2010-07-14 19:17:38, szerda
|
|
|
Szemed sarkából... (egy régi szerelem)
Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávé-szagú, régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellett,
de addig talán nem volt alkalom,
hogy észrevegyem a nyilvánvalót:
a szomorú fél-mosolyod mögött
egy nő rejtőzik, ki nem csak, hogy nő,
de talán a Nő, minden nő között.
Nem volt még teljesen kész a sminked,
a hajad is kócos volt, zilált,
de az a révedt, szomorú tekintet!
Szívem vadul vert, a tüdőm zihált.
Mellemben akkor virágok nyíltak,
fejemben a szféráknak hangja szólt.
A hormonok őrült táncra hívtak,
a hold lett a nap és a nap a hold. |
|
|
0 komment
, kategória: A nap verse |
|
|
|