|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 22:25:01, kedd
|
| |
| |
Gavallér János:
Nagyüzemi melléktermék-e a demokrácia?
/Szájkosarat lehet-e tenni az (év) értékelésre?/
Az MSZMP egy diktatórikus rendszer zsarnok-pártja volt és gondolatainkban egy párt személyi összetételének gondolatvilága azonos a párt eszmerendszerével. Nem tudjuk - sőt bizonyítani, a jog eszközével törvény előtt talán (?) lehetetlen-, de úgy gondoljuk, hogy a jogutódja az MSZP, - legalábbis személyi összetételében, no és nem utolsó sorban haszonélvezeti jog érvényesítésében-, így 45 év diktatórikus hatalomgyakorlás ivódott az ereikbe.
Nem tudjuk, hogy minden jogszerűen zajlott-e le 1989-90-ben, de úgy gondoljuk, hogy a társadalom kirekesztése a hatalomgyakorlásból, volt a fő iránycsapása a diktatórikus szocializmusból a sablon-piacgazdaság rabló liberalizmusába való átmenetnek. Nem tudjuk, mert nem voltunk beavatottak. Nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy a lakosság 1/3 volt csak beépített/fedett embere a diktatúrának és csak ez az 1/3 jutott közelébe annak a politikai gyakorlatnak a gazdasági mechanizmusához, amellyel felépíthető a semmiből egy-egy párt.
A paletta szélesre tárt ajtaján pont ezért - nem tudjuk, de úgy gondoljuk-, csak azok mehettek át, akik a hatalmi tekintély előtt a földig alázták szuverenitásukat, paktumokba, félelem által diktált félmegoldásokba csak azért belementek, hogy majdan részesülhessenek a demokrácia átmeneti, vadhajtásának gyümölcseiből: Kapitalistákká válhassanak!
Nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy a vagyonosodásra a tekintélyelv mellett a bűnözés - csukd be szemeidet kedvesem, ha szégyelled, amit élvezel-, a korrupció, a törvények semmibe vétele játszott legnagyobb szerepet. Nem tudhatjuk, de gondolhatjuk, hogy a bűnüldöző szervek vezetőinek hathatós segédlete mellett történt a népköztársaság vagyonának az eltüntetése, illuzionistákat meghazudtoló módon. Lettek ártatlan milliárdosok és lett sok bűnös adócsaló honpolgár. Nem tudjuk, de úgy gondoljuk sok-sok ember halála szárad a bankbetétek és magántulajdonok hátterében.
Nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy a nagy nyugati hatalmak nem a demokráciát szerették volna importálni, hanem a szükségtelen áruiknak kerestek gyarmatot és így a jobb adottságokkal rendelkező területek gazdaságát háborúk nélkül, bekebelezhették. Nem tudhatjuk, de a gondolatok ott bujkálnak a fejünkben, hogy a pénzoligarchiák sokad rendűnek tekintik az államot, és kéjes önelégültséggel hozatnak a parlamenti demokrácia útján olyan, törvényeket, amelyek csakis a termeltetők érdekeit helyezik előtérbe. Nem tudhatjuk, de miért gondoljuk úgy, hogy az emberi tényező, az élet szentsége kiveszett a mamut-mammonok szívéből? Nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy a szocializmus vezető rétege a szocializmust, az országot, az embereket olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozta - az álarcban magasodó dzsinneknek-, hogy a megnevezéstől függetlenül, rabszolgává, lélek-toprongy élő-halottá tették a nemzetet és - ó te fránya gondolat- miért ne lennének felelősök.
Nem tudhatjuk, de nem akarjuk azt gondolni, hogy most a választások előtt, a politikai pártok állásfoglalást, támogatást kérnek attól az erőtől, amelyik a magyar ember gondolatvilágától távol esik. Igen, a tőkespekuláció idegen vírus a magyarság gondolatvilágán. Mert a magyar tisztességes. Mert a magyar igazságos. Mert a magyar törvénytisztelő. Mert a magyar nem akar, és nem tud ártani, talán még az ellenségének sem. Úgy gondoljuk, nem a világot kell körbekoldulni, nem a vállalkozókat, nem a bankokat kell meggyőzni, hanem meg kell kérdezni a nyomorult munkavállalót, hogyha még egy zsákot a vállára teszünk bír-e ugyanúgy dolgozni, mint a jóléti társadalmak munkavállalója 6-8-szor több bérért, és képes-e, akarja-e szótlanul megfizetni a felelőtlen politikai vezetők korrupcióit, manipulációit. Avagy az egyedfejlődés egyetlen elfogadható formája a helyzeti előny drasztikus kihasználása a hátrányosabb egyedek kárára? Nem tudjuk, de úgy gondoljuk, hogy egymásra utalt az emberiség, és ha mi gondolatban bűnös egyedek (és még a szájkosár törvényt meg sem szavazták! Mi lesz, ha egy tüntetésen a jelszavakat antiszemitának minősítik, vagy félelmet keltőnek? Jön az EU- rendőrség belénk fojtani a szót?) kinyilvánítsuk gondolatunkat (vagy a gondolat is büntetendő lesz? Ha megég ártatlan, ha élve marad bűnös!!!), akkor, mert más érdekeket sért, a mi érdekünk bármilyen csorbát is elszenvedhet! Jogegyenlőség és jogharmonizáció címen csak a gyarmatosítás által megkerülhetetlen gazdasági tényezővé vált tulajdonosok érdekeit kell figyelembe venni?
A nagyüzem működik. Jól, vagy rosszul, az már nem a szavazóbázis kompetenciájába tartozó ítélet. Nem tudjuk, de reméljük, hogy gondolatainknak van némi köze a valósághoz (és hogy a valóság minden számára nélkülözhető felesleget ledarál, számon kér?), de az mégis csak egy feltételezés, hogy gondolatainkat irányítják!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 22:23:48, kedd
|
| |
| |
A becsület napja
1945. február 11-én a budai várat védő magyar alakulat, e modern Zrínyik gyűjtőtégelye kitörésével és heroikus halálával erkölcsi magasságokba emelkedett, ma mégis a hatmilliós hacacáré keretében kötelező őket vasvillás sátáni erőknek tekinteni. Nincs ez jól kéremszépen, ráadásul még a nemzeti radikálisoknak is néha-néha kényes ez a téma.
A normalitáspárti népek mindig is megbecsülték hőseiket, pláne ha azok életükkel adóztak a hőn imádott nemzet oltárán. Egyedül az európai kultúrkör felett uralgó kipás kapitalizmus kritizálja - bizonyos előre bebiflázott sablonok mentén - a vesztes oldalon elesett elődök kultuszának ápolását. A japánoknál ellenben még ma is hős egy kamikaze pilóta, de még Itáliában is lehet emlékműve a legutóbbi világégés olasz áldozatainak. Egyedül nálunk négyzetes szégyen - a szélsőliberális szennymédiumok szemtelenségének ‘hála' - a magyar halottak előtti főhajtás, s menő a Don-kanyar áldozatainak ‘megérdemelték, minek mentek oda!' felkiáltással történő pimasz pocskondiázása. Egyedül nálunk asszociálnak az aberráltvédők andalított alanyai ‘csúnyaszélsőségesekre' a magyar honvédő héroszok emberfeletti tettei hallatán... köszönjük retekklub, blikk, telavivkettő!
Bethlen Gábor, Thököly Imre, Zrínyi Ilona. Három hérosz, akik a kor kikiáltott sátánjával, a törökkel szövetkeztek a nagyobbnak ítélt veszély, a Habsburg megfékezése céljából. Az 1600-as években óriási reálpolitikusi érdemnek számított a török hódítók lanyhuló erejének meglátása, s a növekvő Habsburg-hegemónia iránt ácsingózó bécsiek sunyi sündörgésének felismerése, az osztrák iga ugyanis súlyosabbnak ígérkezett még a törökénél is. Ugyanezt ismerték fel a németekkel harcoló magyar alakulatok a ‘40-es években a szovjetekkel kapcsolatban. A nőerőszakolásban nagymenő sztálini szakaszok, a romboláshoz és ritkításhoz értő kommunihilisták a legbarbárabb előemberi őrjöngéshez értettek csak akkoriban, az értelem legapróbb lángja sem csillant meg látószervük szikrákat szóró hártyáiban. A kultúrnépnek számító némettel való kooperáció legalább akkora szükségszerűségnek számított tehát azokban a zavaros időkben, mint Thökölyék idejében a pogány törökkel kokettáló magyarságpárti magatartás. 1945. február 11-ének hősiességét talán legeslegjobban a Rákosi-korszak döbbenetindukáló gaztetteinek fényében lehet megérteni. Kitörő katonáink a kuláklistáktól, a koncepciós perektől, a kivégzésektől, a padlássöprésektől és a kopaszfejű héber manó személyi kultuszától próbálták meg védeni ezt az aprócskára zsugorított Hazát... sajnos sikertelenül. Aki ma február 11 ellen beszél, az bizony a Rákosi-Rosenfeld pereputty - liberális köntösbe bújt leszármazottainak - szószólója.
Minden magyar családban akad bizonyára egy-egy olyan személy, aki átélte a doni katasztrófát, az ágaskodó hímtagú szovjet bohócok állati tombolását, vagy épp szibériai, kazah, azeri munkatáborokban töltötte élete jópár évét. Nagyapámat is elhurcoltál három évre Bakuba a vörös ökrök, ma mégis azt várnák el tőle a gusztospéterekhez és tamásgáspármiklósokhoz hasonlatos nyeszlett nyujorker nyikhajok, hogy kínzói pártját fogja, s megtagadja egykori bajtársait, honfitársait. A madaras banda bódult jómadarai ráadásul megkövetelnék, hogy a táborban őt meggyógyító német orvost tömeggyilkosnak titulálja, s beérje meghurcolt magyar létére azzal a párszáz forintos kárpótlással, amit egykori szenvedéseiért kap. (Egy másik népcsoport persze ezerszer ennyi zsetont zsebel zsibongó zsurnalisztahadának ‘hála'.) Február 11 bizony valahol nemcsak a kitörők, hanem a háborúban megölt, elhurcolt, vagy megkínzott magyar milliók emléknapja is... ezért oly szomorú, hogy ennyire mostohán kezelik ezt a napot.
A várva-várt kormányváltásnak szemléletváltással is kell járnia, különben értelmetlen Bajnait lecserélni egy újabb bohócbábura. Sajnos a becsület napjának Hazáért halt hősei egyik párt számára sem kívánatosak, s mindenféle alpári jelzőkkel pocskondiázzák mártíromságukat a megfelelési kényszerben kínlódó, ‘mani' miatt majomkodó zsetoncentrikus körök. Az eljövendő hozzáállásbeli átalakulás másnapján talán végre helyükre kerülnek majd történelmünk szereplői, s szovjet emlékművek helyett is inkább magyar hősökre emlékező szobrok és obeliszkek fogják fokozni városaink szépségét. Erősen hiszem, hogy nincs már oly messze ezen szebb kor hajnala...
torsalqvist
http://duft.extra.hu/?m=201002 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 22:20:38, kedd
|
| |
| |
1957. február 9. Horthy Miklós halála
Magyarországot 1920-tól 1944-ig olyan ember kormányozta, akire büszke lehet minden magyar állampolgár! Horthy Miklós akkor vállalta a hatalom átvételét, amikor Magyarország történelmének legmélyebb pontjára jutott. A háborús veszteségek, a vörösterror és a trianoni békeszerződésben lévő határozatok,- a tatárjárásnál vagy a mohácsi vésznél is súlyosabb sebet ejtettek az ország testén. Egy bűnös, kegyetlen és idegen ideológiai képviselői megosztották az állampolgárokat, és minden társadalmi vagy egyházi törvényt felrúgva, a szabad rablást, ártatlan emberek kivégzését, kitelepítését és/vagy megkínzását vezették be az egész országban, idegen személyek, címek, címerek-és jelképek tiszteletére kényszerítették a magyar népet.
Horthy nagy nehézségek árán, de viszonylag rövid idő alatt,- konszolidálta az anarchiába és csődbe jutott bel-és külpolitikai, közbiztonsági és gazdasági helyzetet. Az országban többpártrendszer volt, az ellenzék parlamenti képviselőkkel, napilapokkal és megfelelő infrastruktúrával rendelkezett. A törvény szigorával léptek fel mind a baloldali, mind pedig a jobboldali renitenskedőkkel szemben, és ez akkor is igaz, ha az érintettek kifogásolták a bírák, ügyészek vagy büntetés-végrehajtó szervek tevékenységét.
Természetes, hogy Horthy sem szimpatizált ellenségeivel, de nem volt bosszúálló, és pl. az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt is kiengedte a Szovjetunióba 1938-ban. A '45-ben visszatért Rákosi ,,lelkén" viszont számos - vétlen - horthysta tábornok, tiszt vagy tisztviselő halála ,,szárad"! Vas Zoltán pedig hazatérte után energiájának jelentős részét arra fordította, hogy Horthy ellen minél több kompromittáló anyagot csipegessen össze, és ,,irományaiban" csupán Julius Caesar meggyilkolásában való asszisztenciával nem vádolta Horthyt.
A rendszerváltás előtti több évtizedes ideológiai megtévesztés, valamint a megfélemlítés eredményességét jól érzékelteti, hogy eddig senki sem tett említést egy Horthy szobor felállításának tárgyában. A felelősségre vonás elmaradásától ,,felbátorodott" ortodox bolsevikok viszont már-már követelik, hogy Kádár elvtársuknak állítsanak emlékművet.
Arról a Kádárról van szó, aki szovjet szuronyok és harckocsik segítségével került a hatalom csúcsára! Aki elárulta hazáját, miniszterelnökét, barátjait, elvtársait és pártját; aki kivégeztette ellenségeit, elvtársait és azokat a forradalmár gyerekeket is, akiknek ország-világ előtt büntetlenséget ígért; aki a sortüzek legfőbb kezdeményezője volt Marosánnal, Csémivel és Hodosánnal karöltve; aki tönkretette a magyar gazdaságot; aki vétkes a mértéktelen mennyiségű külföldi kölcsönök felvételében és elherdálásában; aki vétkes a magyar címer és zászló ,,szovjetesítésében", valamint a kivégzett forradalmárok tetemeinek meggyalázásában; aki semmit sem törődött a határainkon kívülre rekesztett magyarok sorsával; aki miatt az ország lélekszáma és az emberek átlagéletkora fokozatosan csökkent, egyes betegségek területén pedig a világ élvonalába kerültünk!
Horthy Miklós kormányzó életrajzából, és tevékenységének eredményeiből hiányzanak ezek - a Kádárra jellemző - tényadatok, amelyek még Haynaut és Quislinget is kezdő kisinasokká degradálják az MSZMP fő-vagy első titkára mellett!
Horthy Miklóst életvitele és életműve emeli a legnagyobb magyarok soraiba! Hazánk sorsának tragikus alakulása miatt nem hibáztatható, azt tette, amit az adott esetben (és lehetőségei birtokában) bűn lett volna nem megtenni, mert bizonyítható, hogy még rosszabb helyzetbe kerülhettünk volna.
Horthy emberfeletti lelkierővel reagálta le a családját sújtó sorozatos tragédiákat, munkájában képes volt függetleníteni magát személyes gondjaitól.
,,Úriember" volt,- a szó szoros értelmében! Ellenfeleivel és ellenségeivel (is) gentleman módon viselkedett, talán túlzásba is vitte a gentlemen,s agreementet, mert fel sem tételezte, hogy külföldi vagy hazai ,,partnerei" másképpen gondolkoznak (Antonescu, Beregffy, Gőring, Hitler, Imrédi, Mussolini, Ribbentrop, Szálasi, Sztójay, Veesenmayer, Werth, stb.).
Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörű nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Az '56-os magyarországi forradalom és szabadságharc eltiprását követően,- testileg és lelkileg összeomlott. Egészségi állapota annyira megromlott, hogy decembertől kezdve már csak nagyritkán kelt fel betegágyából. 1957. február 9-én halt meg, temetése (február 11-én) abban a lisszaboni temetőben volt, amelyben egyszer menyének (Horthy István kormányzó-helyettes özvegyének, gróf Edelsheim Gyulai Ilonának) a következőket mondta:
,,Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra".
Kívánsága teljesült. Hamvait 1993. szeptember 4-én, a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.
A rendszerváltozás - egyik elmaradt - restanciája: a megrágalmazott, a meghurcolt, a kiátkozott vagy az elüldözött hazafiak minél gyorsabb lefolyású jogi, erkölcsi és anyagi rehabilitálása. Vonatkozik ez minden rendű és rangú személyre, valamint családtagjaikra.
Még késik az igazság feltárása, ugyanakkor növekszik az ,,adósságunk" őseinkkel, hőseinkkel, példaképeinkkel és a történelemmel szemben!
Prof. Dr. Bokor Imre
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:50:47, kedd
|
| |
| |
Leesett? Felveszik a szocialisták!
http://kepviselofunky.blog.hu/2010/02/09/leesett_felveszik_a_szocialistak |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:34:37, kedd
|
| |
| |
Mennyei Atyám!
Miután az elmúlt esztendőben magadhoz vetted
Kedvenc zenészemet, Michael Jacksont,
Kedvenc színészemet, Patrick Swayzet,
Kedvenc színésznőmet, Farrah Fawcettet és
Kedvenc írómat, Mario Benedettit ,
Szeretném tudatni Veled, hogy
kedvenc politikusaim: Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc.
És már február van !
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:26:33, kedd
|
| |
| |
Ötletroham (brainstorming) az mszp székházban:
- Jaj, végünk, elvesztünk! - sipánkodik valaki.
- Semmi gond, hazudjunk tovább este, éjjel és nappal, mint tettük eddig is!
- Jó, jó. De mit? - kérdezi a jelölt.
- Miket mondjunk?
- Nincs fantáziátok? Beszéljünk az elért stabilitásról, a gazdaság rendbetételéről, ami a patás miatt ment tönkre.
- Hát őt meg párhuzamosítsuk, mondjuk Mussolinivel!
- Az jó! De ne felejtsétek, lényeg a választóinkat az urnákhoz visszatéríteni!
- Remek! ezek eddig mindig bejöttek. Jelölt elvt... úr, megértette a feladatot?
- Igen főnök!
Így történt, hogy Mesterházy Attila 75000 forintot ígért a nyugdíjasoknak haláluk esetén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:18:48, kedd
|
| |
| |
Vízháború Magyarországon I.
Index - Bodoky Tamás 2010. február 9., kedd 00:02
Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs előkészület volt az MNV Zrt.-nek a regionális vízműtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly. Az Index megszerezte az ezt bizonyító, az állami vagyonkezelőnél készült előterjesztést, amelyet az ügyben kirobbant politikai botrány nyomán eddig a pénzügyminiszter és a vagyonkezelő is rejtegetett.
Forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelenlévő két legnagyobb multinacionális víziközművállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett a vízműpiac felosztásáról - ezt azonban az érintettek cáfolják.
"A vízi közműveket üzemeltető társaságokban a kizárólagos állami/önkormányzati tulajdon helyett a többségi részesedések állami/önkormányzati kézben tartása mellett tőkeerős befektetők részére is célszerű lenne megnyitni a tulajdoni struktúrát, ehhez azonban a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. paragrafus (1) bekezdésének módosítása szükséges." Ez áll a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2009. március 26-i keltezésű, az akkori vezérigazgató, Tátrai Miklós által jegyzett előterjesztésében. A Regionális vízi közmű társaságcsoport kialakítása egyes szolgáltatók vagyonkezelésbe adása útján címet viselő anyagot az MNV Zrt. Társaságokért Felelős Igazgatósága készítette.
Az előterjesztés szerint a vízgazdálkodásról szóló törvény "indokolatlan korlátokat szab a vízközmű társaságok tulajdonosi összetételének meghatározásában" annak ellenére, hogy az előterjesztő is megállapítja, hogy csak a kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő vízi közművek jogosultak az akár nyolcvanöt százalékos uniós támogatások igénybevételére. A racionálisabb működés és az optimális üzemméret elérésének ürügyén mégis több forgatókönyvet dolgoztak ki az öt állami tulajdonban lévő regionális víziközmű-társaság privatizációjának előkészítésére.
Az előterjesztést, amelynek létéről a tavaly tavasszal fellángolt, politikai színezetet is öltő vízprivatizációs vitában kormányzati tisztviselők is beszéltek, mindeddig hiába próbáltuk hivatalosan megszerezni, az MNV többszöri megkeresésünkre is elzárkózott a kiadásától.
Egy erről a témáról szóló véleménycikkre reagálva viszont Oszkó Péter pénzügyminiszter személyesen ajánlotta fel, hogy "készséggel engedek betekintést minden korábbi kormányzati döntésbe és dokumentumba, amiből kiderül, hogy ez a kormány soha semmiféle regionális vagy egyéb privatizációját nem tervezte a vízvagyonnak vagy az azt hasznosító társaságoknak. Ezt egyébként korábban ellenzéki képviselőknek is felajánlottam, amivel sajnos nem kívántak élni, hiszen csak megzavarta volna a politikai célú üzenetek gépies ismétlését."
Oszkót többször is megpróbáltuk a szaván fogni, de több hónap elteltével, ismételt kérésre sem kaptunk betekintést tőle semmiféle kormányzati döntésbe vagy dokumentumba.
A más forrásból megszerzett előterjesztésből viszont az derül ki, hogy az ellenzék vádjai megalapozottak voltak, hiszen valóban léteztek kormányzati elképzelések a regionális víziközmű társaságok privatizációjának előkészítésére. Igaz, azok még az előző, a Gyurcsány-kormány idején manifesztálódtak a vagyonkezelő Veres János által kinevezett vezérigazgatója, Tátrai Miklós előterjesztésében.
Ártatlannak tűnő kezdetek
A vízközművek magánosítása világszerte a privatizáció egyik legvitatottabb formája. Történelmileg a víz közösségi tulajdonnak, és nem piaci terméknek számított, a vízi közművek közösségi - önkormányzati vagy állami - tulajdonban működtek. Az elmúlt húsz évben egyre több olyan előrejelzés látott napvilágot, hogy az édesvízkészletek korlátos volta és az emberiség gyorsan növekvő vízigénye miatt az édesvíz lesz "a 21. század olaja", és ezzel párhuzamosan multinacionális óriáscégek jelentek meg a vízközmű-szolgáltatások piacán.
A pécsi vízmű botrány. Nyirati István, a Pécsi Vízmű Zrt. vezérigazgatója és a székházat birtokba vevő Winkler Tamással a Tettye Forrásház Zrt vezérigazgatója
A vízközművek privatizációjával kapcsolatban nagyon vegyesek a tapasztalatok, számos nemzetközi példa azt mutatja, hogy a vízszolgáltatás privatizációja magasabb árakhoz, szociális feszültségekhez és munkahelyek megszűnéséhez vezethet. A privatizációval szembeni civil ellenállás emellett általában abból táplálkozik, hogy a vízvagyon magánosítása társadalmi igazságossági problémákat vet fel, és a természetes monopóliumok liberalizálása a magánvállalatok minden korábbinál nagyobb piaci hatalmával fenyeget.
Ma Magyarországon viszont - annak ellenére, hogy a regionális vízművek még állami tulajdonban is képesek nyereséget termelni - inkább úgy merül fel ez a kérdés, hogy mi kerül többe az országnak, egy monopolhelyzetben lévő magáncég profitja, vagy egy köztulajdonban, politikai irányítás alatt álló cég pazarlása és korrupciós ügyei?
Természetes monopólium
A természetes monopólium olyan monopólium, amelynek gazdasági okból nem maradhat fenn versenytársa, vagyis nem tud legalább két tartósan nyereséges cég ugyanazon a piacon ugyanolyan szolgáltatást vagy terméket kínálni. Ilyen helyzet akkor állhat elő, ha a piac mérete relatíve kicsi egy vállalat hatékony méretéhez képest, például a magas fix költségek következtében. A természetes monopóliumok általában erős szabályázottságot és szervezettséget igényelnek, ezért a vállalatoknak szoros kapcsolatban kell lenniük az államhatalommal. Az Egyesült Államokban a természetes monopolhelyzetben lévő vállalatok ugyan szinte kivétel nélkül magántulajdonban vannak, de működésüket az állam szabályozza és felügyeli. Az elmúlt évtizedben az Európai Unió országaiban elmozdulás történt az amerikai modell, az állami monopóliumok liberalizálásának irányába. Magyarországon természetes monopóliumnak tekinthető például a vasúti és a közúti infrastruktúra üzemeltetése. Forrás: Wikipédia
A vagyonkezelő belecsap a lecsóba
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) tavaly áprilisi közleménye szerint a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács határozott egyes, állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok átalakításáról: az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) vagyonkezelésébe adják a Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) állami tulajdonú üzletrészét. Az MNV az átalakítást azzal indokolta, hogy "a társaságcsoport megalakulásával a régió meghatározó piaci szereplőjévé lép elő, nő a versenyképessége, hatékonyabbá válik a víziközmű-társaságok működése. A vízi közművek a vízgazdálkodási törvény értelmében továbbra is kizárólagos vagy többségi állami tulajdonban maradnak".
Regionális víziközmű-társaságok
Észak-Magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV, Kazincbarcika)
Tisza Menti Regionális Vízművek Zrt. (TRV, Szolnok)
Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV, Vác)
Észak-Dunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV, Tatabánya)
Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV, Siófok)
A bejelentésnek nagy visszhangja volt, az ellenzék és az ellenzéki sajtó az állami kézben lévő regionális víziközmű-társaságok, sőt a stratégiai jelentőségű magyar vízbázisok privatizációjának rejtett előkészületének első lépcsőfokát vélte felfedezni a döntés hátterében. Fónagy János, az Orbán-kormány volt közlekedési és vízügyi minisztere parlamenti interpellációjában azt mondta, hogy a korábbi privatizációs folyamat a szakmai és érdekvédelmi tiltakozás eredményeképpen ugyan megakadt, de a döntésből úgy tűnik, hogy a kormány ilyen irányú szándékát nem adta fel.
Oszkó Péter
Oszkó Péter pénzügyminiszter erre úgy felelt, hogy "nem, nem és nem. Nem adjuk el a vízvagyont, nem adjuk el a vízhasznosítást, nem adjuk el a vízszolgáltatást" Az átszervezést a racionálisabb működéssel indokolta, és azt mondta, hogy félreértés vezethetett arra a következtetésre, hogy privatizáció előkészítése zajlana.
A Magyar Nemzet válaszul hazugsággal vádolta Oszkót, és olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderül, hogy a pénzügyminiszter 2004-ig egy olyan ügyvédi irodának az egyik vezetője volt, amelyik kidolgozott egy koncessziós modellt a regionális vízi közművek üzemeltetésére és privatizációjára. A koncepció a privatizáció egyik lehetséges formájaként a vízművek vagyonkezelésbe adását írja le, az állam ebben az esetben nem a vízművek tulajdonjogát adná el, hanem magáncégek üzemeltetésébe adná a víziközmű-társaságokat.
Az ellenzéki interpretáció szerint a DMRV és a TRV vagyonkezelésbe adásával ennek a receptnek az első része valósulhat meg, és a miniszter nem mondott igazat a parlamentben.
A vízügyesek és a környezetvédők is tiltakoztak
Az MNV döntése ellen maguk az érintettek is tiltakoztak, a DMRV üzemi tanácsa és szakszervezete, és az érintett települések lakói az MNV székháza előtt demonstráltak. Ányos József, a Magyar Víziközmű-szövetség elnöke szerint, ha nem az önkormányzatok kapják meg a regionális vízműveket, az történhet, ami a gáz- és az árampiac privatizációjánál: a multinacionális vállalatok érdekei érvényesülnek a fogyasztókéval szemben, az árak pedig elszabadulhatnak. Ányos szerint a kormányzat terve a regionális vízművek összevonásáról a privatizáció előkészítése [2], hosszú távon ez nem a köz érdekét szolgálja, csupán forráskivonás a költségvetési lyukak betömésére.
Az ügyben megszólalt a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa is, és a regionális víziközmű-cégek átszervezésének felfüggesztését kérte [3] az MNV-től. Fülöp Sándor számos panaszt és bejelentést kapott az üggyel összefüggésben. A többi között panasz érkezett a DMRV feldarabolásával, az egységes vízbázis külön cégekhez csatolásával kapcsolatban is.
Ivóvízkutak
A panaszok egy része szóvá teszi, hogy az átszervezés eredményeként a vízi közművek hosszabb távon kikerülhetnek a közösségi tulajdonból, miután 2007-ben a vagyontörvény a regionális vízi közműveket kivette az állami törzsvagyon köréből, és forgalomképessé tette őket. 2008-ban az is felmerült, hogy az Új Tulajdonosi Program keretében privatizálnák a regionális vízi közműveket, és az önkormányzatok is bejelentették igényüket a területüket érintő regionális vízi közművek tulajdonjogára.
Bár a Gazdasági Versenyhivatal az ÉRV kérésére 2009. júliusában - mivel nem minősül vállalkozások összefonódásának, érdemi vizsgálat nélkül - jóváhagyta a DMRV és a TRV állami tulajdonú részesedésének az ÉRV vagyonkezelésébe adását, a tranzakcióból végül mégsem lett semmi. Az MNV ugyanis szeptember elején, a vezérváltás után hatályon kívül helyezte az áprilisi döntést arra hivatkozva, hogy a vagyontörvény újabb módosításával időközben ismét tartós állami tulajdonba kerültek a regionális vízi közművek.
Ezt a törvénymódosítást azonban éppen a privatizációtól tartó fideszes képviselő, Fónagy János kezdeményezte, a kormány pedig azért támogatta, hogy meggyőzze a kétkedőket: nincs privatizációs szándéka. A hivatalos verzió szerint nem a privatizáció előkészítéséről szóló áprilisi MNV-döntést viszont ezek szerint mégis okafogyottá tette.
Fónagy János
Az MNV áprilisi döntését megalapozó dokumentumokat a vagyonkezelőtől és a pénzügyminisztertől is hiába kértük. Más, neve elhallgatását kérő forrástól viszont sikerült megszereznünk az előterjesztést, amelynek tartalma finoman szólva ellentmond a pénzügyminiszter állításainak. Meggyőződtünk arról is, hogy az Oppenheim és Társai - Freshfields Bruckhaus Deringer ügyvédi iroda, Oszkó Péter akkori munkahelye valóban tanulmányt készített még 2003-ban A regionális vízi közművek üzemeltetése, privatizációja címmel.
A, B, C és D terv a tőkebevonásra
Az MNV 2009. március 26-i előterjesztése négy utat is felvázol a magántőke bevonására az öt állami tulajdonú regionális vízműtársaságba.
Tátrai Miklós
Az első variáció a "minősített többséget biztosító befolyásszerzés konstrukciója" elnevezésre hallgat az előterjesztésben, ez még "2008 augusztusában került előkészítésre". Az A terv szerint két vállalatcsoportot alakítanának ki, az egyiket az ÉRV, a másikat a DRV vezetné. A másik három regionális vízi közmű (az ÉDV, a TRV és a DMRV) állami tulajdonú részvényeit eladták volna a két befolyásszerzőnek, amelyek "megfelelő jogszabályi módosítások után már tőzsdeképes társaságok lettek volna, megteremtve annak lehetőségét, hogy piaci befektetők friss tőkével belépjenek ezen vállalatokba".
Az A terv azonban nem tudott megvalósulni, mert - áll az előterjesztésben - "a Vgtv. módosításából mind a mai napig nem lett semmi, ami akadályát jelenti a regionális vízmű társaságokba történő esetleges tőkebevonásnak".
A második variáció, a B terv egyfajta "holding struktúra" kialakítása lett volna. Ebben a forgatókönyvben az MNV egy olyan leányvállalatot hozott volna létre, amely vagyonkezelésbe kapja az összes regionális vízművállalat állami tulajdonú részvényeit. Ez a konstrukció kikerülte volna a törvényi akadályt, de "feltételezve, hogy a Vgtv. kívánt módosítása ősszel bekövetkezik", a szakértők elvetették.
A harmadik, C variáció az "átalakulás" lett volna, "miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Vgtv. módosítása nem következik be ősszel". Az átalakulással keleten a DMRV és a TRV az ÉRV-be, nyugaton az ÉDV a DRV-be olvadt volna be. "Ezzel a módszerrel szintén biztosítható az, hogy két olyan méretű társaságot hozzunk létre, mely már tőzsdeképes lehet akkor, amikor a Vgtv. megnyitja ennek a lehetőségét." Az átalakulás azonban nagyon időigényes lett volna, ezért végül a D terv, a "vagyonkezelésbe adás módszere" vitte el a pálmát.
A D terv már csak a három kelet-magyarországi társaság összevonását célozza meg a fent már ismertetett módon, azaz a DMRV és a TRV beleolvadna az ÉRV-be.
Víztározó Budapesten
Az előterjesztés ezután hosszan taglalja a konstrukció előnyeit a racionálisabb működés és a költséghatékonyság szempontjából. Érdemi indoklás nélkül marad viszont az a javaslat, miszerint a Duna mindkét partján szolgáltató DMRV dunántúli területei kerüljenek át az ÉDV-hez.
Az előterjesztés többféle sztenderd elutasító válaszszöveget is tartalmaz a területükön lévő regionális vízi közművekből tulajdonrészt igénylő önkormányzatoknak, mert "szakmai szabályozás és önkormányzati koncepció hiányában a részvények átruházásával kapcsolatban felelős döntés semmilyen formában jelenleg nem hozható". Az is kiderül az előterjesztésből, hogy az MNV jogi igazgatósága által megbízott külsős ügyvéd szakmai közreműködésével készült, de a megbízott neve nem szerepel az anyagban.
Hátsó szándékok
Az MNV által titkolt előterjesztésből két mögöttes cél világosan látszik. Az egyik, hogy kidolgozói tőkebevonás címén kívánatosnak tartották a regionális víziközmű-társaságok tőzsdére vitelét és legalább részleges privatizációját, az átszervezésre kidolgozott forgatókönyvek mindegyike ennek a nem is leplezett célnak alárendelve készült. Ráadásul a dolog sürgős is lett volna, mert a C tervet, az "átalakulást", azért vetették el, mert megvalósítása 9-11 hónapig tartott volna.
A másik mögöttes cél az volt, hogy az öt regionális víziközmű-társaságból két vállalatcsoport alakuljon ki a Duna két partján, ezért lett volna szükség az egységes vízbázison szolgáltató DMRV dunántúli területeinek szakmai indokokkal nehezen alátámasztható leválasztására.
Nevük elhallgatását kérő, a vízügyi szakmában tevékenykedő forrásaink szerint az előterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelen lévő két legnagyobb multinacionális víziközmű-vállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett. Bár a háttéralku tényét mindkét oldalról határozottan tagadják, forrásaink szerint az MNV vezetősége akkoriban többször is tárgyalt a Veolia és a Suez embereivel, majd a DMRV-től és a TRV-től kirúgták azokat a vezetőket, akik a vízművek közösségi tulajdonban tartását szorgalmazták volna.
Az önkormányzati tulajdonú, helyi vízművállalatokban az értékesíthető tulajdonrészek ugyanis a rendszerváltás óta már túlnyomórészt elkeltek Magyarországon. Utoljára a miskolci városi vízmű került kalapács alá 2006-ban, a "vízprivatizációs éhséget" pedig jól jelzi, hogy a meghirdetett, egymilliárd forintos árhoz képest négymilliárdos ajánlat is érkezett rá, ám az önkormányzat végül mégis visszalépett.
Felosztották a piacot
Azóta minden befektető arra vár, hogy mikor fogják privatizálni a regionális vízműveket, és erről szólt az állítólagos háttéralku is: Kelet-Magyarországon a Veolia, Nyugat-Magyarországon a Suez kapta volna a regionális vízi közműveket, és ezeket az elaprózódott, helyi vízművállalatokkal összevonva érték volna el az optimális, regionális üzemméreteket. Ez a megoldás nem lett volna szokatlan, hiszen 1984-ben Párizsban is a Szajna mentén osztozott meg az önkormányzati vízművállalaton a Veolia és a Suez.
Nem véletlen az sem, hogy a Kelet-Magyarországon elhelyezkedő regionális vízműtársaságok éppen a kazincbarcikai székhelyű ÉRV-be olvadtak volna, mert ezzel a társasággal a Veolia szoros kapcsolatokat ápol, már a miskolci városi vízműre is konzorciumban adtak be árajánlatot. Ha az ÉRV-nek sikerül bekebeleznie a Duna menti és aTisza menti regionális vízművet, az már európai szinten is jelentős privatizációs célpont. "Mindenki tudta, hogy a Veolia táplálja ezt az ötletet" - fogalmazott egyik neve elhallgatását kérő forrásunk.
A Dunántúlra viszont a Suez vetette ki a hálóját hasonlóképpen, Pécset hídfőállásnak szánták a regionális terjeszkedéshez, aminek a következő nagy lépése a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) privatizációja lehetett volna. A regionális piacbővítést a Pécsi Vízmű Zrt.-n keresztül kis lépésekben addig is elkezdték, vesztükre, mert ez casus bellit szolgáltatott a pécsi vízműháborúra.
(Folytatjuk)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:17:11, kedd
|
| |
| |
Viktor egyre nagyobb gondban - rezeg a léc, de a lemez a régi
2010.02.09, 07:09 Nemzeti Hírháló
Talán nem állunk messze a valóságtól, ha úgy fogalmazunk, hogy a Fidesz vezére elérkezett a hibbantság küszöbéhez. Az MTV 2010. február nyolcadikai reggeli műsorában ugyanis ismételten elveszett szavazatoknak nevezte a Jobbikra leadott voksokat.
"Mit tud elintézni egy párt, amelyik legjobb esetben is 10-15 százalékot szerezhet?" - kérdezte Orbán. Tájékoztatásul közlöm Viktorral, hogy pl. reményt tud adni azoknak a szavazóknak, akik az elmúlt nyolc esztendőben kiismerték a Fidesz valódi arcát, no és többek között meg tudja szorítani azt a pártot, amelyik a mögöttünk álló nyolc évben hamupipőke-ellenzékként képtelen volt az országrontó hatalmi tébolyt megállítani vagy inkább nem is akarta azt. Az utóbbi a valószínűbb. Ami viszont még veszélyesebb Orbánékra nézve az az, hogy fel tudja nyitni sok becsületes magyar polgár szemét és láthatóvá teheti a kétszínűség fala mögött meghúzódó tisztátalanságot. Jó lenne még emlékeztetni Viktort arra is, hogy 1990-ben pártja 8.95%-ot ért el, négy évvel később pedig mindösszesen csak hetet és mindezt úgy, hogy volt mögöttük korábbi pártállami politikai és anyagi támogatás is. 1948 óta a Jobbik az egyetlen párt, amelyik nem külföldi szuronyok segítségével, vagy a pénztőke támogatásával növeli népszerűségét, hanem a legegyszerűbb emberek kétkezi munkájával és adományaival. Ebben van az ereje, no és a közvetlenségében, valamint az igazság nyílt kimondásában.
Viktor viszont bajban van, mintha egy hatalmas krokodil akarná állkapcsai közé szorítani pártját, hiszen érezhető, hogy a Jobbik napról-napra erősebb. Orbán már attól is joggal félhet, hogy reális veszélybe kerül az egyszerű többsége is, akkor pedig egy olyan kényelmetlen helyzet áll elő, amelynek a Fidesz megfelelni nem lesz képes, hiszen egyszerre két lovat megülni nem lehet. Vagyis teljesíteni Brüsszel, a Valutaalap és a Világbank, meg persze Tel Aviv akaratát és megőrizni a szavazótábort is - amennyiben nem lesz meg az ötven százalék plusz egy szavazat - nem lehet. Egy ilyen szituáció a Fidesz teljes ellehetetlenülését és szétesését okozhatja. Egyébként mindenképpen ez lesz a Fidesz sorsa, mert vezetői ugyanúgy pusztán kiszolgálók, mint ahogyan a jelenlegi közvetlenül hatalmat gyakorlók is - nem Nemzetünket képviselik. Ezt sajnos a Fidesz-szavazók majd csak akkor ismerik fel, amikor szembesülnek azokkal a be nem váltott ígéretekkel, amelyeket egyelőre nem is ismernek, hiszen programot még nem láttak pártjuktól. Talán azért, mert azt még nem adták a Fidesz kezébe?
Viktor mindenesetre igyekszik már gyökerestől kitépni a csalánt, és minél inkább lebeszélni a legostobább szöveggel is a radikálisabb oldal felé húzó egyre nagyobb számú, korábbi fideszes szavazótábort. Ezzel akarja elejét venni a legkényelmetlenebb helyzet kialakulásának, vagyis annak, hogy döntsön kitartói vagy szavazói között.
Önök szerint Orbánék hogyan döntenének?
Bella Árpád
Nemzeti InternetFigyelő - Nemzeti Hírháló
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:11:44, kedd
|
| |
| |
,,A mostani cigányvezetőknek csak a lábuk kandikál ki a pénzeszsákból"
2010. február 08., hétfő, 12:13 • Utolsó frissítés: 2010. február 08., hétfő, 20:11
Szerző: Fürjes Judit
A rendszerváltás óta nem volt olyan feszült a helyzet romák és nem romák között, mint jelenleg. Borsodban közel 200 ezer roma él, itt történik a legtöbb incidens. Hogyan lehetne enyhíteni a feszültséget, mi akadályozza a cigányság integrációját? Erről beszélgettünk Lakatos Attilával, a Borsod megyei cigányvajdával és Berki Lajossal, az ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökével.
hvg.hu: Nem arról van szó, hogy ha egy gyerek már az általános iskolában nem szokja meg a felelősséget, a kötelességtudatot, akkor felnőttként sem fog felelősségteljesen gondolkodni?
B. L.: Ez nem ilyen egyszerű. Igaz a rendszerváltás óta felnőtt két generáció, sokan vannak olyan huszonöt, harminc évesek, akik még nem dolgoztak sehol, de ezért nem csak a cigányok a felelősek, hanem a politika is. Természetesen a romáknak is tenni kell magukért valamit. Egy 30 éves férfi ne várja el, hogy én mondjam meg neki, mit csináljon, keresse a lehetőségeit. A politika az állami segélyosztással lépett be a képbe, ezzel megakadályozták, hogy a romáknak valódi esélyük legyen a kitörésre. Öt éve a közmunkáért nettó 56 ezer forintot kaptak, a segély pedig 54 ezer forint volt. Kétezer forint különbségért az emberek nem mentek el dolgozni, leszoktatták őket a munkáról. Most, hogy a segélyrendszer változott, egy családban egy ember kaphat pénzt, tudják, abból nem lehet megélni, keresik a munkát. Ózdon az 50 fős roma közmunkaprogramra 250 fő jelentkezett. Ám a munka hatékonyságával ma is probléma van. Ezen nem kell csodálkozni, aki húsz éve nem dolgozik, vissza kell szoktatni a munkához. Már annak is örülök, ha nyolc órából ötöt keményen dolgoznak.
L. A.: A rendszerváltás utáni években a cigányok kapták a segélyt, mindenki boldog volt. Az államkassza azonban kezdett kiürülni, a cigányok közül sokan kényszervállalkozók lettek, mások elkezdtek piacozni. Lengyelországból és Törökországból hordták be a ruhaneműket, cipőket - adtak-vettek, jól éltek. Ma már erre sincs igény, berendezkedtek a multik, és hódítanak az olcsó kínai termékek. A kényszervállalkozók lakásaikra jelzálog került, a körbetartozások miatt egy idő után nem tudták fizetni a hiteleiket, szép lassan nincstelenné váltak. 1971-ben Borsodban a cigány férfiak 85 százaléka dolgozott, 1996-ban 24 százalék, most pedig csupán 5 százalék.
hvg.hu: Mi a véleményük a tavaly elindított közmunka programról?
L. A.: A közmunka program nem megoldás, semmi értelme nincs. Értékteremtő munkát kell biztosítani, nem olyat, hogy sétáltatjuk a seprűt le-fel. A dolgozó vagy nyugdíjas magyar joggal mondja, már megint a cigányoknak adtak pénzt, ezzel csak szítják a gyűlöletet. De említhetném a különféle átképző tanfolyamokat is. Fölösleges annyi seprűkészítőt, takarítót, parkgondozót képezni, ezek a szakmák nem piacképesek. Nem tudnak elhelyezkedni, marad megint a segély. Évente 130 milliárd forintot fizetnek ki segélyekre. Pedig a segély nem megoldás, hanem megalázás Ebből a pénzből nem lehetne munkahelyeket teremteni? Dehogynem.
B. L.: Nagyon sok parkgondozót, takarítót és gipszkarton szerelőt képeztek ki Ózdon is, de a munkaerő piacnál a legtöbben elvesznek. A három-négy hónapos tanfolyamokon ki sem tudják tanulni rendesen a szakmát, az elmélet mellett hiányzik a gyakorlat. Egy, kétéves kőműves, villanyszerelő, szobafestő tanfolyamokat kellene indítani, ahol OKJ-és vizsgát szerezhetnek. A jelenlegi képzési rendszerben elvész a pénz.
hvg.hu: Sok roma azon az állásponton van, minek tanulni, úgysem veszik fel őket származásuk miatt dolgozni.
L. A.: Ez csak szöveg, elég már az össze-vissza beszédből. Ki kell nyitni a cigányok szemét, vissza kell adni büszkeségüket. Ne az állami alamizsnára támaszkodjanak, ezt kell velük megértetni Bármilyen munkát el kell vállalniuk. Sem Borsodban, sem pedig országosan nincsenek olyan helyzetben, hogy tudjanak válogatni. Aki nem fogadja el a felajánlott munkát, azt ki kell zárni a segélyezésből. A gyerek most csak azt látja, hogy apa nem csinál semmit, mégis kapja a pénzt, az állam eltartja..
B. L.: Nézzük meg a Kádár-rendszert, mikor Borsodban működött a kohászat, a bányászat, az Alföldön pedig a tsz-ek. Akkor minden roma dolgozott, segédmunkásként bevonták őket a termelésbe. A kiszámíthatóság mellett azonban nem hiányozhatott a szigor sem. Családi pótlékot csak az kapott, aki ledolgozta a megfelelő műszakszámot, különben megvonták. Aki pedig nem akart dolgozni, azt elvitte a rendőrség munkakerülésért.
hvg.hu: Sokan felvetik, hogy miért vállalnak annyi gyereket a cigányok, ha mélyszegénységben élnek?
L. A.: A cigányoknak régen is sok gyerekük volt, de menjünk vissza még korábbra. A magyar családokban is gyakori volt régen, hogy tíz gyerek született, s nem az állam tartotta el őket. Mi is heten vagyunk testvérek, apám egyedül dolgozott, szegények voltunk, de mégis megvolt mindenünk a saját magunk erejéből. Kutya kötelességünk volt iskolába járni, a nyári szünetem azzal telt, hogy a testvéreimmel az erdőben facsemetéket ültettünk, ezzel pótoltunk a családi kasszába. De ez már múlt idő. Jött a nagy demokrácia, a szabadság, a munkanélküliség, amivel a cigányok nagy része nem tud mit kezdeni. A rendszerváltás után a kormányok kényszerítették rá az embereket a gyerekszülésre. Rájöttek, ha háromnál több gyereket vállalnak, az állam eltartja őket, kapták a szocpolos lakásokat. A cigányságot nem lehet a parlamenti bársonyszékekből irányítani, velük tudni kell beszélni, ismerni kell őket.
hvg.hu: A Jobbik sokat nyert a ,,cigánybűnözés" állandó hangsúlyozásával. Önöknek mi a véleményük?
L. A.: Én már régen kimondtam, hogy létezik, amiért kaptam is hideget-meleget. A kérdést viszont nem így kell megközelíteni, hanem úgy, hogy miért van, miért bűnöznek, miért nem szólítják meg a politikusok a leszakadtakat? Ezért kell olyan vezetőket választani, akik tanultak, lelkesek és nem a pénzért képviselnek bennünket, hanem szívük szerint. A mostani cigányvezetőknek a pénzes zsákból csak a lábuk kandikál ki. ,,Cigánykérdés" huszonöt éve is volt, de akkor ez nem számított. Amíg vezetőink és a jogvédők azokat a cigánygyerekeket védik, akik megütik a pedagógust, és a tanárt nevezik rasszistának ahelyett, hogy elbeszélgetnének a gyerekkel és a szülőkkel a helytelen viselkedésről, addig nem lesz változás.
B. L.: Nincs cigánybűnözés, csak bűnözés van, ugyanúgy, ahogy nincsenek cigány és magyar törvények sem, csak törvény van. Ugyanúgy elborzasztottak az olaszliszkai lincselés résztvevői, mint a tatárszentgyörgyi gyilkosság elkövetői. Az egész cigányságot lejáratta például, hogy három kiskorú Ózdon megvert és kirabolt egy öreg nénit. A normális, jó érzésű cigányokat is megviseli, ha ilyen történik, és el is ítéljük. Az ilyen események befolyásolják a közvéleményt. A Jobbik ezért nyert teret a megyében. Nem szabad elfeledkezni a nem-cigány fehérgalléros bűnözőkről sem, akik közel vannak a zsíros bödönhöz és ahol a szekrényekből sorra dőlnek ki a csontvázak. Egyre több ilyen eset lát napvilágot, kiderül hol tűntek, tűnnek el milliók, százmilliók. Egyet kell megjegyezni, jó és rossz ember között kell különbséget tenni. Nem szabad általánosítani.
hvg.hu: Hogyan alakulhatott ki ekkora feszültség romák és magyarok között éppen Borsodban?
L. A.: Borsodban kétségtelenül hatalmas a feszültség. Ha a cigányvezetők a mindenkori miniszternek idejében elmondják milyen nagy a baj, nem tartunk itt. A Rózsadombon és a Parlamentben nem látnak, nem tudnak semmit. Borsod speciális megye, itt nagyon mély a szegénység, nagy a gyűlölködés, az emberek élete kilátástalan. A cigányok és a magyarok közötti korábbi hidat a politika és a sajtó lerombolta, ezt újra fel kell építeni. Erre kölcsönösen szükség van. Ide születtünk, együtt kell élni a többségi társadalommal. Egy bombán ülünk, ami bármikor felrobbanhat, ha nem lesz változás. A gyenge közbiztonság erősítése is elengedhetetlen.
B. L.: Ez így igaz, a közbiztonság időnként katasztrofális. A Kádár-rendszerben, ha egy rendőr végigment az utcán, tekintélye volt. Most a rendőrségnek sok mindenben meg van fogva a keze, nagyobb hatalmat kell nekik adni. Nem elég, ha roma származású politikusok vannak a parlamentben. Olyan roma képviselőknek lenne ott a helyük, akiknek élő kapcsoltuk van közösségeikkel.
http://hvg.hu/velemeny/20100208_roma_cigany_borsod/2
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-02-09 21:02:26, kedd
|
| |
| |
OV rémálmai
Hogy OV-nek van-e visszatérő rémálma azt nem tudom, de hogy mostanság nem alszik nyugodtan, abban szinte biztos vagyok. Gondolom, újabban gyakran felsejlik előtte az elmúlt két választás, nyerőnek tűnő pozícióból való elvesztése. Persze most, azért alapvetően más a helyzet, az előny több mint megnyugtató. Egészen pontosan, több mint megnyugtatónak tűnik. De csak tűnik. És ezt OV is nagyon jól tudja.
Az talán mindenki számára ismert, hogy a nagyobb pártok, pontosabban, amelyek meg tudják fizetni, a nyilvánosságra kerülő közvélemény-kutatások mellett, saját maguk is folyamatosan készítettnek felméréseket, amik alapján elemzik a helyzetet, és aminek megfelelően alakítják a pártstratégiát. Ezek a felmérések a köznép számára készítettel ellentétben, nincsenek kozmetikázva, és tényleg a valós helyzetet mutatják.
Hogy a Jobbik készített-e ilyen felmérést, azt nem tudom, de egy most hétvégi fórumon Szegedi Csanád a radikálisok támogatottságát 30 százalékra saccolta. Hogy ez a bejelentés persze mennyire kampányfogás, azt döntse el ki-ki maga, egy azonban biztos, OV szinte ezzel egyidőben kampányt kezdett a narancsos szavazók meggyőzésére, hogy a választások során még véletlenül se osszák meg a voksukat a Fidesz egyéni jelöltje és Jobbik listája között.
Persze rá lehet mondani, hogy ez akár véletlen egybeesés is lehet, de én azt hiszem, most ennél jóval többről lehet szó. OV bármekkora szájkaratebajnok is, nem ma kezdte a szakmát. Biztosan nem véletlen, hogy az eddigi elbagatellizálás és elhallgatás helyett, most hirtelen nevén nevezve a Jobbikot akarja a narancsos híveket lebeszélni a radikálisokra való szavazásról. Afelől pedig ne legyen kétségünk, hogy ha valaki egészen pontosan ismeri a számokat és legfőképp a trendeket, akkor ő biztosan az.
Bármi is megy a háttérben, bármi is legyen jelenleg az állás, a fentiek is azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. De ennek ellenére még véletlenül se higgyük azt, hogy hátradőlhetünk, hogy a következő két hónapban bármilyen lazítást is megengedhetünk magunknak.
Igazából egyelőre számolgatni is felesleges, de most utoljára, csak érdekességképpen tegyük még meg. Nem akarok nagy matematikába belemenni, de ha manapság a Jobbik tényleg 30 százalék környékén jár, és ha az emeszpé sem esett 20 százalék alá, akkor nem hogy a 2/3 nincs meg a Fidesznek, de még az egyszerű többség se nagyon. Innentől pedig már érthető, hogy OV miért váltott hangnemet, hogy miért kezdte el végighaknizni a médiát figyelmeztetve a híveket nehogy úgy szavazzanak, ahogy.
A választásokig még két hónap van hátra. Ha így haladunk, a végére könnyedén óriási meglepetést is okozhatunk, csak elszántság kell hozzá és kitartás.
És persze hit, hogy tényleg sikerülhet.
http://radicalpuzzle.blogspot.com/2010/02/ov-remalmai.html
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2010. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
183 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 576
- e Hét: 4340
- e Hónap: 8085
- e Év: 161581
|
|
|
Offline
