|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2010-04-19 22:01:11, hétfő
|
| |
| |
A nő bemegy a patikába és mérget kér. A patikus meglepődik:
- Asszonyom, miért van szüksége méregre?
- Megölöm a férjemet.
- Nagyon sajnálom, de nem adhatok el önnek mérget azért, hogy megöljön valakit!
A nő erre kitesz az asztalra egy fotót, amely az ő férjét és a patikus
feleségét ábrázolja félreérthetetlen helyzetben. A patikus nagyot nyel és rábólint:
- Elnézést, nem tudtam, hogy van receptje.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Viccek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-19 21:19:04, hétfő
|
| |
| |
Vitéz Ferenc: Boldogság és annak madara /Dr. Kerekes Marikától kaptam/
"Nem biztos, hogy kék
Nem biztos, hogy madár
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is képes megteremteni ezt a
-csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit
feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani,
megérezni
a boldogság ritmusát nem lehet
-csak legbelül igazán."
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-19 20:23:51, hétfő
|
| |
| |
Kibédi Ervin Ahogy a napok rövidülnek
Forrás: Kibédi variációk, Budapest, 1989 - Tv166
Videó link Link
,,Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.
Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet
S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett
Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.
A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.
Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet. "
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-19 18:49:06, hétfő
|
| |
| |
Oly szép a tavasz ébredése,
Százféle virág dugta ki fejét .
Szépségükben úgy tündökölnek,
Versenyezve, hogy melyikük a szép.
A RÓZSA, a kertnek királynője !
Gyönyörű pompába tündököl.
Meghajtja fejét a kertnek növénye,
Őhozzá képest Csire nőtt.
Kellemes meleg a napnak ereje.
A liliomnak kelyhe a méheknek étke.
A dús fűben bogarak szaladnak,
Sietve futnak, le ne maradjanak.
Az egész világ megtelt hát élettel,
Hosszú álmából, ereje teljével .
Élvezi még a szép ifjúságot,
Beillatozva az egész világot !
Szerzője ismeretlen |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tavaszi versek és képek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-19 11:36:49, hétfő
|
| |
| |
Kárász Izabella: Hálaadás /Jaksikától kaptam/
,,Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!
Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.
Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,
Mint hogy velünk járva vigyázod életünk.
Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,
Hogy a baj idején felénk fordul orcád.
Megadod áldásod, a napi kenyerünk,
Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...
Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.
Benned veti hitét az özvegy és árva.
Benned hisz a szegény, megalázva magát,
Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.
Boldogan mondjuk el és dicsérünk Téged:
Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.
Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk
Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.
Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,
Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.
Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,
Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.
Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,
Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.
Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva
Eljuttatsz egykoron dicső országodba!
Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!
Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!
Mert irgalma örök, megtartása csodás,
Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!"
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: húsvéti versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2010. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
176 db bejegyzés |
| e év: |
3087 db bejegyzés |
| Összes: |
47466 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4634
- e Hét: 15696
- e Hónap: 28372
- e Év: 262119
|
|
|
Offline
