|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2010-04-29 11:53:49, csütörtök
|
|
|
Drága Édesapám!
Ez a gyertya Érted égjen,
ki fenn laksz már a magas égben!
Soha nem felejtelek el,
ezt megígérem Néked!!!
|
|
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
2010-04-29 10:59:50, csütörtök
|
|
|
Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
|
|
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
2010-04-29 10:45:12, csütörtök
|
|
|
Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe
Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!
Sokszor, ha az élet rögös utjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!
Ha az élet zajgó tengerén -
Irányitó, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál - Apám!
|
|
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
2010-04-29 09:36:25, csütörtök
|
|
|
Elsodort mellőlem az Élet.
Kézen fogott és elvitt messzi tájra
Közénk állt a távolság,
És a felejtés homálya.
Könnyeim hullottak fűre és virágra,
Hajnalban azt hitték harmat hullt a tájra.
Mintha lehulltak volna az égbolt csillagai,
Úgy tudtak ragyogni a hajnal cseppjei.
Én gyűjtenék e fényből, és átnyújtanám Neked,
Talán felmelegítené fagyos szívedet...
Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
Elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
|
|
|
0 komment
, kategória: ÉDESAPÁM EMLÉKÉRE |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 16
|
|
|
|
2010. április
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
237 db bejegyzés |
e év: |
1568 db bejegyzés |
Összes: |
18977 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 408
- e Hét: 1572
- e Hónap: 7846
- e Év: 57504
|
|
|