|
2010-04-22 12:42:03, csütörtök
|
| |
| |
"Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt, és mikor hazajött... hallotta a zenét és táncot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az ?" Lukács 15,25-26
Megtudjuk erről a fiúról, hogy rendes, dolgos, tisztességes, becsületes ember. Talán mondották is róla: de jó, hogy ez nem olyan tékozló, mint a másik. Reá lehet építeni. Ő volt az, aki maga is meg volt róla győződve, hogy rendes ember vagyok. Nem tudom, nem a te képed-e ez, akire így néztek? Amint ez a fiú messziről látta a kivilágított ablakokat, hallotta a vigadozást, az örömöt, már ott volt benne a felháborodás. Nélkülem?! Történhet valami nélkülem? A nagyobbiknak mindig ez a baja. Az ember nem tud örülni annak, ami nélküle történik. Szívében ott van a kételkedés, vajon jó lehet az, amiben én nem vagyok benne? A nagyobbik fiú megharagszik, nem akar bemenni a házba. A nagyobbik könnyen sértődik. Ha a saját arcod keresed, nem úgy van-e, hogy azért sértődsz meg, mert nem tisztelnek, nem törődnek veled? Mindennek a terhe rajtad van, mégis nélküled ünnepelnek. Mikor sértődtél meg utoljára?! A sértődés következő lépése a dac: most már azért sem! Amikor megtudta, mi történik odabent, biztos elkezdődött szívében a harc: be kellene menni, még ha nélkülem csinálták, akkor is. Sajnos, a küszöbön győzött benne az azért sem! És ment ki, ki az udvarra, a sötétbe. Voltatok már így? Akháb király, amikor nem kapta meg a veteményeskertet, hazament, lefeküdt, a falnak fordult (1Kir 21,4). Vele tették, aki a legnagyobb az országban? Méghozzá egy senki tette. Mennyire tud az ember háborogni: velem, velem! Még mondhatta volna a fiú, hogy bánom is én az egészet, az a lényeg, hogy hazajött! De győzött benne a dac, ellensége lesz mindennek, és megy ki a sötétbe a megsötétedett szívével.
Isten áldása legyen az áhitatok olvasóin!
Részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..."
- Áhítatok minden napra című könyvéből
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhitatok minden napra |
|
|
|
|
|
Offline
A tékozló fiú példázata 1-2. 
