|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
|
|
2010-01-22 23:15:54, péntek
|
| |
| |
Betiltották a Himnuszt
2010. január 22. 14:59 Fn
Kölcsey ferenc kézírata
Január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját, 1823-ban ekkor fejezete be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. Az Erkel által egy pályázati kiírásra megzenésített nemzeti ódánkat többször betiltották, Rákosi pedig át akarta íratni. A zeneszerző gyorsabb, pattogósabb zenét képzelt el, mint ahogy ma ismerjük.
Magyarországnak a 19. századig nem volt "kanonizált" himnusza. A katolikus magyarság egyfajta néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. Zsoltár) volt. Ezek mellett a nemzeti összetartozást fejezte ki a - hatóságok által többször betiltott - Rákóczi-nóta is.
1797-ben Joseph Haydn Leopold Haschka versére megalkotta a Gott erhalte Franz den Kaiser kezdetű osztrák császárhimnuszt, amely természetesen az egész császárságban, így Magyarországon is a hivatalos himnusszá vált. Az volt akkor is, amikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén befejezte a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét. A vers öt évvel később jelent meg.
Megpályázott Himnusz
Vörösmarty Mihály Szózatának Egressy Béni által történt eredményes megzenésítése (1843) után Bartay Andrásnak, a pesti Nemzeti Színház igazgatójának támadt az az ötlete, hogy az osztrákok Gott erhalteja, vagy a britek God save the Kingje példájára a magyaroknak is legyen néphimnusza. A pályázatot Garay János lapjának, a Regélő Pesti Divatlapnak a 1844. március 3-i számában hirdette meg. "...ez évben 20 arany pálya díjt tűz ki a' legjobb népmelódiáért - Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve... Beküldésének határnapja 1844. május 1ső napja..." Az új nemzeti himnusznak tehát nem csupán szépnek, zeneileg értékesnek, hanem a tömegek által is könnyen énekelhetőnek kell lennie. A zsűri 1844. június 15-én hozta meg döntését a jeligével beküldött, anonim pályázatokról. A nyertes az előző évben bemutatott Hunyadi László című opera szerzőjének, Erkel Ferencnek (1810-93) az alkotása volt. Erkel műve mellett hat pályamű kapott dicséretet, - többek közt a Szózat sikeres megzenésítésével korábban első díjat nyert Egressy Béni is. A Himnusz eredetileg egyébként nem is volt olyan szomorú darab, mint ahogy ma ismerjük. Még 100 évvel ezelőtt is jóval gyorsabb, majdhogynem mulatós ritmusú volt, a húszas években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.
A nép hangja is Erkelt választotta
Az első helyezett Himnuszt és a dicséretet nyert műveket a pesti Nemzeti Színház ének- és zenekara egy színdarab előadása előtt és az egyes felvonások közt 1844. július 2-án mutatta be. A legnagyobb tetszést, a közönség tapsviharát Erkel műve váltotta ki. A publikum tehát ugyanúgy döntött, mint a szakemberekből álló bizottság.
A Kölcsey-Erkel-féle Himnusz 1844. augusztus 10-én szólalt meg először nyilvános ünnepségen, az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevű gőzös vízrebocsátásánál. Még ez év szeptemberében megjelenik nyomtatásban a kottája - Deák Ferencnek ajánlva.
Erkel Ferenc eredeti kottája
Ez lehetővé teszi a mű országos elterjedését. Hivatalos állami ünnepen 1848. augusztus 20-án hangzik fel először a budavári Mátyás-templomban.
A zivataros időszak
A szabadságharc leverése után viszont csak elvétve szólalhatott meg a Himnusz. Ismét a Gott erhalte-t erőszakolják a nemzetre. Csak 1903-ban sikerült törvényileg elfogadott himnusszá válnia az Erkel-műnek. A II. világháborút követően a magyar címert ,,szovjetesítették", a Himnuszunknak viszont nem tudtak ártani, bár megpróbálták. Révai József és Rákosi Mátyás tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, és azt Kodály Zoltánnal megzenésítteti, ám nem sikerült átverniük ezt az akaratukat. Illyés nem vállalta, a kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: ,,Minek, jó a régi!". Hogy miért hagyták annyiban ezt a szembeszegülést, nem tudni, minden esetre maradt a "régi" Himnusz. Igaz az 50-es évek első felében csupán hangszeresen, szöveg nélkül hangozhatott el.
A szabadság Himnusza
Az 1956-os szabadságharcnak szinte zenei szimbóluma volt a Himnusz, a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya. A Kádári adminisztráció aztán már elfogadta a Himnuszt és a Szózatot, ami persze legtöbbször a szovjet himnusszal és az Internacionáléval együtt szólalt meg. Kölcsey Ferenc - mintegy 30 nyelvre lefordított - művét 1989 őszén vették a hatóságok jogszabályi védelem alá, az alkotmány szövegének része lett a Himnuszra való utalás. A Himnusz szövegének születésnapja pedig egy 1989-es kormányhatározat alapján a Magyar Kultúra Napja is egyben.
2006. május 7-én Budakeszin felavatták a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.
Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a költemény kottái.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Március15 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-22 20:09:03, péntek
|
| |
| |
Szuhanics Albert: Jégvirágok
Debrecen, 2007. november 12
"Ablakomra szállt a pára,
mely reggelre megfagyott.
Hajnalfénynek pír-szavára,
jégvirágok álltak ott.
Természetnek ügyes keze,
csodaszépet alkotott.
Kelő nappal, fénykristályként
ragyogtak az ablakok.
Látod, a sok jégvirág most
mily fényárban csillogó?
Szemeidnek ez a látvány,
álomképként megható.
Olyan, mint egy katedrális,
színes ablak-képei.
Ám de mégis, fehér színben,
kristály-gyanánt fényteli.
Áldott pára, nemsokára
olvadoz ez égi kép.
Jó lenne ha holnap ismét
mindezt újra festenéd!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: tél képekben és versben |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-22 19:49:45, péntek
|
| |
| |
Nyulász Péter: Farsang /Zsókától kaptam/
"Van egy vágyam: gomba lenni,
nagyra nőni fél nap alatt,
lenne rajtam csipkegallér,
és egy jó nagy pöttyös kalap.
Meggondoltam mégse gomba,
inkább messze szálló lepke,
fejem búbján két kis csápom,
hátamon meg szárnyam lenne.
Pille nem jó, hanem cica!
Elég lesz egy csíkos ruha,
cérna bajusz, hosszú farok,
láthatnák, hogy macska vagyok.
Talán mégis rendőr inkább,
tányérsapkás, komoly, délceg,
esetleg egy kalóz vezér,
vagy egy fehér lovas herceg.
Van még pár nap eldönteni,
mi legyen a tuti jelmez
Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:
ágyú dördül, sípszó harsan:
fület sértő-bántó fals hang.
Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Farsang |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-22 17:54:22, péntek
|
| |
| |
Bálintffy Etelka: kérdezed... /vassné, marikától kaptam/
"Azt kérdezed, hogyha olykor
Érzelmeim dalba zengem,
Hogy mi az, mi dalra késztet,
Minő ihlet száll meg engem?
Nem a virág, nem a madár,
Nem a csillag ragyogása,
A te arcod, a te szemed,
A te ajkad mosolygása,
Az lelkesít dalra engem.
És ha olykor magányomban,
Szívem boldogságot érez,
Hogy mért zengem dalba azt is,
Ó, ne kérdezz, ó, ne kérdezz.
Mert nem a vágy, hogy nevemet
Az utókor emlegesse,
Hanem az, hogy felszárnyalva
Lelkem lelked ölelhesse,
Az lelkesít dalra engem." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-22 15:02:26, péntek
|
| |
| |
Még ma is érvényes
Minden Ági nevű ismerősömnek:
Fej nélküli lovassal küldök neked virágot
No még ráadás rózsa csokor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Névnapok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-22 00:05:43, péntek
|
| |
| |
Ábrányi Emil: A legkedvesebbnek. /Vassné, Marikától kaptam/
"Annyi szirma nincsen a virágnak,
Annyi gyöngye nincsen a világnak,
Mint ahányszor nevedet megáldom,
Viruló virágom,
Édes birodalmam, ragyogó világom!
Emberek közt elhagyatva álltam,
Egy nyájas szót, annyit sem találtam;
Kezet akkor nyujtottál te nékem,
Drága kedvességem,
Szép, magányos csillag gyászos, komor égen!
És azóta hű társam te voltál,
Dús lelkeddel én hozzám hajoltál,
Életemnek hajnalává lettél;
Szépet szebbé tettél,
Örömöt fokoztál, rosszat elfeledtél.
Csak nálad van hűség, állandóság,
Te nemes szív, te igazi jóság!
Ó de könnyü irgalmasnak lenned,
Mást is jóvá tenned,
Hiszen egy őrangyal lakozik te benned!
Szíved csak az én szivemre vágyott,
És az volt az összes hiuságod,
Hogy megőrizd boldog pillantásom, -
Hogy a mindig máson
Rágódó irigység: mosolyogni lásson!
Nem tudnálak meghálálni téged,
Hogyha folyvást áldanám hűséged,
Hogyha versem csak terólad szólna,
Csak téged dalolna,
Minden kicsi percem egy imádság volna!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 7
|
|
|
|
2010. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
232 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 603
- e Hét: 12233
- e Hónap: 45387
- e Év: 279134
|
|
|
Offline
