|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:58:31, hétfő
|
| |
| |
Az ember mindig azt hiszi,
van még idő és halogatja a dolgokat.
Aztán hirtelen rájön, hogy nincs több idő.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Az időről |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:52:24, hétfő
|
| |
| |
Egy pillanat, egy megfoghatatlan
érzés vezetett el hozzád.
Emlékek, amit csak az én szemem lát.
Mond, mi ez a vágy, mi ez a fájdalom?
Csak tűröm csendesen,
hadd fájjon, hagyom.
Egy ösvény, lépcső, magas hegyek,
mond csak még mit rejtenek?
Képek a múltból, érzések a múltról,
mond ugye ez nemcsak képzelet?
Kiáltanék, de nem szabad, nem lehet,
őrzöm a titkot, a mi időnk már elveszett.
Messze vagy nem látlak, én mégis érezlek,
ne félj én nem bántlak, csak álmaidban élhetek.
Rohannék, de nem merek, üzennék, de nem lehet,
lelkem egy része az emléked, szívembe bezárva
titokként őrzöm meg.
Vízesés, barlang múltunknak rejteke,
varázslatos tájak, s nincs már ki felfedje.
Titkot rejt a félhomály, sose látott égi táj.
Vonz a semmi, az ismeretlen,
csak űrt érzek a szívemben.
Kell a válasz, tudom hallasz,
szavaid a lélek muzsikája,
mond ideér-e hozzám valahára.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:47:56, hétfő
|
| |
| |
Ha végképp elvisz a hallgatás,
s ajkaim belebotlanak a szóba,
tekintetemmel se keresem a jövőt,
és minden elmúlik, ami visszahívna,
csak te leszel még
örökké beváltatlanul -
ősz hajjal, nekem mégis fényesen,
összetört mosollyal, mégis ragyogón:
állsz a fejem fölött,
megértve, nem vitázva,
s arra gondolsz akkor is,
ha már a múlt nem vigasztal,
hogy szép volt, igen, mégis szép.
Nagy István Attila
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Csend |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-04-26 14:47:03, hétfő
|
| |
| |
Mikor leszáll az est, s csendesül a város,
megnyugszik a test és lélek, a fájdalom is álmos.
Puha meleg takarónak lágy ölelő mélyén
Vár egy szebb világ, hol életemet élném.
Álmomban, egy más világban járok,
Hol elhagynak a kínzó valóság foszlányok.
Ott minden szebb és új mesékre várva,
Nem is emlékeztet a rideg valóságra.
Nincs többé fájdalom, keserűség s bánat
Új kapu nyílik meg, s a holnap ott künn várhat.
Várhatnak a viták, s aljas szurka piszkák
Bölcs álom takarja el, sajgó lelkünk piszkát.
Szunnyad a kevélység, gőgös páncéljában,
nem jut be e kapun, ki irigységtől sápadt.
Vadul dörömbölhet mind, ki békességtől félve,
Ostobán hiszi, hogy a gyűlölet felhághat az égre.
Oly világ ez, hol ki szeret, mindenkoron meglel,
Hol ébred a megértés, szeretet és jellem
Bárcsak megoszthatnám véled, bárcsak velem lennél
Bárcsak együtt néznénk , amint a nap felkél
Az én világom mindig derűs, nem hatol be ármány,
Nincs benne bősz gonosz, sem vicsorgó ártány.
Álmodjunk hát együtt! Álmodj jobb világot.!
Emberibbet, szépet. Egy új valóságot.
M. Laurens: Álomvilág
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 5
|
|
|
|
2010. április
| | |
|
|
| ma: |
3 db bejegyzés |
| e hónap: |
49 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2130
- e Hét: 6556
- e Hónap: 15940
- e Év: 148494
|
|
|
Offline
