|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 18:42:42, szombat
|
| |
| |
KÖLCSEYRŐL, ZSIDÓKRÓL ÉS CIGÁNYOKRÓL
A Magyar Kultúra Napján
Dr. Nagy Attila
1823. január 22-én Kölcsey aláírásával megszületett nemzeti imánk, a Himnusz. E nap ma, csaknem két évszázad múltán a Magyar Kultúra Napja. A tény méltó elismerése lehetne Kölcsey művének és életművének, mégsem állíthatjuk, hogy januárban ilyenkor akár csak tízezrek is tisztelegnének főhajtással a magyar kultúrának, embermilliókról pedig távolról sem beszélhetünk.
Pedig kellene egy nap, amikor minden magyar, akár tizenöt millióan, örökölt felekezettől és választott pártállástól függetlenül egymás mellé áll és ünnepel. Idegen érdek zúzta és teszi ma is tönkre ezt a lelki-gondolati egységet. Zivataros századok állnak mögöttünk, melyben - a Himnuszban veretes költői sorokba foglaltan - kétszáz évenként jöttek az új elnyomók, új honfoglalás szándékával. A magyarság utóbbi ezer évében mérföldkövekként sorakoznak a megpróbáltatások: volt itt tatárjárás, török dúlás, Habsburg rontás, és ami legalábbis Kölcsey korában vetette meg lábát: a zsidó rablás. Kölcsey természetesen nem érhette meg ennek mai kifejletét, ami századának imperializmusába, később a XX. századi kommunizmusba, majd az európai unió látszatdemokráciájába torkollott, melynek csúcsán ma a cionista euromaffia áll.
Kölcsey tisztán látta a gyökereket: "Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll." De nem csak Kölcsey, kortársai közül Vörösmarty, Széchenyi, Kisfaludy Sándor is írtak a zsidókérdésről, melyben - Szerb Antal megfogalmazásában ,,a magyar élet egyik legnagyobb veszedelmét látták. De ... nem tartották a zsidóságot ellenséges vagy inferioris fajtának, csak gazdasági szempontból tartották veszedelmesnek. Ők ugyanis a zsidót csak egy formában ismerték: mint árendást, kocsmabérlő zsidót, aki a falusi népnek könnyű hitelt nyújt, s azután követeléseit az uraság segítségével irgalmatlanul behajtja, és így a parasztság sorsának egyik legfőbb csapása." E folyamat gondolati megerősítéséül álljon itt a nem magyar és nem költő, Henry Ford gyáriparos meglátása: ,,A zsidók mindig is az üzletet irányították. ... A filmipart az USA-ban és Kanadában 100%-ig ők irányítják, erkölcsileg és gazdaságilag, a közvélemény zsidó manipulálói." Ford bármilyen gazdag és sikeres is volt, nemcsak érzelmileg fordult dolgozói felé, de munkásvédő is volt, amint Kölcsey is a szegények pártfogója. Ford a lehető legmagasabb béreket fizette, igazi gazdasági reformer volt. Újságjában és könyvében, A nemzetközi zsidóban részletes elemzését adta korának gazdaságpolitikai rendszeréről, szociális érzéke alapján a marxizmust is idejétmúlttá nyilvánította... Kölcsey és Ford említése más okon is kerülhet egymás mellé: a legendás Ford autó, a T-modell tervezője (Galamb József) makói születésű magyar volt. Érdemes eljátszani a gondolattal, mit látnának ma az egykori tiszta tudatú Kölcsey és Ford. Századok múltán a technikai fejlődést lehet akár csodálni is, de ami a kultúrát (és a zsidóság dicstelen szerepét) illeti, azon ők is elborzadnának.
A magyar reformkorban és azóta is egymástól elválaszthatatlan az irodalom és politika. A mai kor - számunkra legfontosabb, ebben a formában elhallgatott - kérdése pedig a magyarság, zsidóság és cigányság sorsa. Ha a cigányságról alkotott vélemények nehezebben gyűjthetők is össze, tudvalévő, hogy Kölcsey pl. irtózott a cigányzenétől. Amit a Magyar Kultúra Napján viszont tényként kell megállapítani: sem a zsidóság, sem a cigányság kultúrája soha nem emelkedett a magyarnak fölébe. Sőt, joggal mondhatjuk, valójában nincs is sem cigány, sem zsidó kultúrtörténet-írás, abban a formában ahogy létezik magyar irodalom-, néprajz-, művészet- és zenetörténet. (Ennek bizonyítékai megtalálhatók e sorok írójának múlt évi Van-e zsidó művészet? és egy másik, Van-e napja a magyar kultúrának? című írásában, lásd www.drnagyattila.hu) Ez utóbbi a 2009-es január 22-dikére született, de a kérdésfelvetés változatlanul időszerű.
Kölcsey is óv azonban a múlton való merengéstől, lásd a Huszt sorait: ,,...Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!" Ezen gondolatok is a mindenkori jelenhez szólnak, amihez hozzátartozik: a kultúra csak tükör, igaz, kérlelhetetlenül pontos képet ad országról, városról, emberekről. Mégsem a kultúrát kell megváltoztatni, hanem az azt létrehozó, működtető és kiszolgáló körülményeket. Azaz politika nélkül nincs kultúra, és a 2010-es év első három hónapja ennek különös jelentőséget ad. Épp három hónapra következik majd április 11-e, ami (József Attila születése okán) a Költészet Napja. Ez évben pedig várhatóan egybeesik a magyarországi országgyűlési választásokkal. A köztereken már meg is jelentek a vörös, máshol narancs színű pártok sikereit jövendölő plakátok. A népbutítás megkezdődött, helyesebben a megkezdett út folytatódik. Az alakuló SZDSZ és MDF szövetség pedig újabb bizonyítéka, miféle demokráciát jelent mindkét párt nevében a demokrata jelző, amitől gyökerében nem különbözik a fiatal jelzővel illetett demokraták szövetsége sem. E folyamat megértéséhez pedig csak a KGB-nek a II. világháború utáni 45 pontját kell ismerni. Ebben az 5. pont: Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak. Így lett Magyarországon az egyetlen párt, az MSZMP tagja vagy a KGB bérence minden funkcionárius. Ugyanezen pontok 27-dikje szerint a bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.1989-ben a változás látszata mögött ugyanaz a háttérhatalom garázdálkodott. Az ekkor született rózsadombi paktum írja elő a volt kommunisták más pártokban való indítását a választásokon. (valamint az államvagyonnak az átmentését a volt kommunisták kezébe és minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlását, értsd gyűlölettörvény stb.) Ugyanitt szerepel a jobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása, amiből nyilvánvalóan következik, hogy a Fidesz sem lehet sem tisztán nemzeti, sem jobboldali párt. Valamennyi demokrata, fiatal, szabad és fórumba tömörült, azaz Fidesz, SzDSz és MDF tag, de a szociáldemokráciára hivatkozó kommunisták is ugyanazt a háttérhatalmat szolgálják, ami immár évszázados tapasztalat alapján a nemzetközi zsidóság érdeke.
Szűk két hónap van január 22. és április 11., a Magyar Kultúra Napja és a Költészet Napja között. A Költészet Napja 1964 óta létezik (a szocialista kor terméke), a Magyar Kultúra Napja pedig épp 1989 óta. Mindkét gondolat lehet szép és jó, de az elmúlt rendszerben mégis megtörtént a kultúra erőltetett, szocialista irányú átalakítása. 1989ban pedig akkor született döntés a Magyar Kultúra Napjáról, amikor újult erővel, teljes liberalizmussal újabb kultúrarombolás kezdődött, ami napjainkig tart. Tehát ebben az olvasatban sem történt meg a rendszerváltás. Sátáni döntés, ha épp a Költészet Napján lehet majd hazaárulókat küldeni a Parlamentbe. Pedig az ünnepeket tartalommal is meg lehetne tölteni, ha pl. József Attila Hazám költeményét ültetnénk át a mai valóságba: Adj magyarságot a magyarnak, Hogy mi ne legyünk (német, orosz) zsidó gyarmat... E sorok pedig épp az április 11-i magyarországi választásokra illenek. Itt dől el, hogy valójában a magyar értékeket ünnepeljük-e, vagy József Attilát feledve, sem a KGB-t, sem a rózsadombi paktumot nem ismerve megy majd a nép szavazni. Ezen agymosásnak kívánom szellemi ellenszerét adni a következő hetekben, a további - nem előzmény nélküli írás - címe várhatóan ez lesz: Megmagyarázom. Köszönöm, ha megértik.
Dr. Nagy Attila
orvos, közíró |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 17:17:56, szombat
|
| |
| |
Lovas István: Andor László EU-biztosjelölt ideológiai sokszínűsége
2010. január 20. 13:40:05
,,A marxista szocializmus a jelek szerint haldoklik, kivéve talán a vesztett ügyek otthonát, az egyetemi campusokat".
Paul Johnson (a Foreign Affairs magazin 1989. január/februári számában)
A miniszterelnöki hivatalnak Keynes-i megközelítésből adtam tanácsokat.
(Andor László válasza a Magyar Nemzetnek 2010. január 13-án, biztosi meghallgatását követően)
Az 1966-ban Zalaegerszegen született Andor László okos, képzett, közgazdász, egyetemi oktató, akitől - nyugodt, joviális arcára tekintve - becsukott szemmel is vennénk használt autót.
A biztosjelölt önéletrajzában feltünteti, hogy 2003 és 2005 között a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsadója volt. Ebben az időszakban Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc irányította a hivatalt.
A 2005-től a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatótanácsának tagjaként dolgozó Andort Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök nyomására pártfogoltja, Bajnai Gordon miniszterelnök javasolta az Európai Bizottság magyar tagjának. A demokráciákban dívó politikai szokástól eltérően úgy, hogy a nevezésről nem konzultált a Fidesszel, holott a legnagyobb ellenzéki pártnak igen nagyok az esélyei, hogy Andor brüsszeli hivatalba lépését követő hónapokban Budapesten kormányt alakít.
Az előzetes remények és elvárások szerint José Manuel Barroso elnök irányításával most formálódó, 27 tagú Európai Bizottság - amelyben a már életbe lépett lisszaboni szerződés értelmében minden tagállam egy-egy biztossal képviselteti magát - Andor László fontos, igen nagy pénzek elosztásával járó tárcát kapott volna: a regionális portfóliót.
Hogy a várakozás mennyire valóságos volt, idézzük az uniós ügyekre szakosodott brüsszeli magyar Bruxinfo tavaly, november 5-i keltezéssel megjelent cikkének felütését: Látványosan nőttek Magyarország esélyei az utóbbi napokban a regionális politikai tárca megkaparintására a következő Európai Bizottságban, amely a dolgok jelenlegi állása szerint január elsején léphet hivatalba. ,,Néhány hét óta csak Magyarország nevét hallottam emlegetni a regionális tárcával kapcsolatban a házban" - közölte egy nevének elhallgatását kérő forrás a Bruxinfóval.
Ezután valami történhetett, mert Barroso november végén Andort a foglalkoztatási és szociális ügyek biztosjelöltjeként mutatta be, amelyre a kormánypárti magyar sajtó azzal reagált, hogy ujjongva fedezte fel e tárca eddig mindenki előtt rejtve maradt fontosságát.
Andor november 13-i meghallgatása vegyesre sikeredett.
Az Európai Parlamentben a tavalyi kilencről négytagúra fogyatkozott magyar szocialista küldöttség egyik tagja, Göncz Kinga - akit Jan Slota szlovák politikai tényező eredeti gondolatok meggondolatlan pazarlásával lapzártánkig még nem vádolt meg - ,,Andor László jól állta a kérdések özönét" címmel kiadott eulógiájában azt az érdekes kijelentést tette, hogy ,,Ez volt az eddigi meghallgatások közül talán a legnehezebb, és újra megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy a foglalkoztatási és szociális tárca a legszerteágazóbb a portfóliók közül". A volt külügyminiszter hozzátette, ,,Andor meggyőzött arról, hogy elkötelezett a baloldali és az európai értékek mellett", amely kijelentés arra is enged következtetni, hogy Göncz asszonyt a meghallgatás előtt ez irányban még fájó kételyek marcangolták.
A fideszes/néppárti Őry Csaba európarlamenti képviselő a meghallgatást követően ezzel szemben azt mondta: látszott a biztosjelöltön, hogy nincs gyakorlati tapasztalata, nem mondott konkrétumokat, mellébeszélt, míg delegációtársa, Kósa Ádám annak az aggodalmának adott hangot, hogy a fogyatékosok helyzetének javításával kapcsolatos terveiről feltett kérdésre Andor kitérő választ adott.
Az Euractiv.com mérvadó uniós szakportál Visionless Andor passes Parliament scrutiny (A jövőkép nélküli Andor átment a parlamenti vizsgálódáson), míg annak Euractiv.hu néven elérhető magyar portálja Elégedetlenek Andor Lászlóval az EP-képviselők címen vonta meg mérlegét.
Míg az előbbi a meghallgatásról készült beszámolóját azzal kezdte, hogy Andor nem kockáztatott: az EU táncrendjét pontosan követte, addig a magyar nyelvű portál a ,,Felületes, túl általános" vélemény idézetével vezette be beszámolóját.
A brit The Economist tulajdonában lévő European Voice internetes kiadása pedig abban foglalta össze Andor teljesítményét, hogy az sem izgalmat, sem aggodalmat nem keltett. Ami lehangolóan vetíti elő azt, hogy ötéves munkája után rá éppen úgy érvényes lehet Charlemagne-nak, a The Economist publicistájának a hetilap papírkiadásában megjelent, Kovács László most távozó adóügyi biztos szerény tevékenységéről levont néhány szavas a múlt év vége felé levont mérlege, amely szerint az adókért felelős biztos nem hagyott nyomot maga után Brüsszelben.
A meghallgatás vége felé egyébként igen éles hangon megkérdezték Andort, hogy miért állandóan a ,,mi" névmást használja az ,,én" helyett, hiszen mindenki az ő személyes elképzeléseire kíváncsi?
A magyar biztosjelöltnek a legkeményebb kérdést Bokros Lajos frakciótársa (Európai Konzervatívok és Reformerek), a brit Roger Helmer tette fel, aki - utalva az Andor által irányított neomarxista Eszmélet folyóiratra, egyenessége mellett megkérdőjelezte Andor alkalmasságát a biztosi posztra - azt kérdezte, miként egyezteti össze szélsőbaloldaliságát, globalizmus-, piac-, NATO- stb. ellenességét most betölteni kívánt posztjával? Andor azzal felelt, hogy a vádak ,,túlzottak", és a részére kiszabott egy perces válaszidő nem elegendő az érvei kifejtésére.
A meghallgatás estéjén a Schiffer András vezette Lehet Más A Politika (LMP) nevű párt brüsszeli klubjában (,,vajon miből tartja fenn ezt is a miniatűr párt?" - hangzana el az első kérdés a kormánypárti sajtóban, ha e párt ideológiája merőben más lenne, mint ami) beszélgettek el Andorral, majd pedig kora éjszaka Pervenche Beres francia szocialista szakbizottsági elnök bejelentette, Andor a bizottság szerint rendelkezik a biztosi munka végzéséhez szükséges képességekkel.
Most pedig nézzük, miért támadta a brit honatya a fékevesztetten neoliberális politikát folytató Gyurcsány volt és Bajnai jelenlegi miniszterelnöknek tanácsot adó Andornak a szélsőségesen baloldali ideológiáját.
Mint Andor kinevezése előtt nem egyszer megjelent az uniós szaksajtóban, a magyar biztosjelölt az Eszmélet című neomarxista elméleti folyóirat első embere. Ezt névtelenül nyilatkozó egyes brüsszeli magyar diplomaták azzal igyekeztek enyhíteni, hogy az Eszmélet lényegében egyfajta magyar Le monde diplomatique. Ez a francia, napilap formátumu havilap - amely 25 külföldi mutációjával együtt mintegy másfél millió példányban jelenik meg a világon, és amelynek magyar kiadását annak SZDSZ-es szellemiségű szerkesztősége éppen az eredetiben megjelenő legkényesebb cikkek kihagyásával tette unalmassá és kényszerült így annak megjelenését érdeklődés hiányában felfüggeszteni - azonban sokkal inkább antiglobalista és baloldali, mintsem neomarxista. Annak ellenére, hogy a két áramlat több pontban találkozik.
A negyedévente megjelenő Eszmélettel semmi ,,baj" sincs: helye éppen úgy biztosított a nap alatt, mint bármely más kiadványé - függetlenül attól, hogy nem egy cikke megmosolyogtatóan dogmatikus és azokból sokszor átüt az igyekezet, amint a szerzők a világ jelenségeit igyekeznek szűk világnézeti kereteikbe gyömöszölni. Annyi biztos, a folyóirat gyakran igen szórakoztató írásainak nem egy részével örömmel érthetnek egyet nemcsak a lapunkban publikáló antiglobalista közgazdászok is, de a jobboldali választók igencsak jelentős része.
Ami ennél sokkal kevésbé érthető, az az, hogy éppen egy ilyen kiadványt irányító ember miként adhat tanácsot arcátlanul nyegle, a nemzeti érdekeket fillérekért szélnek eresztő neoliberális kormányzati vezetőknek, akiktől - és ezt épp Andor László ne tudná? - hirdetett baloldaliságuk legalább olyan távol áll, mint korábbi koalíciós partnerüktől a hazaszeretet?
De Andor még itt sem állt meg: a globális intézményeket alapjaiban támadó szerző és kiadványvezető (az Eszmélet nemzetközi védnöksége olyan emberekből áll, mint Tamás Gáspár Miklós, külföldről Amin Samir vagy Immanuel Wallerstein) e világrend részét képező egyik intézményben, az EBRD igazgatótanácsában foglal helyet. És, tegyük hozzá, lapunknak az érezhetően a másik oldaltól való félelme miatt biztosi megerősítése előtt interjút adni nem kívánó biztosjelölt a kormánypárti médiumok közül azt csak annak nem ad, amelyik nem kér tőle. Függetlenül attól, hogy azok izzó globalizmusa az Eszmélet Andorjától galaktikányi távolságra fekszik.
És aki azt hiszi, Helmer képviselő a meghallgatáson Andor ,,cserélhető" ideológiai világára alaptalanul mutatott, álljon itt néhány idézet az Eszméletből, amelynek felmondása brüsszeli bürokratapartikon nem igen segítené elő a biztosi posztra jelölt közgazdász hivatali pályáját.
A folyóirat 64. száma (2004 tele) Eric Toussaint (a IV. Internacionálé nemzetközi bizottságának tagja, belgiumi szekciójának vezetője) elemzése bizonyítja, a globalizmus két csúcsintézménye, a Világbank és az IMF ,,rendszeresen adott hitelt egyes országoknak annak érdekében, hogy politikájukra befolyást gyakorolhasson".
Brávó, Andor! - csak reméljük, e sorokat Bajnai Gordon is olvasta, mielőtt elkapta azt a mentőkötelet, amelyet elődje, Gyurcsány Ferenc által elszúrt (bocsánat a szalonképes kifejezésért) ország miatt kellett még a meg sem született magyar nemzedékek nyakára kötnie.
Az Eszmélet 78-ik számában (2008. nyár) író Samir Amin - akinek kommunista/maoista múltja alapozta meg igazgatói állását a dakari Harmadik Világfórumban - így kezdi elemzését: ,,Az Európa terv főleg a Maastrichti Szerződés (1992) óta határozottan csökkenteni igyekszik a nemzeti gazdaságpolitikák manőverezési lehetőségeit, miközben nem hoz létre helyette egy olyan kormányzatot, amely az Unió szintjén tudna operálni. Az Európai Államok a gazdasági élet minden területére kiterjedő öncsonkításának tervét a domináns nagytőke választotta, mert ezzel zúzhatta szét az európai dolgozók hagyományos társadalmi erejét". Eltekintve a marxista terminológiától nemcsak Bogár László, Csath Magdolna, Lóránt Károly (az Eszmélet többszöri, lapunk rendszeres szerzője) és mások akár látens tapsától kísérve, majd így fejezi be elmélkedését: ,,Teljesen irreális az az elképzelés, hogy kis lépésekben megvalósítható egy 'szociális Európa'. A mai intézményrendszer csak 'kozmetikázásra' alkalmas, vagyis olyan reformokra, amelyeknek nem lesz komoly hatásuk."
Gyanítható, hogy Andor László - aki a lap 39. számában látható élvezettel és teljes joggal csinál szánalmas, önellentmondó, exhibicionista bohócot a ,,szocialista" Népszabadságban is terpeszkedő, ,,konzervatív Thatcher-párti" Aczél Endréből - azért vállalta el Barrosótól a foglalkoztatási és szociális biztosi posztra a jelentkezést, mert már elfelejtette saját folyóiratának fentebb idézett intelmét.
Az említett bürokratapartikra vonatkozó figyelmeztetés azonban az Eszméletnek elsősorban külpolitikai írásaira vonatkozik. Ezekben a neoliberalizmus egyik szent tehenének számító The Economistról Mészáros István, az Albionban nyugdíjba vonult marxista egyetemi tanár annak okán, hogy a brit globális hetilap Chávez venezuelai elnökkel kapcsolatban is a bolivári szót idézőjelbe teszi, azt írja ,,Ám az egyedüli dolog, amit a The Economist szerkesztői szarkasztikus idézőjeleiknek ezzel a kínosan ismétlődő használatával bizonyítanak, az a saját mérgező ostobaságuk. Lévén tökéletes lakájok az USA uralkodó körei érdekeinek kiszolgálásában - például mint önkéntes propagandistái az évente Davosban tartott rituális Gazdasági Csúcstalálkozónak..."
Andorra nézve kiemelt veszély lehet, hogy első munkanapján például Edward G. Steenbe, a legnagyobb súlyú uniós szaklap, a European Voice véleményrovatának vezetőjébe botlik, akinek élőszóban is tolmácsolhatja Mészáros idézett véleményét e szaklap tulajdonosának, az Economistnak ,,mérgező ostobaságáról".
De e partikon még ennél is nagyobb sikereket érhet el Andor László, ha elmondja, miként közölte lapja igen hosszan Norman Finkelsteinnek a budapesti Kairosz kiadónál megjelent A Holokauszt-ipar című könyvéből az egyik ,,legforróbb" részt. Ebben az amerikai egyetemekről erős külső nyomásra eltávolított Finkelstein a nyugalmazott Peter Novick professzornak a tárgyról írt kritikai megjegyzéseit taglalja és megállapítja: ,,A szervezett amerikai zsidóság arra használja a náci holokausztot, hogy elhárítson minden bírálatot, amely Izraelt és saját, erkölcsileg védhetetlen politikáját éri" (49. szám).
Ámbár feltehetően hasonló, egyöntetű ,,helyesléssel" találkozna Andor, ha Kovács-Eichner Györgynek a gázai háborúról szóló, 22 nyomtatott oldal terjedelmű elemzéséből (82. szám, 2009 nyara) olvasna fel, vagy Lugosi Győzőnek Ariel Saron hosszú árnyéka című esszéjét visszhangozná az Európai Bizottság brüsszeli monstre épületében, a Berlaymont folyosóin.
Robert Bolt, az agnosztikus szocialista drámaíró Sir Thomas More-ról szóló, világsikerű darabjának A Man for All Seasons (Egy ember az örökkévalóságnak) címet adta. Arról a 16-ik századi főkancellár-igazságügyiminiszterről szól, akinek megingathatatlan elvei szikrákat hányva ütköznek VIII. Henrik egoista jellemével, ahogyan a király a Tudor-vonalat ,,nyomta" a politikailag sarokba szorított pápával szemben.
Andor László szintén ,,a man for all seasons", de szó szerinti fordításban, azaz olyan ember, aki minden évszakban az elképzelt külső elvárásoknak kíván megfelelni. Hol neomarxistaként, hol neoliberálisként, hol EBRD vezetőként.
Aki a gyakorlatban azt a magyar neoszocialista vonalat követi, mint biztosi elődje, a Brüsszelből a majd' másfél millió eurós végkielégítéssel, illetve nyugdíjjal Budapest irányába nyomtalanul eltűnő Kovács László: merjünk szürkék lenni!! Miközben mindenkinek azt adjuk, amit hallani óhajt tőlünk.
Vízió, változtatni akarás, nemzeti érdek kizárva.
Lovas István - MN
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 12:49:48, szombat
|
| |
| |
,,Az István, a király erdélyi előadásait sosem a románok gáncsolták el"
2010. január 22., péntek - 14:39
Nemrég került a boltokba Varga Miklós két, CD-n soha meg nem jelent lemeze, az Európa és a Játék, szenvedély... című album. Az énekessel ezekről a témákról, ugyanakkor egész pályafutásáról beszélgetett a KultúrPart munkatársa, Draveczki-Ury Ádám. A Szebb Jövő portál azon kérdéseket és válaszokat emelte ki az interjúból, amelyekből kiderül, vajon a könyökén jön-e már ki Varga Miklósnak az Európa című szám; miért nem énekelheti többé sem ő, sem például Vikidál Gyula az István, a király dalait; és kik akadályozták annak idején a rockopera erdélyi bemutatását.
- Ami az Európát illeti, nem érezted néha úgy, hogy a könyöködön jön ki?
- Dehogynem, sokszor a mai napig így érzem. Nemrégiben például Szomor Gyuri csinált egy musical-estet, amivel felléptünk a Stefánia Palotában, és ahogy néztem a dallistát, ott láttam rajta az Európát is. Mikor rákérdeztem, hogy az szerinte melyik musicalben szerepel, leszerelt: ,,Ez a dal annyira a tiéd, és akkora sláger, hogy muszáj elénekelned!" Szóval néha kicsit terhes ez az egész, mert jó néhány másik nótát írtam és énekeltem már, mindig lenne miből meríteni, mégis az Európa kell. De ez igazából nem baj, sőt, büszke vagyok rá, hogy van egy ilyen dalom, amit olyan világsztárok is elénekeltek, mint például Bobby Kimball a Totóból, David Clayton Thomas a Blood, Sweat & Tearsből, Ian Anderson a Jethro Tullból vagy Jack Bruce a Creamből... Ugyanígy az egykori Szovjetunió ,,Omegája", a Stas Namin zenekar is rendszeresen játszotta a dalt, sőt, lemezre is vették, amiből több mint 2 millió példányt adtak el. Én ebből persze egy kopejka jogdíjat sem kaptam a sajátságos szovjet viszonyokra tekintettel, gépágyúval meg ugye nem lehetett őket rávenni arra, hogy fizessék ki, ami járna.
- De azért kedved lett volna hozzá, nem?
- Kedvem talán igen, de esélyem sajnos nem... De egyébként nem ez volt az egyetlen ilyen eset, hiszen Svájcban egy énekes egyenesen ezzel a dallal futott be, és egy idő után annyira megtetszett neki, hogy úgy gondolta, ő is írta a dalt. Svájcban többszörös aranylemezt kapott érte, és már az amerikai szerződése is sínen volt, de aztán rajtavesztett, mivel osztrák barátaim figyelmeztettek a turpisságra... Végül kifizetett mindent, és még azt is elismerte, amit nem követett el. A dal emellett az NDK-ban, Spanyolországban is siker volt. Vagyis már nélkülem is önálló életre kelt.
- Mintha néhány éve egy szlovák újrafeldolgozás kapcsán lett volna valami kisebb vita...
- Véletlenül tudtuk meg, hogy a szlovákok az Európát akarják az uniós csatlakozási himnuszukká tenni. Megkértük őket, hogy küldjék át a szöveget, de olyan borzalmas uniós csasztuskává züllesztették a nótát, amihez nem járultunk hozzá. Ez a dal ugyanis nem az Európai Unióról szólt, hanem Európáról mint történelmi és kulturális egységről... Varga Misi barátom azt is felajánlotta, hogy kimegy Pozsonyba és segít a szerzőnek csinálni egy rendes fordítást, de addigra már a szlovák parlamentben is állt a bál, a szlovák nemzetiek ugyanis is elkezdték verni az asztalt: micsoda dolog az, hogy Szlovákia egy magyar szerzőpáros dalával csatlakozik az Unióhoz? Így aztán végül is visszakoztak.
- El tudsz képzelni olyan koncertet, ahol kihagyod a programból?
- Tettem erre kísérletet még úgy '86-'87 táján, amikor kicsit besokalltam tőle, hiszen az előző két évben minden erről a nótáról szólt. Úgy véltem, írtam ennél jobb dalokat is, legyen inkább azoké a terep. És a közönség ülve maradt a koncerteken, amikor Európa nélkül fejeztük be a bulit, nem voltak hajlandók hazamenni addig, amíg el nem énekeltem. Akkor rájöttem, hogy nincs ezen mit szégyellni, sőt, örülni kell annak, hogy megadatott nekem egy ilyen dal, aminek ekkora sikere lehetett. Ma is 0-tól 99 éves korig ismerik, szeretik és velem éneklik mindenhol.
- Ugyanezt az István, a királyról is elmondhatjuk. Jól tudom, hogy ezt a szerepet nem is a P. Box alapján kaptad meg?
- Erről elég sok történet kering, én kettőt ismerek közülük, és lehet, hogy mindkettő igaz. Az egyik Papp Gyuláé, akivel a P. Box után készítettünk egy kiváló angol nyelvű lemezt Göteborgban, Safari néven. Ezt az albumot adta Gyula oda Szörényi Leventének, akinek aztán állítólag annyira megtetszett, hogy engem választott ki István szerepére. A másik verzió szerint Koltay Gergő látott-hallott a P. Box-szal, és beajánlott a bátyjához, mondván, hogy itt egy viszonylag ismeretlen, fiatal srác, aki tök jól énekel. Koltay Gábor viszont akkoriban még nem ismert engem, nem bízott bennem, és így fordulhatott elő, hogy az ősbemutatón még csak a ,,magyar hangja" lehettem Istvánnak, és a szerepet végül Pelsőczy László játszotta.
- Zavart ez téged?
- Akkoriban nem, eleinte örültem neki, hogy ekkora részem lehet egy ilyen sikertörténetben. Később már zavart, de Gábor aztán bőségesen kárpótolt, hiszen a darab későbbi felújításai alkalmával nemcsak velem játszatta el a szerepet, de az általa rendezett egyéb művek 70-80 százalékában is foglalkoztatott főleg főszerepekben, vagy valamilyen formában. Jó barátságba kerültünk, és szakmailag is remekül megtaláltuk a közös hangot.
- Ezek a dalok sem nagyon hiányozhatnak a koncertjeidről, igaz?
- Pontosan, bár amikor beindult A Társulat története, a szerzők valamiért úgy gondolták, hogy a régi szereposztás valamiféle veszélyt jelenthet az újakra. A mi színpadi szerepléseinket legalábbis letiltották arra hivatkozva, hogy kiöregedtünk. Mintha a színházban bármi szerepe is lenne az életkornak... Mindenesetre sem Vikidál Gyuszi, sem én nem játszhatunk színpadon István, a királyt, de azt természetesen nem tilthatják meg, hogy a koncertjeimen előkerüljenek a hozzám kötődő dalok. Így aztán minden egyes bulin meg tudom cáfolni azt az ostoba megnyilvánulást, amit A Társulat producerétől hallottunk, hogy ezeket a nótákat már nem tudjuk elénekelni. Miközben az István, a királynak szerintem nincsen olyan dala, ami bármiféle különleges énekesi kvalitást kívánna, egy középszerű énekes is bármit el tud belőle énekelni. Ettől ez még persze egy zseniális darab.
- Neked egyébként hogy tetszett az új változat, amit A Társulattal hoztak össze?
- Hogy is mondjam... Vettem a fáradtságot, és megnéztem videóról az előadást. Ami magát a szűkebb értelemben vett Társulatot, tehát az énekeseket illeti, abszolút pozitív a véleményem: mindannyian nagyon tehetséges fiatalok, akik helyet követeltek, helyet kaptak és helyet is érdemelnek a mai magyar színházi életben. Jó velük a viszonyom is, akár Koroknay Árpival, akár Feke Palival, vagy a többiekkel, hiszen mitől lenne más? Sokan úgy tekintik, mintha most váltottak volna le minket, pedig a darabot hosszú évek óta játsszák számos helyen más szereposztásban, más rendezésben. Én magam is sok változatot láttam belőle, és meg kell mondjam, ezek között olyan is akadt, ami nagyon tetszett. Ami a mostani a rendezést illeti, személy szerint nem voltam elragadtatva. De én csak egy vagyok a sok ember közül, a véleményem is egy a sok közül. Úgy gondolom, a darab jobb rendezést érdemelt volna a látottaknál.
- A sok István előadás közül melyik a legemlékezetesebb számodra?
- A sok emlékezetes előadás közül Csíksomlyót emelném ki elsőként, mert 20 év küzdelme után sikerült legyőzni mindenféle ellenállást, ami kísérte az István, a király pályáját, hiszen nagyon sokáig nem tudtunk kijutni vele Erdélybe. Itt jegyezném meg halkan, hogy ez sosem a románok ellenállásán múlt, mindig a magyarok gáncsolták el a dolgot vagy Erdélyben, vagy itthon. Az az 500 ezer ember, aki ott kint egybeforrott azon az előadáson, nekem is életre szóló élményt jelentett. A másik kiemelkedő emlék az 1990-es szegedi előadássorozat, nem utolsósorban azért, mert az volt az első alkalom, amikor minden élőben ment: nemcsak az ének, de az utolsó hangszeres szólam és a kórus is. A Társulat producer asszonyától persze utólag azt is megkaptuk, hogy mi állandóan playbackeltünk, és úgy kellett segíteni minket például a stúdiófelvételeknél is. Több mint 120 lemezen énekeltem, el tudod képzelni, hogy bárkinek a segítségére is rászorulok egy felvételnél? Na mindegy, túl akarok már lépni ezen... Feltétlenül meg kell még említeni az emlékezetes előadások közül a sevillai világkiállításon bemutatottat, amely úgy volt tomboló siker, hogy a helyszínen lévő mintegy tízezres közönség egy kukkot sem értett az előadásból, csak a zene, a táncok és a látványos rendezés nyűgözte le őket.
- Talán naiv a kérdés, de magyar részről kinek állt érdekében, hogy az István, a király ne jusson ki Erdélybe?
- Ezt inkább azoktól kellene megkérdezni, akik meggátolták a kinti előadásokat. Például azon egyházi vezetőket, akik úgy gondolták, hogy egy ilyen sekélyes rockzenei előadást nem lehet egy időben megtartani egy pápai nuncius látogatásával. Vagy az erdélyi magyarok vezető pozícióban lévő személyiségét, aki a hírek szerint nem egy alkalommal azt mondta, hogy a darab bemutatója nem aktuális...
Az interú teljes szövege ide kattintva olvasható: KultúrPart.hu
http://szebbjovo.hu/node/1764 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 12:41:17, szombat
|
| |
| |
Szégyen
2010. január 23., szombat - 08:36
Egyre ritkábban hallgatom, olvasom az írott és elektronikus médiát, mert sajnos nem lóg ki abból a sorból, ami Hazám jelenlegi közállapotát jellemzi! A régi beidegződéssel, egy óvatlan mozdulattal a távirányítóval ma bekapcsoltam a közszolgálatit, ahol négy arc nézett vissza rám. A kérdezők tették, amiért fizetik őket, a válaszoló pedig sokszor begyakorolt kommunikációs látszatnyugalommal felelgetett.
A téma a megálmodója és valamikori működtetői révén valaha szebb napokat látott Magyar Demokrata Fórum, röviden MDF-nek nevezett politikai képződmény és vadházassága volt. Néztem a kérdezők és a válaszolgató arcát és testemet elöntötte a forróság, sajnos nem a szerelem csodás érzetétől. Egyetlen arc sem pirult el a joviális beszélgetés közepette, miközben az enyém égett a szégyentől! Hova léptem én be 1989 tavaszán, a már négy éve halott barátom lakásán tételesen az első kerületben, ahol aláírtam a belépési nyilatkozatot, erdélyi akciózás közepette. Istenem, már öt éve eltávozott csodás társam és feleségem is kizárólag ennek a mozgalomnak köszönhettem, aki Kanadában járva ismerkedett meg az alapítóval és párjával március idusán és akaratlanul a karjaimba irányították új pártbelépőként az elhíresült Márvány utcába, ahol a csodás véletlent ajándékul kapva, éppen én tartottam ügyeletet.
Itt vannak mellettem, barátaimként jó néhányan, a kilépettek, kizártak hosszú végtelen sorából és tudom, hogy az ő arcuk is éghet a szégyentől. Hol vannak a pártfegyelmit nyakamba zúdító MDF-es megmondók, a kormány tagjai, a párt korifeusai, a nemzetet álmodók, a kizárással fenyegetők, mert veszélyt szimatoltak társaimmal végzett sok éves önzetlen nemzetépítő munkánk következményeként, szélsőségességgel, nacionalizmussal revizionizmussal és ez nem vicc, antiszemitizmussal is megvádolva! Időnként összefutok általában véletlenül az MDF nagy öregjeivel, azokkal akikkel együtt tudtam gondolkodni és azokkal - ilyen volt a többsége -,akikkel soha.
Látom az arcukon a bánkódást, néha a bűntudatot, ritkábban a büszkeséget, mert valóban ha nem is sűrűn, de volt mire büszkének lenniük, legalábbis eredeti, tisztességes szándékaik szerint. De az egymással szünet nélkül vívott küzdelem, a hatalom általuk megízlelt, semmihez sem hasonlítható íze és a gyávasággal terhelt alkalmatlanságuk ide vezetett. Nézem tehát a parlamenti pártok közös szégyenének bizonyítékát, és várom, hogy az eredetileg erre szabatott újságírók valódi politikai kérdést tegyenek fel, sajnos nem kockáztatták meg egy ilyen kérdés feltevését a látszat arcú bérmunkásnak, aki ma a politikai öszvérgnóm vergődésének, valamennyiünk közös szégyenének tárgyi bizonyítéka.
Közben arra gondolok, az alapító és a többi lakitelki, akik ma más pártban politizálnak - nem biztos, hogy a Nemzet üdvére -, vagy már rég elhagyták kártételeik színterét, hogyan hagyhatták idefajulni a politikát? Éreznek e felelősséget a korábbi rossz döntésekért, a semmivel sem indokolható visszalépésekért, megteremtetve akarva-akaratlanul a dávidizmus patyomkin falú valódi politikai romhalmazát, azt a fürkészdarazsát, mely utódait Nemzetünk élő testében hagyva tovább rágják egyre nehezebben követhetőbben élő szöveteinket? A valódi szégyen, melyet kizárt emdéefesként ma magamra kell hogy vegyek az az, hogy hiába tettem meg mindent egyre szűkülő számú társaimhoz csatlakozva, hogy megmentsük az akkor valóban nemes céllal megszületett mozgalom értékei átmentésével Hazánkat, nem sikerülhetett, mert a látszatdemokráciájukkal is folyamatosan visszaélők kezében csak eszköz volt, a fegyverként használt szavazások végtelen sora, melyekben leszavazottként sorra alulmaradtunk. Tehát eszköz volt, hogy kiélhessék hatalomvágyukat, az ebből következő legtöbbjük számára történt meggazdagodásukat, hogy elfedjék totális alkalmatlanságukat, hogy átengedjék a terepet egy nemzetinek nevezett liberális pártnak, amely élt is a felkínált lehetőséggel.
De volt egy másik,nagyon szomorú következménye is.
Létrejött a parlamenti pártok által közösen létrehozott dávidizmus torzszüleménye. A közös büntetésüket reményeim szerint elnyerik majd a parlamenti színjátékot játszó pártok és az egyre bölcsebbé váló választók meghozzák majd véleményüket szavazatukkal, azt az urnába dobva.
Adjon az Isten végre Szebb Jövőt Drága Hazánknak, Nemzetünknek!
Forrás: Nemzeti InternetFigyelő
http://szebbjovo.hu/node/1779 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 12:38:59, szombat
|
| |
| |
Az (orosz) zsidó maffia világszervezete
2010/01/23
A kép csak illusztrációA világ maffia történetében az átlagemberek szemében az olasz maffia a legismertebb. Eleve az elnevezés is innen származik, de az hollywoodi filmek hatása is ez az ismert. Mára azonban ezt a nézetet meg kell változtatni. Ma a világ legnagyobb maffia bűnszervezete a zsidó maffia, melynek a legmagasabb vezetői mind orosz zsidók, tehát nyugodtan mondhatjuk, az orosz zsidó maffia.
Ez a maffia, még ha bizonyos helyeken össze is ér a bankár és egyéb zsidó pénzügyi körökkel, nem azonosak azokkal. Ez nem a fehérgalléros zsidó bűnözés, hanem az igazi alvilágból nőtte ki magát. Az olasz maffia óvatos, még keresztényi alapokon állt belső normákkal rendelkezett. Persze ez sem riadt vissza a gyilkosságoktól, erőszaktól. Az zsidó maffia azonban ezerszer brutálisabb, méretében ezerszer nagyobb, bűnei mértékéhez képest az olasz maffia csak kifutófiú.
Erről egy elég átfogó könyvet jelentetett meg egy szintén zsidó, Friedman nevű ember. A könyv azonban csak egy szál, ezt orosz elemzők több más könyvből, újságcikkből, hozzáférhető katonai, nemzetbiztonsági, és banki jelentésből szerzett adatokkal kiegészítve készítettek el egy elemzést. Az elemzés olyan komoly szálakat érint, mint a Bush kormány, vagy a CIA.
(Hozzátesszük, hogy Friedmant a könyvért jutalmul a zsidó maffia kivégezte)
Az elemzés linkje:
http://www.iraq-war.ru/article/207682
Maga az a tény, hogy a zsidó maffia, (vagy orosz maffia, a kettő ugyan az lenne, csak hát nem sértegetjük az oroszokat azzal, hogy összekenjük őket a zsidókkal) sem a sajtóba, sem más médiába soha nem kerül be, nem vonják eljárások alá, jelzi, hogy mekkora erővel is rendelkezik. Van azonban egy érdekes szála is a történetnek, mégpedig az, hogy azokban az országokban voltak a másodlagos fő fészkeik, ahol most a legnagyobb ellenségeik vannak hatalmon. Oroszország, Venezuela, és az olaj kitermelő arab országok. Talán nem véletlen, hogy ezek fordultak szembe először.
A történet igazából a XX. század elején kezdődik, az oroszországi zsidó szabadkőműves páholyok működéséből kiindult, azok kapcsolatrendszerén kiépült bűnöző szindikátusok elindulásával. A Lenin bandák és bolsevik ideológusok pénzelése mellett kirabolták a cári és állami vagyont, bankokat. Eljárásaik, és bolsevisták eljárásai nagyon hasonlítottak egymásra, szabadon csináltak amit akartak. Ezek keze elég alaposan benne volt a cári rendszer megbuktatásában. A későbbi Szovjetunió bürokratikus rendszerének jó részét a zsidók adták, ezáltal beépülve rengeteg állami szervezetbe, államhatalmi gépezetbe, állami végrehajtó szervbe. Az igazi, világot átszövő gazdasági fellendülésük azonban csak a hetvenes években kezdődik. Ekkor éri el (Lyndon B) Johnson elnök a Szovjetunióban, hogy az oroszországi zsidókat könnyen kiengedjék az USA-ba. És megindul egy hatalmas kiáramlás, főleg a nagyvárosok felé. New York hamar megtelik az orosz zsidókkal, és a bűnözés azonnal a sokszorosára növekszik. A kemény orosz világból jött zsidók sokkal keményebbnek mutatkoznak, mint a ,,civilizált" olasz maffiózók, és hamar ki is ütik őket a nyeregből. Brutalitásukkal, jellemtelenségükkel pillanatok alatt veszik át a helyüket, nyomukban csak gyilkosságok, rablás, erőszak, halál járt.
Szinte azonnal kapcsolatot létesítenek az otthon maradt zsidókkal, és kiépítenek egy fekete kereskedelmi hidat New York, és Odessza kikötője között. A feketekereskedelem hatalmas méreteket öltött, melyben közrejátszott a szovjet bürokráciába beépült hittestvérek hada, könnyen lefizethető hivatalnokokat biztosítva. Óriási mennyiségű pénz áramolt a Szovjetunióba, de közben folyt az állami gazdaság iszonyatos mértékű lerablása. Az innen befolyt összegből a New York-i zsidó maffia azonnal hatalmi munkába kezdett. Lefizetett, beépített önkormányzati képviselők, bírók, megkezdik az olasz rivális kivégzését. A felállított zsidó ,,népbíróságok" azonnal ítélkeznek, és a maffiának felébredni sincs ideje. Nyilvános kivégzések tömkelege történik meg az utcákon fényes nappal, teljes büntetlenség mellett.
Ezek után a zöld utat kapott zsidó maffia hatalmas csalási, hamisítási ügyekbe kezd. Pénz és gyémánthamisítás, csempészáru, kábítószer kereskedelem. A zsidó maffia elköveti a legzseniálisabb politikai húzást. Komoly összegekkel támogatja Nixon elnököt, aki cserébe létrehozza a zsidó szegénységi programot, ami egy felügyelő szerv. Ez vizsgálná valójában a zsidó vagyongyarapodásokat. Vezetője pedig egy rabbi lesz, Ronald Greenwald. Betekintést kap minden gazdasági manőverbe, felügyeletet minden gazdasági bűncselekmény vizsgálata felett, és minden gazdasági FBI nyomozás felett. Ezáltal az összes maffia céget kellő védelemmel, információval tudta ellátni. Az ő keze volt abban is, hogy az állam rengeteg zsidó művész kapott fel, és hatalmas összegekért vásároltak fel ,,műveiket", reklámot csinálva ezzel sok tehetségtelen zsidó művésznek, vagy hatalmas összegekkel támogatták munkájukat, kiállításaikat.
Az elemzés rámutat, hogy később olyan mértéket öltött a feketekereskedelem és állami vagyon szétrablás A Szovjetunióban, hogy az állami gazdaság szinte összeomlott, és majdnem kizárólagosan a feketegazdaság tartotta fenn a halott kommunista rendszert. A Szovjetunió gazdaságának egyik hajtóereje az 1970 es évek végére maga a feketegazdaság lett. Ez a 80-as évek végére oda vezetett, hogy a feketegazdaság körül mozgott minden. Senkit sem érdekeltek az ország igazi érdekei, sem a hadsereg, sem semmi más, csak az, hogy a feketegazdaságon keresztül miként tud előnyhöz, pénzhez, hatalomhoz jutni.
Valójában abban, hogy az USA későbbiekben ,,legyőzte" a Szovjetuniót, nagyon sokban benne volt a zsidó maffia bomlasztó keze. Voltaképpen neki köszönhető.
Megkezdődik a zsidó szervezetek támogatása, mint például a héber segélyező szervezet, vagy a Holokauszt Alapítvány, más izraeli betelepítő szervezetek, és sorolhatnánk végtelen sorban. Egy Marat Balagula nevű zsidó Brooklynban megvásárol egy vendéglőt, (Brighton Beach) és ennek emeleti helységében kezd működni a zsidó rögtönítélő bíróság népbíróság néven. Igazából ez volt a legfontosabb toborzóiroda is. Hatalmas zsidó csoportokat hoztak létre, melyek büntetlenül dolgozhattak a városban, és a város vezetésének is a nagy részét ők adták. Sokkal gyorsabban, és erőszakosabban működött ez a bíróság, mint az állami. Végül is egy állam az államban lett a szervezetből.
Egy alkalommal (mutatván micsoda pénzek mozogtak Balagula keze alatt) egy véletlen folytán megbukott csempész, a Szovjetunióból kicsempészett 175 000 dollár értékű gyémánttal bukott meg. (Akkor! a szerk.) És ilyen jellegű szállítmányok szinte mindennaposak voltak a nagy rablások, és más súlyos bűncselekmények mellett. Mivel a KGB-ben is rengeteg zsidó volt, ezért a zsidó maffia nagy kapcsolatokkal rendelkezett ezen a téren is. Hamis vízumokat, engedélyeket hamar beszerezhettek. A szovjet rendszer szétesésekor nagy személyi áramlás folyt a KGB romjai közül a zsidó maffiába.
A második legnagyobb ember a zsidó maffiában szintén egy orosz-zsidó Szemjon Mogilevich. Több milliárdos csalások, pénzmosások. Egy ideig Izraelben élt, és elrabolt orosz, ukrán nőket kényszerített szexrabszolgaságra. Az ilyen kuplerájok színe javát ő működtette egész Izraelben. Azonban nem sokáig volt ott, mivel kijelentése szerint nem jó ott, mert túl sok a zsidó. Ránk nézve, magyar vonatkozásban sajnos az ő neve kiemelkedő. Ugyanis Mogilevich szerezte mag a magyar hadiipar feletti teljes ellenőrzést. Beleér a keze a leszerelt fegyvereink eladásába, illetve elherdálásába. Így már érthető, hogy lehet egy egész hadsereget, elajándékozgatni, elherdálni. A bevétel az ő zsebükben landolt. Valamennyi volt VSZ ország fegyverüzletében, éppen ezért a titkosszolgálataiba is benne van. Ezért tehetett olyan kijelentést, hogy ő egy fenyegetés egy személyben. Kezében vannak a leszerelt hadseregek fegyverzetei, ágyúk, harckocsik, gépesített gyalogsági fegyverek. Sőt, a keze elér még az atom technológiákig is, ezáltal beleszólása van a fűtőelemek kereskedelmébe is. A Manhattan Bankon keresztül közvetlen kapcsolata van a Rockefeller társasággal. Szerencse, hogy bizonyos német, francia, orosz körök már vadásznak rá.
A zsidó maffia rátette kezét egész Las Vegasra is. Tudvalévő, hogy irdatlan mennyiségű pénzt herdálnak el itt, mely nagyrészt igazolhatatlan fekete jövedelem. A maffia megbízásából készült film, a ,,Kaszinó" pont ezt a folyamatot akarja el mismásolni, és az olasz maffia nyakába varrni az ott történt gyilkosságokat, bűncselekményeket.
Balagula hatalmas zsidó birodalmat hozott létre. Minden helyet, ahol a fekete pénzek gazdát cseréltek ők uralták. Kábítószer, prostituáltak, éjszakai szórakozóhelyek, kaszinók. Kiterjedt üzleti kapcsolatok Szaud -Arábiával, Észak-Afrikával, Európával, dél-amerikai országokkal. Hatalmas hajóflottával, fuvarvállalatokkal, benzinkutakkal, üzemanyag elosztó állomásokkal. Valójában a hatalom igazi záloga a kőolajüzlet nagy hányadának megszerzése volt. Az egész Bush kormányzat mögött ez a társaság állt, név szerint Nathan Sharansky közvetítésével.
Hogy válhatott a zsidó maffia ilyen erőssé?
Az etnikai alapú rablóbandák, maffia alapú képződmények jellemzők az utóbbi évtizedekben. Csecsen, arab, olasz, ír, stb. maffiák léteznek. Hatalmuk azonban elenyésző a zsidó maffiához képest. Ennek egyik oka az, hogy a maffiák mindig rendelkeztek valamilyen erkölcsi értékrenddel. Legyen ez, bandaszellem, bűnszövetség, betartottak bizonyos erkölcsi normákat. A zsidó maffiának semmilyen normája sincs. Egyszerűen kérdés nélkül ölnek gyerekeket, nőket, bárkit. (Sőt, a zsidó elfajzás miatt még örömüket is lelik az ártatlanok testi - lelki kínzásában, főleg a gyerekek és a szép nők terén) Teljesen öntörvényűek, semmi gátlás vagy fék sincs az emberek vagy társadalmak irányában.
A mai háborúkban mindenütt érezhető a kegyetlenségnek az fajta megjelenése, amit ezek a körök képviselnek.
Hogy juthatott mégis odáig ez a hatalmas rendszer, hogy recseg - ropog, és összedőlni készülődik?
A megoldás valahol a zsidók lelki világa, és a nemzsidó emberek lelkivilága közötti különbözőségben rejlik. Ez a fajta küzdelem azonban erősen vezető személyhez (személyekhez) kötött. Az, hogy most az újjáéledő orosz birodalom szembefordul velük, holott a kezükben volt a KGB is, az Putyinnak, és a mögötte álló nemzsidó KGB erőknek köszönhető. A zsidó maffia túlnőtte magát. Egyre több embert kellett lefizetnie, és egyre több emberben kellett megbíznia. A fő gond az, hogy a zsidók nem csak megszerezni, hanem elkölteni is akarták a pénzt. A nagy amerikai álom, luxus, hajók, drága autók, luxusprostituáltak mind - mind kivonták a munkából a zsidókat, és nemzsidókkal helyettesítették. A háttérben azonban nem csak a zsidó erők tevékenykedtek, hanem a nemzeti öntudat is. Putyin hatalomra jutása egy hatalmas, nagyon gondosan előkészített hadművelet volt. A Jelcin ellenes puccs, és ennek kapcsán Putyin bizalmi helyzetbe hozatala, a KGB kiismerhetetlen sokarcúsága, a megtévesztő tárgyalások külfölddel és belfölddel egyaránt, mind - mind ennek a részei voltak, miközben hatalmas katonai nacionalista erő állt mögöttük, azokból a körökből, akik közvetlen szemlélői voltak a maffia tevékenységének. Őket testközelből érintette a Szovjetunió szétrablása, haderejének kiszolgáltatása. A félelem több ilyen témájú mozifilmben is előbújt, ahol ezek az erők mindig gonoszak, és a békésen fosztogató nyugati demokráciákat akarja elpusztítani. A félelemnek volt alapja, de tenni semmit nem tudtak. Ahol az esztelen erőszak kevés, ott a zsidónak már nem túl sok szerep jut. Ott szintén lefizetni kellene valakit. De mi van akkor, ha már nincs kit lefizetni ezeken a szinteken? Ha valamennyi tárgyaló ismeri a zsidót, és a tárgyalások mögött húzódó szándékot? Akkor bizony baj van. Nekik. Minél többet markoltak, annál kevesebbet fogtak! Kifolyik a kezük közül szépen lassan minden.
Mit lehet tenni? - kérdezik az elemzés írói. Ez a rész kifejezetten az orosz vonatkozást szemléli, a mi részünkre csak annyit nyújt, hogy láthatjuk, az orosz nacionalista erők is egyetértenek a mai orosz folyamatokkal (bár sok esetben radikálisabbak lennének, ami ma még külügy terén elhamarkodott lépés lenne). A hatalom központosítása, a javak leosztása felelősségteljes személyektől, a gazdaság fellendítése úgy, hogy folyamatosan vonatják ki a zsidó tőkét, és saját vagy más tőkét vonnak be helyette mind - mind erősíti Oroszország pozícióit. Természetes,hogy itt egy lassú folyamatról beszélünk, de ez a folyamat gyorsuló tendenciát mutat. Olyannyira, hogy a jelenlegi orosz hatalom kijelentette, a legdurvább eszközökkel kezdi meg a feketekereskedelem, a maffia tevékenységek felszámolását, ami ennek a szervezetnek még ma is a legjelentősebb bevételi forrása. Egyszerűen likvidálni kell őket, mondta Medvegyev elnök. A ,,fehér" gazdaságból pedig egyre drasztikusabban szorítják ki őket. Ez a világ valamennyi jelentős gazdaságára jellemző most.
Mindezeknek a folyamatoknak a tudatában jól jegyezzük meg: a zsidók hatalmát, erejét, felsőbbrendűségét bizonygató könyvek, cikkek, kiadványok, bármilyen szándék vezérli is pró vagy kontra, a zsidók érdekeit szolgálja. Semmi másra nem jók, mint azt bizonygatják az emberek felé, a zsidó hatalmas, semmit sem tehetünk ellenük, inkább maradjuk csendben. Tehát kezeljük ezeket az írásokat a helyükön.
Vegyük végre tudomásul, hogy a gondosan, sok száz év alatt felépített (gyarmat) birodalmuk esik szét. Napról napra gyengébbek, a másik oldal pedig napról napra erősebb. Nem becsüljük alá őket. Hatalmas pénzekkel rendelkeznek még, jelentős tényezői a világnak. De már kifelé mennek, leszálló ágban vannak. Ennek a folyamatnak a vége nem lehet más, mint az, hogy a zsidó maffia összezsugorodik, majd összeomlik. Egyes részei a túlélésre apellálva háttérbe húzódnak olyan helyeken, ahol még számíthatnak némi nyugalomra. A nagyvilági hatalmuk egészen bizonyosan megtörik, ez már most szemmel látható jeleket mutat. Nem mondjuk azt, hogy megszűnik, és örökre eltűnik a föld felszínéről. De hogy mai jelentőségét elveszti, az bizonyos, és ez némi reményre ad okot, hogy a nemzetek nemsokára fellélegezhetnek az 500 éves zsidó terror alól.
Gyártó István - Jövőnk.info
http://www.jovonk.info/2010/01/20/az-orosz-zsido-maffia-vilagszervezete
Nemzeti InternetFigyelő
http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/01/23/az-orosz-zsido-maffia-vilagszerve zete/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 12:29:55, szombat
|
| |
| |
Miért nem kívánatos a FIDESZ 2/3-os győzelme?
1)Nem biztos, hogy 2/3 birtokában kiállnának jelenlegi ígéreteik mellett, mint
a) a következetes és nem célzott számonkérés, minthogy sok jelenlegi célszemélynek akad majd washingtoni, brüsszeli vagy telavivi, nyomós ellenérvet adó barátja
b) az ellátórendszerek (egészségügy, nyugdíjrendszer, oktatás) humánus és konszenzuson alapuló rendbetétele illetve újjáépítése
c) a nemzetegyesítés megoldása, de legalábbis erőteljes szorgalmazása, főleg az EUn kívül rekedt magyarság (Ukrajna, Szerbia) hatékony érdekvédelme. (szemléletes próba lesz a Benes-dekrétumok elfogadásának összekötése a horvát csatlakozással, illetve Szerbia csatlakozásának elfogadása - a román csatlakozás elfogadásának mintájára)
d)szembefordulnak a mindent lenyelni kívánó globális érdekekkel és az első sorba a nemzeti érdekeket helyezik
2)Feltehetően folytatnák a közvetlen házuktáján kívüli, egyelőre baráti értelmiség lenézésének gyakorlatát (levelekre, kérdésekre nem válaszolnak, jószándékú kritikákra is ellenségesen reagálnak)
3)Folytatnák azt, a gyakorlatiag minden eddig hatalomba került párt szemléletét, mely szerint a választó véleménye addig érdekes, míg a szavazófülkéből ki nem lép
4)Parlamenti képviselőik jóléte érdekében elzárkóznának minden olyan reformtól, mely anyagi helyzetüket kedvezőtlenül befolyásolja
5)A jelenlegi oktatás-neveléspolitika nihilista jellegét valamennyire visszafognák ugyan, de nem fordítanák erőteljesen nemzeti-erkölcsi központú irányba.
6)Radikálisnak tűnő ígéreteik megvalósítása helyett olcsó pótcselekvéseket kínálnának, az ,,ajándékot hoztam is, meg nem is" népmesei szellemben.
Ezek talán a legfontosabb tételek. Megvalósításuk érdekében egy törpe, nemzeti szellemiségű parlamenti párt csak csipoghat, de hogy mit mond, aligha számít. Más a helyzet, ha a FIDESZnek megvan a kormányalakításhoz szükséges biztos többsége, de nem több. Akkor állandó és erőteljes rugdosással kell emlékeztetni korábbi ígéreteire. Az emlékeztetés 2/3-os többségnél legfeljebb bolhacsípés egy elefántnak. Ha nincs 2/3, esetleg csak 55%, az ellenzék összemérhető erejű, melynek véleményét vagy követelését kénytelen lesz figyelembe venni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 10:37:14, szombat
|
| |
| |
A kommunizmus természetrajzáról
2010. január 23. 09:36:50
A kommunizmus természetrajzáról beszélve a legegyszerűbb lenne számokat sorolni. Felcsapni A kommunizmus fekete könyvét, szembesülni Stéphane Courtois bevezetőjének megrázó adataival: "Szovjetunió - 20 millió halott, Kína - 65 millió halott, Vietnam - 1 millió halott, Észak-Korea - 2 millió halott, Kambodzsa - 2 millió halott, Kelet-Európa - 1 millió halott, Latin-Amerika - 150 ezer halott, Afrika - 1,7 millió halott, Afganisztán - 1,5 millió halott, a nemzetközi kommunista mozgalom és a hatalmon nem lévő kommunista pártok áldozatainak száma - körülbelül tízezer halott. Ez összesen megközelíti a százmillió halottat."
Ha tudjuk, hogy természetrajz szavunk a historia naturalis kifejezés magyar fordítása, s tisztában vagyunk azzal is, hogy a historia fogalmán az ókorban elsősorban nem a múlt feltárását értették, hanem az ismeretek leírását, a múlt fontos jelenségeinek tanulmányozását, az egyedi dolgok, események megismerését, akkor inkább azon kell elgondolkoznunk, hogy mit váltanak ki belőlünk az előbb felsorolt számok. Pontosabban inkább annak kellene utánajárnunk, hogy kiket érdekel mindez, s hogy vajon része-e a posztkommunista társadalmak kollektív emlékezetének ez a kimondhatatlannak tűnő, a megszólaló száját összehúzó, nyelvét megcsavaró, égető fizikai fájdalmat okozó adathalmaz. A kommunizmus természetrajzáról beszélve a jelenség megismerése, a vizsgálat tárgyának megértése szempontjából a számoknál is fontosabb annak felismerése, hogy ma ezek az adatok szinte senkit sem érdekelnek, a társadalom közönyösen siklik el a kérdés felett, nem akar, nem is tud vele foglalkozni.
Éppen ezért a kommunizmus természetrajzának azzal kellene foglalkoznia, ami utána jött, mert az utóélet szép lassan egybefolyik az élettel, a kísértő szellemek valóságosabbnak tűnnek az egykori, az emlékezet által jóságos öregemberekké maszkírozott gyilkosoknál. A kommunizmus természetrajzának azzal kellene foglalkoznia, ami velünk történt és történik most is, azzal, ami észrevétlenül belénk ivódott, alattomos, lassú méregként színezte át a bőrünket, szívta ki belőlünk az erőt, a lelket, a kitartást, a hazaszeretetet, még azokból is, akik csak a rendszer haláltusája után születtek. Kiirthatatlanul, kigyomlálhatatlanul a részünkké vált a kommunizmus logikája, miként Illyés versében a zsarnokság, ami "minden célban ott van, / ott van a holnapodban, / gondolatodban, / minden mozdulatodban".
A kommunizmus természetrajzát akkor tudjuk hitelesen felvázolni, ha azt akarjuk megérteni, miért kell a diktatúra állítólagos bukása után lassan két évtizeddel egy régi márványtáblát visszahelyezni, amit egyszer levertek, széttörtek, igyekeztek végképp eltörölni. Egy táblát levertek, annak szellemében, ahogyan a békéért fegyverrel harcoltak, a szabadságot pedig nem a másik méltósága, az egyes emberek polgári alkotmányos jogai nevében, hanem egy elvileg független nemzetállamban megfoghatatlan fogalom, a nép szabadsága nevében korlátoztak.
A kommunizmus természetrajzának felvázolásakor nem az a cél, hogy antikommunista érveinket alátámasztandó egy zsidó származású baloldali, polgári radikális értelmiségitől rángassunk elő akár antiszemitának is minősíthető gondolattöredékeket a kommunizmus erőteljes bírálatáról, hanem éppen azzal jutunk közelebb a célunkhoz, ha megpróbáljuk megérteni, miért nem kerülhetett be az 1982-ben a Magvető Kiadó gondozásában megjelent, majdnem hatszáz oldalas Jászi Oszkár-válogatáskötetbe egy sor, egy gondolat sem A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja című, mára már egyesek által agyoncitált munkából. De A bolsevizmus erkölcsi válságához vagy az Adalék az ifjú bolsevizáló lélek pszichológiájához, valamint az Újabb adalék a bolsevizáló lélek természetrajzához című Jászi-írások is csak az egy évvel később, 1983-ban Párizsban, a Magyar Füzetek gondozásában kiadott Marxizmus vagy liberális szocializmus című kötetben jelenhettek meg.
Elsősorban azt kell felismernünk, hogy a gondolkodó emberek hiába tudták már a bolsevizmus embrionális szakaszában is azt, amit Jászi 1919-ben papírra vetett, vagyis hogy "a szocializmus válsága erkölcsi válság", ez ellen, azaz a szocializmus kiépülése és lelket átformáló hatása ellen éppen erkölcsi válság jellege miatt nem lehetett semmit sem tenni. Az erkölcsi megfontolások zárójelbe tételének következménye az a máig ható lelki torzulás, amiről szintén Jászi írja 1930-ban, hogy a "bolsevizáló lélek nem disztingvál", méghozzá azért nem, mert céljai elérése végett bizonyos kellemetlen, kényelmetlen szempontokat figyelmen kívül kell hagynia. Egyértelműek a főideológus, Trockij 1920-as mondatai: "Egészen nyilvánvaló, hogy ha azt a feladatot tűzzük ki magunk elé, hogy eltöröljük a termelőeszközök magántulajdonát, nem tudjuk másképpen elérni, csak úgy, ha minden államhatalmat a proletariátus kezében összpontosítunk, ha rendkívüli állapotot teremtünk egy átmeneti időre. [.] Nélkülözhetetlen a diktatúra, mert nem részleges változásokra, hanem a burzsoázia teljes megsemmisítésére törekszünk. Nincs egyezkedés ilyen alapon, csak az erő dönti el a kérdést. [.] Aki a célt akarja, nem utasíthatja el az eszközt."
Trockijt olvasva rá kell jönnünk, hogy a kommunizmus legnagyobb bűne a nyelv kisajátítása s a nyelven keresztül a gondolkodásunk vészes átformálása volt. Az, amit nem veszünk észre, amit nem tudunk madártávlatból szemlélni, mert a nyelv a megértés eszköze, aminek a segítségével a nyelvben, a nyelvhasználatban végbement változásokat is fel kellene tudni fognunk. Igaza van tehát A kommunizmus fekete könyvének utószavában Stéphane Courtois-nak abban is, hogy éppen a "nyelv kiforgatásában, a valóság és a kifejezésére való szavak szétválasztásában, valami elvont látomásban" rejlik a trockizmus, a leninizmus, a sztálinizmus, a kádárizmus, azaz a létezett/létező szocialista diktatúra legfontosabb vonása. Ebben a nyelvi kiforgatásban "teljesen elveszíti hús-vér mivoltát a társadalom és az ember, és akkor már csak parányi alkatrész lesz egy történelmi és társadalmi kirakós-összerakós játékban. Ez az elvontság, amely szoros kapcsolatban van az ideológia eljárásaival, a rémuralom egyik eleme: nem embereket végeznek ki, hanem >burzsujokat<, >kapitalistákat<, >a nép ellenségeit<, [.] >a vérszopókat<, a heréket, a tetveket."
Ha kicsit közelebb kerülünk a kommunizmus természetrajzához, akkor észre kell vennünk azt is, hogy a rendszerváltásnak csúfolt sunyi hatalomátmentésben nem az a legfájóbb, hogy a régi-új gazdasági és politikai elit a saját politikai táborát is kihasználva és kisemmizve maradt, illetve vált a Nyugat és a Kelet hatalmasai szemében is legitim politikai tényezővé, hanem hogy megnyerte a fordulat éveinek nyelvi háborúját is. Nekünk nem sikerült a valóságot és a kifejezésére való szavakat újra egybeforrasztanunk, s ezért ebben a speciális, a globalista pénzvilág hazugságaiból szőtt selyemfátyollal is beborított nyelvi térben kell megküzdenünk szavaink jelentéséért, valamennyiünk közös igazságáért - ha még létezhet ilyen egy ennyire atomizálódott társadalomban.
A kommunizmus természetrajzához a humor is hozzátartozott, főleg nálunk, az állítólagos legvidámabb barakkban. A humor a túlélés eszköze; a diktatúrában valójában pszichológiai szelep volt, egy szint felett a rendszer által is támogatottan. A hétköznapi valóságban gyakran az (ön)ironikus viccekben argumentálódtak az egyébként kimondhatatlan gondolatok, érzések. Azaz a humor által is alkalmazott virágnyelv esetében is a szavak tényleges jelentésének átalakulását élhettük meg, még ha itt legalább örömet, pillanatnyi vidámságot fakasztóan is. Valószínűleg a nemzetet és becsületet mindennél fontosabbnak tartó gróf Károlyi József is azonnal megértette volna az itt következő egykori viccet:
Amikor Isten megteremtette a nemzeteket, minden népnek két-két tulajdonságot adott. Sok lett a nép, elhúzódott a munka, a magyarokra csak késő este került sor. Amikor a Mindenható megteremtett bennünket, így szólt:
- A magyaroknak az okosságot meg a becsületet adom, és azt, hogy a kommunistákra kell szavazniuk.
- Elnézést, Uram! - szólt ekkor Gábriel arkangyal. - Ha jól számolom, a magyaroknak három tulajdonságot adtál.
- Ejnye - mondta az Úr -, ezt aztán jól elnéztem, de most már vissza nem vonhatom. Hát most mit csináljunk?
Rövid tanakodás után úgy döntött az Úr, hogy a magyaroknak adott három tulajdonság közül egy emberre csak kettő lehet igaz, a harmadik nem, s maguknak kell választaniuk az alábbiak szerint:
- Ha egy magyar okos, és a kommunistákra szavaz - mondá az Úr -, akkor nem lehet becsületes.
- Ha becsületes, és a kommunistákra szavaz, akkor nem lehet okos.
- Ha pedig okos és becsületes, akkor nem szavazhat a kommunistákra.
L. Simon László
Forrás: Polgári Hirszemle |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-01-23 10:19:35, szombat
|
| |
| |
Kire szavazzon a keresztény 2010-ben?
2010. január 28. 16:05:34
Elközelgett a 6. szabadnak mondott választás. A lehetőségeink leszűkültek, mármint a választási lehetőségeink. Pártok szüntek meg, mások beolvadtak harmadik pártokba, a
keresztények számára nem nagyon maradt választási lehetőség. Főleg nem akkor, ha szeretné megtartani kereszténységét, magyarságát, önazonosságát, nemzethez tartozását.
Van párt mely tagadja Isten létezését, mégis azzal hitegeti az embert, hogy rendelkezik hívő tagozattal. A két dolog egyszerre nem megy. Olyan ez mint a kettes számrendszer: vagy az egyik, vagy a másik. A kettő egyszerre nem megy. Ez a párt azt állítja, hogy szociálisan érzékeny és a közjót szolgálja, de az emberei nyomozati, vádemelési és bírósági szakaszban vannak, mert a bűn útját járták/járják, és elvették a saját hasznukra mindazt, ami a közösségé volt.
Van párt, mely mindig keresztény és Isten ellenes volt, bár a mai világban olyan párt szineiben jelennek meg tagjai és képviselői, mely kereszténynek indult, sőt még most is hirdeti, hogy az, de tettei és szavai bizonyítják, hogy Isten ellenessé vált az elmúlt 20 év alatt.
Van párt, mely szélsőséges módon Isten ellenesként kezdte működését, de egyszer csak a "Damaszkuszi úton" találta magát és elkezdett keresztényként viselkedni. Mi ezt elhittük neki, mert el akartuk hinni, hogy minket is képvisel valaki, vagy képviselnek valakik. De csalódni kellett, mert látszatra tényleg keresztények lettek, csak életvitelük, tetteik mást bizonyítanak.
Van párt mely a nevében is keresztény, de működése során nem a keresztényi viselkedés jelent meg, ezért elfogyott a "levegő" körülötte, ezért kénytelen volt "gazdatestet" keresni, melyben megélhet. Talált is, felolvadt benne és már ott tart, hogy saját keresztényi gyökereit, tanításait is megtagadja - igaz nem látványosan, hanem csak csöndben, hogy nehogy észre vegyék -, de elvegetál. Feladja saját képviseletét és rábizza a damaszkuti utasokra a képviselői kijelölését.
És van párt, mely a többihez képest kilóg a sorból. Kilóg, mert zömében fiatalok alkotják, akik konzervatívnak és keresztényinek mondják magukat és a többivel szemben elítélik a bűnt és fel kívánnak lépni a bűnnel szemben, mindegy, hogy ki követi el.
Megkérdezem: a bűnt helyeselni, megtűrni vagy elítélni kell?
Keresztény emberként csak egy válasz lehetséges: "El kell ítélni a bűnt." És ki kell vetni életünkből, társadalmunkból. Mindegy, hogy ki követi el, ki kell vetni. Ez így radikális megoldás. De világunkban a radikális megoldásokat a politikailag korrekt - mint helyesnek mondott liberális - látásmód szerint el kell vetni. Pedig a keresztény ember tudja, hogy Jézus Krisztus volt az első, igazi radikalizmust elváró ember, amikor meghívta tanítvánnyá a jövendő apostolokat. Ehhez csak el kell olvasni a [Mt 9,9], vagy [Mk 2,13] vagy a [Lk 5,27] helyeket ahol Jézus hívja Lévit (Máté), hogy kövesse őt. De hasonlóan radikális változást vár el Simontól (Péter) is a [Mt 4,18] szerint. Mert mit jelent a radikális szó: "alapos, gyökeres, mélyreható" (az Idegen Szavak Szótára szerint).
Visszatérve a politika, illetve a társadalom - esetünkben a választás - szintjére, meg kell állapítani, hogy egy lehetséges választása marad a keresztény embernek: az a párt, amelyik elítéli a bűnt és szeretné megbüntetni a bűn elkövetőjét, és mellesleg radikális változásokat akar, radikálisan megjeleníteni gondolatvilágát a társadalom felé. Fontos megérteni minden kereszténynek, hogy ne féljen (II. János Pál: "...Ne féljetek, Isten veletek van...") választani, a megfelelőt választani, még akkor is, ha a média a konformitást (az ő érdeke szerinti azonosságot ) súlykolja belé. Mindenki gondoljon vissza az elmúlt húsz évre - különösen az utolsó nyolcra - és válassza azt az utat, amit Jézus is elvárt a követőitől, hogy radikálisan szakadjanak el az előző életüktől. Csak úgy követhették Őt. Emlékezzünk a gazdag fiú esetére [Mt 19,16-22]. Nem tudott szakítani előző életével (pontosabban nem tudott megválni a vagyonától) - nem tudott radikális lenni -, ezért Jézus le is mondott róla [Mt 19,23-29].
Ne feledjük el, hogy az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyház tanítása szerint gyakorolni kell jogainkat így a választásokon való részvételt is. A Hittani Kongregáció (2003. január 16-ai dokumentuma) szerint:
"A világi hívők mindenkor ,,keresztény lelkiismerettel" és az azzal megegyező értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az evilági rendet keresztény módon átitassák. Emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és illetőségük, valamint felelősségük szerint együttműködnek a többi állampolgárral. A II. Vatikáni Zsinat tanításából következik, hogy ,,világi Krisztus-hívők, annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a ,,politikai életben" történő részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, adminisztratív és kulturális munkáról, melynek célja szervezett és intézményes módon a közjó előmozdítása". E közjó magába foglalja az olyan javak támogatását és védelmét, mint a közrend, a béke, a szabadság, az egyenlőség, az emberi élet tisztelete, a környezetvédelem, az igazságosság, a szolidaritás, stb."
Nagyon fontos megjegyeznünk a Hittani Kongregáció útmutatását:
"A katolikus részvétel a politikai életben nem jelenthet kompromisszumot ezen a téren, mert akkor nem létezne a keresztény hit tanúságtétele a világban, valamint a hívők egysége és összetartozása. A modern állam alapját képező demokratikus rendszerek nagyon törékenyek ott, ahol nem az emberi személy áll a középpontban."
Befejezésül egy utolsó gondolat a Hittani Kongregáció dokumentumából:
"Az Egyház szociális tanításának egyes kiválasztott vonatkozása iránti politikai kötődés nem meríti ki a közjó iránti teljes felelősség vállalását. A katolikusok nem gondolhatják azt sem, hogy felelősségüket átruházhatják másokra, mivel Jézus Krisztus evangéliuma által arra hivatottak, hogy hirdessék és valóra váltsák az emberről és a világról szóló igazságot."
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&Cal=&AID=0&Direkt=64541
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 8
|
|
|
|
2010. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
440 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 544
- e Hét: 2031
- e Hónap: 13142
- e Év: 166638
|
|
|
Offline
