Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Családi kör
  2010-05-02 21:36:04, vasárnap
 
 




Családi kör
(szabad változat Arany János nyomán)

Este van, este van: elpihen a világ!
Tévé elott gunnyaszt mind AZ egész család.
Villog a képernyő, rombolja AZ elmét,
Sokan ebben lelik életük értelmét.
Csapong a hülyeség, AZ eget sodorván:
Horror, krimi, thriller AZ összes csatornán.
Frankenstein, Dracula, örülnek a kölykök,
A mama kedvence: nyafka Golden Girlök.

Véres, vajas-kenyér a temető falán,
Batman, ET-kukac jönnek egymás után.
Reggeltől estelig örömüket lelik
Ahogy a gengszterek egymást ütik-verik.
Étkezés helyett is a Supermant nézik,
Még a "dolgukat" is, bilin ülve végzik.
A képernyő elől el nem mozdulnának,
Napfényt, fákat, mezőt, talán nem is látnak.

Háziasszony nem főz, nincs helye panasznak,
Wrigley gumit rágnak, rája Colát isznak.
Zúg a rock-popzene, ártalmas a fülnek,
Hónapról hónapra egyre csak hülyülnek.
Gyereket nevelni? Eszükbe sem szökik,
Sokkal egyszerűbb, ha tévé elé lökik.
Ott aztán fejlődik, egyre okosodnak,
Sokan nem hogy írni, de olvasni sem tudnak.

Tévé előtt hasal, a kiszolgált kutya,
Évek óta nézi, azért olyan buta.
Haza jön a gazda, munkából fáradtan,
Felbont egy üveg sört, s tévé elé huppan.
Üveges szemekkel bámulja a krimit,
Éppen egy kispapnak szúrják ki a szemit.
Autók nyikorognak, robbannak a házak,
Kéjelegve nézi, amint torkot vágnak.

Emberevő cápa, kisgyereket fal fel,
Akit fürdés közben, szüleitől mart el.
Élvezi a család, Hasfelmetsző Jack-et,
S hogy kell beváltani, fedezetlen csekket.
Bankot kirabolni, csupán egy pillanat,
Tisztviselő rendőrt, lövik, mint a nyulat.
Spriccel, folyik a vér, a padló is síkos,
Ilyenkor a tévét kikapcsolni tilos!

Egyik gyerek titkon, apja zsebébe nyúlt,
Hátha akad benne: alma, netán kisnyúl.
Egyiket sem leli: helyettük a halál:
Csőre töltve nehéz belga pisztolyt talál.
Fegyver nélkül járni életveszély máma,
Hálával gondolunk a "Nagy Amerikára"!

Hogy ez hová vezet, leírni is félek,
Ettől "nemesedik" a gyermeki lélek!
Pisztoly, bicska, bomba és egy rozsdás bökő,
Így ragyog előttünk "egy új és még szebb jövő"!




  
 
0 komment , kategória:  Család  
Anyák napján
  2010-05-02 21:22:49, vasárnap
 
 




ANYÁK NAPJÁN


Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál . Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel. Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.

Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet, amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.

Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.







Mihail Eminescu: ANYÁM


Anyám, én jó anyácskám, a rezgő fák alatt
a lomb neszével múltak ködéből hív szavad.
A szentelt sírhalomra, sötét kriptádra száll
a fűzfa lombja, melyben az őszi szél kaszál,
holt hangodat sugallja, ha egy kis ág zörög,
örökkön fúj a szellő, és álmod is örök.

Ha meghalok, te kedves, zokognod nem szabad,
a szent és drága hársról szakíts egy friss gallyat,
és ásd el önkezeddel halott fejem felett,
szemed könnyével öntözd az élő sírjelet:
én lent megérzem árnyát, ha szétterül a rög,
örökkön nő az árnyék, és álmom is örök.

De hogyha úgy adódik, hogy együtt meghalunk,
ne zordon cinterekben legyen jövő lakunk,
a sírgödrünket ássák a vízparton - csak ott
pihenjen egy koporsó ölén a két halott:
hogy mindig ott lehessen szívem szíved fölött...
Örökkön sír a víz majd, s az álmunk ott örök.







ANYÁK NAPJÁRA


Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:

- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft - a szobám rendberakásáért: 1000 Ft - mert elmentem tejért: 100 ft - mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft - mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft - mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft.

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:

- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft - az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft - a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft - könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft - mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft - minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft - az életért, amit minden nap neked adok: 0 Ft. Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta:

FIZETVE.

Ezután édesanyja nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.

Forrás: Lélekemelő - Laudetur.hu







CSAK EGY ANYA?

Nem tudom melyik kategóriába tartozik.

Az anyaság fogalma 2 megfogalmazás szerint.
Nagyon büszke vagyok erre az édesanyára, olvassátok.


Csak egy A N Y A ?


Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - egy adat felvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása.
A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
- Arra gondolok, - magyarázta az adat egyeztető, - hogy van-e munkája, vagy csak..?
- Természetesen van munkám! - csattant fel a nő. - Anya vagyok.
- Nincs 'anya' kategóriánk foglalkozásként. A 'háztartásbeli' fedi le ezt."- mondta az adat felvevő segítőkészen.

*

Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adat felvevő".

- Mi a foglalkozása? - kérdezte.

Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:

- Gyermek fejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társ kutatóként.

A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.

- Megkérdezhetem, - mondta a nő érdeklődve, - egész pontosan mit csinál ezen a területen?

Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:

- Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is. (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, "átlagos" foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.

Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.

Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermek fejlesztési programunkból, amint új hang mintáit próbálgatja.

Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam
egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. "Egy újabb anya", vagy 'Anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.

Netán ez teszi a nagymamákat "haladó" kutatási munka társsá a gyermek fejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munka társak ellen őreivé?
Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munka társasszisztenssé léphetnének elő!

Kérlek, tudasd ezt a jó hírt a többi anyával,
nagymamával,
nagynénivel vagy
más barátoddal, akiket csak ismersz.

Legyen kevesebb gond és több áldás házadon, és kizárólag a b o l d o g s á g lépjen be ajtódon!

ÁMEN.

Forrás: Esettanulmányok









  
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Anyák napjára - Képek
  2010-05-02 21:12:35, vasárnap
 
  ANYÁK NAPJÁRA - Képek


Május első vasárnapja: ANYÁK NAPJA


Kedves Édesanyák és Nagymamák!

Bonyolult dolgokról beszélni nagyon nehéz. De egyszerű dolgokról beszélni még nehezebb. Édesanya és gyermek kapcsolata tulajdonképpen olyan egyszerű! Olyan egyértelmű, olyan megkérdőjelezhetetlen, olyan tiszta! És ebben az egyszerűségében, átláthatóságában olyan mélységes és olyan teljes, amilyen mélységekig és amilyen teljességig nem lehet a szavakkal eljutni. Engedjenek meg nekem egy személyes vallomást, így talán könnyebben megközelítem a lényeget. Valahányszor reggelente a tükörbe nézek, a saját arcomban édesanyám vonásait fedezem fel.

Olykor erősebbek ezek a vonások, olykor haloványabbak, de eltűnni sosem tűnnek el. Ez a hasonlóság megnyugtat. Biztonságot ad. Eligazít. Igazán fontos dolgokra emlékeztet. Ugye, milyen nagyszerű az, ahogyan az ember továbbviszi édesanyjának, szüleinek a vonásait? És ugye, milyen nagyszerű az, ahogyan az ember őrzi mindazt, amit tőlük valaha kapott és kap? Édesanyánk tápláló, vigyázó szeretete egy életen át végigkísér. Ez a szeretet az, amely nem szab feltételeket, nem követel, nem kételkedik. Ez a szeretet az, amely úgy tart meg magának, hogy közben el tud engedni. Fodor András írja Először című versében, hogy:

"Nem tudok elképzelni meghatóbbat, mint amikor az anya gyerekét először állítja a tárgyak hatalmas tömbjei közé."

Valóban megható és meghatározó pillanat az, amelyben az édesanya először állítja talpra kúszó-mászó gyermekét. De ugyanennyire meghatóak az ezt követő pillanatok is. Tulajdonképpen valamennyi. Megható az, ahogyan az édesanya az első tétova lépteknél a gyermek kezét fogja, és megható az, amikor egyszer csak elengedi a gyermek kezét. Óriási bátorság ez, amelyet hit és bizalom táplál. Csak az édesanyáknak lehet ennyire erős a hitük, a gyermekükbe vetett bizalmuk tudniillik, hogy a gyermek képes meg-állni a saját lábán! És megható az is, hogy az édesanyák már az elesés előtt elkapják a gyermeket, vagy ha mégsem, ők a leggyorsabbak a talpra állításban. Ez nem változik egy életen át: az édesanyák akkor is jelen vannak, ha nem mutatkoznak. Figyelő tekintetük nem számon kér, hanem óvni próbál. És ha a felnőtt-gyermek mégis bukik, az anya erős kézzel felsegíti.

Kedves Édesanyák!

Önöket ünnepeljük, akik úgy adnak a gyermekeiknek, hogy közben nem gondolkodnak: mennyit fognak ebből visszakapni. Önzetlenül adják a mindent önmagukból, miközben egyáltalán nem adják fel önmagukat. Fogalmam sincs, hogyan csinálják, de Önök egyszerre tudnak sugárzó nők, odaadó édesanyák, figyelmes feleségek, megbízható munkatársak lenni. Mindezekért elismerés és köszönet Önöknek!


Anyák napján
Egy szál virággal
Ajtód előtt állok,
Kopogtatok halkan
Hívásodra vágyok.
Várok némán, csendben,
De nem nyílik az ajtó,
Nem hív be a megszokott,
Szeretett, kedves szó.
Becsukom a szemem,
Titkon arra várok,
Ott állsz előttem,
Megfogod a kezem.
Kicsordul a könnyem,
Senki sem fogad.
Drága Édesanyám
Azért nem nyitsz ajtót
Mert Te...
Nagyon messze vagy.

J. néni




























  
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
Jubileum az olajipari nyugdíjasoknál
  2010-05-02 21:09:09, vasárnap
 
 




JUBILEUM AZ OLAJIPARI NYUGDÍJASOKNÁL
2010-04-18


Az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesület április 8-i találkozója Százhalombatta várossá nyilvánításának negyvenedik, valamint a Dunai Finomító alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából ünnepi hangulatban telt.

Egyesületünk ez alkalomból két vendéget hívott meg, dr. Simon Pál volt nehézipari minisztert, a Dunai Finomító első igazgatóját, valamint Vezér Mihály polgármestert. Nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy az egykori nehézipari miniszter és városunk polgármestere társaságában emlékezhettünk a kezdetekről.

Az emlékek felidézését fotókiállításunk tette érdekessé, melyet a tagok által behozott képekből állítottunk össze. Vendégeinknek ezúton köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat. A programot ismét pókertanfolyammal zártuk.


Link




  
 
0 komment , kategória:  OMNYE  
Ez annyira igaz...
  2010-05-02 21:05:06, vasárnap
 
 




EZ ANNYIRA IGAZ...




Istennel beszélget egy ember

- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol?

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála.

Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.

Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.

Isten ekkor azt mondta:

- Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.

Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek:

- Én ezt nem értem!

- Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak képesség' kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Amikor csak magunkra gondolunk... a Pokol van itt a Földön.


Felmérés szerint csak az emberek 7 %-a az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.

Én megtettem.. - ha elfogadod!

Áldott, szép életet!





  
 
0 komment , kategória:  Vallás  
Anyák napjára
  2010-05-02 20:21:36, vasárnap
 
 




ANYÁK NAPJÁRA


Május hónap első vasárnapja, - Anyák napja!

Minden évben május első vasárnapjára esik az Édesanyák ünnepe. Mindenkinek van vagy volt anyukája, aki felnevelte, óvta, védte szeretettel, elhalmozta és elindította az élet rögös útján.

Ők azok kikre mindig számíthatunk, örömünkben, bánatunkban velünk vannak. Kik sokáig élnek akkor is az emlékezetünkben, ha már nem lehetnek velünk.

Nem csak ezen a napon kell rájuk gondolnunk, hanem amikor csak lehet. Odafigyelni személyükre, mert hiszen mindig a mi érdekeinket nézik. Ha szükséges feláldozzák magukat miattunk, gyermekeik miatt.

Édesanyák lesznek a fiatal nők is, mikor gyermeket várnak, de ugyanakkor még mindig gyerekek a saját édesanyjuk szemében. A férfiak hiába nőnek fel, mindig van, akinek ők a kicsi fiúk.

Legnagyobb földi értékünket, - az életünket, - Édesanyánknak köszönhetjük. Annak, hogy minket, - anyánk, mint Isten ajándék át, - elfogadott. Anyák napján megköszönjük a meleg otthont, az önmagát felejtő teljes odaadást. Mert nincs önzetlenebb egy anyánál. Kinek mindenben és mindig, gyermeke a legfontosabb. Hisz minden édesanya élete egyetlen nagy kiüresedés, önátadás, áldozat.

Ma minden gyermek köszönetet mond Édesanyjának... Boldog, aki teheti... Sokan vannak, akik akkor szeretnék meghálálni az anyai áldozatos szeretetet, amikor már késő!

Mit is tennénk, ha nem lennének, ha belegondolunk mi sem lennénk. Köszöntsük Őket szeretettel, tisztességgel, őszintén ezen a napon. Hiszen egyszer valamikor, valahol ők is megszülettek, hogy mi legyünk. Nekik is valaki ugyan annyi jót, szeretetet, bölcsességet adott, melyet mi örököltünk.

Köszönjük!







Anyák napjára:

Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál . Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel. Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra segítették.

Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet, amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.

Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.







ANYÁK NAPJÁRA


Május első vasárnapja : Anyák napja







Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT


Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!







Donászy Magda: AJÁNDÉK


Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam. Fel


Kattints bármelyik fekete pontra:

Link







Dsida Jenő: HÁLAADÁS


Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
- itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!


Felnőtté válltam

Link


Falus Lajos - NEKEM MÁR NINCS ANYÁM


Nekem már nincs anyám, ki simogasson,
Estére érve álomba ringasson,
Gyengéd kezével édesen becézzen,
Szelíd szaván szép meséket meséljen,

Az én anyám a kéklő égben él már,
Csillag-szemével onnan néz le énrám:
Ha boldognak lát arca felragyog,
De mindig sír, ha szomorú vagyok.

Az én anyám olyan mint mindegyik:
Őnéki fáj ha gyermekét verik,
Ne bántsátok hát egymást emberek!
Minden rossz szó egy anyán ejt sebet...

Minden ütés egy anyaszívet ér,
Nyomában onnan serken ki a vér.
Ó szeressétek egymást, emberek!
Anyátokért... ha másért nem lehet...

Link







Fekete György - A BOLDOGSÁG MADARA


Ha énnékem szárnyam lenne,
elrepülnék véle messze,
szabad lennék mint a madár,
mely ágról ágra száll.

Csak szállnék szállnék fenn a légben,
ha elfáradnék megpihennék békeségben,
egész nap csak énekelnék,
majd megint útra kelnék.

Elszállnék valahová messze délre,
amíg el nem érnék a boldogság mezejére,
ott hol sok kismadár együtt él,
és soha senki, senkitől sem fél.

Majd mennék szállnék tovább,
messze, messze tengereken át,
felettem magasan a csillagos ég,
alattam a tenger s a végtelen lég.

Távolban nagy sötét hegyek,
ahol a hosszú út után megpihenek,
idegen táj idegen környezet,
azért megpihenni mégis jólesett.

Esteledik, esti imám éneklem,
hogy ily szerencsésen megérkeztem,
másnap kora pirkadatkor kipihenten,
reggeli imám után újra útra keltem.

Csak szálltam, szálltam, alattam suhan a táj,
hegyek, völgyek, virágos rétek olyan szép, hogy szinte fáj,
hogy milyen csodálatos ez a természet?
Most tudtam csak meg fentről, ahogy lenézek.

Néztem, néztem tovább is, egyszer csak nagyon hideg lett,
lenézek, hát nem hittem a szememnek, odalenn minden fehérlett,
gyerünk hát feljebb, feljebb közelebb a naphoz,
ami meleg sugarával engem majd bearanyoz.

Így szálltam én fáradtan egyre messzebb és messzebb,
míg el nem értem én újra egy nagy hegyhez,
a hegy mögött kis falu húzódott temploma tornyával,
hol szülőanyám jött felém kitárt karjával.

Gyönyörű szép álmomból, hogy felébredtem,
ölelő karjai közt végre megpihentem,
hogy hol s merre jártam csak meséltem és meséltem,
Édesanyám csak hallgatta némán, könny csillogott drága szemében.


Klikk a táblára:

Link







József Attila: NEM TUD ÚGY SZERETNI...


"Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel - nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek."







Kibédi Ervin: AHOGY A NAPOK RÖVIDÜLNEK...


Ahogy a napok rövidülnek
Úgy érzem mintha köd borulna rám,
Ahogy az éjjelek lehűlnek
Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

Mit oly sokszor elhalasztottam
Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár
Jóvá tenném mit mulasztottam,
De nem lehet, mert Ő már messze jár.

Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted
Megőszülve is maradj gyermek
Mondd meg neki mennyire szereted.

Két keze érted dolgozott csak
Mindennél jobban szeretett
Az éjet is nappallá téve
Óvott téged és vezetett
Míg lehetett, míg lehetett.

Most vár valahol megfáradtan
Nem kér sokat csak keveset
Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót
Egy vigasztaló kedveset
Tán még lehet, tán még lehet.

Amit akkor elfelejtettél
Talán még jóvá teheted
Hát menj, rohanj és simogasd meg
A téged védő két kezet
Amíg lehet, amíg lehet.

A szíve érted dobogott csak
Amíg belebetegedett
De Ő titkolta nem mutatta
Nem mondta el; hogy szenvedett
Csak mosolygott és nevetett.

S ha olykor nagyon elfáradtál
Ő hozta vissza kedvedet
Ő tanított beszélni téged
Nyitogatta a szemedet.
Mert szeretett, úgy szeretett.

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza
Az ember másként nem tehet
És csókold meg amíg nem késő
Azt az áldott édes szívet
Ha még lehet, ha még lehet."


Emlékezés - Csepregi Éva: Mama

Link
Link







Kiss Virág: ANYÁK NAPJÁN


Istenem! Áldd meg az én Anyámat
Amíg ő élt, nem érhetett bánat
Szerető szívét adta, tanított a jóra
Isten áldása szálljon sírhantodra

Köszönöm, hogy felneveltél, óvtál
Minden szépre, jóra tanítottál
Éltedben senki nem szeretett jobban
Áldasson a neved haló poraidban

Pihenj csendesen, drága jó Anyám
Szépséges lelked régen az égbe szállt
Ameddig én élek, itt vagy a szívemben
Szeretlek, szeretlek, sohase feledlek.


Égi Édesanyám, Édesanyák emlékére...

Link







Móra István - ÉDESANYÁMNAK


Csendes alkonyat volt, ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.

Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.

Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...

Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.

Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad, hogy a fiad vagyok?

Hazajöttem, anyám, beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.

Taníts meg engemet még egyszer nevetni
Taníts meg remélni, taníts meg szeretni.

Vígy el ahogy régen az első misére -,
Mutasd meg még egyszer az utat az égre.

Ugye megvannak még a glóriás szentek,
Akik énnálam is még többet szenvedtek?

Mutasd meg őrizőm az Isten bárányát,
Mondd, hogy csókoljam meg a feszület lábát.

A nagy kereszt alatt térdeljünk le ketten.
S mondjuk el, mint régen: Hiszek egy Istenben!


ANYA CSAK EGY LEHET

Link







Mentovics Éva: A LEGSZEBB ÜNNEPEN


Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.

Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.

Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.

Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.

Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.

Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.


Klikk a virágra

Link








Nadányi Zoltán: ANYU


Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.

,,Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.


Link







Nagy Ferenc: ÉDESANYÁM


Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sír az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.







Nedeczky György: AZ ÉDESANYÁKHOZ


Ember, ki járod életgolgotád,
Örökre szeresd az édesanyád!
Ő adott néked földi életet,
Hogy élhess,
nagyon sokat szenvedett.
Két gyenge karja érted fáradott,
Ne okozz neki soha bánatot.
óvd minden gondtól
drága jó szívét,
Kérd a Teremtőt, védje életét.
Ha megbántottad, esd bocsánatát,
Ne feledd, ember,
nincsen több anyád!
Ha fáradt szemed este behunyod,
Első imád csak érte mondhatod.
Anyák, ti drága földi angyalok,
Legyen világos életutatok!
Ne sújtson rátok a sors vaskeze,
Ezt kéri szívünk hálaéneke.
Mi lecsókoljuk bánatkönnyetek,
Isten áldása legyen veletek!







Móra István: ÉDESANYÁMNAK


Csendes alkonyat volt,ahogy hazaértem.
Ave Mariára harangoztak éppen.

Ültél a ház előtt a régi kis padon,
Könnyekkel szemedben, sóhajjal ajkadon.

Letérdeltem eléd, közelről néztelek,
Úgy eltévedt rajtam jóságos két szemed...

Kerested a régi derült vonásokat,
Ragyogó szemeim, nevető arcomat.

Az arcom oly törött,a szemem sem ragyog,
Miről is tudtad,hogy a fiad vagyok?

Hazajöttem, anyám,beteg vagyok lelkem,
Anyai szerelmed gyógyítson meg engem.

Taníts meg engemet még egyszer nevetni
Taníts meg remélni, taníts meg szeretni.

Vígy el ahogy régen az első misére,
Mutasd meg még egyszer az utat az égre.

Ugye megvannak még a glóriás szentek,
Akik énnálam is még többet szenvedtek?

Mutasd meg őrizőm az Isten bárányát,
Mondd, hogy csókoljam meg a feszület lábát.

A nagy kereszt alatt térdeljünk le ketten.
S mondjuk el, mint régen: Hiszek egy Istenben!


Balázs Pali - Édesanyám, hálás vagyok Neked

Link



















  
 
0 komment , kategória:  Anyák napja - gyermeknap  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2010.04 2010. Május 2010.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 449 db bejegyzés
Összes: 4840 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 706
  • e Hét: 11784
  • e Hónap: 34272
  • e Év: 212147
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.