|
2010-05-06 07:17:01, csütörtök
|
| |
| |
Dsida Jenő
Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
Elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Dsida Jenő |
|
|
|
|
|
Offline
