|
2010-02-13 17:47:26, szombat
|
| |
| |
Tegnap este végül én vezettem Ildikóékhoz, Tamás felesége fölött megint elmúlt egy év. Így almalevet ittam, meg vizet. Nagyon jó volt. Zsóka nem mert vezetni, a feketeerdei út elég havas volt.
Reggel hétkor bevágtam magamat a kocsiba, hogy elmenjek Győrbe a továbbképzés egyik adagjára. A falut elhagyva majdnem beragadtam a hóba, három helyen volt komoly átfúvás. Megijedtem, egy rossz mozdulatom is volt, aztán visszanavigáltam.
Nem volt haszontalan a továbbképzés, sok jó ötlet, kedves kolléganő. Bár engem zavart, hogy ő fölismert engem, s aztán bemutatott, mint jelentős költőt. Valaha egy főiskolára jártunk, ő két évvel alattam járt. Zavart, hogy elsőre nem emlékeztem, s az is, hogy tudott "pályafutásomról". Hozzá kellene szoknom, de nagyon nehéz.
Nem büszkeséget éreztem, hanem valami furcsa, kínos zavartságot.
Visszafelé a mecséri út le volt zárva, féltem, hogy esetleg nem tudok hazajönni. De szépen átevickéltem a buckákon. Persze most készültem rá, semmi fék, semmi kormánymozdulat, s kettes, hármas sebesség.
Örültem, hogy hazaértem Egy jó húslevest kaptam, s ettem egy kocsonyát rá. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
