2010-02-19 06:39:24, péntek
|
|
|
az a szép az igazi emberi dolgokban, hogy tele vannak váratlan fordulatokkal. AZ előző jegyzetnél nem jutott eszembe, hogy az is olvashatja, akiről szól. Aztán hajnalban igen, gondoltam kitörlöm, de már itt a komment.
Azon a Móricz regényen gondolkodtam közben este, ami először eszembe jutott vele kapcsolatban. (Nagypistával) Ez a református keménység, és az olvadékonyság az Uri muri főszereplőjét juttatja eszembe. Persze szeretem a móriczi világot.
Mindez azért jött így elő, mert tegnap beszélgettünk, s utána - kicsit lazább nap lévén - eltöprengtem azon, hogy eddig még minden ismerősömet megrontott a politika. Nos, talán Bárdos Gyula kivétel. S nem szeretném ha NP-t is úgy kebelezné be, hogy közben azt mossa ki belőle, ami érték.
Persze aztán mindenki azt olvas ki a jegyzetből, amit akar, nem kell nekem taktikázgatni, állandóan óvatoskodni.
Tegnap amúgy is szép nap volt, Vida kemény, szép írása a könyvemről, Büki Attila két verssel ígéri a júniusi Duna-partban, tanítás, itthon morzsoltam tovább a fölgyűlt irathalmot. És éreztem kicsit a tavasz leheletét. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|