|
 1/4 oldal 
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:27:41, szombat
|
| |
| |
Sztyepan Scsipacsov
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játék
Vagy lobogó fáklya mely ujjaidra ráég.
Nagy dolog a szerelem s ahogy múlnak az évek
Még nagyobb lesz, mint meleg kendő úgy betakar
téged. Erőd elszáll, szépséged lehervad jön az ősz, a
tél is, aki szeret melletted lesz megbecsül majd végig.
Az élet véges, végig együtt kell leélni, úgy válik el,
mit ér a nő, és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani kacagni és sírni.
A szerelem dal amit együtt kell megírni.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:25:44, szombat
|
| |
| |
Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember,
akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos
kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok,
minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Boldogság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:23:09, szombat
|
| |
| |
Kassák Lajos
Lenne hozzá szíved, hogy csakugyan elmenj tőlem
s lenne hozzá szád,hogy kimond az utolsó szót?
Házatok felé fordulva állok a hídon
szomorú az arcom és a szívem még szomorúbb.
Ó, hát feledhető mindaz, ami volt és a fény
mi szép fejed sugárzott, elfakulhat
valaha is? Lábaim gyökeret vertek itt
s a vad őszi szél hiába tépi meg fürtjeim.
Hívó kiáltásodra várok az éjszakában
nem hervadhat el így a kert, amit gondoztam
a az út, amin jönni szoktál, nem kerülhet el
annyira, hogy ne lássalak többé már soha.
Miért haragszol, vagy miért untad el szerelmünk?
Ablakod sötét függönye mögött hallgasd csak
mosolyodtól részegen énekelek most is
s a te szemeiddel néznek le rám a csillagok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:21:14, szombat
|
| |
| |
Müller Péter
Soha nem volt jogom ébredni melletted,
nem láthattam reggel a szemedet,
nem fordulhattam feléd lágy mosollyal,
hogy megtudjam, milyen lesz a nappal.
Álomból, álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró alatt,
kettesben meginni a kávét Veled,
mindennap átélni, érezni a szerelmedet.
Nehéz volt lemondani erről az álomról,
a szívemben fájdalom, keserűség tombol,
nem kettőnkre, az életre haragszom,
nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon.
Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva,
nem sírhatok szabadon a válladra borulva,
ha találkozunk, a mosolyom szereted látni,
keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni.
Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot,
várni a percet, mi gyönyört adhatott,
várni egy édesen puha csókra, ölelésre,
de az álomból ébredni kell, feledésre.
Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot,
a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot,
egy tündérvilágot, benne egy boldog párral,
ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal.
Felejteni nem akarok és nem tudok,
fájdalmat okozni másnak nem fogok,
ha a szemedbe nézek, ott magamat látom,
Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom,
Talán, egyszer majd megérdemeljük,
hogy a reggelt közösen ébredjük,
de az már egy másik élet,
újra kell születni ahhoz, hogy
szerethesselek Téged.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:18:01, szombat
|
| |
| |
Ráeszmélt, hogy egész életében mások eszményeit követte, melyeket szavaikkal
vagy írásaikkal ültettek el a lelkében, ahelyett, hogy a maga szíve vágyára hallgatott
volna. Életpályáját mindig az irányította, hogy mit kellene tennie, nem pedig az, amit
teljes szívéből szeretett volna megtenni. Mindig a jövőben élt, és a jelen állandóan
kicsúszott a markából. Az eszményei? Arra a vágyára gondolt, hogy az élet ezernyi,
semmitmondó tényéből bonyolult és gyönyörű mintát szőjön. De hiszen láthatta, hogy
a legegyszerűbb rajz egyszersmind a legtökéletesebb is: amikor az ember születik,
dolgozik, megházasodik, gyermekeket hív életre, és meghal! Meglehet, hogy aki
megadja magát a boldogságnak, vereségbe nyugszik bele. De ez a vereség bizony
sok győzelemmel fölér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Életről 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:13:13, szombat
|
| |
| |
Didereg a hideg, kinn a fagyos ágon,
Ütemes reszketés látható a fákon.
Ledobják magukról a felgyülemlett nedvet,
jégcsapok puffannak, megtörik a csendet.
Meleg szobád ablakában nyugalom és béke,
Újra itt a reggel, ébredj fel hát végre!
Álmos szemed lassan életre kélve,
félénken néz a szoba mennyezetére.
Gondolkodsz, mit álmodhattál, s az ablakot lesed,
Puha, üde takaróval fűtöd pihent tested.
Ráveszed magad, hogy felkelj az ágyból,
Megválsz a jóléttől, a csalogató vágytól.
Bőrödön érzed a hűvösebb hőmérsékletet,
Takaróért nyúlsz, de elveszed a kezed.
Füled is ébred, s érzékel egy hangot,
mit friss hóban lépdelő apró láb alkot.
Igyekszik szorgosan a melós a gyárba,
egy dologra gondol, szeretett családjára.
Így maradnak boldogok, így tudnak csak enni,
így lakhatnak melegben, így lehet tervezni.
Reménykedhet szegény egy életén át,
Szeretik egymást, s együtt a család.
Hiába a gazdagság, hiába van lakás,
hiába jársz nyaralni, ha nincs melletted más.
Pénzhiánytól nehézkessé válhat a léted,
de ha nincs kiért hazamenned, nincs miért élned.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Magány |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:10:46, szombat
|
| |
| |
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem őrzi már.
A szomszédasszony rég elfelejtett,
bár ajtajába még kiáll.
Szobámban újra alszik minden,
a vázában már nincs virág,
s kezedre nem vágynak remegve
az ablakban a petúniák.
Már nem miattad gyúl vörösre
a fény, mely hozzám becsorog,
s az este omló kék haján már
nem villan fehér mosolyod.
Csak én foglak még néha kézen,
ha nem lát senki, s úgy megyek,
lehunyt szemekkel, álom-szépen,
a csillagok felé veled.
Szőcs Kálmán
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:04:54, szombat
|
| |
| |
Születéskor felszállunk a vonatra és találkozunk a szüleinkkel.
És hisszük, hogy mindig velünk fognak utazni.
Mégis egy állomáson a szüleink leszállnak a vonatról, magunkra
hagyva minket, hogy folytassuk az utunkat.
Ahogy telik az idő mások is felszállnak a vonatra,és fontosak
lesznek: testvéreink, barátaink, gyermekeink, unokáink, életünk
szerelme is.
Sokan fognak leszállni (még életünk szerelme is), kisebb nagyobb
űrt hagyva maguk után.
Mások olyan visszafogottak lesznek, hogy nem fogjuk észrevenni,
hogy elhagyták a helyüket.
Ez a vonatút tele lesz örömökkel, bánatokkal, elvárásokkal, új
beköszönőkkel, viszontlátásokkal és istenveledekkel.
A siker az, ha jó kapcsolatot ápolsz az összes utassal úgy, hogy a
legjobbat adod magadból.
Nem tudjuk, melyik állomáson szállunk le.
Élj hát boldogan, szeress és bocsáss meg!
Ezt azért fontos megtenni, mert amikor leszállunk a vonatról, csak
szép emlékeket hagyjunk azoknak, akik folytatják útjukat.
Örüljünk annak, amink van és köszönjük az égnek ezt a fantasztikus
utazást. Továbbá köszönöm, hogy utas voltál a vonatomon.
És ha le kell szállnom a következő állomáson örülök, hogy ezt a
hosszú utat veled tettem meg!
Jean of Ormesson
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Gondolatok 7. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:03:09, szombat
|
| |
| |
Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid.
Enged, hogy a szél sodorjon,
Ne hagyd, hogy a bánat megfojtson,
Tépd el azt a láncot mi lelked szorítja,
Mitől szenvedéssel fájdalmát ordítja.
Rejtsd el szíved nyílt sebét,
Töröld meg könnyes szemét,
Dobd el minden tört darabját,
Hagy tombolja ki végre haragját.
Tűrd csendesen mit fájdalommal dalol,
Jöjj föl végre a szomorúság gödre alól,
Ne hagyd, hogy bármi is visszatartson,
S újra egy érzés a szívedbe marjon,
Temesd el az emlékeket a föld mélyébe,
Ne álmodj többet sírva a tél sötét éjébe,
Csak álmodd azt ami szíved vágya,
Talán egyszer teljesül majd minden álma.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Álmok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-05-15 17:00:57, szombat
|
| |
| |
Metzger Zsuzsanna
Várj meg
én is veled megyek,
bármerre tartasz
melletted leszek,
ha fúj a szél
akkor is veled tartok,
mindig szorosan
melletted maradok.
Ha elfáradsz sem kell
semmitől sem félned,
simogatni foglak, s
álomba ringatlak téged,
ha pedig másnap
újra útra kélsz,
felkerekedek én is,
hisz tudom egyedül
te is félsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/4 oldal
|
Bejegyzések száma: 39
|
|
|
|
2010. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
782 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34589 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 525
- e Hét: 4603
- e Hónap: 26870
- e Év: 159424
|
|
|
Offline
