|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
|
|
2010-06-15 13:37:06, kedd
|
| |
| |
Szorosan, egymás mellé simulva mentek a fák között. Karjaik tétován himbálóztak,
csak biztatásra vártak, hogy engedelmeskedjenek annak a kényszerítő erőnek, hogy
megérinthessék egymást, végre. Ősz hajukat a szél vadul kócolta, de mit sem törődtek,
hogy esik, megkopott, kifényesedett kabátjuk elázik. Oly régen vártak erre a találkozóra.
Szívük, mint hajdanán, ifjú korukban, a torkukban dobogott. Így mentek, kezükben
hegedűjük, andalogtak csendben, csak ziháló lélegzetük zavarta a csendet.
Zenekari próba után ejtették meg a találkozót, titokban. Mindketten tartoztak valakihez,
de szívük most fellázadt ennyi év után, s új, járatlan útra tévedtek. Ügyetlen apró kis
csókok hagyták el sápadt ajkaikat, de ez mégis erőt adott mindig, a holnapnak.
Megroggyant életükben csak a másik létezése jelentett boldogságot. Heti két nap,
ennyi volt boldogságuk, az együtt muzsikálás, és az azt követő andalgások,
összefonódott kezekkel. Gondolatban tervezgették közös jövőjüket, de kimondani
egyikük se merte, miről álmodoznak. Elképzelhetetlen volt, hogy valóra váljon az álmuk,
hiszen a férfinak ágyhoz kötött beteg asszonya nehezítette sorsát, a nőnek féltékeny,
rossz életű párja. Külön ünnep volt, ha vasárnap a zenekar fellépet, mert ilyenkor is
együtt lehettek, s a zene erősítette szerelmüket. Olykor összenéztek, játék közben, s
gondolatban megsimították gyengéden egymás fejét.
Így ment ez hosszú éveken keresztül, míg az asszony kórházba került. Szerelmese
szótlanul ült ágya mellett egy kopott széken, kezét fogva, simogatva. Időnként az
asszony felnézett a számára oly kedves arcra, s rögtön jobb színben látszott.
Elgyengülve feküdt, mint aki várja a végső búcsút, s tudta már, hogy nincs sok hátra.
Hogy titkolja, mennyire elfáradt, belefáradt küzdelmébe, szépen, halkan, suttogva
mondta ki a régen várt szót, hogy szeretlek.
A férfi szemében örömkönnyek gyűltek, s gyengéden ráhajtotta cserepes ajkát arra
a kis törődött, dolgos kézre, melynek minden simogatása egy vallomással felért.
Felbátorodván ismét kérte szerelmét, hogy járják együtt gyógyulása után az útjukat.
Az asszony, csendesen lehunyta a szemét, mintha elképzelni akarná a jövőt.
Erőtlenül felemelte fejét, s nyakából utolsó kincsét, mit adni tudott kedvesének, egy
vékonyka, megkopott kis láncot odanyújtotta, s karja erőtlenül hullottak a párnájára
Másnap reggelre a férfi üresen találta az ágyat. Arcát tenyerébe temetve zokogta
kedvese nevét. Temetés után, a hátra maradt iratok között, megtaláltam a férfi
szerelmes leveleit. Akkor jöttem rá, hogy nemcsak megkésve jött a szerelem, de
beteljesületlen is volt.
Múltak az évek, s egy kora reggel munkámba igyekezvén megpillantottam a megárvult
szeretőt. Szemlesütve, közelített felém. Karjára egy csinos hölgy támaszkodott, s
kérdően nézett reánk. A megárvult férfi, vállamat átölelve, elcsukló hangon, szinte
szégyenétől megroskadva annyit rebegett:
Nagyon szerettem, az édesanyádat!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek az életből 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-15 13:06:51, kedd
|
| |
| |
Már nem várlak, vártam álmatlan
éjszakákon sírva, tőled rezgett
körülöttem a lét, te nem törtél át
az üvegharangon, hogy lelkemnek
társa s vigaszom légy.
Már nem hívlak, hangom elhalt,
üres visszhang lett, mit elnyel a távol.
Csak én hallgatom szerelmes dalom,
amint hulláma verődik a közöny
hűvös faláról.
Már nem remélek, hitem elhagyott.
De rossz nem hinni többé, s várni,
hogy vágyam megölje az idő, s a
lemondás bölcsebbé tegyen,
ne fájón keserűvé.
Már nem kérlek, hogy rám találj
nem súgom többé, ha vakon és
süketen mentél mellettem utadon
lépve, áldás a tapasztalás, ürömmel
telt poharam így teszem félre
És már nem félek, hogy kísérőm
csak árnyékom leszel, ki velem jár
amíg a nap süt és senki nem fogja
kezem, eltűnik majd ha jön az éj,
miben kézen fogva jár a halál és a
születés.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-15 12:57:19, kedd
|
| |
| |
Hol van, amit kerestünk, és mi az,
amit kerestünk, s ha megleltük,
adott-e boldogságot, értelmes örömöt
amit kerestünk és az volt-e végre,
a megtalált ajándék, amit kerestünk?
És azt kerestük-e, amire vágytunk,
azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt
az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
amit kerestünk, és kerestük-e végső
erővel, és kell-e azt keresni,
vagy csak, mert nincs sehol soha,
nem létezik, azért kerestük?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-15 09:23:18, kedd
|
| |
| |
Ami számít a bizalom, a felelősség, vállalni döntésünk terheit egy életen át
és méltó lenni hozzájuk, és nem bántani senkit, ezt szorozd meg a végtelennel
és helyezd az örökkévalóságba.
A szerelem szenvedély, megszállottság, ami nélkül nem tudsz élni, olyat találj
akit örülten szeretsz és az viszonozza! Ne az eszedre, a szívedre hallgass, mert
az most nem dörömböl.
A csoda az: ha rátalálunk arra akit igazán szeretünk, arra az egyetlen dologra
ami mindennél többet jelent nekünk e világon, és hogy megtartsuk, harcolunk
érte, kockáztatunk, mindent mögé helyezünk, a jövőnket az életünket, mindent,
mindent. Megesik hogy néha nem tiszta eszközökkel harcolunk de ez valójában
nem számít, mert a szívünk mélyén tudjuk, hogy megérte!
Nem a tervek tesznek naggyá minket, hanem ami bennünk van, az tesz minket
óriássá. Az igaz szerelem, ritka ajándék, ha megkapjuk soha nem engedhetjük el.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2010. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
600 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34592 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 356
- e Hét: 7927
- e Hónap: 30194
- e Év: 162748
|
|
|
Offline
