|
2010-02-08 10:02:25, hétfő
|
| |
| |
És a sziklás földben levők azok, akik mikor hallják. örömmel fogadják az Igét, de ezeknek nincs gyökerük.
(Lukács 8, 13)
Beléjük hullik, de nem hatol beléjük. A felszínen marad. A sziklásföld a szív még feltöretlen talajának a képe. Érzelmileg nincs náluk baj. Az Igét örömmel fogadják. Boldogok, fellelkesülnek, de a mélyben még erős ellenállás működik. Akaratukat még nem szolgáltatták ki az Úrnak. Még mindig saját kívánságaik és vágyaik a döntők, s így hamarosan ismét elbuknak, mihelyt természetes akaratuk megszólal. Szóban mindig készek arra, hogy örömmel mondják: az Úré vagyok, de szívük mélyén, sokszor nem is tudatosan, számtalan ,,nem" gyűlik fel. Hitük csak kis ideig tart. Amint kísértéssel találkoznak, elbuknak. A szenvedéstől való félelmet nem tudják magukban legyőzni. Az Igéért nem hajlandók gúnyt vagy üldöztetést magukra vállalni. Ha pedig az Úr nem teljesíti szívük kívánságait, sőt csalódások érik őket, megbotránkoznak benne. Mert mindennek úgy kell lenni, ahogy ők szeretnék.
Az igazi megtérés nemcsak érzéseinket, de akaratunkat is meg-fordítja. Annak is a meghaláson kell keresztülmennie. Nem szabad az ,,óembert" kegyes köntösbe öltöztetni. Le kell vetni azt mindenestől. Még a hivő keresztyének között is milyen sokan vannak, akik soha igazán össze nem törtek. Örömteli időket megéltek már, de soha nem szomorodtak meg mélyen önmaguk miatt. Nem ismerték fel teljes elveszettségüket. Ezért van bennük annyi kemény farizeusi érzés és rejtett önigazság. Szívük talaját még soha nem puhították meg a bűnbánat könnyei. Érezni bennük a hajlíthatatlan én-t. Ha pedig becsvágyukat sérelem éri, megsértődve visszavonulnak. - Vajon az ilyen keresztyének arra vannak-e ítélve, hogy egy egész életen keresztül ebben a félúton elakadt állapotban maradjanak? Nincs lehetőség számukra, hogy megváltozzanak? De igen, Isten kegyelme kihozhatja őket ebből. Nézzük csak Pétert. Az ő szívében is töretlen volt még a magabiztosság talaja, ezért bukott el a kísértés órájában. De éppen ezen keresztül jutott őszinte, mély bűnbánatra. Keservesen sírt és önmagába vetett hite összeomlott. Nem akart már többé első lenni az apostolok között. Bensőleg teljesen megsemmisült, és ekkor kezdtek mélyre hatolni a gyökerek. Mindene lett a Megváltó, ő töltötte be őt egészen. A teljes bűnbánat eltéphetetlenül hozzá kapcsolta. Ne elégedjünk hát meg, míg énünk utolsó darabja is szét nem zúzódik.
--------------------------------------------------------------------------------
Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
