|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2010-04-13 22:58:06, kedd
|
| |
| |
Cserényi Zsuzsánna Hoztam neked /Babitól kaptam/
"Hoztam neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.
Hoztam neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.
Hoztam neked békét,
Néhány szóvirágot,
Hogy elűzzék mellőled
A szomorúságot.
A legvégére pedig
Csak önmagamat hoztam,
S fele barátságom,
A másik fele itt van." |
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-13 21:49:58, kedd
|
| |
| |
Sok recept az alábbi linken /Őszné, Marikától kaptam/
Link
Kattintsál a kiválasztott étel képre, s megjelenik a recept.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: receptek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-13 20:28:58, kedd
|
| |
| |
Tóth Attila: Álommanó /Dr. Kerekes marikától kaptam/
"Lopva oson, fut az ágyon,
a szépen vetett noszolyákon.
Hogy ne vedd észre halkan lépdel,
azt fürkészi merre nézel.
Nagy zsák a vállán,
úgy áll a párnán.
Ott áll türelmesen várva,
így telik az éjszakája.
Amikor már ásításod látja,
kinyílik a mesék zsákja.
Van ott álom mesés, s fakó,
hogy mennyi szép nem is elmondható.
Szépen benyúl szűk zsebébe,
álomport vesz kis kezébe.
Esti álmod kiválasztja,
a szemedre ráragasztja,
meghinti szép álomporral,
aztán gyorsan tovanyargal"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-13 19:59:33, kedd
|
| |
| |
József Attila: Eső
1932. máj.
"Kaszák villannak az egen,
suhogó rendekben dől a zápor.
Nagy nyalábokban, szélesen
borul a szál, zizeg, aláhull.
És búzaszemekként a cseppek
tetőkön pattognak, peregnek.
Kaszák villognak? Szuronyok.
Golyók kopognak, csörögnek boltok,
futók sortüze vet lobot,
porzik a füst, összeszorított
foggal a föld tömege zendül.
Setét lé bugyog az erekből.
Vagy csak motor zúg? S gép szövi
az aláomló puha kelmét?
S a kínzott talajt befödi,
mint orsózaj a fáradt elmét?...
Ősz anyó, - kerek tükröt vágott.
Mit láttok benne, proletárok? "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-13 16:23:28, kedd
|
| |
| |
József A: Mama. több nyelven
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
Több nyelvre le lett fordítva a vers
ANGOLUL
I\'ve thought one week of Mama only.
Upon her hips she bore, ungainly,
a clothes-basket; she\'d climb the stairway
up to the drying-attic\'s airway.
Then, for I was an honest fellow,
how I would shriek and stamp and bellow!
That swollen laundry needs no mother.
Take me, and leave it to another.
But still she drudged so quietly,
nor scolded me nor looked upon me,
and the hung clothes would glow and billow
high up above, with swoop and wallow.
It\'s too late now to still my bother;
what a giant was my mother -
over the sky her grey hair flutters,
her bluing tints the heaven\'s waters.
Portugálul
Há uma semana que só já
penso a cada instante na mamã.
Com um cesto rangente nos braços
ia ao sótão, num desembaraço.
Eu era ainda homem sincero,
gritava, os pés em desespero.
Deixa pra outros a roupa tesa.
Leve-me a mim ao sótão, não peso.
Mas subia, estendia, calada,
sem um ralho, nem sequer olhada,
e as roupas em luz, num frufulhar,
volteavam, esvoaçavam no ar.
Não chorarei, que tarde é já, antes
observo como ela era gigante -
seu cabelo ruço no céu vaga,
o azul dissolve na celeste água.
Németül
Der Mutter, seit einer Woche schon,
gedenk ich und komme nicht los davon.
Sie lief mit quiekendem Korb im Schoß
zum Dachboden eifrig, atemlos.
Was war ich doch noch ein reines Kind,
mit Heulen und Strampeln, einsichtsblind.
Sollten sich andere damit plagen,
mich sollte sie zum Dachboden tragen.
Sie ging, behängte die Wäscheleine,
sie schalt mich nicht, sah nur in\'s Reine,
in\'s Wirbelnde, Rauschende einer Böe,
welche die Wäsche trieb in die Höhe.
Heut weiß ich es besser, zu spät ist es bloß,
sie wächst mir vor Augen riesengroß -
mit flatterndem Grauhaar steigt sie hinauf,
löst alles Waschblau im Himmelstrog auf.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2010. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
176 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 3178
- e Hét: 8979
- e Hónap: 42133
- e Év: 275880
|
|
|
Offline
