2010-03-11 06:24:13, csütörtök
|
|
|
A lányomnál laktam valamiért, gond volt a házammal, ahová csak hétvégenként jártam haza. Családi ház volt azon a környéken, ahol az Árpád utcán albérletben éltem, s a házi bácsit a hegyközi cigányok kivitték magukhoz, majd mindennap leitatva elvették a házát.
Fogtam a kulcsot, mentem haza, mert hétvége volt és belépve egy társaság tárult a szemem elé. Csókolóztak az asztalnál, a díványon, mindenütt szerelmes párok voltak. Kiabáltam, azonnal hagyják el a házat! De valahogyan más anyagból készültek, mint az emberek, rugalmasak voltak és vérben tüzelt a szemük. Az egyik idősebb nő szólt nekem, nem tudták, hogy jövök haza. Telefonálni akartam, hosszasan kerestem a telefonkönyvet, de nem találtam. Végül egy kifüggesztett táblát téptem le, abban kerestem a rendőrség telefonszámát.
Felhívtam őket, de az egyik nő lenyomta a billentyűt, ami egy pillanatra zavart a telefonálásban, az összeköttetés nem szakadt meg. Gondoltam, felesleges segítséget kérni, mert a rendőrség úgysem fog kijönni, nem segít embereken, csak alkoholistákon, veszélyes elemeken, Rákóczi térieken. Akartam mondani, hogy tele van a házam csókolózó párokkal, s ekkor eszembe jutott, hogy már 1986-ban az utcán ilyenek jártak utánam nevetgélve, amit nem értettem, amikor nem jött ki hang a torkomon. Magamban beszéltem, nem tudtam elmondani, mi a problémám. Elmentek a párok, bárpincérek jöttek, töltöttek nekem egy koktélt. Mondtam, nem kérek és ez az én házam.
Furcsa zöldes színű árnyalatuk volt és szögletes, nagy fejük.
(Nagyon rossz álom volt, ma éjszaka erre ébredtem fel. A valóság keveredett az álommal.
Párszor jártam a rendőrségnél. Egyszer, amikor a volt férjem verekedni akart, s már a kést emeltem fel rá. Ekkor úgy éreztem, kattan valami a fejemben. Méltatlan volt a helyzet, hogy védekezésre kényszerít engem. Kitiltották a bérházból. Legközelebb az albérlőt kellett volna kitennem, mert a szerencsi mozdonyvezető nem fizetett semmit, s én Miskolcon albérletben laktam a gyerekeimmel - volt férjem sem fizetett semmilyen törlesztőrészletet, rezsit, csak a pénzt vette fel, én fizettem egyedül mindent -, de a rendőrség nem segített nekem. Azt mondta a rendőr, csak bírósági határozatra teszi ki az albérlőt. Úgyhogy elvittem a holmiját anyámhoz.. Nagyon gyors volt az azóta elhunyt bírónő és méltányos.
Későbbi rendőrséggel való találkozásaim sem voltak szerencsések. Csak a miskolci alkoholista és züllött alakoknak segítettek mindenben, szinte azonnal jöttek a tetthelyre, mikor cigányok L. alkoholistát zaklatták a Tatárdombon 1995-ben, én ott voltam az átjáró házban.
1991-ben tettem feljelentést miskolci engem rettegésben tartó nyomozónak magát kiadó bűnöző és K. I. ellen F. J. nyomozónál, mely miatt négy éve bedobtak ide egy levelet azzal a szöveggel, hogy a Marx téri fülhallgatós meghív egy asszonyt egy kávéra. Sajnos a levelet a gyerekeim kidobták, amikor kórházban voltam.
2001-ben elmentem feljelentést tenni a rendőrség diósgyőri kirendeltségéhez orvosok ellen, azzal, hogy tönkrementem a kórházban, vizsgálják ki, mik történtek velem és miért fenyegettek meg azzal, vissza ne próbáljak menni, mert megnézhetem magam, de P. T. DIGÉP-ből rendőrré emelkedett utóbbi években leérettségizett volt dühöngő alkoholista elintézte az ügyet, eltussolta.
Amikor a szatírt, amelyik le akart ütni az utcán és G. S. festűművészt leütötte S-ékkel ismételte a média, ismét akartam feljelentést tenni, mondván, az itt történtek ügye nem évül el, de primitív alakokat láttam a rendőrségen, hasonlót az itt áruló zöldségeshez, s a vőmet akarták hívni telefonon. Már ezek is pszichés megszégyenítést alkalmaznak, ahogyan szégyelltem magam a magyar nyelv helytelensége miatt születésem óta, meg mindenért, ami csúf .volt és utálatos.
A mostani rendőrök már börtönből erednek állítólag, kórházi védelem alatt nősülgetnek.A szöghajúakat mutatta a média, hogy milyen jó dolguk van a teremtményeknek.
B. és L. gazdag lett. Teljesen természetes nekik, hogy az emberek halnak meg, kórházba kerülnek helyettük, az a fontos, hogy megmentették magukat. |
|
|
0 komment
, kategória: Éjszakáim, álmaim |
|
|
|