|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 16:36:13, hétfő
|
| |
| |
Régebben nem tudtam még, hogy mennyire fontos vagy nekem.
Tudtam ugyan, hogy kellesz és úgy éreztem, veled boldog lehetek.
Be kell vallanom neked, az elején féltem. Féltem a csalódástól, mely
összetöri szívem. Reméltem, hogy Te is boldog leszel mellettem.
Örültem, mikor veled lehettem, köszönöm azokat az élményeket,
gyönyörű perceket, amiket veled tölthettem. Aztán megtapasztaltam
a hiányod, ami nagyon gyötörte szívem. Éreztem, Te kellesz nekem
örökre. De egy napon, szívembe újra boldogság költözött, mert aki
szerettet engem, az értem jött. Azt akarom, hogy veled legyek, hogy
egymás mellett boldogan éljünk! Szeress Te is engem! S ennek,
nem is lehet vége, mert én is szeretni foglak ameddig csak élek.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 4. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 16:19:21, hétfő
|
| |
| |
Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz,
óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak
nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.
Ha a saját szemébe a nő bele tud nézni, akkor nyugodtan, oldottan fog másnak a
szemébe is nézni! Egyenes lesz a tartása. Persze ez nem az a szemtelen, kihívó,
vadászó tekintet, amikor éppen egy pasira vadászik, hanem ez a derűs tekintet.
Ez hiányzik ma Magyarországon. A sok derűs vidám tekintet!
A férfiak egy csomó mindent elvárnak a nőktől, miközben nem segítik őket. Elvárják
az is, hogy a nő megfelelő külsővel is rendelkezzen, miközben a pasi meg egy dagadt,
elhanyagolt disznó.
A kiegyensúlyozott párkapcsolat kialakulásának elején fontos, hogy a két ember
egyforma erővel ássa ki a párkapcsolatának alapjait. Nyugodtan hasonlíthatjuk egy
ház felépítéséhez mindezt. Mindenkinek meg van szabva a közös alap rá eső
részének a megfelelő kiásása.
A szerelem nem egy pillanat, hanem egy folyamat.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kapcsolatok 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 16:14:30, hétfő
|
| |
| |
Azt mondtam, nem bonyolítom tovább,
De rájöttem, nem irányíthatom akaratát,
Rájöttem, hogy kis pont vagyok a világban,
Csak egyetlen porszem a sivatagban.
Akartam kő lenni és nőni, mint egy szikla
És megvolt bennem a tűz, megvolt a szikra
Próbáltam nőni, tényleg akartam nyomot hagyni
De eljött a perc, amikor fel kellett adni.
Nem vagyok más, csak olyan, mint ő vagy te
Nem lehet egy személyben senki a világ hőse.
Egyetlen porszem semmit nem tud csinálni
De millió képes egy világot megváltani...
Nem irónia, csak ténymegállapítás,
Nem önsajnálat, nem kisajátítás,
Nem világfájdalom, de még csak nem is sírás
Nem önsanyargatás, és nem is szentírás.
Ezek csupán érzések, melyek belém hasítanak nap, mint nap
Amiktől úgy érzem, mint aki mindig ad, és sohasem kap.
Rájöttem, hogy ez szerelem, amivel rajongok az életért,
Rájöttem, hogy ez gyűlölet, amit érzek az elmúlt évekért.
Rájöttem, hogy ez irigység a végtelen szerelemre,
Kértem, könyörögtem, de a sors ezt vetette a szememre:
Kaptál, de nem adtál, szerettek, de nem szerettél,
Utat mutattam neked, de rossz ösvényre tértél, eltévedtél.
Én kérdeztem, hogy hol rontottam el, mit kell csinálnom
De rájöttem, hogy bármelyik irányt választom
Némaságba futok és csak saját magamat fárasztom.
Rájöttem, hogy ember vagyok, élni akarok, semmi egyebet
Szeretni, érezni, és tudni, hogy éreznek, szeretnek.
Vártam rá, hogy jöjjön, és eljött a nap, amikor megjelent Ő:
Betoppant az életembe, a hibátlan, számomra az egyetlen ő.
Akkor voltam boldog; előttem egy káprázatos angyal látomása
Ki kezeit nyújtva fényesen ragyogott a földre szállva.
És ő leszállt én pedig fel, az egekbe, magasba
Hogy ő és én? NEM! Mert a sors nem ezt akarta!
Akkor törtem össze, akkor szakadt valami félbe
Akkor jöttem rá, hogy a boldogságomnak már vége.
Azóta tévelygek, azóta bolyongok kusza utaimon
Azóta keresem az irányt, fájdalommal szavaimon.
De most megállok egy percre, talán valamit látok?
Felnézek az égre, és dühömet kiengedve kiáltok!
Rájöttem! Igen most tudom, nem mehetek tovább, itt állok:
Lassan körvonalazódik egy alak, talán ő az, akire várok?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 16:08:05, hétfő
|
| |
| |
Miért követsz, te mocskos bánat, miért lépsz be előttem a szobába,
miért fekszel be előttem az ágyba, ahol az öröm vagy a nyugalom
várna nélküled, miért érzem nyomodat minden tárgyon, melyet
megérintek, minden poháron, melyből inni akarok, minden szájon,
amely fölé hajolok? Nem ápollak bánat, nem melengetlek, nem
ünneplem árnyaidat. Ordítva tagadlak, kiabálva követelem az
önfeledt és könnyű örömet, nem cifrázlak szép, nemes szavakkal,
nem hiszem, hogy te vagy az igazság. Csak azt tudom, hogy vagy.
Utállak.
Márai Sándor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szomorúság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 13:21:36, hétfő
|
| |
| |
Egy kamaszkorú lány egyszer feltette az élet egy nagy kérdését:
Miért lesznek a nők ribancok ha mindenkivel lefekszenek és
miért lesznek a férfiak királyok ha sok nőt ágyba visznek?
Erre egy bölcs idős férfi adta a legkorrektebb választ:
Lányom, ha van egy lakatod, amit minden kulcs kinyit akkor
az egy nagyon rossz lakat, de ha van egy kulcsod, ami minden
lakatot kinyit akkor az egy kurva jó kulcs!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Nőkről 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 12:50:46, hétfő
|
| |
| |
A férfiak két érzelmet ismernek,
vagy éhesek, vagy kanosak.
Ha látod, hogy nincs merevedése,
akkor csinálj neki egy finom kaját!
[kep]https://i.pinimg.com/originals/93/5c/3d/935c3dc1cdbe2016b4f456ea50cf7514.jpg
[/kep] |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerelem 2. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 12:48:44, hétfő
|
| |
| |
Gámentzy Eduárd
Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.
Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.
Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 12:40:17, hétfő
|
| |
| |
Meleg karokban melegedni
falni suttogó, drága szókat
jutalmazókat, csókolókat:
milyen jó volna jónak lenni.
Buzgóságban sohasem lohadni
semmit se kérni, el se venni
nagy hűséggel mindent szeretni:
milyen jó volna mindig adni.
Még az álmokat se hazudni
mégis víg hitet adni másnak
kísérő sírást a sírásnak:
milyen jó volna áldni tudni.
Meleg karokban melegedni
falni suttogó, drága szókat
jutalmazókat, csókolókat:
milyen jó volna jónak lenni.
(Ady Endre)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2010-06-07 12:36:58, hétfő
|
| |
| |
Ha a tökéletes lélektárs az, aki minden pillanatban megfelel minden
igényünknek és ha igényeink egyike éppen a változatosság, akkor
soha sehol egyetlen ember sem lehet ideális társ!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Lélekmorzsák 3. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2010. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
600 db bejegyzés |
| e év: |
3099 db bejegyzés |
| Összes: |
34577 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 2851
- e Hét: 9727
- e Hónap: 19111
- e Év: 151665
|
|
|
Offline
