|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
|
|
2010-03-15 19:56:28, hétfő
|
| |
| |
Wass Albert üzenete március 15-re
Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte. Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar. Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szivemből.
Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban. Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is.
Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek. Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át. Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.
Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.
Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-03-15 10:39:59, hétfő
|
| |
| |
Márciusi gondolatok
2010. március 15. az a nap, amikor lehajtott fővel, szégyenkezve tekintek az országra, amikor röstelkedem, ha a nagyszerű ősökre, a bátor márciusi ifjakra, a forradalmárokra, a szabadságharcosokra merek gondolni. Több okból teszem ezt. Elsősorban önkritikám miatt, másodsorban a nép miatt.
Szégyellem magam, hogy 2006. óta nem volt képességem világossá tenni a rendszerváltás megkerülhetetlenségét, és annak miben létét. Nem juttattam el mindenkihez a kulcsot, amellyel kinyithatja a globalizmus tömlöcének ajtaját, azon túl megtekintheti a felemelkedés lehetőségét és annak eredményét. Cinikus lennék, ha ezt a tényt megpróbálnám a szőnyeg alá söpörni, mondván néhány fecske nem csinál nyarat. Szégyellem magam előttetek bajtársaim, mert folyton optimista gondolkodásommal hozzájárultam téves álmaitokhoz, hogy megéri küzdeni, elviselni a csapásokat, meg lesz az eredménye. Bármennyire is helytelenítem magam azonban, ha látnám az akaratot, ha érezném az erőt és az elszántságot, ha eljönne a pillanat újra, ezredszer is elkezdeném!
Nemzetünk néppé silányulása, folytonos megalkuvási kényszere miatt szégyellem magam. Deák hazaárulósága sajnos ma is követendő eszme maradt a többségnek e hazában. Ma sem értik meg, nem alkudozhatunk Haynau hasonmásaival, nem fogadhatjuk el az idegen hatalom és a hazaáruló hűbéresek által ránk erőltetett törvényeket, nem esküdhetünk fel a 49/XX-as tovább korcsosított változatára. Nem hazafi, aki Árpád-háziba öltözik, de elnyomóink játékszabályát érzi magára kötelező érvényűnek.
Hazaáruló, aki a megtörténtek ellenére is MSZP-re szavaz, nem megértve, hogy az már régen nem a baloldal. Naiv, aki a Fideszre szavaz, nem látva annak hátországát, nem elolvasva figyelmesen a programjukat, mire is készülnek valójában. Beáll a sorba a Jobbikos szavazó is, mert nem értette meg, hogy a jelenlegi rendszer karámokat jelöl ki, amelybe kategorizálhatja és kezelhetővé teszi a leigázandókat.
Szomorú jövő előtt állunk. Kicsit engednek majd a gyeplőn, és ez sokakban reményt ébreszt, de sose feledjük, amíg megtűrjük a szíjat a nyakunkon, addig kutyák maradunk. A kutyáknak pedig kincs a lerágott csont, mert fogalmuk sincs, milyen az szép kövér, gőzölgő és puha rántott csirkecomb formájában.
Ki képes még itt álmodni, és egy álmot valóra váltani? Ki maradt elég tiszta, hogy a szava és a tettei egy kicsit se tűnjön piszkosnak? Kiben maradt elég erő, és akarat, hogy rendszert váltson, a szó szoros értelmében, nem csak igéket hörögve egy kocsmai asztal mellett? Hová tűntetek 48-49 hősei, és miért adtátok áldott életetek?
Szégyenteljes március 15-ét élünk egy területileg és gondolkodásában is csonka Magyarországon, amikor hazaárulók vonják fel nemzeti zászlónkat az országzászló rúdjára, amikor aljas bűnözők röfögik szabadtéri rendezvényeiken hazugságaikat a tavaszi kikeletbe, amikor eltűnt a tűz az emberek szívéből, és a tunyaság zsibbadtságával birkamód lengetik kis papírzászlaikat...
Fáber Károly
faber.eoldal.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-03-15 10:39:29, hétfő
|
| |
| |
Megint "ünnepelünk"...
(Levél Petőfi Sándornak)
Kedves Sándor!
Magyarország, amely ma nem ugyanazon határokkal rendelkezik, mint a te idődben, megint megünnepli a ti márciusotokat. Megint, mint minden évben, idén is hangzatos beszédek szállnak el az ünneplők feje fölött, s aki a beszédet mondja, idén csak azt látja szeme előtt, hogy miként kerülhet be a Parlamentbe, s az milyen javadalmazással jár. Sándor, te nem is tudod elképzelni, mi folyik ma itt, a te szeretett hazádban, amelyért oly sokat vállaltál, s amelyért verseid fohászkodnak.
Ha ti, akkori, függetlenséget akaró és azért harcolni is bátor fiatalok ma élnétek, elképednétek azon, amit ma a magyarral saját "független" kormánya, és Európa, valamint a Magyarország kétharmadát most uraló népek tesznek büntetlenül. Ha ti élnétek, akkor ma a lámpavasakon lógna a bűnösök hada. Azok, akik ellopták a nemzeti vagyont, akik hatalmas pénzeket vettek föl cégektől, állami vállalatoktól, akik százmilliárdokat loptak ki messzi államokba úgy, mintha államaink közötti szerződést kötöttek volna. Ti nem kímélnétek azokat sem, akik a nemzeti függetlenséget akarókat bebörtönzik, hiszen kiszabadítottátok Táncsicsot is. Mit tennétek azokkal, akik a "nemzet" és a "haza" szó hallatán tenyerükkel verték parlamenti asztalkájukat, vagy kivonultak az ülésteremből, amikor az ország feldarabolásának, és idegen kézre adásának évfordulóján, egy percig némán állva kellett volna emlékezni azokra, akik megszenvedték ezt a tragikus nemzetközi döntést. Sándor! Nem élmény ma magyarnak lenni, mert mindennap harcot kell vívni azért, hogy magyarnak vallhasd magad. Idegen nemzetek támadnak ránk, mai határainkon belül, és ama határokon belül is, amelyet te ismertél hazádnak. Rabolnak, ölnek minket Sándor, mert az államhatalom bűnözőket uszított reánk, akik büntetlenül gyilkolhatnak, lophatják el javainkat, s verhetnek agyon kilencven esztendős öregasszonyokat... Mi ebben az országban, ilyen körülmények között ünnepelünk titeket, akiket minden bizonnyal a mai hatalom terroristának, nacionalistának, szeparatistának, fasisztának, antiszemitának, és rasszistának kiáltanának ki, s néhol "bozgornak" is.
De tudod-e Sándor, hogy hogyan ünnepelünk titeket, a szabadság hőseit? Elmondom neked. A Parlament, amely a demokráciát jelképezné, vaskerítéssel vétetik körbe, nehogy a magyar odaférjen saját nemzeti ünnepén az ország vezető mellé. S tudod-e miért van ez így Sándor? Mert félnek ezek a gazemberek, hiszen tudják, hogy a magyar nemzet ellen dolgoztak nyolc éven keresztül, a magyar családokat taszították nyomorba, miközben ők milliárdokat loptak. Tudják, hogy a magyarság ellen lázítottak sokféle ostoba eszme követelményrendszere szerint, s azt is tudják ezek a gazemberek, hogy bűneikért lakolniuk kell. Hát ettől félnek, s azt gondolják, hogy a vaskerítés megoldja a problémát.
Kolozsvárott az oláhok tüntetnek ellenünk, mert Kolozsvár ma az övék, a Felvidéken a tótok fosztogatnak, mert ma a felvidék az ő kezük alatt porlad el, s népdalunkból, az "Azt mondják, nem adnak engem galambomnak"-ból, amelyet te is sokszor énekeltél az alföldi kocsmák lámpásainak fényénél, tót himnuszt faragtak. Délen a rác az úr, s ott is verik a magyart... Munkács, Huszt és Beregszász büszke várait, városait az ukrán bitorolja. Németújvárott már nem beszélik a magyar nyelvet, hiszen a labancok sem engedték 1990-ig a templomokban sem énekelni a magyar himnuszt, s a Boldogasszony Anyánkat.
Ebben a csonka országban, amely ma Soprontól Biharkeresztesig, s Esztergomtól csak Szegedig tart, ezernyi párt ezernyiképpen ígérget március 15-én. Mind szabad és csodás Magyarországot hazudnak, s most, amikor választások előtt állunk, még őrültebb és indulatosabb minden és mindenki. A gyűlölet korbácsolja a lelkeket, s így méginkább távolinak látszik a rend és a nyugalom, a szabadság és az egyenlőség. Egymást gyalázzák a pártok, s a nemzet, a haza senkinek sem számít. A rablók tudják, hogy leáldozott a napjuk, a győztesek ígérik az elszámoltatást, amiből - mint eddig - ismét semmi sem lesz, az ország elnöke (mert ma ez a legnagyobb rang) pedig, folyamatosan enged az őt zsarolóknak, a nemzet ellenében.
Sándor! Milliókat öltek meg azóta, amióta te és barátaid forradalomra serkentettétek a népet -csak azért, mert magyarok voltak. Százezreket vittek idegen haláltáborokba elpusztulni - mert magyarok és keresztények voltak, s százezrek kényszerültek a szabadságvágy, vagy saját életük mentése okán külhonba menekülni. Ez nem számít a magyar vezetőknek, az állam elnökének... mint az sem, hogy hatmillió magzatot ölt meg saját anyja, mert a törvény ezt ma már nem tiltja, mint a te idődben, amikor efféle cselekedetre csak nagy titokban, az alföldi bábaasszonyok, és a primitív cselédlányok voltak együtt képesek. Ma az anya dönti el, élhet-e a gyermek, akit szíve alatt hord. Igaz, ha megszülte, már nem fojthatja meg, mert azt már büntetik. Már? Még!
Hát idejutottunk Sándor! Álünnepek, álünneplések, álmagyarok, rablók, magyargyűlölők... de mind titeket méltatnak, dícsérnek március idusán. S el sem hiszed, ha mondom: - iskolai ünnepre felettese kirendeli a falusi rendőrt... gyermekek közé felfegyverkezve egy Fejér megyei faluházba, ahonnan az ünnepség alatt jelent a rendőr egy olyan eszközön, amit rádiónak hívunk manapság! Nos, ez az ünnep Sándor - ma, Magyarországon és a Kárpát-medencében.
Pedig milyen jó lenne, ha kéz a kézben együtt ünnepelne gyermek és aggastyán, nő és férfi, katolikus és protestáns magyar. És együtt ünnepelnének téged és barátaidat a velünk együtt élő nemzetek fiai is. Ha együtt az egész Kárpát-medence ünnepelné a szabadságot. De ez ma lehetetlen Sándor, mert egy "ismeretlen" sátáni erő uszít egymás ellen családokat, népeket, pártokat, és nemzeteket, egyházakat és kormányokat. "Testvér testvért, apát fiú elad"... Ma ismét egy birodalom nyomása alatt élünk, ahol megszűnik lassan a nemzeti önállóság, a nemzeti kultúra, katonáink idegenben állomásoznak, a bíróságok megrendelésre ítélkeznek, s akinek pénze van csak azé a törvény. Nincs jogegyenlőség, a jobbágyság modern változata lépett érvénybe. Az idegen nem adózik, míg a magyarnak az utolsó csepp vérét is kiszívja a magyarellenes hatalom. Az ország vezetői külföldön rejtegetik azt a pénzt, amelyet a nemzettől loptak el. És nem születnek magyar gyermekek, mert éhség és nyomor, gyűlölet és jövőnélküliség várna rájuk.
Keserű emlékezés ez megint Sándor, mint minden esztendőben. Ti még tudtatok önzetlenül a hazáért cselekedni, de ma már mindenki a pénztért, a megélhetésért küzd, nem a hazáért. Eltűnőben az a nemzet Sándor, amelyért ti önzetlenül voltatok képesek harcolni. Európa pedig csendes, újra csendes...
Reménykedem azonban Sándor, hogy hamarosan eljöttök ti mind, és békét akarva, szabadságot követleve, új forradalomra feltüzelitek a népet, s megtisztítjátok a hazát, megvédve ismét a "Hidat" a túlerővel szemben. Mert ha csoda nem történik Sándor, hamarosan a nevedet sem fogják tudni Magyarországon. Gyere hát, és mond el újra a Pilvaxban a Nemzeti dalt, a Feltámadott a tengert, az "Akasszátok föl a királyokat" versedet. S add tudtára a mai gyarmatosítóknak, hogy mit foglaljanak el a mi hazánk helyett... Mert az ünnep akkor lesz igazán ünnep március 15-én, ha a Kárpátok gyűrűjében minden magyar közösen ünnepel majd a velünk együtt élő nemzetekkel... élősködők és megszállók, birodalmi helytartók és helytartótanácsok, Haynauk nélkül.
Várunk Sándor, siess! "Nehogy ki távol sír e nemzeten: Megutálni is kénytelen legyen!"
Kárpát-medence, 2010. március 14.
Stoffán György - Sepsiszentgyörgy
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2010. Március
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
58 db bejegyzés |
| e év: |
3186 db bejegyzés |
| Összes: |
64003 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 117
- e Hét: 5849
- e Hónap: 16960
- e Év: 170456
|
|
|
Offline
