|
2010-06-22 21:13:56, kedd
|
| |
| |
Minden hónapban egyszer veszek egy doboz cigarettát (többre nem telik), ezt osztom be, amikor elintéznivalóm van, mennem kell valahová. Ma óvatlan voltam, nem a táskámba tettem a cigit, siettem, betettem öngyújtóval együtt a nyári kabátka hatalmas zsebébe, mely elől van a kabáton. Villamossal utaztam, velem szemben egy csavargó külsejű férfi ült, de leszálláskor is kiemelhették a zsebemből. Tény, hogy amikor várakoznom kellett, s rá akartam ügyem elintézése után gyújtani, hiába nyúltam a zsebembe. Nagyon rossz érzés töltött el. Bele mertek nyúlni a zsebembe! Aztán hálás voltam a sorsomért, hogy nem ütöttek le, nem ragadták ki a táskámat és ernyőmet is a kezemből, hogy ennyire felhívtam a cigidoboz tetetével magamra a figyelmet. Manapság luxus a cigaretta és a nikotin éhséget csillapítani kell a dohányosoknak bármi áron is.
1986-ban loptak meg másodszor (először egy cigányasszony jött be az Árpád utcai albérlet udvarára, a konyhában volt az ernyőm, melyet elemelt, majd két hónap múlva hozta nekem árulni). A Révész utcában zárt lépcsőházban laktam a III. emeleten. KST kölcsönt vettem fel, hogy tudjak magamnak venni egy minőségi csizmát. Hazamentem a gyerekekkel, a hótaposójukat az én csizmámmal együtt egy pillanatra, míg a kisebbik lányomat bevittem a fürdőbe kinn hagytam a lábtörlőn. Mindig kézben vittem be a fürdőszobába a csizmákat, cipőket megmosni. Nyúltam ki az ajtón, csak a két hótaposó volt ott, szerencsére azokat nem vitték el, csak az egy évig fizetett csizmámat. Azonnal becsengettem a szomszédoknak, de nem tudtak semmiről. Mozgást nem észleltem a lépcsőházban, senki nem ment ki a kapun, mert hallani lehetett a zörgést, ha valaki közlekedett. Telefonáltam a rendőrségnek, azt felelték, ők nem jönnek ki, mert olyan, mintha kinn hagytam volna az utcán. Mondtam nekik, hogy a csizma árát én egy évig fogom fizetni részletekben, s zárt a lépcsőházunk, még senki sem ment el, a csizmának itt kell lennie. Használt csizmát kellett vennem a miskolci Zsarnai piacon, amitől undorodtam.
1986-ban két házaló ruhákat áruló cigányasszony lopott meg.
1988-ban Miskolcra költöztem, amikor az egyik doboz tetejére tettem a strandkalapomat és a piros kalapot, melyet fekete szövetkabátomhoz vettem. Mire leért a csomag a földszintre, lelopták a kalapokat, lent már nem voltak meg.
1991-ben cserepeket és használt gyerekruhákat árultam a miskolci Zsarnai telepen, amikor k örbevettek a cigányok, mindegyik felemelt egy árut megkérdezni, mennyibe kerül, s addig tartott a körbevevésem, amíg az előtte gyerekeimtől ajándékba kapott fehér új retikülömet benne az új pénztárcámmal, kozmetikumaimmal, irataimmal, s mindennel, amire egy nőnek szüksége lehet, elemelték összes pénzemmel együtt. Kerestem a rendőröket, egy sem volt a környéken. A sarki kocsmába mentek elinni a pénzemet a tolvajok. A jegyárus elárulta, hogy ami nem kell nekik, a buszmegálló melletti telekre szokták kihajigálni. Meg is találtam az irataimat a földön a bérletigazolvánnyal együtt bérlet nélkül. Jött is a buszon az ellenőr, mondtam, hogy megloptak, sem pénzem, sem bérletem nincsen. Kértem a Miskolci közlekedési vállalatot, hogy a bérletszám alapján, ha beadják az új bérletet pénzmegváltás céljából leplezzék le a tolvajt, juttassák vissza bérletemet, de nem reagáltak kérésemre. Egy férfi ügyintéző követett a buszmegállóba, ott félrehúzott, hogy beszélni akar velem, s közölte, hogy ezt másképp is el lehet intézni. Iszonyodva undorral fordultam el tőle. Egy évig leveleztem a közlekedési vállalattal, végül be kellett fizetnem a büntetést, mert jegy nélkül utaztam a buszon.
Pár évvel ezelőtt kihajítottam a szemétbe az összes ócska ruhát, melyet Kalóné adott a gyereknek, mikor kicserélte ruhatárát, a gyerek autóbalesetet szenvedett Tóth Viktor osztálytársának nővére küldött, akik éppen Pestre költöztek, valamint anyám hordott össze. A használt ruhák megalázzák az embert, hiszen minden ruhának megvan a maga kisugárzása, aurája aszerint, milyen ember viselte azokat, még a buják démonjai is a ruhákba ragadnak minden betegség patológiájával együtt. Mindenki csak a saját ruhájában érzi jól magát. Tatárdombon az elázott, szétberhelt házban minden ruhánk tönkrement, tiszta lyukak, sárgák lettek, nem volt mit felvennünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
