Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Mária eljegyzése
  2010-01-23 22:59:50, szombat
 
  Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966

Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató

Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."

Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)

...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).

Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.

Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.



Hetedik fejezet Mária Én-Rimmonban

Valamelyik este az egyik nőcseléd halkan bekopogtatott Erzsébet szobájába. Az úrnő éppen hímezgetett.
- Egy idegen fiatal nő van itt, és köszönteni kíván.
- Ma nem fogadok vendéget.
- Megmondták neki szolgáid, de ő nem tágít.
- Ki az a tolakodó személy?
- Nem mondta meg a nevét.
- Ki hozta őt ide?
- Sátorlakó rékábitákkal jött, de azok mindjárt továbbnyergeltek szamaraikon. Jó nagy porfelhőt kavartak.
- Rékábiták? És mit mondott az a nő, amikor belépett a kapunkon?
- Azt mondta: ,,Az anya nevében."

Erzsébet mérgesen ráförmedt a cselédre.
- Te teveivadék, miért nem ezzel kezdted?! Adtatok enni az úrnőnek? Megmostátok a lábát? Ó, ti semmirekellők! Tüstént hozzál vizet meg mosdótálat, hozzál szappant és vászontörülközőt. Ételt is, a legjobbat, ami csak van a háznál. És édes bort. Eredj már, mit állsz itt?

Erzsébet ledobta a himzőrámát, és maga is kisietett. Kisvártatva visszatért, kézen fogva vezetve a látogatót, s mihelyt becsukta az ajtót, ünnepélyesen így szólt a fiatal nőhöz:
- Az Anya nevében, ez a ház a te házad, ezek a szolgák a te szolgáid, bárki vagy, és bármilyen dologban jársz is.

Válasz helyett a fiatal nő gyors mozdulattal ledobta fátyolát, megcsókolta Erzsébet mindkét orcáját, és halkan elsírta magát. Erzsébet majd kővé dermedt bámulatában:
- Lehetséges-e? Igaz lehet-e? Hiszen ez az arc szakasztott mása az én Hanna húgom fiatalkori vonásainak. Ugyanazok a tengerzöld szemek, ugyanaz az egyenes vonalú orr, ugyanaz a bátorságra valló áll. Ugye, Hanna leánya vagy, gyermekem?

Mária bólintott, s ujjaival letörölte könnyeit.

Erzsébet erélyesen összecsattintotta tenyerét, és kikiabált a cselédeknek:
- Siessetek, lotyók, siessetek, mintha farkasok loholnának a sarkatokban!

Azok hanyatt-homlok rohantak befelé. Az egyik meleg vizet hozott ezüstkancsóban, a másik domborművű halfigurákkal díszített ezüstmedencét, illatosított szappant és himzett törülközőt, a harmadik nagy réztálat, amelyen kis tányérkák álltak az édes mártással, olajbogyóval, uborkával és egyéb étvágygerjesztő előételekkel, aromás füvekkel töltött kószi salátával körített hideg galambsült körül. Erzsébet felszeletelt Máriának egy finom búzalisztből készült cipót, és meghintette reszelt birsalmasajttal. Közben a válla fölött hátraszólt a cselédeknek:
- Hol van a jerikói datolya? Meg a ciprusi borban áztatott édes füge?
- Azonnal itt lesz, úrnőm! Már hozzák is egy kancsó édes libanoni borral együtt.
- Jól van, gyerekeim, mehettek a dolgotokra! Majd magam mosom meg a vendég lábát.

A cselédek nagy szemeket meresztettek, és kiosontak a szobából.

Erzsébet gyengéden megfogta Mária állát, és maga felé fordította, hogy egészen közelről lássa az arcát.
- Úgy látom, majd elájulsz az éhségtől - mondta. - Itt a kézmosó víz, aztán lss neki az evésnek-ivásnak. Mit habozol? Egyél csak, közben megmosom a lábadat.

Mária elmosolyodott:
- A rékábiták fekete sátraiban ismeretlen fogalom a szappan. Derék, jóravaló emberek, de piszkosak. Mieelőtt ennék, hadd élvezzem egy ideig azt a fényűzést, hogy ujjaim ebben a finom vízben füröszthetem.
- Az édesanyád is ilyen volt mindig. Ő sem szerette, ha sürgették.

Mária jó étvággyal evett-ivott. Amikor már jóllakott, ismét kezet mosott, megtörölgette a száját, elmondta a hálaimát, és csendesen üldögélt.

Erzsébet várta, hogy megszólaljon.

Mária végül is észrevette nagynénje állapotát, és udvariasan mondta:
- Az Úr áldása legyen a te méhednek gyümölcsén!
- Amikor megcsókoltál, magzatom rúgkapált örömében.
- Hogy van a nagybátyám? Remélem, jól!
- Jól van, eltekintve attól, hogy megnémult, amint te is nyilván hallottad. De hát a némaság nem nagy fogyatékosság egy férjben. Most legalább nem vitatkozhat a barátaival a Törvény paragrafusain. Ezt a szokását sohasem szívelhettem. Zakariás előlről-hátulról, kívülről-belülről ismeri a Törvényt, és a vitában érveivel soha nem vallott kudarcot, bár ellenfelét nem mindig sikerült meggyőznie a maga igazáról. Hát a te kedves anyád meg a tudós Joákim, hogy vannak?
- Amikor legutóbb láttam őket, jó egészségben voltak. Évente háromszor meg szoktak látogatni, amikor a nagy ünnepekre felutaznak Jeruzsálembe.
- Minden évben elhatároztam, hogy én is felmegyek, de aztán mégis elmaradt az utazás. Nem bírom elviselni a tömeget. És mondd csak mikor akarnak a szüleid kiváltani és férjhez adni? Már itt az ideje, és húsz éven alul mindössze tíz sékelt kell egy lányért fizetni megváltás fejében.
- - Engem örök ajándékul ajánlottak fel az Úrnak. Ennélfogva a főpapot illeti meg az a jog, hogy férjhez adjon. Sőt, ez már meg is történt. Férjhez adtak.
- Kihez? Mikor? Miért nem hívtatok meg az esküvőre?
- A főpap úgy határozott, hogy az emmauszi Józsefhez ad, aki a te nővéredet, Abigailt vette feleségül - mondta zavartan Mária, majd sietve hozzátette: - Lüsziánál laktam, az unokahúgodnál. Végtelen kedves volt hozzám.
- Az emmauszi József! Ez aztán a választás, mondhatom! Hiszen közel jár a hetvenhez, és hat felnőtt gyereke van. Még hogy József! Nem tanult. Nem tartozik a befolyásos emberek közé. Emlékszem, mi lányok hogyan fintorogtunk, amikor Abigél vőlegénye lett. No de hát persze Abigailnak tuskólábai voltak, egyéb hátrányáról nem is szólva.
- Úgy mondták, hogy József jó ember.
- Ó igen, túlságosan is az bizonyos értelemben. Jólelkűsége és jámborsága már az együgyűség határát súrolja, Jól bánik veled?
- Sohasem láttam.
- De hiszen azt mondtad, hogy hozzá mentél!
- Nem, nem így mondtam.
- De ha megvolt az esküvő, miért nem vesz téged a házába? Miért futottál ide hozzám, mint valami szökevény?
- Kérlek, bocsáss meg - suttogta Mária -, de ezt nem mondhatom el neked.
- Nem mondhatod el? Hogy értsem ezt? Megtiltották, hogy elmondjad, vagy pedig nem tudod magad sem?

Mária könnyekre fakadt:
- Ne faggass, drága néném! Kérlek, adj nekem békességes menedéket. Ne tudja eg senki, hogy itt vagyok. Senki az égvilágon.

Erzsébet töprengett, sehogy sem értette az egészet.
- Rékáb fiai kísértek ide - mondta némi hallgatás után. - De ki küldött?
- Anna, Fánuel leánya, a mi gyámanyánk.
- Ravasz öregasszony. És József tudja, hogy ide jöttél?
- Nem vagyok benne biztos. De ha tudja is, nem hinném, hogy soka törődik vele.
- Nem törődik vele, hogy mi történik a feleségével? - csattant fel indulatosan Erzsébet.
- Nagyon kérlek, ne kérdeződködj - rimánkodott Mária. - Alázatos cseléded leszek, szalmán hálok, és babhéjon is elélek, ha kell, mindenben kiszolgállak, csak ne faggass. Már így is többet mondtam, mint szabad lett volna.

Erzsébet elnevette magát:
- No jó drágám, nem gyötörlek a kiváncsiságommal, bár szavamra mondom, fölöttébb különös ez a te látogatásod. Egyet azonban tudni akarok. Bajban vagy? Azért szöktél-e meg Jeruzsálemből, mert valami bűnt követtél el? Legalább erre felelj!
- Az Úr a tanúm, hogy nem követtem el semmiféle vétséget!
- Jól van. Csak azért kérdeztem, hogy tudjam , mihez tartsam magam. Nem szeretném kompromittálni az én szegény Zakariásomat azzal, hogy tudta nélkül bűnöst fogadok a házunkba, bár természetesen az is vendég. Meg aztán a bűnösségnek vannak fokozatai. Minden lány ki van téve annak, hogy valami férfi miatt bolondságot műveljen. Nem ítélnénk el, ha veled is ilyesmi történt volna. Nos hát, csak ezt akartam tudni. Nagyon örülök, hogy terhességem ideje alatt velem maradsz. Remélem, jelenléted majd visszatart attól, hogy idegeskedjem a cselédekkel. Meg aztán szeretem az anyádat. Ő volt a kedvencem születése napjától fogva mindaddig, amíg a férjhez menés el nem választott minket egymástól. Az ő kedvéért úgy foglak ajnározni, ahogyan gyermektelen római matrónák szokták babusgatni indiai selyemmajmocskáikat.

Mária bágyadtan elmosolyodott:
- De mit szól majd Zakariás nagybátyám?
- Semmit. Hogy én kit fogadok az asszonyok közül magam mellé, ahhoz neki semmi köze. Meg különben is: ez a birtok el volt zálogosítva, a hozományommal én váltottam ki. Nélkülem az egészet elvesztette volna. Értesz a dámajátékhoz? Tudsz-e ügyesen hímezni? Hát lanton játszani?
- Templomi neveltetésünk nagyon alapos volt - válaszolta Mária szerényen.
- Remek! Most pedig mesélj! Mi újság Jeruzsálemben? Mi történik a palotában? Kegyben áll-e még Dórisz királyné? Jól ismerem őt. Nincs messze ide Dóra, ahol a családja lakik. Ott töltötte a számkivetés hosszú éveit. Hát Antipatrosz herceg elutazott-e már Rómába?

Mária szóra nyitotta az ajkát, de lenyelte, amit mondani akart.
- Nos, miért hallgatsz? Ezek talán csak nem hétpecsétes titkok?

Mária igyekezett fesztelenül válaszolni:
- Nem tudok semmit Dórisz királynéról. A fia egy hónappal ezelőtt szállt hajóra Caesareában. De - fűzte hozzá nagy sietve - ő most már király, atyja maga mellé vette társuralkodónak.
- Mit beszélsz? - kérdezte hitetlenkedve Erzsébet. - Biztos vagy benne?
- Miben? Abban, hogy hajóra szállt?
- Abban, hogy társuralkodó lett.
- Persze. Ott voltam magam is a Pogányok Udvarában, amikor kihirdették. A léviták trombitát fújtak, és mindenki kiabált: ,,Isten óvja a királyt!"

Erzsébet felkelt a padlóról, ahol keresztbe vetett lábakkal üldögéltek, és nyugtalanul járkálni kezdett a szobában.
- Ugyan, mi a csodát jelenthet ez az új sakk-húzás? Mit szólnak hozzá ott Jeruzsálemben? Aggódnak? Meg vannak ijedve?
- Ugyan, már miért volnának megijedve?
- Nyilván tudod, miként vélekednek az emberek Heródes királyról.
- Sok mindent hallottam felőle, jót is, rosszat is.
- De kevesebb jót, mint rosszat, ugye?
- Jóval kevesebbet, az igaz.
- Nem lepett-e meg mindenkit, hogy Heródes társuralkodónak tette meg a fiát? Nem gondolták, hogy ez sehogy sem illik féltékeny és zsarnoki természetéhez?
- Nem hallottam, hogy bárki is meglepődött volna. Antipatrosz király sohasem sértette meg atyját semmivel. Még akik okkal gyűlölik Heródes házát, azok is elismerik, hogy Antipatrosz istenfélő és nemes lélek. Meg aztán Heródes király megöregedett. Én vajmi keveset tudok ezekről a dolgokról, de nem természetes-e, hogy miután Alexandrosz és Arisztobulosz hercegben csalódott, Antipatroszra támaszkodik, mint olyan botra, amely sem el nem törik, sem a kezét nem sérti fel?
- Milyen melegen beszélsz Antipatroszról. Szerencse, hogy most nincs itt a nagybátyád. Mennyire utálja Zakariás a herodiánusokat!
- De miért kellene Jeruzsálem népének aggódnia amitt, hogy Antipatroszt atyja a királyi diadémra tartotta érdemesnek?
- Azért, mert ha Heródes nagylelkűnek mutatkozik, akkor veszedelmes. Tudós apád, Joákim tette éppen ezt a megjegyzést férjemnek és nekem. Azóta évek múltak el, és gyakran kellett megállapítanunk, mennyire igaza volt- De most jut eszembe, vannak-e még kísértetjárások a városban?
- Az emberek még mindig nevetséges históriákat mesélnek arról, hogy mit láttak, hallottak, vagy álmodtak. Én ügyet sem vettem mindezekre.
- Én komolyan veszem a kísértetjárásokat, mert akár valódiak, akár a képzelet szüleményei, rendszerint véres tettek előjátékai.
- Az Úr irgalma tartsa távol a borzalmakat!

Erzsébet álmatlanul forgolódott ágyában. Egyre csak az esti beszélgetés járt eszében. Mária azt mondta, hogy hozzáadták Józsefhez. Ugyanakkor elismerte, hogy József talán nem is tudta, hol van ő most, és ha tudja is, nem törődik vele. Csak nem hazudott ez a Mária? Az anyja, Hanna sohasem hazudott, ha valamire nem akart felelni, kitért a kérdés elől, de hazudni nem hazudott. És József, a képtelenségig becsületes, öreg József igazán nem az az ember aki megvetően és tiszteletlenül bánna Joákim leányával. Olyan udvarias, hogy az gyakran már kész nevetség. Egyszer valamelyik vendége ellopott tőle egy ezüstkancsót, mire József utána küldte a szolgáját a kancsóhoz tartozó fedéllel és ezzel az üzenettel: ",,Uram, ez is hozzátartozik a gazdám ajándékához." De mégis, Józsefet szemelni ki Mária férjéül - fölöttébb különös választás, annyi bizonyos. Az öreg Joákim dúsgazdag ember. Mária az egyetlen gyermeke, mindent ő fog örökölni.

Erzsébet tovább szőtte gondolatait. Hátha az történt, hogy Máriát elcsábította valaki, aki nem akarja feleségül venni? Vagy nem áll módjában, hogy elvegye? Hátha a főpap sietve rátukmálta a lányt az öreg Józsefre? József pedig a menyasszonypénz kifizetése után rájött, hogy becsapták, és mivel nem akarta vállalni egy idegen férfi gyerekének apaságát, szépen visszaküldte Máriát a templomi szüzek közé? Anna pedig, hogy elkerülje a botrányt, a főpap tudtával rábízta Máriát egy csoport rékábitára. Idekísértette? De viszont Mária megesküdött rá, hogy semmiféle vétek nem terheli a lelkét. Talán megerőszakolták?

Hirtelen eszébe jutott valami. Mária először azt mondta, hogy férjhez ment. Később meg eljegyzésről beszélt. No de ha egy nő egyszer már férjhez ment, addig nem lehet ismét menyasszony, míg a házasságot fel nem bántják. Erre gondolt volna Mária?
Nem valószínű. És említette-e egyetlenegyszer is, hogy József a jegyese? Nem említette. Csak annyit mondott: a főpap úgy határozott, hogy eljegyeztetett.

Erzsébet sehogy sem tudta meglelni a rejtély kulcsát. Végre elunta a fejtörést. Abban reménykedett, hogy egy napon Mária elszólja magát, és akkor majd megtudja a titkot.


Két kellemes hónap telt el, amikor Jeruzsálemből Én-Rimmonba érkezett férjével együtt a rehobóthi Sálom, aki régebben Erzsébet bizalmas komornája volt. Erzsébet azért üzent érte, mert tudta róla, hogy nagyon ügyes bába. Egy olyan asszonynak, aki harminchat esztendős korában vár először gyermeket, nehéz szülésre kell felkészülnie.

Sálom, akinek apósa valamikor szintén a birtokon szolgált tiszttartói minőségben, sok hírt hozott magával. Például, hogy milyen zavarok vannak Heródes palotájában.
- Igen, úrnőm, az egész város fel van kavarva, sajnos hogy ezt kell mondanom. Senki sem tudja, hogyan kezdődött az egész, sem azt, hogy mi lesz a vége. Elutazásunk napján azt mondta a sógornőm: ,,Szégyen-gyalázat, ami itt folyik. Mintha nem is az istenfélő Jeruzsálemben élnénk, hanem a barbár partbusok között." A sógornőm ideges természetű asszony, de sokan vannak ilyenek abban a negyedben, ahol lakunk. Borzasztóan felkavarja őt, hogy éjszakánként üvöltés hallik a palotából. Az eunuchok még a nőknél is borzalmasabban sikoltoznak, ha kínvallatásra fogják őket. Gondolom azért, mert nincs bennük férfibüszkeség.
- - Szörnyű lehetett hallani. De még nem mondtad el, kedves Sálom, mi is történt voltaképpen?
- Semmit sem tudok biztosan, és igazán nem szeretném,, ha úgy ítélnél meg engem, mint Salamon király a fecsegőket meg a pletykahordókat. Mégis, elmondom, amit beszélnek. A história Jókebeddel kezdődik, Ferorasnak, a király fivérének feleségével. Ő, mint te is tudod, Bethániából való, apja gyümölcsfák oltásával és metszésével foglalkozott, vidékről vidékre vándorolva, Jókebedről személyes patasztalataim nincsenek, de férjem családja szerint a legagyafúrtabb cselszövő egész Izraelben. ,,Fel sem foghatom ésszel - így a férjem -, hogyan vehetett Feroras herceg egy ilyen alacsony származású nőt feleségül. Alighanem megbabonázta az az asszony." Hogy történt, mint történt, ki tudná megmondani? Annyi azonban bizonyos, hogy Jókebed szoros szövetséget kötött a nacionalista farizeusokkal. Nyilván emlékszel még rá, hogy Heródes súlyos pénzbűntetéssel sújtotta őket, mert vonakodtak hűségesküt tenni a császárnak. Akkor Jókebed magára vállalta a bírságok kifizetését, amivel persze nagyon lekötelezte az illetőket. Hízelegtek neki és azt kezdték jósolgatni, hogy Heródes jogarát egykor majd az ő férje veszi át, és akkor ő királyné lesz. Heródes a kémeitől hamarosan megtudta a jóslatot, és megparancsolta fivérének, hogy váljon el a feleségétől. Mire Feroras kijelentette,hogy inkább meghal, de nem hajlandó elválni A feszültséget még csak fokozta az a körülmény, hogy Dórisz királyné bizalmas barátságban van Jókebeddel, Antipatrosz király pedig Feroras herceggel, aki jólelkűen támogatta unokaöccsét, amikor az még nagyon szerény viszonyok között élt. Azután Heródes király nővére, Salóme is beleszólt a játékba. Heródes jó viszonyban van vele, amióta férjhez adta Alexasz nevű barátjához, a gazdag filiszteushoz, akiről úgy hírlik, hogy Lívia császárné titkos ügynöke. Salóme meggyőzte Heródest, hogy a jóslat valamiféle Messiásról szóló mendemondával függ össze, mögötte pedig Heródes ellen szőtt összeesküvés rejlik, amelyben tevékeny szerepet vállalt Bagoasz királyi kamarás. Salóme másokat is megnevezett, és azokat Heródes mind becsukatta.
- Talán Feroras lenne az a bizonyos Messiás?
- Ó nem, úrnőm, nem Feroras herceg, hanem a fia, akit a jóslat szerint Jókebed fog szülni neki. És Begoasz fia lesz majd a Messiás főminisztere. Heródes persze - aki, ha szabad magam így kifejezni, saját magán kívül semmiféle Messiásról nem akar hallani - sietett megcáfolni a próféciát...

Erzsébet felkacagott.
- No hát ez nagyon komikusan hangzik, kedves Sűép,! Vagy rosszul hallottad a nevet, vagy pedig egy másik Bagoaszról van szó. Bagoasz, a királyi kamarás tudniillik gyerekkora óta eunuch!
- Akár komikus, akár tragikus, mégis ez az igazság, úrnőm. A prófécia szerint a gyermek Messiás csodálatos módon visszaadja majd Bagoasznak a férfiasságát, és képessé teszi őt a nemzésre. Heródes király, mint már említettem úrnőmnek, sietett megcáfolni a jóslatot. Egyszerűen úgy, hogy megfojtotta Bagoeszt. A vezető nacionalisták közül kilencet kivégeztetett. Azok, farizeusok lévén, természetesen hittek a test feltámadásában. Heródes még ezt a reményt is elvette tőük, mert elevenen megégette őket. Rajtuk kívül még huszonhárom férfit végeztetett ki, négy asszonyt pedigi megfojtatott. És karóba húzatta a csinos kis Gratust, az örömfiúját, aki az ágyában be szokta őt takargatni, és csókokkal kívánt jóéjszakát. De Feroras és Jókebed ellen ekkor nem tett semmit. Gondolom azért, mert nem volt rá bizonyíték, hogy valami közük lett volna az összesküvéshez. Feroras felháborodva tiltakozott a felségárulás gyanúja ellen, megfogadta, hogy tüstént elutazik fejedelemségébe, a Jordánon túlra, s amíg a király él, nem jön többé Jeruzsálembe.
- Merész kijelentés. Gondolom, azóta Heródes eltette láb alól a szegény fickót!
- Igen, úrnőm, Feroras nem sokkal utóbb meghalt. Holttestét a király visszavitette Jeruzsálembe, csak azért, hogy bebizonyítsa: Feroras hazudott. Költséges gyászpompával temettette el. Azoknak a családtagjainak szokott ilyeneket rendezni, akiket ő segített a másvilágba, és annyi könnyet sírt, hogy egy korsót meg lehetett volna vele tölteni.
- És mi lett Jókebeddel? Ahogy én Heródes módszereit ismerem, fogadni mernék, azzal vádolta meg, hogy megmérgezte a férjét.
- Úrnőm, valóban jól ismered a király módszereit. Ezúttal azonban bonyolultabb haditervet főzött ki, mint gondolnád. Kijelentette: Jókebed szerelmi bájitalt akart itatni a férjével, s nem is sejtette, hogy az a főzet méreg. A szert - úgymond - Dórisz királynétől kapta, aki pár hónappal előbb az arab Szüllaiosz révén jutott hozzá. Heródes kínvallatásnak vetette alá Feroras udvarának hölgyeit és cselédeit, és kérdéseivel megpróbálta rávezetni őket, hogy vádolják be a királynét. A szerencsétlenek eleinte nem értették, mit akar tőlük Heródes, míg végre az egyik nő kitalálta, és így kiáltott fel a kínpadon: ,,A földet és eget kormányzó Isten büntesse meg Dórisz királynét, mert egyedül ő az oka az én gyötrelmeimnek!" Erre a király azonnal meglazítatta a kínzőeszköz szorítócsavarjait, és a nő megesküdött a mérgezési históriára. A többiek, akik sorsukra vártak a kínpad mellett, különféle részletekkel megerősítették a vallomását. Erre aztán Heródes elvette Dórisztól értékes díszruháit és ékszereit, s ráparancsolt, hogy költözzön ki a palotából.
- Szegény Dórisz bartnőm! Micsoda história! És mondd csak, ezekben a vallomásokban Antipatrosz király ellen is elhangzott valamilyen vád?
- Antipatrosz király neve nem szerepel a kiadott hivatalos bírósági közleményben.
- Mindjárt gondoltam. Ennek ellenére Antipatrosz nagy veszélyben van.
- Igazán úgy gondolod? Az összesküvésnek - ha valóban szőttek ilyet - az volt a célja, hogy Heródest megdöntsék, és Feroras herceget ültessék a trónra. Ennélfogva képtelenség bűnrészességgel vádolni Antipatroszt. Az emberek úgy beszélik, hogy Heródes csupán azért rendezte az egész cirkuszt, mert meg akart szabadulni Dórisztól. Dórisz kissé szigorúan bánt a király fiatalabb feleségeivel, kínos pontossággal ügyelt az udvari illemszabályokra, talán azért, meg oly sokáig élt számkivetésben. Emiatt dühös lett rá a király. Sokakk szerint újra visszafogadja, mihelyt Antipatrosz hazatér Rómából. Antipatroszt természetesen nagyon lesújtja majd a szomorú hír, de saját biztonságáért semmiképpem sem kell aggódnia. És ha van ebben a sötét ügyben valami biztos dolog, akkor az az, hogy Antipatrosz király a leghűségesebb fiú, akit gonosz apa valaha is nemzett.
- Abban igazuk van, hogy Antipatrosz nem fog nyugtalankodni. Fiúi lojalitása vakká teszi, nem látja a reá leselkedő veszélyt. Pedig biztos vagyok benne, hogy veszély fenyegeti, méghozzá halálos veszély.
- De hát miből gondolod, úrnőm, hogy Heródes Antipatrosz halálát kívánja?
- Nem tudnám megmondani. Én csak egyet tudok: Heródes sohasem tette volna őt királlyá, ha nem akarná hamarosan elpusztítani. Most, hogy Dórisz véglegesen elhagyta a palotát, Antipatrosznak épp annyi esélye van az életben maradáshoz, mint a szarvas viperával játszadozó kisgyermeknek.

Mária, aki a beszélgetőktől kissé távolabb ülve hímezgetett, halkan felsikoltott..
- Mi van veled, leányom? - riadt fel Erzsébet. - Milyen sápadt az arcod! Akár egy fantomé...
- Megszúrtam az ujjamat, nézd,vérzik!
- Ugyan, eredj már! Évek óta tűvel dolgozol. Igazán megszokhattad volna, hogy ügyet se vess egy kis szúrásra. Annyira megrémít az az egy csepp vér?
- Nagyon éles szúrás volt... Mintha a szívemet érte volna.
- Sálom, hozz gyorsan szíverősítőt ott van azon a polcon. No nézd csak! Elájult! Nem különös?
- Én figyeltem őt. Láttam, hogy azért szúrta meg az ujját, mert ájulás környékezte, nem azért ájult el, mert megszúrta magát. Úrnőm, nem titkolhatod el előlem az igazságot. Amikor először jöttem atyád házához, Hanna húgod ugynilyen idős volt, vagy valamivel fiatalabb, és ez a leány teljesen olyan, mint ő. Az Úr áldása legyen ezen a szép arcon! Itt a szíverősítő. Engedd, hogy én tartsam az ajkához. Emlékezz csak vissza, úrnőm, hogy amikor Hanna húgod lebetegedett, engem küldtél el hozzá bábának. Ez az a gyermek, akit én akkor a világra segítettem.
- Sálom, egy szót se többet! Szemtelen vagy, mint mindig.
- Igen úrnőm, és szokásod szerint ezúttal is meg fogsz nekem bocsátani.

Mária magához tért, és nyugodtan folytatta hímzőmunkáját, mintha mi sem történt volna, majd nemsokára néhány mentegetőző szóval visszavonult, és lefeküdt.

Néhány nappal később Erzsébet Sálom társaságában kint ült a kőfallal körülvett kertben. Nagy halom levágott rózsa tornyosult k özöttük a kőlapokon. Azzal foglalatoskodtak, hogy letépdessék a rózsaszirmokat, azokból majd illatszer készül.
- Úrnőm- szólalt meg Sálom -, egy bizonyos ifjú hölgyről szeretnék beszélni veled, aki itt van nálad, de akiről nekem nem szabad tudnom semmit. Nem figyelted meg az arcszínét?
- Nem. Mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy néhány hónap múlva, amikor te már szerencsésen túlestél a szülésen, megint szükség lesz bábára. Látom én azt jól az arcszínéről.
- Nem tréfász? Te úgy szeretsz bolondozni. Igaz lenne, amit mondasz?
- Igaz bizony. De miért nézel rám olyan furcsán? Hallottam a leány házasságáról, bár fogalmam sincs róla, miért küldték őt ide.
- Mit tudsz tulajdonképpen?
- A férjem bátyja templomi írnok. Ő szövegezte meg a házassági szerződést e gyermek és a te sógorod , a Dávid házából való emmauszi József között. Ezt megemlítette a férjemnek, mert emlékezett rá, hogy én valamikor a gyermek anyjának szolgálatában álltam.
- De mikor volt az esküvő?
- Azt nem tudom. De a gyermek állapotától ítélve nyilván röviddel azután.
- Sálom, szavamra mondom, roppant kellemetlen helyzetben vagyok, és ami a legrosszabb, éppolyan keveset tudok, mint te.
- Attól tartasz, hogy a születendő gyermeknek nem József az apja?
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyesmire gondoljak És neked is megtiltom, hogy ilyen gondolatot sugallj nekem.
- Ahogyan parancsolod, úrnőm.
- Sálom, te derék teremtés vagy. Mellettünk kell állnod.
- Természetesen számíthatsz rám. De nem hagy békén egy kérdés. Miért ájult el a gyermek? Talán olyasmiről beszéltünk akkor, amihez személy szerint köze van?
- Dehogyis. Feroras hercegről, a feleségéről meg Antipatrosz királyról volt szó. Talán nem is figyelt a beszélgetésünkre, el volt merülve a saját gondolataiban, és hirtelen elfogta a szorongó aggodalom - maga miatt, meg a gyermeke miatt. Akkor ájult el, amikor a szarvas viperával játszadozó gyermeket említettem. Gondolom, ezektől a szavaktól borzadt meg.
- Lehetséges. Vajon tudja-e, hogy áldott állapotban van?
- Talán még nem tudja. De hamarosan rájön, és akkor csak kell majd valamit mondania nekem. Addig azonban nem szólok neki. Te se szólj, kérlek.

Még aznap este történt, hogy Mária félrevonta Sálomot:
- Sálom, a nagynéném azt mondja, hogy te jól tudsz titkot tartani.
- Erzsébet úrnő nem szokta pazarolni a dicsérő szavakat. Hálás vagyok, hogy jó véleménnyel van rólam.
- Sálm, meg kellene tenni valamit, de nem kérhetem rá az úrnőd. Talán te hajlandó vagy a segítségemre lenni! Nagyon fontos dologról van szó. Van valaki Itáliában, akinek üzenetet akarok küldeni. A múltkor említetted, hogy a férjed kapcsolatban áll ceasareai kereskedőkkel. Nem tudná elintézni, hogy a titkos üzenet eljusson az illetőhöz? Van nálam némi arany, neked adom, ha gyorsan el tudod intézni az ügyet. És nézd csak, itt egy babilóniai dísztű. Színarany. Ezt is neked adom, bár drága anyámtól kaptam ajándékba.

Sálom nagyon szelíden csak ennyit mondott:
- Tartsd meg a tűdet, gyermek. Az üzenet már elment.
- Mária értetlenül meredt rá
- De hiszen még meg sem mondtam az üzenetet...
- De igen. Amikor megszúrtad az ujjadat.
- Nem értelek.
- Az üzenet azon a napon ment el, amelyen elhagytam Jeruzsálemet.
- Képtelenség! Kinek ment el?
- Annak, akire gondolsz. Figyelmeztető üzenet apjának szándékairól. Nem mondtam meg Erzsébet úrnőnek, hogy én már előre láttam azt a veszedelmet, amely barátodat fenyegeti.
- Szellemek segítenek talán?
- Nem. Szeretlek, ennyi az egész. És amióta itt vagyok, még egy üzenetet küldtem ugyanannak a valakinek. A férjem egy hete vitte el, és Jamniában majd átadja az illető ottani ügynökének.
- Mit üzentél?
- Közöltem vele állapotodat.
- Milyen szavakkal?
- Ezekkel a szavakkal.

Sálom lehajolt, és óhéber betűket írt ujjával a porba:

TETH-KAFM-DALETH-HE
HE+JODH-ALEF+JODH
LAMEDH-BETH+TETH+VAV

. Merőben szokatlan írásmód - mondta Mária. - Talán számokat jelentenek a betűk? Úgy hat, mint valami varázsige.
- Olyan varázsige, amely majd földeríti az illető szívét.
- Miért nem akarsz többet mondani?
- Sokkal többet mondtam, mint te nekem.

Mária hosszan nézett Sálomra, de az nyugodtan állta tekintetét, mintha azt mondta volna: ,,Megtettem a kötelességemet."
- Különös asszony vagy te- jegyezte meg végül Mária.
- A kellő időben meg fogsz érteni engem, Lótusz Leánya!

Jeruzsálemben Kleopasz és Joákim a meredek úton együtt mentek felfelé, a Templom irányában.
- De nem igaz, ugye? - kérdezte Kleopasz.
- Már miért ne volna igaz? Simonnak mint főpapnak joga van férjhez adni ahhoz, akit megfelelőnek talál. És az emmauszi József tiszteletre méltó családból való.
- Igen, de nem lévta.
- Mégis hozzáment a te meg az én feleségem nővére.
- A tuskólábú. Abban az időben József középkorú és gazdag kereskedő volt. Most öreg, kopasz, és vagyonát nagyobb részt már elosztotta négy fia között.
- Emmauszi birtoka még megvan.
- Valamit eltitkoltak előtted, te becsületes Joákim - mondta indulatosan a sógor. - Az a gyanúm, a főpap azért jegyezte el Józseffel, mert nem talált más férjet a számára.
- Hogy érted ezt? - hökkent meg Joákim, s megállt, mintha hirtelen földbe gyökerezett volna a lába.
- Ó, talán valami bolondságot követett el - mondta Kleopasz erőltetett könnyedséggel a hangjában.
- Az én leányom? - Joákim szeme összeszűkült, de hangja szelíd maradt. - Testvér, fékezd a nyelvedet, ne sértegess engem.

Ujjai görcsösen markolászták mandulából faragott botját.
- Dehogyis akarlak én sértegetni - dadogta Kleopasz. - Csak hát a leányok gyakran meggondolatlanul viselkednek, kiváltképpen ünnepségek idején.... Kompromittálják magukat, sokszor ártatlanul... Itt van például a saját nővérem, aki...
- A nővéred talán igen, de az én leányom nem! - Ezzel Joákim hátat fordított Kleopasznak, s lassan megindult visszafelé. Nem akart háborgó szívvel a Templomba menni.

Kleopasz dühös volt magára,amiért olyan ostobán viselkedett. Ő csak azt szerette volna megtudni Joákimtól, mi lesz a szóbeszédből. Azt rebesgették, hogy József hajlandónak mutatkozott ugyan a házasságkötésre, és el is vitte a főpapnak a tíz sékelben megszabott mátkapénzt, de a házassági szerződés aláírása valamilyen okból elmaradt. Bárcsak ne csúszott volna ki a száján az a szerencsétlen megjegyzés! Most halálosan megbántotta Joákimot, egyik legjobb barátját és lesz mit hallgatnia a saját feleségétől, akinek Joákim felesége a testvére.

Egy ideig tanácstalanul álldogált azon a helyen, ahol a sógora faképnél hagyta, azután ő is visszafordult, és Joákim után eredt. Amikor utolérte, megráncigánta a köntöse ujját:
- Joákim testvér, bocsáss meg, amiért bolondságot beszéltem!Meg vagyon írva: ,,Még a bolond is bölcsnek számít, ha hallgat." De én a bolondnál is rosszabb vagyok, és így még az Írás szavaival sem vígasztalhatom magam.
- Ugyanabban a könyvben - válaszolta Joákim - az is meg vagyon írva: ,,Tisztelet adassék annak, aki abbahagyja a civakodást." Jöjj, menjünk fel a Templomba, és dicsérjük együtt az Urat.

Amikor már majdnem felértek a hegyre, Joákim csendesen megszólalt:
- Kleopasz, helytelenül dicsekedtem neked azzal, hogy megszabadultam a vőkeresés felelősségétől. Te elismerted, hogy bolondot beszéltél, és éppen ezzel bizonyítottad be, hogy bölcs ember vagy. Így hát beavatlak titkos bánatomba, amely túlságosan nagy ahhoz, hogy egyetlen szív el bírná viselni. A főpapnak egy álma azt sugallta, hogy gyermekemet jegyezze el az emmauszi Józseffel, Józsefnek van egy férjes asszony leánya, Lüszia, az ő házában fonta az én Máriám a szent függönyhöz való bíbor lent. Nos, a főpap üzenetet küldött JózsefnekEmmauszba, hogy hajlandó-e fontolóra venni a házasságkötést, ha igen, úgy egy bizonyos napon jöjjön fel Jeruzsálembe és hozza magával a mátkapénzt. József hajlandónak mutatkozott, de egy nappal megkésett. Az előző nap reggelén,amikor az én gyermekem egyik társnőjével elhagyta a templomi szüzek otthonát, hogy Lüszia házába menjen, valamelyik szűk sikátorban rablók rohanták meg őket, és mindkettőjüket elhurcolták. Később a másik leányt a városkapukon kívül szabadon bocsátották. Sértetlenül tért vissza, még arany ékszereit sem vették el. Az én gyermekemnek azonban nyoma veszett. A főpap nem merte fellármázni a várost, nehogy hírbe hozza őt. Abban reménykedett, hogy a rablók hamarosan megüzenik, mekkora váltságdíjat követelnek, s ezt majd titokban megfizeti. De azóta sincs róla semmi híre. Gondolhatod, mennyire gyötör az aggodalom.
- Joákim testvér, nem akarom bánatodat még tetézni. Erős a gyanúm, hogy egy bizonyos valakinek a keze van a dologban. Ha a rablók váltságdíjat akartak volna kicsikarni, miért engedték el a másik leányt? Vagy legalábbis miért nem vették el az ékszereit? Gondolj arra, hogy mostanában messiási próféciák szállnak szájról szájra. Talán az a bizonyos valaki nem akarja, hogy Dávid házának egyik sarja és a Királyi Örökösök egyik leánya között házasság jöjjön létre. Talán megparancsolta valamelyik lévita kreatúrájának, hogy rontsa meg a leányodat. Ismered a Törvényt. Az elrablás időpontjában, amikor még szűz volt, a házassági szerződés nem volt aláírva. A csábítónak tehát nem kell egyebet tennie, mint azt, hogy felajánlja a gyámnak a mátkapénzt, és akkor feleségül veheti a lányodat.
- Ha valóban úgy van, ahogy gyanítod, ha az a Szodoma Embere lopta el az én ártatlan báránykámat, biztosíthatlak, hogy nem kerüli el a bosszúmat. Idős ember vagyok, de van még bennem akkora erő, hogy megfojtsam.

Kleopasz összeráncolta szemöldökét. Kezét figyelmeztetően felemelte, s hangjában szigorú rendreutasítás csengett:
- Hallgass, bolond! Gondolj az Írás szavaira: ,,Enyém a bosszúállás, mondja az Úr, én majd megfizetek."

Joákim remegő ajakkal viaskodott önmagával. Végül lecsillapodott:
- És az is ott áll az Írásban: ,,Aki hallgat a feddésre, megértésre lel." Köszönöm neked, Kleopasz testvér!

Továbbmentek, és amikor beléptek a Templomba, békesség lakozott a lelkükben az Úr iránt és egymás iránt.



  
 
0 komment , kategória:  A sánta Jézus -Edom Talmud  
Disznóvágás
  2010-01-23 15:25:00, szombat
 
 

Félnégy, klozet, mosdó, tea, mikádó, gumicsizma, kutya, kapunyitás, térvilágítás, haverok.

Malac, ezbazmegdekurvanagy, nemjönki, vigyázzonnanmajdén, holakötél, öntsdlevízzel, holakábító, megkrétázzam hova szúrjad, eriggyélmá', mostszúrjad, addatálat, mégegyet, navégre.

Palack, perzselő, kapa, lapát, Pepe, tegyükfelarácsra, kurvanehézbazmeg, jöhetavíz, holakefe, majdénkaparom, elégfehérJózsikám, ittafüle.

Akkorigyunkegyet, megmégegyet, hasítodvagymajdén, holabárd, holafűrész, holamalac, belit kimossátok, nincsazapénz, kutyáké.

Akkoregészség, miezszilva, barackbazmeg, egészség.

Készavér, üljetekmárle, neállvaegyünk, ittakenyér.

Sonkamarad, lapockaszalámiba, nemdaráljuk, késselvágjuk, ilyetseláttammég, karajmarad, többikolbász, majdéndarálok, tokaszalonna abálóba, jóélesezakés, látomazujjadon, kötözdbebazmeg, egészség.

Miez, lócomb, minek, szaláminak, oszteztígyhogy, megfőzzük, micsoda, netörőggyvele, lapockafelitis, cukorminek, kellbele, nabazmeg.

Sütödazsírt, majdén, Lacisüsse, ittafakanál, Lacikámpirosra, netanítsálbazmeg, jóvanna, nemkellbeletej, tepertőtsüssél, nemtejbegrízez, többithurkába, áztasdbealbelet, másikfélétis, majdéngyúromakolbászt, egészség.

Miez, hurkatöltő, ilyetseláttammég, kölcsönbevan, ipari, aztlátom, keményrehagymenjen, miez, lóbélteddle.

Borsmerrevan, nemkellbele, hogyhogy, mert nem, hátakkor, erőspaprika, zsemlyeminek, tüdőshurkába, ilyetseláttammég, namostlátol, egészség.

Sajtotmajdén, holaringa, micsoda, kétnyelűkés, jaez, borsotebbese, nabazmeg.

Kolbásztkarikába, vagyszálba, szálba, szalonnátebbesózzad, kolozsváritebbe, sonkátmajdén, szedjétekkiazabálót.

Holareceháj, hátezmi, cigánka, ilyetseláttammég, pedigjó, majdmeglátjuk, egészség.

Májashurka, véreshurka, tüdőshurka, svábhurkába pirítottzsemlét, nabazmeg, vastagbélbe, hogynézmánezki, netörőggyvele.

Fiúk, készapecsenye, csapassunkmárelőttebarackot, holakenyér, ittasavanyú, egykisbort, pogácsát, mikorleszkészakáposzta, rétesislesz, nabazmeg, bangladesbenmegéheznek, eriggyémá.

Zsírtabödönbe, kolbásztrúdra, hurkátkaréjba, sajtra téglákat, kiszúrkáltad, ezittenmegyfüstre, ezmegysózóba, miezalé, sonkapác, nemsózódelőtte, bennevanasó, készvagyunkemberek, egészségünkre.

Asztalhozemberek, holavécé, igyunkmárelőttekicsit, orjaleves, toroskáposzta, pecsenye, kishurkakiskolbász, almásrétes, kidurranokbazmeg, énis, csapassunkegykisbort.

Kóstolótnehogyitthagyd, hagyadmámiez, leszakadafüle, köszmégegyszer.


Forrás: Krisztina egypercese








  
 
0 komment , kategória:  Viccek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 96 db bejegyzés
e év: 995 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 56
  • e Hét: 424
  • e Hónap: 6665
  • e Év: 58931
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.