|
2010-04-03 10:17:24, szombat
|
| |
| |
"Múltkor kérdezte tőlem, egy nagyon jó barát:
Miből gondolom, hogy léteznek még csodák?
Elmosolyodtam, s vidám a kezét a kezembe fogtam,
Hisz te vagy, akit csodával határos módon kaptam.
Olyan vagy nékem, mint a csillagok az égen,
A sötétségben, te vagy az én fényem!
Ez is egy csoda, amit csak akkor láthatsz, ha
A szíveddel járod a világot. Tegnap, vagy ma,
Mindegy hiszen mindenhol ott van a csoda.
Egy békés pillanat a háború idején,
Egy szeretetreméltó rész, a kőszív mélyén,
A boldog perc, a bánatod végén.
Halálban, fény az alagút végén.
Csak tárd ki szíved és fogadd a sok szépet,
Várd a percet míg te is megértheted,
Hogy az élet csupa csoda, és mosolyogva tűrjük
Akkor is, ha velünk minden percben mostoha,
Nem is kell mást tenned csak várd azt a percet,
Mikor a csoda elért hozzád, és a füledbe súgja:
Soha többé nem kell félned,
Az árvaságod itt ér véget.
Veled maradok már örökre,
S fény leszek a sötétbe!" |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
Offline
