|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2010-02-01 21:48:06, hétfő
|
| |
| |
Egy öreg elmegy a kupiba, sok pénzt kifizet, mire a madam a legcsinosabb és legvérmesebb lányt adja mellé. Felmennek a szobába, levetkőzik az öreg, a nő meg kihajítja az ablakon az öreg összes ruháját.
- Megörültél kislány, mit veszek reggel magamra?
- Nyugi papa, egész éjjel szexelni fogunk, reggelre lötyögnének magán azok a ruhák.
Levetkőzik a lány is, mire az öreg fogja a ruháit és kidobja az ablakon.
- Na, most bosszút állt?!
- Ugyan, dehogy! Csak aranyom mire felállítod a farkam, addigra teljesen más lesz a divat..! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Humor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-01 17:34:29, hétfő
|
| |
| |
Wilhelm Gustloff hajó
A Wilhelm Gustloff személyszállító hajó volt a Harmadik Birodalom idején, amelyet 1945. január 30-án süllyesztett el a szovjet S-13-as tengeralattjáró, megközelítőleg 10 000, jórészt ártatlan ember halálát okozva. Ez hatszor annyi áldozatot jelent, mint a világhírű Titanic-tragédia, így ez lett a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája.
A hajó
Nevét a német-svájci Wilhelm Gustloff nemzetiszocialista politikusról kapta, akit 1936-ban lőtt agyon a zsidó származású David Frankfurter Svájcban, így a Harmadik Birodalom mártírjává vált. A tengerjárót a Kraft durch Freude (Örömben az Erő) nevű szervezet, a Német Munkafront alapszervezete építette meg a hamburgi Blohm & Voss hajógyárban. 1937-re készült el, osztályok nélkül, így tömegek üdültetését szolgálta. 208 méter hosszú és csaknem 24 méter széles volt, mozival és úszómedencével a fedélzetén. Így akkoriban a világ addigi legnagyobb kirándulóhajója volt. Több csoportot vitt a norvég fjordokhoz, valamint az Északi-tengeren a sarki fényhez. A második világháború kitörésekor, csakúgy, mint a többi Kdf-hajót is, ezt is a haditengerészet, a Kriegsmarine foglalta le hadicélokra. Kórházhajónak építették át, de mivel a kihasználtsága nem volt megfelelő, a 2. tengeralattjáró-tanhadosztály úszó kaszárnyájává, kiképzőhajójává alakították. Ebben a minőségben éveken át horgonyzott Gotenhafen (ma: Gdynia, Lengyelország) partjainál. A hajó átvészelte a szövetséges bombatámadásokat, és a szovjetek Balti Flottája sem zaklatta.
A németek számára 1944-ben már egyre rosszabbul alakult a Keleti Front helyzete. A Bagratyion hadművelet keretében a Vörös Hadsereg szétzúzta a német Közép-Hadseregcsoportot (Heeresgruppe Mitte), így az év végére kijutott Kelet-Poroszország határára. A németek korábbi kegyetlenkedéseire válaszul a szovjetek is készültek a megtorlásra. Főleg Ilja Ehrenburg zsidó származású szovjet író hírhedt versei, amelyben a német civilek megölésére, a német nők megerőszakolására biztatta a vöröskatonákat, váltottak ki szörnyű rémületet a civil lakosság körében. Ehrenburg később azzal védekezett, hogy nagyon felháborította a németek zsidókkal szembeni elkövetett tevékenységei, így válasznak tekinthetők versei. A rohamosan közeledő front miatt Hitler a keleti területeken lévő nagyvárosokat, így Kelet-Poroszország fővárosát, Königsberget is erőddé (Festung) nyilvánította. Mivel nyilvánvaló volt, hogy a Vörös Hadsereg brutálisan fog bánni a civilekkel, így 1945. január 21-én Karl Dönitz német admirális kiadta a parancsot a Hannibal hadműveletre, Kelet-Poroszország evakuálására. A Luftwaffe, a Wehrmacht és a Kriegsmarine mindent megtett, emberfeletti erőfeszítésekkel a folyamatos támadások dacára egészen elképesztő módon 2,2 millió civilt, öreget, nőt és gyereket menekítettek ki. A férfiaknak a parancs szerint az utolsó töltényig harcolni kellett. Ezzel a világtörténelem legnagyobb evakuálását hajtották végre télen, háborús körülmények között. Ennek ellenére több ezer keletporosz menekült gyalogszerrel nyugat felé. Számukra az utolsó esély Danzig és Gotenhafen kikötője volt, ahol a Kriegsmarine egyik legnagyobb támaszpontja volt. Így a Gustloffra is egyre több menekült áramlott. Kezdetben míg számolták a menekülőket, később a tömeg áttörte a korlátokat és a fedélzetre áramlott. Így a mai napig nincs pontos adat, a becslések 8000 és 10 000 között ingadoznak. Amikor Gotenhafenból elindult végzetes útjára 1945. január 30-án, fedélzetén 1100 főnyi katonai és hajós személyzet volt, 73 súlyosan sebesült katona, 373 fiatal nő a női tengerészeti segélyszemélyzetből, és több, mint 6000 kétségbeesett menekülő, többségükben nők és gyerekek.
A ,,Gustloff" 1945. január 30-án kora hajnalban hajózott ki Gotenhafenből, hogy onnan a fedélzetén tartózkodókat Kielbe szállítsa. Kezdetben vele tartott a Hansa személyszállító hajó is, de problémák léptek fel, és nem tudta folytatni az utat, így magára hagyta a Wilhelm Gustloffot egy romboló kísérettel, a Löwevel. Indulása után lassan haladt, sebességét egy tengeralattjáró is tartani tudta. A fedélzetén összesen négy kapitány tartózkodott, ebből három civil, egy katona. A kapitányok nem tudtak megegyezni melyik utat válasszák, a part mentit, vagy a parttól távol lévő mély vizeket. Wilhelm Zahn hadnagy (tengeralattjáró-parancsnok, aki a part melletti, kivilágítatlan hajózást javasolta) tanácsa ellenére Friedrich Petersen kapitány a mély vizek felé vette az irányt. Ez ugyanis aknamentesített volt - azonban ott már tengeralattjárók is lehettek. Amikor rádión arról értesült, hogy egy német aknamentesítő konvoj közeledik, felkapcsoltatta a hajó piros-zöld navigációs fényeit, hogy elkerülje a velük való ütközést. Ezzel, az éjszakai sötétségben nagyon könnyen, és távolról észlelhetővé tette a hajót. Stolpmünde (ma a lengyelországi Ustka) magasságában, egy közelben tartózkodó, eddig eredménytelenül vadászó, a Balti Flotta kötelékébe tartozó S-13 jelű szovjet tengeralattjáró - mely ironikus módon német tervek alapján holland hajógyárban készült, - három torpedót lőtt ki a megvilágított hajóra. A hajó felszerelései közé légvédelmi fegyverek is tartoztak, és nem volt kórházhajóként feltüntetve. Katonákat is szállított, így nem volt semmiféle védettsége, ennek feltételeit ugyanis nemzetközi egyezmények szabályozzák.
A tengeralattjáró parancsnoka Alekszandr Marinyeszko volt, egy részegeskedő, korábban büntetőtáborban is ülő, nem túl tehetséges parancsnoka a Balti Flottának. A parancsnoknak kedvezett, hogy a nagy hideg miatt a kísérő romboló, a Löwe radarja elromlott, így az nem érzékelte a közelben megbúvott támadót. Az első torpedó a hajó orrát találta telibe a vízvonal alatt, a második az E fedélzeten robbant, a harmadik a gépházat találta el. A három találatot kapott utasszállító a bal oldalára dőlt, fedélzetén kitört a pánik. Az évnek abban a szakaszában megszokott -4 °C helyett, rettenetes, -15 °C-os hideg volt, ezért minden teljesen el volt jegesedve, a csörlők, daruk üzemképtelenek voltak. A Wilhelm Gustloff kevesebb mint 45 perc alatt süllyedt el a 44 méter mély vízbe. A német mentőegységeknek arányaiban kevés túlélőt sikerült kimenteniük, A T-36-os torpedónaszád megmentett 564 embert; a Löwe rombolónak 472 embert sikerült kimenteni; az M387 aknanaszádnak 98-at; az M375 aknanaszádnak 43-at; az M341 aknanaszádnak 37-et; a Gottingen gőzhajónak 28-at; a TF19 torpedónaszádnak hetet; a Gotland teherhajónak kettőt; és a V1703-as jelzésű őrnaszád is megmentett egy kisgyermeket. Ezek az adatok Heinz Schön kutatásaiból származnak, aki ezek által a teljes veszteséget amit a torpedók és a hajó elsüllyedése okozott összesen 9343 főre teszi. A többiek, szinte az összes gyermek és csecsemő a tengerbe veszett. A hajón tartózkodók számáról nincs pontos, és mindenki által elfogadott adat. A "Sea Classics" magazin egyik cikkében, Irwin Kappes megemlíti, hogy "Több mint 6000 utas volt a fedélzeten". Leírja azt is, hogy a Löwe kísérőhajó 15 percig a süllyedő Gustloff mellett tartózkodott, és annyi embert vett fel a fedélzetére, amennyit csak el tudott szállítani. De amikor Heningst kapitány, az Admiral Hipper nehézcirkáló, ami 1500 menekültet szállított parancsnoka jelentést kapott a torpedótámadásról, a saját helyzetére való rossz kilátások miatt nem állt meg túlélőket felvenni. Kappes a katasztrófa során elhunytak számát 5348-ra teszi. Ez a szám Heinz Schön német könyvéből a "Die Gustloff Katastrophe"ból származik, Schön azonban később revideálta a számot.
Heinz Schön az eltérő eredményre egy újabb kutatási módszer segítségével jutott. A Discovery Channel Megoldatlan rejtély című sorozatában is bemutatták azt a számítógépes szimulációt (a maritime EXODUS szoftvert használták) a süllyedésről, ami a teljes létszám 85%-ára, nagyjából 9400-ra teszi a halottak számát. (A fedélzeten eszerint 10600-an tartózkodtak.) Ez az analízis figyelembe veszi a hajó terheltségét, a szemtanúk elmondásait, és a süllyedés közbeni menekülési útvonalak szimulációin alapul.
Akármelyik számot is nézzük, a világtörténelem legsúlyosabb hajókatasztrófája történt, amiről azonban évtizedekig hallgatott mind a német, mind a győztes hatalmak történetírása. Az egykori NDK-ban és a keleti blokk országaiban a téma tabu volt, arról tilos volt beszélni. Ezért a haditettéért Marinyeszko 1967-es halála után bő 23 évvel, a Szovjetunió szétesésének hajnalán, 1990-ben kapta meg a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse emlékérmet.
Ugyanaz a szovjet tengeralattjáró február 9 éjszakáján elsüllyesztette a General von Steuben kórházhajót. A fedélzeten tartózkodó kb. 5000 menekültből csak alig hatszázat tudtak kimenteni a jéghideg vízből. Április 16-án a Goya motoros hajót torpedózták meg a szovjetek, az azon menekülő 6220 emberből 165 élte túl a támadást. Ez utóbbi támadás már a háború legvégén történt, az áldozatok száma azért volt olyan óriási, mert a Goya eredetileg teherszállítónak épült, így nem voltak benne vízválasztó rekeszfalak. Emiatt percek alatt elsüllyedt. A német haditengerészet mintegy 350 hajóval 2,2 millió embert szállított a kelet- és nyugat-poroszországi, valamint pomerániai kikötőkből Schleswig-Holsteinbe és Dániába. A három elsüllyedt hajó vesztesége összesen kb. 20 ezer fő, tehát 1% volt, szemben a szárazföldi menekülési útvonalakkal, ahol minden hatodik ember elpusztult a bombázások, tüzérségi és szárazföldi támadások, valamint az éhség és hideg miatt.
* Günter Grass írt a tragédiáról világhírű regényt 2002-ben, Ráklépésben (Im Krebsgang), megtörve ezzel a hallgatás hosszú falát.
* 1990-ben Marinyeszko kapitány a Gustloff és a Steuben elsüllyesztésért posztumusz megkapta a Szovjetunió Hőse aranycsillagát |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-01 17:31:37, hétfő
|
| |
| |
Az MDF a politika ószerese
2010.01.29. Magyar Hírlap
Emlékeznek? Annak idején, még az ötvenes-hatvanas, de talán még a hetvenes évek elején is furcsa emberek járták az utakat mindenféle limlommal felszerelkezve, és azt kiabálták: "Ószeres! Ószeres! Használt ruhát, szőnyeget, bútort veszek! Mindent veszek!" Ezek a kereskedők olcsó pénzért felvásárolták az emberektől a kidobni szánt, elhasználódott tárgyaikat, ruháikat, eszközeiket, aztán "újrahasznosítva" megpróbálták azokat jobb áron továbbadni.
Nos, a jelenlegi MDF tipikus ószeres párt. Mert "mindent vesz". Sokszor kipróbált, megunt és megutált politikusokat, megtépázott ideológiákat, függetlennek gúnyolt elemzőket, közírókat és így tovább. Ezekből a lestrapált emberekből próbál aztán valamilyen újrahasznosított politikai terméket, mondjuk úgy: politikai pártot összetákolni.
Szánalmas, szomorú kísérlet ez. Világosan látszik, hogy ezt a pártot napjainkra már valóban csak a pénz és a pozícióféltés, a parlamentben maradás szándéka motiválja. Dávid Ibolya és Herényi Károly már valóban nem válogatnak az eszközökben, ha kell, titkosszolgálati manipulációkat alkalmaznak, ha kell, szövetkeznek a leszerepelt, szocialista múltú Schmuck Andorral. De ha éppen arra van szükség, akkor átállnak a Hit Gyülekezete nevű egyházhoz, melynek gyökerei a szabad demokratáknál találhatók, és attól sem riadnak vissza, hogy az MSZP szavazataival mentsék meg magukat a büntetőjogi felelősségre vonástól.
Nem állítom, hogy a jelenlegi MDF eltávolodott volna az úgynevezett antalli örökségtől. Azért nem állítom, mert már régóta meggyőződésem, hogy az antalli örökségben nincs semmi tisztelnivaló. Sajnos ki kell mondani: az antalli kormányzás nem volt más, mint a rendszerváltás ügyének elárulása. Antall József, aki a reformszocialisták segítségével ülhetett a miniszterelnöki székbe, megkötötte a maga különalkuját az utódpártiakkal, aminek következtében teljes egészében elmaradt a rendszerváltásokkor nélkülözhetetlen személycsere, a számonkérés, a történelmi és erkölcsi igazságtétel, de ami a legfőbb, a volt politikai vezetőgárda és a nómenklatúra leváltása. A posztkommunista vezetők a helyükön maradtak a gazdaságban, sőt a privatizált vállalatok tulajdonosai vagy menedzserei lettek. Ugyanez játszódott le a sajtóban és médiában, a kultúrában, a titkosszolgálatoknál és az élet más területein is. Négy év múlva pedig ismét átvették a politikai hatalmat, azaz reinkarnálódott a pártállami rendszer.
Nos, ha ettől az antalli örökségtől, azaz a rendszerváltás elárulásától távolodott volna el Dávid Ibolya, akkor az dicséretes fordulat lenne. De nem, ennek pont az ellenkezője történt: Dávid és társai a vállalhatatlan antalli örökséget folytatták és folytatják azzal, hogy kufárok módjára tárgyalnak és egyezkednek az utódpárti szocialistákkal, valamint az 1994-ben hozzájuk csapódott szabad demokratákkal, pontosabban az SZDSZ maradványaival. De szövetséget vállalnak a minden országban és minden időszakban megszorítócsomagokkal előhozakodó, világbankos, IMF-es kötődésű közgazdászokkal, no meg levitézlett közírókkal és magukat függetlennek hazudó tanácsadókkal. Antall Józsefről legalább azt el lehetett mondani, hogy a rendszerváltás elsikkasztását magasztos jogi elvekkel, valamint a konzervativizmus tételeivel és a megbékélés csalfa érveivel magyarázta. Ezekről legalább vitatkozni lehetett. Ám Dávid és Herényi úgy árulják el rendszerváltó céljaikat és valaha volt elveiket - ha voltak egyáltalán -, hogy mindezt az ószeres színvonalán teszik, amin valójában már csak szánakozni lehet. Az MDF-et 2004-ben piacra dobták, egy korántsem hátsó szándékok nélküli think-tank (agytröszt-jellegű) cég kezeibe helyezték, s innentől kezdve üzleti párt lett az MDF. S ennek megfelelően viselkedik: ad-vesz, kölcsönösen előnyös szolgáltatásokban egyezik meg és így tovább.
S mindebben az a leginkább ártalmas, hogy ezzel olyan fontos politikai fogalmakat és intézményeket fokoznak le, mint a párt, a választás, a demokrácia. Meg is van az eredménye, érzékelhető, miként erősödik az emberek kritikája a politikával, politikusokkal szemben. Ráadásul és ezzel együtt is fennáll a veszélye annak, hogy egy ilyen politikai képződmény, mint az MDF, átlépheti a parlamenti küszöböt a tavaszi választásokon. Ez azért lehetséges, mert a jelenlegi magyar választópolgárság sajnos nagymértékben manipulálható, illetve kiszolgáltatott és védtelen az olyan politikai kalandorok és ripacsok ágálásával szemben, mint például Gyurcsány Ferenc.
Abban azért reménykedhetünk, hogy a kampány előrehaladtával az MDF frontembere, Bokros Lajos egyre többet kerül előtérbe, s egyre gyakrabban fejti ki elképzeléseit. Tehát lassan, de biztosan kiderül, pontosabban újra kiderül, ki is az a Bokros Lajos. S ha ez így lesz, akkor az MDF elveszíti minden ószeresként táplált reményét a parlamentbe kerülésre.
Fricz Tamás
*** www.nemzetihirhalo.hu ************* |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-01 17:23:38, hétfő
|
| |
| |
Kiment WC-re, közben levették a jelöltségről
Spirk József - Index - 2010. február 1., hétfő 10:41
Végigülte az MDF hatórás választmányi ülését, de a vége felé ki kellett mennie Mészáros Tamás Csongrád megyei pártelnök-helyettesnek. Az országos választmány elnöke közben megbízhatatlanság vádjával kiszavaztatta az országgyűlési jelöltek közül. Mészáros az SZDSZ-es szövetség egyik legelszántabb ellenzője volt.
Karsai Péter választmányi elnök napirenden kívüli váratlan javaslatára a MDF országos választmányának még jelenlévő tagjai szombati ülésük végén megszavazták, hogy a 176 egyéni jelölt közül vegyék ki Mészáros Tamást, a párt csongrádi alelnökét.
Az Index információi szerint Mészáros miután végigülte a hosszú, több mint hatórás ülést, és le adta szavazatát a pártprogramra, valamint a jelöltállításra, rövid időre elhagyta az MDF-székház üléstermét.
Közben, mint arról később értesült, arra való hivatkozással, hogy Hódmezővásárhelyen "Lázár János polgármester munkatársa", és ezért nem lojális az MDF-hez, Karsai indítványozta leváltását.
Mészáros Tamás szerint azonban a probléma egészen más természetű lehet. A csongrádi MDF-es választmány ugyanis ellenszegült az országos vezetés terveinek, és azt a döntést hozta, hogy Csongrád megyében nem támogatják az SZDSZ-es egyezkedést, és mind a hét körzetben saját jelöltet állítanak a fórumosok.
Mészáros Tamás akkor a távirati irodának is elmondta, hogy a párt területi vezetése 90 százalék feletti arányban elutasította az együttműködés lehetőségét. A visszahívott jelölt akkor hozzátette: ellenezte Rabi Mihály megyei elnök azon felvetését is, amely felhatalmazta volna az MDF országos elnökségét, hogy tárgyalásokat folytasson az SZDSZ-szel. Mészáros Tamás is azt mondta, hogy addig nem nyilatkozik, de azt kijelentette, hogy országos választmányi tagként nemmel fog szavazni az együttműködésre: "Kerül, amibe kerül"- mondta.
Az MDF megszűnhet Hajdú-Biharban?
Több, korábban jelentős posztot betöltő MDF-tag kilépett, két helyi MDF-szervezet pedig megszűnt a hét végén Hajdú-Bihar megyében - közölte Kálmánné Szabó Katalin, az MDF debreceni önkormányzati képviselője, volt megyei és városi elnöke vasárnap.
MTI |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2010. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 471
- e Hét: 6223
- e Hónap: 9968
- e Év: 163464
|
|
|
Offline
