneklem, amit a lantom sugall nekem - mondta a kénita, majd így folytatta jövendöléseit: - Nimród egyszer még visszatér. Felszárnyal a magasba, nyolc griffszárnyon repülve, és haragjától füstölögnek a hegyek... Nimród ő, akit a három királynő ismer. Kiáltsátok: ah! - Nimródra aki Jerakhmetnek neveztetik. Kiáltsátok: ah! - a három királynőre, akiknek mindegyikét háromszor negyven szüz udvarhölgy koszorúja veszi körül! Az első királynő szülte és nevelte őt, a második szerelemmel szerette és megölte, a harmadik bebalzsamozta és nyugovóra helyezte a Csigavonalas Házban. Lelkét a harmadik királynő bárkája a vizen át visszavitte az első királynőhöz. Öt napig tartott az akácfabárka útja a vizen. Öt napig tartott az utazás a Meg nem Születettek Országából. A Születés Városáig öt nap volt az út. Öt tengeri állat vontatta a bárkát zenei hangjaira. Ott a királyné megszülte őt, és nevezé Jérakhmilnek, a Hold Kedveltjének.

Aztán a Napról énekelt, aki három, egyenként százhúsz napos egyiptomi évszakot leírva teszi meg szent esztendejének pályáját. Nyár derekán romboló szenvedéllyel perzsel, majd egyre gyengülve halad tovább,a téli napfordulón elér a még hátralévő öt naphoz, átszeli a szakadékot, és ismét megindul visszafelé, akkor gyermekké, a saját fiává válik, akinek Jérakhméel a neve. Jérakhméel is, Nimród is Kozinak, az edomiták szőrös, vörös napistenének volt a megszólítása. A sima arcú izraeli holdisten azonban rég kiszorította, és elbitorolta tőle dicsőségét. Ez a cselekmény Jákob és Ézsau mítoszában tükröződik, és világosan felismerhető a zsidók kalenderiumában. A zsidók az esztendő futását már a Holddal számítják,nem pedig a Nappal,mint a régi időkben.
- Arról a gyermekről énekeltél, akit majd Hanna fog szülni - szólalt meg Joákim. - Fiú lesz-e, vagy lány? Erről mondj jövendölést.

A kénita, akinek arcán még a lant szellemének ihletése sugárzott, így válaszolt:
- Ki tudná megmondani, hogy a Nap lett-e előbb, vagy a Hold? De ha a Nap lesz a gyermek, legyen a neve Jérakhméel, mint a Napé. Ha pedig Hold lesz, annak nevét viselje, és legyen Miriám.
- Nálatok Miriám a Hold neve?
- Költőink sok nevet adtak neki. Ő Lilith és Éva és Astarót és Ráháb és Thámár és Lea és Ráchel és Mikál és Anat. De Miriám olyankor, amikor csillaga este szerelmesen kiemelkedik a sós tengerből.

Joákimot kétség fogta el:
- Látom, hogy a hangszered antilop villás szarvából készült. Az antilop nem tisztátalan állat. De miből vannak a hűrok meg a húrfeszítő peckek? Lehet-e bízni a jövendöléseidben?
- A lantom antilop szarvából készült, a sánta mester csinálta. A húrokat sziklai borz háromszögletes fogai tartják. Maguk a húrok vadmacskabélből vannak sodorva. Ti a borzot is, a vadmacskás is tisztátalan állatnak tartjátok. De ezen a lanton ilyen húrok és ilyen peckek voltak már a lévita törvények előtti időkben is, amikor Miriám játszott rajta. Tiszta volt akkor, és tiszta most is, Rékáb Gyermeke kezében.

Joákim nem kérdezősködött tovább, hanem amikor a fiatal kénita letette hangszerét, emelt hangon, ünnepélyesen kijelentette:
- Halljak költő és légy a tanítóm! Ha az Úr megáldja feleségem méhét - mert magam a Dávid Örökösei közé tartozom, akkor a törzseteknek ajándékozom az Állkapocs Kútját, ahogyan nagybátyád, Kéna álmodta, és annyi juhot adok, amennyi a feleségem és az én éveimnek száma - ez most kilencven. A gyermeket pedig Istennek szentelem, a Templomban fog nevelkedni, akár Jérakhméel lesz, akár Miriám. Erre is légy a tanúm.

Csodálkozó kiáltások, tetszésnyilvánítások fogadták Joákim szavait. Kéna ékkövekkel díszített puzdrát ajándékozott unokaöccsének.
- Édes énekeddel nagy gyönyörűséget szereztél mindannyiunknak - dicsérte meg a fiatalembert.

Azután maga vette kezébe a lantot, és siratódalt énekelt Tubálkánról.
- Tubál ivadékai vagyunk, Tubálkánt gyászoljuk és siratjuk! Szarufogó volt és ács, aranyműves volt és drágakőcsiszoló, ezüstműves és ónműves. Ő adott nekünk kalendáriumot, ő foglalta össze törvényeinket. Siratjuk Tubált, a hatalmast, akinek ivadékaiból oly kevesen maradtak meg! Nehéz lett a sorunk azóta, hogy a szőrös férfi Nap eltűnt a hegyek mögött, és egy sima orcájú férfi Hold jött fel egyedül. De azért még ma is skarláttal, bíborral és fehérrel tiszteljük Ráháb Anyánkat, még nincs minden elveszve, nem vagyunk az a halálra ítélt nép, aminek látszunk. Nem Tubál ivadéka-e Káleb? Kutya képében őrizte nagybátyjának, Jábálnak juhait, kutya alakjában fedezte fel a bíborhalat másik nagybátyja, Jubál számára. Kábel Tubálnak tökéletes megszentesítője. Uralkodott, hatalmas megdőlt, ismét uralkodott, és egyszer megint uralkodni fog. Amikor eljön az óra, amikor a Hold Szüze fogan az ő méhében, amikor újra megfogamzik a Nap Fia Káleb személyében, amikoir Jérakhméel bocrai skarlát ruhát ölti magára, és Edom bátor férfiai ujjonganak örömükben - akkor ismét nagy nép leszünk, mint a régi időkben.

Kéna elragadtatott szavai annyira távol estek a zsidó Szentírás gondolati körétől, hogy Joákim jámbor iszonyattal igyekezett azokat elméjéből kirekeszteni, de azért udvariasságból bólintott egyszer-egyszer.

A kénitákkall maradt még, akik lassan vándoroltak észak felé. Amikor pedig a negyvennapos időszak már majdnem letelt, barátságban elvált tőlük, és reménykedő szívvel sietett vissza Jeruzsálembe.
  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Visszatekintés – átfordu
  2010-01-13 10:06:53, szerda
 
 

Egy kicsit most visszakanyarodunk az időben a tavalyi év szeptemberéhez, mert ami eddig hónapok óta itt volt a szemem előtt, csak most állt össze egy új jelentéssé, és ezt mindenképpen szeretném megosztani Veletek.

Gondolatban idézzük fel, miről is szólt a tavaly szeptember. Gondolom sokan emlékeznek a szeptember 18-i dátumra, amelyről több közlés is egy új minőség megjelenését jelezte. Akkor egy igen különleges együttállás-halmaz volt jelen az égen, ezt akkor részletesen ki is fejtettük, és az élő előadásokban is sokat meséltem róla.

Tömören: Négy íráson keresztül fejtettük ki, a lényeg: a SZÜLETÉS. Egy új minőség érkezett meg a Földre. Első rész, Második rész, Harmadik rész, Negyedik rész.

Nos, nagyjából ez idő tájt, pontosabban szeptember 4-én egy olyan ,,csillagászati" esemény is bekövetkezett, amely 10-15 évente egyszer fordul elő, legutóbb pedig 1996 februárjában történt.

Ez pedig a Szaturnusz gyűrűinek az ún. átfordulása, azaz eltűnése. Azért írhatom, hogy eltűnése, mert az esetek közel 100%-ban a Szaturnusz bolygót fizikai szemünkkel vagy ,,alulról" vagy ,,felülről" látjuk úgymond, azaz a gyűrűrendszerét ebből a két irányból tudjuk megpillantani, attól függően, hogy éppen hogyan helyezkedik el a Földhöz képest.

Ám szeptemberben mintegy eltűnt ez a gyűrűrendszer, mert pont ,,oldalról" tudtunk rápillantani a Földről, és ez kozmikus mértékkel nézve olyan vékony, hogy a Földről oldalról nem is lehet látni, tehát ekkor a Szaturnusz a gyűrűi nélkül jelent meg!

Illetve, jelent volna meg, merthogy pont ekkor, a Nap is ebben az irányban állt, tehát a Földről a látható világban ez az esemény nem volt megfigyelhető! Csak előtte, és utána, amikor már nem volt teljes az eltűnés... (megjegyzem, a csillagászok és amatőr csillagászok nagy bánatára).

Tehát, itt voltak ezek a szeptemberi események, és pont ekkor az amúgy is kulcsszerepben lévő Szaturnusszal egy ilyen fontos és ritka esemény történik: ráadásul fizikai szemünkkel nem megfigyelhető formában, azaz csak a belső látás által érzékelhetően! Mondhatnánk tudatlanul, hogy ,,micsoda véletlen".

De miért is olyan érdekes ez a gyűrűrendszer? Hiszen, ez maga a Szaturnusz által megjelenítő üzenetnek mintegy allegóriája. A Szaturnuszhoz tartoznak a korlátok és az összeszűkülés. Mint arról már sokszor beszéltünk, a Szaturnusz mutatja meg, hogy bizonyos dolgoknak le kell bomlaniuk bennünk a tapasztalatok által, hogy a végén csak az igazi értékek maradhassanak. Ebben benne van ez az összeszűkülő folyamat, amit az emberi elme esetleg szorításnak, veszteségnek vagy szerencsétlenségnek él meg. Holott, a Bölcs tudja, hogy valójában a Szaturnusz a legnagyobb áldás, hiszen általa jelenik meg az, hogy végre azokat a dolgokat lebonthatjuk, amelyekre VALÓJÁBAN nincs szükségünk.

És ez a gyűrűrendszer eltűnt. Eltűnt, egy korlátok nélküli minőségben mutatkozott meg előttünk a Szaturnusz, ahol az emberiség mintegy átrendezhette az értékeit. Eltörölhettünk mindent, és egy új nézőpontból tekinthetünk a Szaturnuszi minőségre. Eddig, tavaly szeptember előtt mintegy ,,alulról" néztünk a Szaturnuszra, most pedig ,,felülről" tekinthetünk rá. Felülről, azaz tudatosíthatjuk azokat a megnyilvánulásokat, amelyeket a Szaturnusz jelölt. Ez a felső világot jelenti, azaz a tudatosított, szellemi világot: tehát a szaturnuszi lebontásokat itt kell végrehajtanunk.

A gyűrű eltűnése még egy olyan üzenetet is átadott számomra, mintha ahogy eltűnt volna ez a gyűrűrendszer, a Földre új információk, újfajta energiák tudtak betöltődni. Maga a Születés információja mutatja, hogy az új minőség megszületéséhez, ennek a Szaturnusz-kapunak nyitva kellett lennie!

Talán úgy érezhetjük, hogy ennek így utólag már nincs jelentősége, de nyilván nem véletlen, hogy ez most bukkant fel bennem, és a szeptemberi események olyan fontosak voltak, hogy talán valakinek pont ez az információ hiányzott.

Ezért, az asztrológusoknak/asztrozófusoknak például érdemes lehet megvizsgálni azt, hogy egy születési képletben a Szaturnusz gyűrűi hogyan álltak, hogyan láttunk rá erre - meggyőződésem, hogy ez is hordoz magában információt egy ember életében. (ez bármilyen planetárium programmal könnyedén megtekinthető).

Írta: Kiss Balázs Kunó		  
 
0 komment , kategória:  Ismeretterjesztő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 133
  • e Hét: 2455
  • e Hónap: 8696
  • e Év: 60962
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.