2010-05-12 05:49:34, szerda
|
|
|
Most, hogy nincsen hó, több időm van az utcai szemlélődésre. Egy kis körzetben én terjesztem a Mosonvármegyét, jó szórakozás látni, miféle szerkezetekrt erősítenek föl kerítésre, ólajóra az emberkék.
Az egyiknek az lehetne a címe, hogy: Gázolj magadnak postaládát! Elüt az ember egy útszéli jelzőoszlopot, aztán dróttal fölerősíti postaládának. Ennek van egy butított változata, egyszerűen levágja bicskával a literes ásványvizes üveg tetejét, s ezt rakja ki.
Az sem semmi, hogy a boltban kapható legolcsóbb, legkisebb ládácska rozsdásodik a kapuban. Ezzel semmi gond, csak nem lehet beletenni az újságot. Gyűrni csupán.
Aztán van, aki megadja a módját, elegáns üveg ládikót készíttetett, bedobod a cájtungot, s látod a lap címlapját.
Van olyan is, akinek egyszerűen nem futja rá. A ház vagy ötven milla, s éppen erre nem futotta.
Ő reklámál, ha nem kapja meg a lapot. Olyan is van, aki beszögezi felül, nem lehet fölnyitni. Gondolom egyetlen öröme, hogy látja, amint nem tudja bedobni a postás a levelet. Nagy élvezet lehet.
Van aki előbb rakta fel a ládát, mint a drótkerítést, így sikerült bezárni ládikóját. Rájöhetett, mert egy öklömnyi nyílást barmolt rá. Éppen befér a csuklód, s mivel szerencsétlenkedsz, éppen odaér a kutya, akinek szintén te vagy az egyetlen öröm az életében.
Szerintem a postaláda a tulaj jellemére enged következtetni.
S van olyan is, fiatal idős egyaránt, aki jön eléd, örül a lapnak és megköszöni. Tegnap is akadt néhány. Nos, nekik készíted a Mosonvármegyét. |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|