Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A természet örök
  2010-01-29 22:36:53, péntek
 
  A természet örök

Naplement idején ülök elmerengve,
simogat enyhe szél a hűs nyári csendbe'.
Vörös, tüzes lepel, melyben a Nap vére,
horizontra kúszik az alkonyi égre.
Isten teremtette hatalmas természet,
mi porszem emberek, úgy csodálunk téged.
Most nyugodt vagy, csendes, de arcod változó,
vihar villámaid számunkra riasztó.
Pedig nem haragszol az emberiségre,
Föld ölén ringatod sok- sok ezer éve.
A nagy hatalmadat néha megmutatod,
földrengést szökő árt semmiből fakasztod.
Az ember megpróbál versenyezni véled,
állandó és örök, pedig a Te léted.
Arcmására formál, alakítgat téged,
és harcol ellened hatalmas természet.
Föld mélyét kutatja, hegyeidet mássza,
sárga és fekete aranyad halásza.
Felhőkarcolókkal tör a magas égbe,
melyeknek nem örök végleges a léte.
Óceánok hátán, mélyén hajót úsztat,
de ha te legyintesz ott maradnak túsznak.
Egy darabig tűröd engeded, hogy játsszon,
majd bebizonyítod, túl ment a határon.
S elveszed játékát, s porral betemeted,
mint az Egyiptomi ősi leleteket.
 
 
0 komment , kategória:  Tokaji Márton versei  
Vízkereszttől
  2010-01-29 21:28:11, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tokaji Márton versei  
Az éj
  2010-01-29 21:21:28, péntek
 
  Torjay Attila - Az éj






Ahogy nő a sötétség
lassan megtelik az ég
lágy surranásokkal,
neszekkel, halk zajokkal
és pici rezdülések kelnek,
csak állsz - tudod figyelnek.
Valami megmagyarázhatatlan
- puha mint a paplan -
hirtelen eloson melletted
és denevér reppen feletted
vagy talán még sem az volt?
Az éjből most kiválik egy folt
és meleg szél lebben feléd,
a félelem hasít beléd
s fogva tart a rettegés,
benn megreccsen a szekrény
és el innét, neki a világnak!
Hátra ne nézz! Szaladnak utánad!
Rohan a manó, koboldok zörögnek,
elátkozott lelkek dübörögnek,
rohanj, rohanj, rohanj
hisz mindjárt megfognak,
amott a fénykörben emberek mozognak,
rohanj, rohanj, rohanj
látod fehér lepel lebben!
Mi atyánk ki vagy a mennyekben


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Táncoló hópelyhek
  2010-01-29 19:01:47, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gitka(Szomorúfűz)  
Séták - gondolatok a...
  2010-01-29 18:19:19, péntek
 
  Komáromi János - Séták - gondolatok a végtelenig és vissza







sétákat őriznek fák sápadt levelei
erdők könnyét sírják a ködszagú reggelek
tavak mélyén selymes gyönyör rejtőzik
homokos partokat üdvözlik a tengerek

sziklák ezer éles repedéséből
fehér és piros virágok fakadnak
gyökereik hegyek húsába vágnak
míg szirmaik az égre kacagnak

szivárvány születik felhők
izzadt, duzzadó cseppjein...

lábaim süppednek lazán a homokba
míg magamban lépkedek
a világ vagyok Én
és én vagyok a Világ
állok az idők kezdetén
és látom, amint minden véget ér
körbe fordul a lét
kezemben tartom a Végtelent
leülök a Semmi peremén
és ledobom minden vétkemet
elveszett már minden álmom
miért is voltak nem tudom
bennem cseng minden dalom
és én kint halkan dúdolom
a homályból előtűnnek a fák
rezzennek a levelek
felnőnek a hegyek
mélyülnek a tavak
csengenek a szavak
hívnak a mozdulatok
fájnak az érzések
éled minden, amiről azt hittem
már rég elmaradt
előre kellene lépnem
vagy dőlnöm legalább
de nem mozdulok
makacs létem megaláz
hátat fordítok végzetemnek
sétám folytatom tovább...

...falevelek peregnek
rajtuk zizegnek lépteim

a szél arcomba sodorja hajamat
meglendítem, felrántom a fejemet
és mint a rakoncátlan tincsek
talán én is meglelem majd a helyemet

ringatózva lépkedek az előtűnő árnyak között
utat nyit nekem a csendes esti homály
bánat rögöket rugdosok magam előtt
s közben halkan dúdolom... talán... talán...


 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János (Koma) versei  
Gyertyaláng
  2010-01-29 15:57:19, péntek
 
  Gyertyaláng


A szálloda étterme csendes volt. Néhány asztalnál vendégek ültek, vacsoráztak.
A pultnál két pincér állt szolgálatkészen.
A bárból halk zene szűrődött a súlyos, függönnyel takart, széles ajtó nyílásán át.
A férfi néhány lépés után körülnézett, megfelelő asztalt keresett.
Ritkán ült ugyanarra a helyre. Kétszemélyest választott.
Ismerős, ősz hajú pincér lépett hozzá. Felvette a rendelést.
A férfi intésére otthagyta a második terítéket, majd visszatért,
fehér szegfűre cserélte a vázában lévő rózsaszín virágot,
és meggyújtotta a gyertyát az asztalon.





Rendkívüli volt, hogy vacsora előtt pezsgőt kért.
Az alkalom is, amiért a gyöngyöző italt felemelte, a fény felé tartotta, és a pohár vékony falán át hagyta, hogy az emlékképek megjelenjenek. Sokáig nem engedte, erőszakkal próbálta magától távol tartani azokat.
Nem voltak igazán fiatalok, amikor évekkel ezelőtt itt találkoztak. Mindketten túl a nagy csalódásokon, alig gyógyult sebek forradásaival teletűzdelve, félve az újaktól, remélve a szép meglelését.
Amikor magára maradt a kihozott étellel, eszébe jutott, hogy annak idején ugyanezt kérték.
Nehezen fogott hozzá. Csak nézte a megjelenő kedves, szelíden mosolygó arcot, a félénken felrebbenő pillákat, a szürkéskék szemeket. Néhány napot még a szállodában töltöttek. A férfi meghosszabbította szabadságát, hogy az asszonnyal együtt utazzon el. Később sokat mulattak azon, hogy nem lettek ott egymáséi, pedig mindkét szoba adott volt. Később, otthon, annál inkább. Morzsolták az éveket, segítve megtalálni egymás boldogságát, együtt eloszlatni a korábbi évek félelmeit, begyógyítani horzsolásait, kisimítani ráncait, megnyugtatni a másikat felriadva rossz álmaiból. Most gondolt először arra, hogy emlékképeiben mindig az első találkozáskori arca jelenik meg. Sosem a betegségtől meggyötört, sovány, sápadt arc.
Szerettek volna gyereket. Nem sikerült. Végül belenyugodtak. Nem akarta a férfi kitenni az asszonyt szenvedéseknek. Egymásnak éltek. Csaknem minden évben jártak itt, egy-egy rövid hetet töltve tavasszal vagy ősszel, mikor csendesebb volt a környék. A vele egyidős ősz pincér megismerte őket. Most is, mikor egyedül jött. Látva a férfit, nem kérdezett semmit. Az örült a néma együttérzésnek.
Végzett a vacsorával. Nem hagyott a tányéron semmit. Az asszony nem szerette. Most is arra gondolt. Az étterem csendes volt. Nem akart a bárba menni. Maradt a leszedett asztalnál a dupla konyak és gondolatai társaságában.
Az ital nem tompította, csak élesítette, fájdalmasabbá tette azokat az emlékeket, amelyek felidézték a betegséget, az asszony szenvedéseit, elvesztését, a hirtelen rászakadó, siralmas magányt.
A szépre akart gondolni. Az együttes örömökre, a közös ünnepekre, utazásokra, a soha el nem szürkült, az egyre szenvedélyesebb szeretkezésekre. Örült, hogy most mindennél jobban sikerült ezeket magában megjeleníteni.
Egyedül volt a teremben. Az asztalok leszedve, a közelében világított a csillár. Az ősz pincér türelmesen támasztotta a pultot.
A férfi, poharát a gyertyafénybe tartva, nézte a borostyánszín italt. Felhajtotta. Menet közben még visszanézett.
A pincér leszedte asztalát, és két ujjával gondosan elcsippentette a gyertyalángot.





Forrás: Kiss Péter - Fullextra


 
 
0 komment , kategória:  Szeretet írások  
Hajnali hóesésben
  2010-01-29 15:01:24, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Fullos szerzők versei, írásai  
Angyali üzenet a mai napra
  2010-01-29 10:33:09, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Angyali üzenetek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2009.12 2010. Január 2010.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 155 db bejegyzés
e év: 2702 db bejegyzés
Összes: 32631 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 59
  • e Hét: 4573
  • e Hónap: 9611
  • e Év: 139318
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.