|
2010-02-18 21:30:16, csütörtök
|
| |
| |
Natasa (háziorvos itt szemközt) három hete bedobta a postaládába a beutalót, hogy menjek el vérvételre. Ma rászántam magamat. Utálom, ha megböknek, és tartok is tőle. Ennek ellenére évente adok vért, mert az olyan hazafias kötelesség.
Ma nem is éreztem, meg a bökést, sőt, az eredmény is jó lett. Néhány a határ szélén. Pedig a sok kocsonya és a finom húsok adtak némi aggodalomra okot. Igaz, a lap terjesztése sok sétával járt, s annak jótékony hatását érzem most is.
Így hát ez nem az ellenség napja volt, jól vagyok.
Vida Pista átküldte a könyvemről írt kritikát, továbbítottam a Duna-part folyóiratnak.
Pista jól érti, hogy mi csinálok, és merre tartok. Kemény, jó írás. Egy kis szerény (álszerény) levélkével küldte át, de én tudom, hogy ő is tudja a helyét. A világban, a városban, a Kisalföldnél.
Azt gondolom, hogy becsüljük egymást. Neki a rosszabb, kenyéradó gazdái nagyon rövid pórázon tartják.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
