|
2010-07-25 05:28:15, vasárnap
|
| |
| |
Olyanok leszünk, mint a németek, akik az időjárásról tudnak csak beszélgetni, meg a betegségekről.
Az azonban bizonyos, hogy szörnyű időket élünk, valóságosan is és átvitt értelemben is.
Valóságosan: tombol kint a szél (37 fokban állt a levegő), a sokszor széttépett kert maradék gyümölcsei a földön. Optimista voltam, tegnap reggel még kiragyogott a változás közepette a napocska, gyorsan kovászos uborkát készítettem. Aztán elment a Nap. Jó a lehűlés, de valami átmenet kellene. Az idei év nem a kedvenc időjárossal telinek tűnő.
Más értelemben: szinte a bőrön lehet érezni, hogy milyen gyors az értékpusztulás, mennyire gyorsan tűnnek el hagyományos, öröknek mondott és tudott kategóriák. Van, aki ebből a pusztulásból vissza megy a természetbe, hagyományos dolgokkal foglalkozik, elzárja magát a külvilágtól. Van, aki alkalmazkodni akar hozzá, s bámul kiüresedett lélekkel maga elé, s pokolian hiányzik valami, de nem tudja, hogy mi.
Én könyvekkel rakom körbe magamat. És folyóiratokat olvasok. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
